Világbank - Valutaalap

Kopátsy Sándor                  PP                  2013-01-29

Világbank - Valutaalap

Évek óta bosszankodom, amikor a nemzetközi pénzügyi szervezetek hajmeresztő ostobaságokat állapítanak meg.

A Világbankot évtizedek óta a szűklátókörűség illusztris példájának tartom.

Botránkoztam azon, amikor Chillét a diktatúra megbukása után, mint a jövő Kaliforniáját emlegették. Akkor sem vették figyelembe, hogy kik alapították meg ezt az országot, aminek a természeti adottságai valóban hasonlítanak az Egyesült Államok nyugati partjára. De ez minden. Lehet Csillében diktatúra, vagy a bankároknak tetsző liberális gazdaságpolitika, lehetnek

Nagyon gazdagok bányakincsekben, mivel latin-amerikai társadalom, szükségszerűen azok között marad.

Még nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor Argentínát rászedték arra, hogy a valutáját a dollárhoz kösse. Ebben is csak annyi volt a ráció, hogy a gabonatermő adottságok hasonlíthatók a Mississippi völgyére. De csak ennyi. Ráadásul azt is elérték, hogy privatizálták a nyugdíjrendszert, ami sehol a világon nem működésképes. Természetesen a Világbank forradalmi elképzelése csúfosan megbukott. Argentína is latin-amerikai ország, szükségszerűen az is marad. (Csak megjegyzem, hogy nálunk is akkor tértek rá erre a szélhámosságra, amikor a Világbankban nevelődött Bokros Lajosra bízták a pénzügyi tárcát.)

Nem is az volt a bajom a Világbankkal, hogy ostobák vezetik és működtetik, hanem hogy nagy a befolyása a pénzügyi piacokon, hogy a fél-perifériák, és a perifériák országai rá vannak szorulva. Ezért aztán hibának tartottam, amikor a Fidesz kormány elzavarta őket. Az adós a végrehajtónak ne az érelmét nézze, hanem a hatalmát. Minél ostobább, annál nagyobb udvariasságot igényel. Annak, hogy a Világbank magyarországi stábja alkalmas arra a nagy szerepre, amit játszik, soha semmi jelével nem találkoztam. A megelőző két kormányciklus ostobaságairól soha nem volt kritikájuk. Abba sem reménykedtem, hogy meggyőzheti őket a Fidesz kormány. De tudtam, hogy sokba fog kerüli, ha megsértjük őket.

Ennyi előzmény után boldogan olvastam a Frankfurter Allgemeine múlt heti, 26. 01. 2013 számában, hogy a Nemzetközi Valutaalap ostobasága is határtalan.

A közelmúltban állapította meg a Trojka, (az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Valutaalap), hogy Görögország legutóbbi intézkedései sikeresek. Az ő ranglistájukon a legtöbbet javító ország lett, hiszen az ő listájukon – „Doing Business” - a 109. helyről a 78.-ra emelkedett a 185 államot rangsoroló listán.

Azt, hogy a 78. hely is siralmas környezetet jelent, meg sem említi a Trojka jelentése.

Azt már én teszem hozzá, hogy a 27 EU ország között az utolsó. Utolsó a négy mediterrán, és a három ortodox keresztény ország között is. Véleményem szerint az EU számára hibás stratégia volt mind a mediterrán országokat bevonni az euró övezetbe, de még a tagságba is. Még nagyobb hiba volt az ortodox keresztény kultúrájúak felvétele. A legnagyobb hiba Görögország felvétele és az euró övezetve való bevonása volt.

A Németország és Franciaország által vezetett EU minden áron minél nagyobb akart lenni. Ezért aztán nagy lett, de gyenge, a helyett, hogy kisebb, de erősebb akart volna lenni.

A Frankfurter Allgemeine cikke ugyan nem megy bele abba, hogy mi a véleménye Görögország rózsás jövőjéről, amit én nem virágosnak, hanem tüskésnek látok. Megelégszik azzal, hogy a Valutaalap minősítő képességét illusztrálja.

Grúzia a Valutaalap kedvence. Rangsorában 2005 és 2012 között a 137. helyről a 37.-re lépett előre. Jelenleg nemcsak a „sikeres” Görögországot, de számos EU tagországot, köztünk minket is, megelőz. A cikk nagyobb része illusztrálja a tényleges grúziai állapotokat. Ezzel teszi nevetségessé a Valutaalap minősítő képességét.

Elég volna tudomásul venni, hogy nincs egyetlen olyan ország, amelyik az elmúlt ötven évben sikeres volt annak ellenre, hogy nem puritán, vagy gyorsan nő a népessége. Nem az baj, hogy nem tudják, hogy miért, hanem hogy nem veszik tudomásul.