Árfolyam politika

Kopátsy Sándor PG 2009-04-16

KÖZÉPISKOLÁS FOKON
Árfolyam politika

Azt már sokszor leírtam, hogy minden, még a pénzügyi bajunknak is az elsődleges oka a másfélmillió munkaképes ember kizárása a munkaerőpiacról. Ez nemcsak erkölcsileg tett tönkre bennünket, hanem pénzügyi tekintetben is. Most mégis a pénzügyiek, történetesen a devizapolitikánk rombolásáról írok.
2001 óta a magyar kormány, élén a pártjában értehetetlen módon népszerű pénzügyminiszterrel, és a jegybank, élén a kormányfőnek tetsző elnökkel olyan pénzügyi rendszert működtetett, amit az ország legnagyobb ellensége sem tudott volna kitalálni. Ez esetben is kiderült, hogy kártékonyabb a hozzá nem értő barát, mint az okos ellenség.
Az ellenség nem merte volna a forint árfolyamát hét éven keresztül 20-30 százalékkal felértékelve tartani. Az okos tudta volna, hogy az ilyen aljassága hamar kiderül, bölcsebb mértéket tartani, hiszen fele akkora felértékeltség is elegendő kárt okoz.
A kormányzat három pénzügyi óriása csak azt látta, hogy milyen értékes a magyar forint, azt nem, hogy ez mibe kerül. Ők nem jártak, vagy ha jártak, nem figyeltek oda, a pénzügyi középiskolában, amikor azt tanították, hogy a felértékelt valuta megdrágítja az exportot. Aki exportálni akar, a harminc százalékos felértékeltség esetén harminc százalékkal kevesebbet kap külföldön, mint itthon. Tehát csak azt érdemes exportálni, amit itthon harminc százalékkal olcsóbban sem lehet eladni. Az import esetében pedig az import lett ennyivel olcsóbb, hiszen túlértékelt forintból lehet fizetni érte. Az illetékesek még azt sem vették észre, hogy a magyar export egyre nagyobb hányada összeszerelés, a behozott alkatrészekből összeszeret késztermék kiszállítása.
Az illetékesek szakmai színvonalára jellemző, hogy a nyugati tőke számára a befektetéseket azzal akarják vonzóvá tenni, hogy csökkentik a bérjárulékot, azt észre sem vették, hogy a forint felértékeltségének közben vége szakadt, és ezzel a befektetők számára ennyivel olcsóbb lett a befektetésük költsége és hatékonyabb az exportja. De a bérjárulék csökkentésének ostobaságával külön foglalkozom.
A turizmust szavakban támogató kormányzat arról sem vett tudomást, hogy a külföldieknek harminc százalékkal megdrágította az itteni költekezésüket.
A forint felértékeltsége azzal járt, hogy magasan kellett tartani a kamatokat. A nyugati világ minden jegybankja tudja, hogy a magas kamat, vagyis a drága hitel megöli a gazdaságot. Ezzel szemben a mi jegybanki alapkamatunk mindig magas, jelenleg abnormálisan magas volt. Az Európai Központi Bank alapkamata 1.5 százalék, a mienké 9.5 százalék. Az ilyen drága pénz minden gazdaságot, még az egészségeset is gyorsan tönkreteszi. A jegybank tömve van forinttal, de nem kell a bankoknak.
A vállalatok egymásközti követeléseinek teljesítése egyre jobban késik. Lassan senki nem fizet senkinek. Arról mélyen hallgatnak az illetékesek, hogy mennyire fékezi a gazdaságot a vállalkozások körbetartozása. A vállaltoknak még arra sincs elég pénzük, hogy olyan termeljenek, amit el tudnak adni, a jegybankban pedig ott fekszik közel 2,000 milliárd, de azt csak olyan magas kamaton tudja kiadni, amiért nem talál felvevőt. A jegybanki alapkamat pedig azért magas, mert csak ilyen kamaton tudja eladni devizáért az államkötvényeket.
Olyan ördögi körbe kergette a felértékelt forint a magyar pénzügyeket, hogy ezt még a hozzáértők sem lettek volna képesek felmérni.
A felértékelt forint, és a magas kamat azt eredményezte, hogy mind a magyar vállaltok, mind a lakosság devizahiteleket vett fel. Sem a kormányzatban, sem a bankok vezetői között nem volt senki, aki tudatában lett volna, mivel jár a lakosság és a vállaltok devizában történő eladósodása.
Pedig mindenki tudta, hogy nem tarthat végtelenségig a forint felértékeltsége, aminek végével a devizahitelek hármadával megdrágulnak. A kormány kötelessége lett volna a devizahitelek megdrágítása. Az Európai Unióban ezt csak azzal lehetett volna féken tartani, ha a bankokat arra kötelezték volna, hogy a devizahiteleik után harminc százalékos kockázati tartalékot képezzek. Azonnal kiderült volna, hogy a bankok fényes nyereséget mutató mérlegeinek még az előjele is megváltozott.
Utólag csak azt mondhatjuk, hogy egy buták által vezetett országot már korábban be kellett volna az euró zónába szervezni. Nem lett volna saját forintunk, amivel a hozzá nem értők könnyelműen játszadozhatnak.
Végül csak annyit jegyzek meg, hogy nem akadt senki, akik felvetette volna, hogy nem a forint árfolyama romlott, hanem beállt végre a normális állapot.