Gyurcsány Ferenc lelépett

Kopátsy Sándor PP 2009-04-14

GYURCSÁNY FERENC LELÉPETT

Ennek az írásnak az időpontja fontos. 2009. április 14. Még reggel van, de tudom, mik fog történni ma. Gyurcsány Ferenc megszűnik miniszterelnök ellni, feláll a miniszterelnöki székből, és kisétál. Utána következik az ország megszégyenülése. 204 baloldali és liberális képviselő részben kenyérféltésből, részben a Fidesztől való páni félelmében megválasztja az ország miniszterelnökének Gyurcsány jobb kezét, a pártonkívüli vállalkozót, aki az ország gazdasági főminisztereként nem vette észre, hogy az ország pénzügyi helyzete az első széltől is összeomlik, ha az EU nem könyörül rajtunk. De nem is az a baj vele, hogy nemért a pénzügyekhez, hanem az, hogy vállalkozóként sem tanulta meg, hogy a országnak nem azért nincs elég pénze, mert magasak a nyugdíjak, mert sokba kerül a közigazgatás, hanem azért mert botrányosan kevesen dolgoznak, és még kevesebben úgy, hogy adót is fizetnének.
Mentégére szolgál, hogy azt nemcsak ő, nemcsak Gyurcsány, nemcsak az MSZP és az SZDSZ nem tanulta meg, hanem még az MDF sem. Amikor Gyurcsány hatalomra került, tisztában voltam vele, hogy ezzel katasztrofális fordulat következett be az eddig csak heterogén MSZP életében. Ebben a magát baloldalinak tartó pártban eleve erős volt a liberális közgazdászok befolyása, de azért az ereje baloldali volt. Már Horn súlyos hibát követett el azzal, hogy a gazdaságpolitikát a párton belül Bokrosra és Békesire bízta, és engedett az SZDSZ liberalizáló nyomásának nemcsak abban, hogy a nyugdíjrendszert ultra-liberális homokra építette, hanem még abban is, hogy a csapata összeállításánál az SZDSZ véleményét komolyan vette. Ennyi hiba elég volt ahhoz, hogy a következő választáson nem kapott elég szavazatot. De az MSZP véklasztási vereségének a fő oka már akkor az volt, hogy nem tettek semmit annak érdekében, hogy a munkaerő alsó harmada bekapcsolódhasson a társadalmi munkamegosztásba.
A jelenlegi politikai és gazdasági és pénzügyi válság okát mindmáig nem tártuk fel. Az MSZP megalakulásától fogva szélsőségesen liberális foglalkoztatási politikát folytatott. Ez azt jelenti, hogy tudomásul vette, hogy akire a munkaerőpiacnak nincs szüksége, az nem is dolgozzon, azt tartsa el a társadalom. Ez alatt azt kell érteni, hogy akit a vállalkozói szférában a minimálbér és terhei mellett nem alkalmazzák, hasznosabb, ha segélyen él, mintha dolgozna. Ezt ugyan ilyen nyersen soha nem merték megfogalmazni, de keményen ehhez tartották magukat.
Gyurcsány jelenség.
A mai nap mégsem megyek vissza ilyen messzire, hiszen csak Gyurcsányt temetem.
Az első nap tudtam, hogy a hatalomba ültetése végzetes csapást jelent a baloldal számára. Azzal számoltam, hogy megél egy választási ciklust, megbuktatja az MSZP-t és az SZDSZ-t, aztán folyik a rendszerváltást követő váltógazdálkodás. Azonban Gyurcsány ügyességének és Orbán hibájának köszönhetően, kapott még egy választási ciklust.
Nem értek ugyan azokkal egyet, akik az MSZP és az SZDSZ választási győzelmét elsősorban Gyurcsány érdemének tartják, de neki is volt ebben érdeme. Felismerte hogy csak a két kis párt bejutása akadályozhatja meg Orbán győzelmét. Ezért ezek bejutását a háttérből segítette.
A választás mégsem Gyurcsány nyerte, hanem Orbán vesztette el. Egyrészt neki sokkal jobban kellett volna látni, hogy az MDF bejutása számára könnyebben kiaknázható előny lehetett volna, mint Gyurcsánynak. Ha ő békésen gyűri maga alá az MDF-et, és nem húzza elő váratlanul a Mikola-kártyát, fölényesen nyer Gyurcsány ügyeskedésével szemben.
Gyurcsány hatalmon maradása azonban már nemcsak a baloldalt, de az országot is tönkretette. A saját pártját azért, mert elhitette, hogy Gyurcsány győzni tud Orbánnal szemben, tehát még a korábbinál is szabadabb utat kapott.
De térjünk vissza Gyurcsány hatalomba ültetéséhez.
Annyit már az előzményekből tudhattam, hogy a karrierjét az anyósa, Apró Piroska egyengeti. Ennek köszönhetően lett Meggyesy sportminisztere, majd a Győr-megyei MSZP elnöke. Megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy az elnökség nem őt, hanem a baloldali frakció vezetőjét, Kiss Pétert ajánlotta. A Gyurcsányt hatalomra segítő erők azonban összefogtak, a megyei titkárok többségének a támogatásával leszavazták az elnökség javaslatát, és a kormány élére állították Gyurcsányt.
Ezzel nemcsak az MSZP elnökségét, de a baloldali szavazók nagy többségét cserbenhagyták a megyei titkárok. Ebben nemcsak az SZDSZ-re, de a pártjukon belüli liberális közgazdászokra is számíthattak.
A megyei titkárok logikája is világos volt. Ők megirigyelték a Fidesztől Orbán Viktort. Képtelenek voltak megérteni, hogy a magyar választók megnyerésében a baloldalnak csak baloldali politikával van esélye. Orbán sikere nemcsak egyéni képességén múlott, hanem azon a felismerésen, hogy a magyar választók többségét csak jobboldali, konzervatív, nemzeti és klerikális jelszavakkal lehet megnyerni. Ezért, bölcsen, a liberális Fideszből ilyen jobboldali pártot formált. A Gyurcsányt hatalomba emelők nem tanultak abból, hogy a messze legjobb káderekkel dolgozó, liberális SZDSZ fokozatosan vesztette a népszerűségét, mára már arra sem számíthat, hogy benn marad a Parlamentben. Amíg volt elegendő támogatottsága, akkor is a többség által leginkább elutasított párt volt. A lehető legrosszabb megoldás volt, hogy az MSZP megyei titkárainak többsége a saját pártjuk élére is Orbán típusú vezért akartak állítani. Öt éve tehát Orbán típusú vezér állt a két meghatározó párt élén. Ennél nagyobb szolgálatot a Fidesznek csak buta emberek tehettek. Nem lesz addig a baloldalnak stabil politikai szervezete, ameddig nem ismerik fel, hogy nekik Orbán ellen nem Orbán típusú vezető kell, hanem korrekt, szerény, a baloldalért felelős kollektíva. Nem véletlen, hogy Horn Gyula volt az utolsó olyan elnökük, aki népszerűségben a pártvezetők között az élen járt. Az ő vereségét az okozta, hogy teret engedett az SZDSZ-nek és a pártján belüli liberálisoknak.
Az MSZP jelenlegi vezetőinek szellemi és erkölcsi színvonalára jellemző, hogy a puccs aztán azonnal, szinte mindenki Gyurcsány mögé sorakozott fel. Öt éven keresztül csak sejteni lehetett, hogy kik nem örülnek a hatalmi változásnak. Ezt csak Gyurcsány tudta.
Gyurcsány nem késett meghirdetni, hogy az angolszász gazdasági liberalizmus híve, és a pártot is erre az útra fogja terelni. Az nem jutott eszébe baloldali elvtársainak, hogy az a liberalizmus talán az angolszász gazdagoknak jó, de a harmadnyi akkora nemzeti jövedelmű magyar társadalomnak, öngyilkosság. (Mára kiderült, hogy az angolszászoknak is pénzügyi csődöt hozott.)
Ha Gyurcsány államférfi lett volna, ahogyan ezt még ma is Debreczeni József közíró hirdeti, akkor a behódoló ellenfeleit, akik nála sokkal népszerűbbek, támogatja, és nem a félreállításukon mesterkedik. Ő azonban nem államférfi, hanem karrieristaként viselkedett, fejébe szállt a hatalom.
Kiss Pétert megvédte a pártjának baloldala, de csak azért maradhatott, mert türelmesen tűrte a mellékszerepét.
Gyurcsánynak az sem volt jó, hogy Szili Katalin legyen az államfő. Ehhez nagyon népszerűnek tartotta. Az SZDSZ pedig vállalta az ellentmondó szerepét. Addig mesterkedtek, amíg az Orbán politikai vonalához közel álló, a közvéleménnyel kommunikálni képtelen elnököt választott a parlamenti többséget élvező kormánykoalíció. Tőle, aztán Gyurcsány a legnagyobb pofonokat kapta.
Gyurcsány pökhendisége Öszödön tetőzött. Minősíthetetlen hangon leckéztette meg az őt megválasztó párt elitet. Az MSZP illetékesek azonban még addig sem jutottak, hogy kikérjék magunknak ezt a hangot. Szerencsére, akadt olyan elvtársa, aki a felvételt kiszivárogtatta. A jelenlegi politikai tragédiát akkor lehetett volna megállítani, ha a beszéd után Gyurcsányt azonnal leváltják, és más vezetőt választanak. Ebből a beszédből is csak Orbán húzott hasznot. A megsértett elvtársak mélyen hallogattak. A liberálisok pedig azt bizonygatták, hogy Gyurcsánynak végül is igaza volt, mindent előzzön meg a pénzügyi egyensúly, ennek érdekében fizessen az ország szegény harmada.
Közben már egyértelművé vált, hogy a Gyurcsány kormány mögül vészesen fogy a szavazói támogatás. Az MSZP vezető káderei hallgattak, a tagság pedig még mindig azon örvendezett, hogy vége Orbánhoz hasonló vezére van.
Gyurcsány későn, az egészségügyi reformja népszavazásos elutasítása után, rúgta fel az SZDSZ-szel kötött koalíciós szerződést. Megfeledkezett arról, hogy hosszú távon az SZDSZ-re inkább támaszkodhat, mint az MSZP szavazókra.
Ekkor már kapkodott. A kisebbségi kormányzása kapkodás volt. Csak azért maradhatott még pár hónapot helyén, mert a két kisebb párt léte függött az előrehozott választástól. Ezek csak addig élnek, amíg nem találkoznak a választókkal.
Gyurcsány okosságára vall, hogy amikor belátta, hogy bekövetkezett a csőd, előre menekült, lemondott a miniszterelnökségéről. Arra számított, hogy megtarthatja a pártelnöki hatalmát, ő jelölheti ki az utódját,és azt irányíthatja. Jellemző módon ezt a taktikai húzását is lelkesedéssel fogata az MSZP vezérara. Nem vették tudomásul, hogy Gyurcsánytól, meg kell szabadulni.
Még pár hétig tartott Gyurcsány miniszterelnök keresési kabaréja. Ekkor még olyan miniszterelnökben gondolkodott, akit ismernek vagy külföldön, vagy itthon, vagy a legalább a hazai közgazdászok. Kiderült, hogy ez az elképzelés komolytalan. Ezt látva az okosabb hívei is elhagyták, és a pártelnökségről is le kellett mondani. De az új pártvezetés még ekkor is pozíciót keresett neki.
Ezzel Gyurcsány ugyan eltűnt a döntéshozók éléről, de a szelleme maradt. Ha nem vállalja senki, akkor legyen miniszterelnök a barátja, a legjobb munkatársa, aki gazdasági csúcsminiszterként azt sem ette észre, hogy nagy baj van.
Kitalálták, hogy Bajnai legyen az átmeneti kormány miniszterelnöke. Állítson léte egy politikai súlytalanokból és szakmai ismeretlenekből álló szakértőkormányt. Azt, hogy ez elfogadja az MSZP vezetése, a kormányba bekényszeríttettek néhányat maguk közül. Az utolsó napig azon volt már csak vita, hogy Bajnai elfogadja, hogy a párt is képviselve legyen a saját kormányában.
Hogyan fogadhatta el az MSZP vezetése, hogy a Gyurcsány kormányánál is sokkal gyengébb garnitúra kormányozza még egy évig az országot?
Még egy évig hatalomban akartak maradni.
A magyar baloldali és liberális vezető elitre jellemző, hogy még mindig csak a maga zsebét és hatalmát, nem az ország érdekét nézte. Orbán kétharmados hatalmával ijesztgetik a táborukat, nem vallják be, hogy az ilyen bohóckormány még annyit sem ér a tőkepiacnak, mint a stabil jobboldali kormány.
Mi lett volna az MSZP feladta az elmúlt hét év során?
A tőkepiac nem nézi a hatalom ideológiáját, számára a stabil hatalom a fontos. A tőkepiacnak jó a feudális Szaúd-Arábia, az egypártrendszerre épülő Kína, ha biztosnak tartják. Ezért jelenleg egy kétharmados többséggel rendelkező Fidesz kormány stabilitása többet javít a pénzügyi egyensúlyon, mind a jelenlegi bohóckormány. Gyurcsány oda juttatta az országot, hogy a legnagyobb megtakarítási lehetőség a hét évig uralkodó liberális baloldal korányénak eltűnése.

Ennek érdekében mielőbb új választást kell tartani.
Ezen az ország csak nyerhet. Megszűnik a két kispárt.
A Fidesz megszabadul egy olyan kalandor MDF-től, ami Bokros Lajost állítja a EU választási listájának az élére. Ez a párt még azt sem vette tudomásul, hogy ma a nyugati világban az olyan liberális túlzók, mint Bokros, örülnek, ha csendben maradhatnak.
Az SZDSZ kiszorulása a parlamentből végre lehetővé teszi, hogy megszabaduljon az ország attól a liberális politikától, ami ide juttatta.
Az MSZP-t csak egy súlyos választási vereség józaníthatja ki, hogy megszabaduljon a liberálisok befolyásától. Ne a politikai hatalma érdekében hagyja cserben az ország szegényebb, az általa a társadalomból kirekesztett harmadát, hanem azok érdekit védje.
Szégyen, hogy itt a liberálisok, és az MSZP vezetése a Fidesszel ijesztgesse a választókat, amikor az ijedelem oka nem a Fidesz, hanem az ország alsó harmadának a társadalmi kirekesztettsége.
Mindent megelőző politikai feladat a munkahelyteremtés. Méghozzá nem is kevés. A cél, másfélmillió új munkahely, annak szinte az egészét a munkaerő alsó minőségi harmadában kell létrehozni. Ebből a minél gyorsabb társadalmi és gazdasági minimum egymillió lenne. E nélkül minden csak bohóckodás.
A rendszerváltás első éve óta a munkaerő alsó képzettségi harmadában ennyi munkaalkalom úgy szűnt meg, hogy nem jött helyette létre másik. Ezzel pedig olyan bevételhiányt, és szociális költségtöbbletet hoztunk létre, amit semmiféle megszorítás nem hozhat egyensúlyba. A felháborító munkanélküliséggel nemcsak a pénzügyi egyensúly lehetőségét számoltuk fel, hanem a társadalom erkölcsi állapota is olyan mértékben leromlott, amit a közvélemény már nem visel el.
Azt üzenem a Fidesztől rettegő liberálisoknak, hogy a Fidesz, még az ő fantáziájuk szerint sem képes annyit ártani a magyar társadalomnak, amennyit az általuk létrehozott reménytelen munkanélküliség árt.
A Fidesz kétharmados kormányzása elsősorban azoknak árt, akik húsz éve élvezték az erősek igényeire szabott rendszert.
Ezek most azzal rémítgetik egymást, hogy a Fidesz-kormány pereket fog indítani az elmúlt nyolc év politikai irányítóival szemben. Attól, hogy esetleg lehet fél tucat látványos per, engem sokkal kevésbé zavar, mint a másfélmillió munkátlansága. Ilyenkor az jut eszembe, hogy máig felróják a Rákosi-rendszer brutalitásait a vélt és tényleges politikai ellenségeivel szemben. Akkor azt vallottam, hogy nincs az a kegyetlenség, mi egyensúlyban lenne a Horthy-rendszer védelmezőivel szemben. Akkor sem azokat sajnáltam, akiket elítéltek, mert azok tűrték a feudális nagybirtokrendszert, a három millió koldus reménytelen helyzetét, azok küldték el a nép fiait, felszerelés és cél nélkül a Szovjetunióba, és főleg azért, amit a magyar zsidósággal szemben tettek.
Most pedig azt mondom, nincs az a büntetés, amit meg nem érdemelnek azok, akik az ország ötödét, a cigányság kilencven százalékát kizárták a munkaerő piacról, és tűrték, hogy reménytelenül alamizsnán, családi pótlékon, nyugdíjon, segélyeken és bűnözésen éljék valahogyan túl ezt a demokráciát.
Ezt mondom annak ellenére, hogy nem tudtam akkor, és nem tudok ezután sem az elveimnek megfelelő szigorral élni.
El fogom tűrni, hogy bűnösök milliárdosként, legalábbis gazdagodva éljék túl azt a rendszert, amit az ország elesett harmadának okoztak, amit másoknak kell, nagy áldozatok árán valahogy rendbe rakni.