Kopátsy
Sándor PG 2013-02-06
VÁMUNIÓT A FEJLETT NYUGATBAN
Az európai
integráció alapító apostolai, és a brüsszeli adminisztrációja betegesen
Európára koncentrál. Mindenáron az egyesült Európát akarja Észak-Amerikával és a
Távol-Kelettel egyenrangú partnerré tenni.
Sokéig azt
hittem, a hidegháború évtizedei alatt, Európa felismeri a versenyképtelenségét.
Európa nyugati kétharmada, a Szovjetunió katonai erejétől félve, az Egyesült
Államok védelme alá menekült. A Szovjetunió összeomlása után azonban úgy
érezték, hogy végre megállhatnak a saját lábukon is. Ezért a fő gondjuk azt
volt, hogy ne legyenek az Egyesült Államokra rászorulva. A rászorultságot
elsősorban abban látták, hogy Európa mezőgazdasága gyenge az önellátásra, tehát
azt kell megvédeni. Ez a védekezés elsősorban a négy volt angol gyarmat, az
USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland mezőgazdasága elleni védekezés volt.
Németország és
Franciaország félt az USA túlerejétől, politikai súlyától. Ezért aztán a két
ősellenség összefogott a mezőgazdaság abnormális támogatása érdekében. Ez ugyan
csak Franciaországnak volt közvetlen gazdasági érdeke. Számára, rövidtávon,
jelentős pénzügyi forrást jelentett az agrártámogatásból való részesedés. Így
jött létre, hogy az EU pénzügyi forrásainak kétharmadát a versenyképessé nem
tehető mezőgazdasági támogatásra pocsékolta. Vagyis a pénzügyi forrás
feneketlen kútba került, amire érdemes lett volna, a tudásvagyon növelése, az
iparfejlesztés, szinte semmi sem maradt.
Mivel az
agrártámogatás lényegében a kevésbé fejlett tagországok alamizsnája lett, nem
is lehet tőle megszabadulni. A tagok többsége görcsösen ragaszkodik hozzá. Az
EU mezőgazdasága pedig nem felzárkózik, hanem egyre jobban lemarad. A
lemaradásukat fokozza, hogy az EU gyengébb tagállamai számára túlzott lett az
integráció. Számukra elég lett volna a vámunió. A munkaerő és a tőke szabad
áramlása, nem is beszélve a közös valutáról, a lemaradásukat fokozta. Egyre
inkább világossá válik, hogy a 27 tagállam egyszintű tagsága nem lehet
hatékony. Csak a puritán, protestáns
államok tudata, gazdasági fejlettsége érett a szoros gazdasági közösségre. A tagállamok többsége számára csak a
vámok és a személyek mozgása, de nem a munkaerőé, legyen szabad. A munkaerő
áramlást csak kétoldalú egyezmények rendezzék az olyan országok között, ahol
harmadánál nagyobbak a bérkülönbségek.
Ezzel szemben,
mindenek előtt az Egyesült Államokat, de előnyös lenne a másik három angolszász
országgal is vámuniót kötni. Ennek eredményeként a mezőgazdasági termékek ára
jelentősen csökkenne, ami a kevésbé fejlett országok számára jelentene nagyobb
előnyt.
A Nyugat fejlett államai számára a vámunió
százszor hasznosabb volna, mint a NATO. Az sem árt, hogy van védelmi szövetség,
de a vámunió nagyságrenddel többet használna, mint amekkorák a katonai
kiadások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése