Kortársunk Pozsgai Imre – disputa múltról és jelenről

Kopátsy Sándor EH 2019 11. 26

Kortársunk Pozsgai Imre – disputa múltról és jelenről

Gerő az erdőgazdaságban bevezette a világpiaci árakat.

1952-ben Gerő Ernő a bolsevik Magyarország vitathatatlan gazdasági hatalmának birtokosa azt a feladatot bízta az Országos Tervhivatal elnökére, Vas Zoltánra, hogy derítse ki, miért lett hiánycikk a bútoripar igényét kielégítő választékot kielégíteni, amikor ez korábban soha nem fordult elő. A magyar erdészet korábban bőven kiszolgálta a bútoripar nemes fűrészáruban és hámozási rönkben jelentkező igényét, most pedig importálni kell mind a nemes fűrészárut, mind a hámozási rönköt.

Vas Zoltán ismeretlen okból ezt a feladatot rám bízta, aki pártonkívüliként az Országos Tervhivatal Mezőgazdasági Főosztályában osztályvezető voltam. Magamat marxistának tartottam, de az értékelmélettel eleve nem értettem egyet. Erről meggyőztek a tapasztalatim a bakonyi vadásztársaságban Ahol kiderült, hogy a trófeás vadak kilövése a minőségétől függően százszorosak voltak. Sőt a szelekciót sértő kilövés esetén büntetés járt. A kilőtt vad legjobb ezreléke esetén százszoros árat kellett fizetni. Lőttem olyan bikát, amiért a külföldi vadásznak az éves bérem tízszeresénél is többet kellett fizetni.

Ezért aztán megdöbbentem, amikor azt láttam, hogy az erőgazdaságban, a szovjet mintát követően, a választék ára a ráfordított költség volt. Ez azt jelentette, hogy a felhasogatott tuskó volt a legdrágább termék, a hámozási rönk pedig a legolcsóbb, hiszen arra volt a legkisebb ráfordítás. ezzel szemben az értékes fajok rönkjeinek a világpiaci ára a tűzifánál százszor magasabbak voltak. Ezért a vizsgálatomban azt javasoltam, hogy megoldást csak az jelentheti, ha bevezetjük a világpiaci árakat. Ezt a javaslatomat Gerő Ernő elfogadta, és az állami erdőgazdaságok mindegyike élüzem lett. Vas Zoltán annál jobban felfogta a tényt, hogy a termékek ára nem az értékük, hanem a keresletük és a kínálatuk egyensúlya határozza meg.

Erről a gyakorlat alig vett tudomást. Marx értékelméletével leszámoltam. Azon ugyan meglepődtem, 1953-ban, amikor Moszkvában Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek, és Vas Zoltán engem jelölt ki Nagy Imre két első agrárreformot készítő munkacsoportja titkárának.

A mechanizmus kidolgozása.

Közben Beriját Moszkvában megölték, és ezzel megszűnt Nagy Imre moszkvai megvédelmezője, Rákosi és Gerő hatalma Nagy Imrével szemben visszaállt. Én csak azt láttam, hogy Nagy Imre ugyan miniszterelnök maradt, de a hatásköre csak a mezőgazdaságra korlátozódott marat.

Ezt, naivul, nem mértem fel, és 1955 augusztusában írtam egy levelet Nagy Imrének azzal, hogy cselekednie kell, átvenni a gazdaság irányítását. A környezetével kapcsolatban voltam. Vas Zoltán volt a Minisztertanácsot működtető miniszter. Moré András volt a titkárság vezetője, Fekete Ferenc pedig a Közgazdasági Egyetem tanszékén az adjunktusa. Azt javasoltam, hogy készítsünk elő egy új mechanizmust. Nagy Imre azonnal hívatott, és közölte a mechanizmus kidolgozásának az elkészítését. A mechanizmus alatt a gazdaság piacosítását érttettem, vagyis, nem az értékhez kell igazodni, hanem a piachoz, vagyis a kereslet és a kínálat egyensúlyának érvényesítéséhez.

Másnap már hármasban lent dolgozunk Öszödön, a kormányüdülőben. Tíz nap alatt elkészült a közel száz oldalas javaslatunk. Azt Nagy Imre azonnal elfogadta, és a következő minisztertanács napirendjére tűzte.

Gerő Ernő azonnal felháborodott, bucharinista förmedvénynek minősítette, és Rákosihoz küldte. Ő pedig azonnal elrendelte az anyagok összegyűjtését és megsemmisítését. Tőlem még az indigókat is elvitték. Azt hittem, nem marat bizonyíték. Csak a 80-as években derült ki, hogy a Párttörténeti Intézetben megmaradt egy példány. Ettől megkönnyebbültem.

Gerő az erdészetek piacosítását ugyan bevezette, de a gazdaság egészének piacosítását bucharinista förmedvénynek minősítette.

A hidegháborúban nem volt a piacosításnak lehetősége.

Ezt is mi, magyarok ismertük fel először. Kádár Jánosnak ugyan azt köszönhetjük, hogy az 1956-os néplázadás után mi maradtunk a legvidámabb barakk, de ennél többnek a Szovjetunó szétbomlásáig nem volt reális lehetősége. Csak jelenleg válik egyértelművé, hogy a magyar marxisták voltak az elsők, akik felismerték, hogy a Bolsevik Szovjetunió elmeire esik szét.

Kádár János hatalmát ugyan nem veszélyeztették, de mellette számos tekintélyes, hatalommal rendelkező politikust tarthattunk Kádárnál is messzebb menő reformernek. Ez azonban nem jelentette azt, hogy Kádár leépülése előtt nála messzebb lehetett volna menni.

Ugyanakkor 1988-ban már látni lehetett, hogy a Szovjetunió elemeire hullik szét. Ezt Horn Gyula és Pozsgai Imre ismerte fel. Ahogyan az 56-os népfelkelés bukását követő harminckét évet Kádár Jánosnak, a rendszerváltást követő évtizedeket első sorban Horn gyulának és néhány társuknak köszönhetjük, akik már 1988-ban világosan látták, hogy a hidegháború befejeződik, megszűnik a vasfüggöny. 1990-es választáson még Antall József úri középosztálya győzött. Szinte azt lehetett látni, hogy a Trianon utáni helyzet ismétlődik meg, restaurálódik az úri középosztály hatalomra jutása. A következő választást azonban Horn Gyulának és néhány társának, köztük Pozsgai Imrének köszönhetően megnyerte a marxista állampárt. 1990-ben szétesett a bolsevik Szovjetunió, felszabadultak a csatlós országok.

Kínában a gazdaságot piacosítását és a népszaporulat megállították.

Európa történészei máig nem veszik tudomásul, hogy az európai csatlós országok felszabadulása eltörpül ahhoz képest, hogy mi történt Kínában, ahol az emberiség ötöde él. Ott a bolsevik párt egyeduralma piacosította a gazdaságát és megállította az elviselhetetlen túlnépesedését. Az ezt követő három évtized ellenére, máig titok marad, hogy milyen erők és milyen megfontolások alapján történt meg a gazdaság piacosítása, és a közel 3 százalékos népszaporulat megállítása.

Számomra a bolsevik Szovjetunió kudarca elsősorban azzal magyarázható, hogy a lakosságának többsége ortodox keresztény és mohamedán volt. Marx ugyan figyelmen kívül hagyta a lakosság viselkedési kultúráját. Ez Max Weber a 20. század küszöbén ismerte fel, hogy csak a puritán kultúrájú népek lehetnek képesek a többi kultúrájúaknál hatékonyabb felépítményt létrehozni és működetni. A cári Oroszországban csak a finnek és az észtek voltak puritánok. A bolsevik Szovjetunióból a finnek eleve kimaradtak, az észtek pedig a leggazdagabbak voltak. Mára Finnország gazdag skandináv állam lett, Észtország pedig minden tekintetben a Szovjetunió legfejlettebb etnikuma volt, és az ott élő oroszok máig is ott maradtak. A korlátlan politikai hatalmat gyakorló oroszok számára az észtek közé település jellemző cél volt. Még nyugdíjasságom előtt juthattam olyan adatokhoz, hogy a Szovjetunión belül az állami gazdaságok dolgozóinak a bére Észtországban volt a legmagasabb.

A Szovjetunió elviselhetetlen fegyverkezést folytatott.

A Szovjetunió hadikiadásainak nagysága máig titkosított, csak becsülni lehet. Ennek alapján a viszonylag hatékony fegyverkezése a nemzeti jövedelmének mintegy harmada volt. Ezzel szemben az Egyesült Államokban 7 százalék elég volt a katonai fölényének megtartásához.

A Szovjetunió nagyüzemesítette a mezőgazdaságot.

Amennyire a fegyverkezési verseny köztudott, a mezőgazdaság nagyüzemesítése említésre sem kerül. Márpedig a nagyüzemes mezőgazdaság a bolsevik Szovjetuniónak még a fegyverkezésnél is többe került. A gazdaságtörténészek sem ismerték fel, mi történt az elmúlt száz évben a mezőgazdaságban. A nagyüzemi mezőgazdaságot legyőzték a családi farmok.

Kevés ismeret lepett meg jobban, mint a családi farmok fölénye a nagyüzemekkel szemben. A hetvenes években Bábolnán találkoztam amerikai farmerekkel. Megkérdeztem, mennyibe kerül az Egyesült Államokból érkező farmereket, mennyi nálunk egy mázsa kukoricának a termelési költsége. Megdöbbenésemre azt mondták, hogy egy órás munkába kerül egy mázsa. Tizede, mint Bábolnán. El sem akartam hinni. Aztán lassan összeállt a kép. Azzal kezdődött, hogy gyakran törtek a tárcsák. A maszek késesek egy heti fizetést adtak a törött tárcsákért, mert azokból páratan késeket készíthettek. A nagy kapacitású vetőgépeknél ugyan azonnal jelezte, ha egyik csoroszlya nem működött. Ezt a farmer azonnal kijavította, a nagyüzemi munkás azonban nem állt le vele, pedig ez egyetlen napon több napi bért jelentő terméskiesést jelentett. A több havi bérbe kerülő gumiabroncsok csökkent nyomására sem reagáltak a bérmunkások. Ezzel szemben a farmer azonnal korrigált, minden hibát azonnal kijavított.

Még nagyobb bizonyított a tény, hogy a világ második leggazdagabb országa Dánia mezőgazdasági ország, a farmerek országa. Ennél is nagyobb meglepetést okozott a tény, hogy 2016-ban Oroszország volt a világ legnagyobb gabona exportőre. A bolsevik Szovjetunióban a munkások megismerkedtek a modern gépekkel, csak nem vigyáztak azok hatékonyságára. A Szovjetunió szétesése után az ipari nagyüzemeket és a szolgáltatókat a tőkések olcsón felvásárolták, a mezőgazdasági nagyüzemek azonban nem kellettek senkinek, hagyták széthullani őket. A gépekkel azonban a dolgozók családi farmerek lettek.

Rákosi Gerőt a Titóhoz küldte.

Máig titok fedi, miért ment egy nappal a népfelkelés előtt Gerő Titóhoz. Az ugyan már 1956 tavaszán egyértelmű volt, hogy a népharag nem fogja eltűrni Nagy Imre félreállítását. Az is világos volt, hogy Tito Nagy Imre oldalán áll, de a több pártos demokráciát ugyanúgy nem tűrné meg, mint egyetlen bolsevik sem. Tehát a több pártos demokráciát már ő sem fogadja el. Számára is megdöbbenést jelentett, amikor megtudta, hogy a forradalmat követő délelőtt a tömeg nem tűrte el, hogy a kommunista Nagy Imre a Parlament ablakából őket elvtársaknak szólította. Egy héttel később pedig több pártos kormányt alakított. Rákosi és köre megállapíthatta, hogy ennek a Nagy Imrének már nem támogatója Tito. Nagy Imre azonban még a szovjet csapatok bevonulásakor is abban a hitben élt, hogy a Jugoszláv Követségen védelmet találhatnak.

A zsidóság szerepe az európai marxizmusokban.

A náci zsidógyűlölet a megmaradt európai zsidóságot a bolsevik marxizmus táborába terelte. Ezt megelőzően az európai zsidóság többsége liberális volt. Hitler hisztérikus zsidóirtása azonban a kisebbik rossz, Sztálin oldalára terelte. Ezért aztán Jalta után Sztálin védelme alá menekültek. A második világháború előtt a csatlóssá vált országok mindegyike többé-kevésbé antiszemita politikát folytatott. A csatlós államokban nagyon eltérő módon maradt meg a zsidóság, ezért aztán a hidegháborúban nagyon eltérő arányban maradtak meg, és ennek megfelelően nagyon eltérő politikai szerepet játszottak. Ennek ellenére a marxista történészek velük alig foglalkoztak.

A Szovjetunióban a zsidóság a háború után megmaradt. Sztálin zsarnoksága alatt azonban szerepük csak azoknak maradt, akikben megbízhatott. A többségük már a birodalom szétesése előtt áttelepülhetett Izraelbe.

Lengyelországban viszonylag kevesen maradtak. A bolsevik politikai vezetésben fontos szerepet nem kaptak, sőt üldözték őket.

Magyarországon a 600 ezerből csak 100 ezren maradtak, de a politikai vezetés egészen az 56-os népfelkelés leveréséig, a kezükben maradt. A politikát Rákosi Mátyás, a gazdaságot Gerő Ernő, a kultúrát pedig Aczél György irányította.

Rákosi Mátyás megítélése.

Időmbe került, amíg a jelenlegi véleményem kialakult. Ma a sztálinizmus alatti vezetők között, a legjobb vezetőnek tartom. Érzelmeim ugyan más tanácsot adtak.

A tudományos logikám azonban megváltoztatta a véleményem.

A társadalmi fejlődés csalhatatlan mércéjének tartom a testmagasság változását. Ebben is szerencsém volt. A kaposvári gimnáziumban egy zsidó gyermekorvos, Véli György, volt az egészségügy tanárunk, aki a kiegyezés óta mérte a gyalogezredhez besorozott katonák testmagasságát azt állítva, hogy ennek változása a társadalom fejlettségének a legjobb mércéje. Húsz évvel később olvastam egy angol szaklapban, hogy őt tartja a szakma ennek az elfogadott mutatónak a kitalálójának. Mivel a kormányunk ezeket az adatokat katonai titoknak minősítette, csak az első Fidesz kormány alatt tudhattam meg. Nem kis meglepetésemre kiderült, hogy az 1945 és 1955 között született besorozottak testmagassága nőtt a leggyorsabban. Ennek a következetes földreform, az olcsó kenyér, a munkahelyi étkeztetés, és a teljes foglalkoztatás volt az okozója. Ennek ellenére még egyetlen történész sem említette, hogy népünk táplálkozása a Rákosi diktatúra alatt javult a legjobban.

Nem kisebb hiba, hogy a még élő Németh Miklós nincs jelen ezen a megemlékezésen.

Egy hónap múlva szavaznak az Egyesült Királyságban

Kopátsy Sándor EH 2019 11 12

Egy hónap múlva szavaznak az Egyesült Királyságban

A Boris Johnson miniszterelnök új Parlamentet választást azzal a céllal, hogy többséget nyer az új választáson. A jelen törvényhozásban ugyanis többségben van az ellenzék, és megakadályozza a brexit végrehajtását. Ez csak akkor történhet meg, ha a Konzervatív Párt többségbe kerül a törvényhozásban. Az a tény, hogy az Egyesült Királyságban egészen más az alkotmány, ez könnyen megtörténhet, mivel csak azok lehetnek törvényhozók és miniszterek, akiket a körzetükben megválasztottak. Tehát listán nem lehet senki sem törvényhozó vagy miniszter. Ezt a többi EU tagországban meg sem értik. Ezért, ha egy hónap múlva Boris Johnson a saját körzetében nem nyer, a Konzervatív párt kiléphet az EU-ból, de ő nem lehet miniszterelnök, de még miniszter sem.

Tegnap közölték a pártok támogatottságát. Magasan 39 százalékával vezet a Konzervatív Párt, de ez még mindig nem biztosan elég a parlamenti többséghez. A több százéves tapasztalat alapján nem biztosan jelent abszolút többséget. 40 százalék azonban midig azt is jelentett. A szakértők véleménye szerint azonban a népszerűség várhatóan túllépi a 40 százalékot. Ehhez elegendő az is, ha a konzervatívok győzelmét az Egyesült Államok elnöke, Trump megtámogatja. Ennek a legvonzóbb formája az lenne, ha az Egyesült Királyságot felvennék az Észak Amerikai vámmentes zóna negyedik tagjának.

Kína nemzeti jövedelme ebben az évben 6 százalékkal nő

Kopátsy Sándor EH 2019 11 05

Kína nemzeti jövedelme ebben az évben 6 százalékkal nő.

Ez a mutató 1990 óta mindig magasabb volt, de ez nem alkalmas arra, hogy a társadalmi fejlődést mérje. Jelenleg erre csak az ENSZ által használt mutató a legalkalmasabb, ami három adat eredője, az egy lakosra jutó jövedelem, a várható életkor és az átlagos iskolázottság eredőjét. Az országok nemzeti jövedelménél jobb mutató az egy lakosra jutó jövedelem önmagában is. Mivel a kommunista Kínában 1990 előtt a lakosság évente 3 százalékkal nőtt, az egy lakosra jutó jövedelem sokkal lassabban, sőt nem is nőtt annak ellemére, mint az ország nemzeti jövedelme. Mivel a kommunista Kínában nagyon magas volt a felhalmozási ráta, mert az urbanizáció és a közlekedési hálózat kiépítése a világgazdaság történelmében példátlanul gyors volt, kevés maradt a fogyasztásra. Kevesen vették tudomásul, hogy a marxista Kínában példátlanul nagy maradt a mély szegénységben élők aránya. Szinte senki sem vette tudomásul, hogy a mély szegénységben élők aránya alacsonyabb volt Indiában, mint Kínában. Ez ugyan abból is fakadt, hogy a melegebb éghajlaton nagyobb volt a természet ajándéka, és kisebb a hideg tél jövedelmet nem termelő ellensúlyozása.

Ez a 6 százalékos növekedés egy lakosra vetítve mégis világrekord. 1990-ig ugyanis gyorsan nőtt a munkára fogható személyek számára. Ezért kellene az ENSZ által használt három adatot kiegészíteni egy negyedik mutatóval, az egy lakosra jutó vagyonnal. Ez elsősorban az éghajlattól függő. Minél keményebbek és hosszabbak a telek, annál több vagyonra van szükség. A kemény telek nemcsak a termelésből kieső jövedelmet, hanem az átteleléshez szükséges fűthető lakást, tüzelő anyagot, meleg ruházatot, hanem élelemtartalékolást is kívánnak.

Ezért az első fejlett társadalmak az északi sarkkörön túli szárazföldi térségekben, és a magas hegyekben alakultak ki. Minél nagyobb az élettérben szükséges vagyonigény, annál előbb jelentek meg a viszonylag fejlettebb és hatékonyabb társadalmak. E kör történészei máig nem veszik tudomásul, hogy az északi sarkkör közeli folyamok és a tengerpartok közeli térségben nemcsak bőséges élelemforrást jelentetek a vizek, de a megszerzett táplálék szinte korlátlan időre tárolható volt.

Az első átalagfeletti társadalmak ott jelentek meg, ahol viszonylag nagy vagyonra volt szükség. Minél nagyobb volt a jövedelemhez viszonyított vagyonigény, a hideg telekben védelmet nyújtó lakás, tüzelőanyag, a teleket áthidaló lakás, tüzelő, ruházat, táplálék, vagyis vagyonigény nagyon nagy volt.

A kemény telű magas hegyekben kialakuló magas kultúrák kialakulásának a körülményeit nem ismerem. Az ugyan kétségtelen, hogy Eurázsiában a Himalájában alakult ki az első magashegyi kultúra. Arról már sokkal többet tudunk, hogy a két amerikai magas kultúra, az inka és a maya is a magas hegyekben jött létre az eurázsiaitól függetlenül. Néhány tudós ebből arra következtetett, hogy az egyiptomi magas kultúra ismereteit a hajói vitték át Amerikába, ezt jelzi a tény, hogy ott is építettek piramisokat.

A hasonló építmények oka nem az átvitt tapasztalat, hanem a közös ok, a túlnépesedés volt. A monumentális építményeket a túlnépesedés foglalkoztatási igénye hozta létre.

A legfejlettebb társadalmak térbeni elhelyezkedése.

Jelenleg a világ tíz legfejlettebb társadalmú országa sorrendben. Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok. A meglepetés, hogy a történelemben páratlan szuperhatalom csak a tízedik. Ennek az oka, hogy a négy volt brit gyarmatból ennek a lakosságának a fele viszonylag elmaradott latin-amerikai és afrikai fekete. A négyük közül Kanada azért az első, mert a lakosságban alig van viszonylag elmaradott latin és afrikai fekete.

A tíz legfejlettebb állam azt bizonyítja, hogy a kis, kulturálisan homogén nemzeti állam, köztük a négy skandináv, az alpi Svájc, valamint Hollandia, és a négy óceánokon túli volt angolszász, alul népesedett gyarmat jelenti a társadalmi és gazdaági élvonalat.

A két legnépesebb állam, India és Kína.

Mindkettő az első magas kultúrák lakosságának a négyötödét tartotta el.

India élettere eleve gazdasági és kulturális tekintetben nagyobb lakosságot tartott el a melegebb éghajlata okán. Az egymástól eltávolodó folyamai okán azonban eleve gazdasági és politikai tekintetben nem volt centralizálható. Ezt ugyan a vasúti szállítás nagymértékben olcsóbbá tette, de mégis tízszer drágább maradt a lassú folyamokhoz és a hajózható csatornákhoz képest.

Kína a Himalájától északra jó tíz fokkal hidegebb éghajlatú és többször hosszabb telű volt. A fagyos téli napok nemcsak az élelemtermelésből való kiesést, de fűthető lakást, meleg ruházatot és élelem tartalékot igényeltek. A közgazdaságtan egyik súlyos hibája, hogy nem ismerte fel az éghajlattól függő vagyonigény szerepét. Amíg a sarkkör közeli vizeken a halászat télen is zavartalanul folyt, sőt a tél volt az eredményesebb szezon, a szárazföldön nagyon alacsony lakosságeltartó volt. Ezt jól jellemezte a tény, hogy amíg a halak északra vonultak, a szárazföldi állatok délre vándoroltak. Ezt jelezte a tény, hogy a tengerpartoktól távoli vadászok is arra kényszerültek, hogy a legfontosabb vadászzsákmánnyal, a rénszarvassal együtt néhány ezer kilométerrel délebbre, majd nyáron visszavándoroljanak. A sarkkör szárazföldi térségében vadászó emberhez társult a jegesmedvével és a farkassal nem versenyképes vadkutya, és ezzel megtörtént az életképtelen homo sapiens domesztikációjának az első lépése. Az emberhez domesztikálódott kutyával a rénszarvasok számára kiváló védelmet jelentettek. Ez a három faj, az ember, a kutya és a rénszarvas alkotta az első szárazföldi társadalmat, ami a kor emberiségnek nagyon kis, de a legfejlettebb hányadát jelentette. De nemcsak az első, és máig is jelentéktelenül mégis fennmaradt.

Az első jelentős lakosságot fenntartó társadalmak azonban csak a jégkorszakot követő felmelegedésnek köszönhettük. Annyi jég olvadt el, ami a föld kétharmadát jelentő tengerek szintjét mintegy 70 méterrel emelték fel. Ennek következtében a gravitációsan öntözhető gabonatermelés már a fajunk kétharmadát tartotta el. Adatokat ugyan nem ismerek arról, hogy mekkora területet öntött el a felemelkedett tenger, de meggyőződésem szerint mintegy százszor akkora terület vált gravitációsan öntözhetővé, és ezzel tette lehetővé, hogy mintegy százszor akkora területen vált lehetővé a gravitációs öntözésű gabonatermelés. Bámulatosan rövid idő alatt a Távol-Keleten, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten többször akkora területen vált általánossá az öntözéses rizs, köles, búza és árpa termelése. Fajunk életének a legnagyobb eredményét az jelentette, hogy mintegy tízszer annyi lakos a korábbinál sokkal jobban táplálkozhasson, sokkal jobban és tovább élhetett, mint az utolsó jégkorszakban.

Ezt a páratlan eredményt ugyan nemcsak a kor érintettjei, az elterjedt vallásai és a történészek katasztrófának, vízözönnek minősítették, amitől Noé bárkája mentette meg a fajokat. Ezzel szemben a tengerszint emelkedésének köszönhetően mára ezerszer annyi ember és háziállat élhet. Sőt olyan jól, hogy a társadalmaknak kellett fokozni a halandóságot, a nyomort, a háborúzást.

A 20. század tudományos forradalma megoldotta a fogamzásmentes szexuális élet olyan lehetőségét, ami mellett a jólétben élő társadalmakban általánossá vált a fogamzásgátlók spontán használata, és megszűnt a túlnépesedés.

A túlnépesedés megállításának elkerülhetetlenségét csak 1990-ben ismerték fel a még szegény kínai marxisták, és erőszakkal korlátozták a gyermekvállalást, és biztosították annak a használatát. Jelenleg Kína az egyetlen állam, ahol a szegény lakosság számára megtiltották a második gyermek vállalását, és biztosították a fogamzásgátlókkal való ellátást. Ennek köszönhetően közel harminc éve a lakosság várható élete ugyan meghosszabbodott, de a száma stagnál, mert csökkent a gyermekvállalás és megnőtt a munkát vállalók kora a magasabb képzésnek köszönhetően.

Kínában nem az a jelenkor csodája, hogy 6 százalékkal nő az ország nemzeti jövedelme, hanem az, hogy ilyen arányban nő az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon is.

Nagyot nyert Umbrinában a választáson Matteo Salvini

Kopátsy Sándor EH 2019 10 28

Nagyot nyert Umbrinában a választáson Matteo Salvini

Matteo Salvini az előző olasz kormány miniszterelnök helyettes és belügyminiszter volt, aki szigorúan korlátozta a menekültek befogadásának feltételeit, ennek köszönhetően gyorsan nőtt a népszerűsége. Ugyanakkor a bevándorlók fogadásában az EU álláspontjával egyetértő koalíciós párttal szemben csökkent. Ezt látva, Salvini és pártja új választást akart, ami igazolta volna a kialakult népszerűséget. Ezt a miniszterelnök és pártja is tudta. Hogy ne legyen választás, és kormányon maradhasson, a baloldallal kötött koalíciót, ezzel többségi támogatást nyert, és választás nélkül kormányon maradhatott. Salvini csak abban reménykedhetett, hogy a tartományi választásokon, melyek a parlamenti választásoktól függetlenül beindulnak, kiderül az ő, és a pártjának nagyobb népszerűsége. Ezek a választások nem egyszerre vannak. Tegnap volt az első, Umbrában, a legkisebb, alig egymillió lakosú tartományban, ahol korábban a baloldal volt erősebb. Ennek ellenér most Salvini elseprő győzelmet aratott. Ez azt jelzi, hogy a menekültek befogadásának szigorú ellenőrzése nagyon népszerű szinte minden olasz párt tagjai között.

Ezek után indokoltnak látszik, hogy a következő parlamenti választáson győzelemre számíthat az észak-olasz pártjával Salvini.

Az Európai Unió bukására van ítélve

Kopátsy Sándor EH 2019 10 29

Az Európai Unió bukására van ítélve

Az EU nem ok nélkül hallgat arról, hogy az európai vámunióval szinte egy időben vámunió jött létre a három észak-amerikai állam, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között közel annyi, és olyan etnikai összetételű lakossággal. Erről azért hallgat, mert nagyon hamar eltérő útra tértek.

Az észak-amerikai máig három szuverén, saját nemzeti valótájával rendelkező állam, amelyek mindegyike gyorsan fejlődik. Ezzel szemben az Európai Unió gyorsan eltérő útra lépett azzal, hogy a 28-ra növekedett tagállamaitól nemcsak vámmentességet, és azonos pénzügyi fegyelmet követelt, a többsége számára közös saját valutát, az eurót vezette be. Vagyis amíg Észak-Amerika három államból áll, eleve ezek számára kellett a vámmentesség. De ezen nem is akartak túllépni, nem követeltek közös inflációt, eladósodást, majd közös valutát is.

Az észak-amerikai vámunió etnikai tekintetben csak abban különbözik az európai testvérétől, hogy abban a lakosság és a megtermelt nemzeti jövedelemben egyetlen tagállam, az Egyesült Államok kétharmados többséget jelent. Afrikai etnikum, az ültetvényekre évszázadokkal korábban betelepített rabszolgák utódainak a többsége is abban él. Abban tehát nem kell munkálkodnia, hogy a meghatározó erő legyen.

Ezzel szemben az Európai Uniót két olyan európai állam, Németország és Franciaország vezetője alakította, melyek előzőleg a kis kontinensről a második világháború előtt a kontinensen két legnagyobb katonai hatalom voltak, utána pedig gazdaságát és haderejét tekintetve nem maradt szuperhatalom. Ezt mindennél jobban jellemzi a tény, hogy az ENSZ négy mutatója, egy főre jutó jövedelem, iskolázottság és várható élekor eredőjével mérve a tíz legfejlettebb társadalmú ország között csak négy európai kis ország, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia van, valamint a négy óceánokon túli volt brit gyarmat Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok van. Nincsen köztük Nagy Britannia, Franciaország, a két legnagyobb gyarmattartó és Németország, amelyik a második világháborúban messze a legnagyobb katonai erővel rendelkezett a kontinensen.

A világtörténelem közelmúltját és belátható jövőjének alakulását egyre kevésbé lehet a történelmet az ipari forradalom óta 1990-ig a nyugat-európai történelem alakulását a Nyugat erőviszonyai alapján megérteni, mert a Jaltai Szerződés, tehát 1990 óta a bolsevik Szovjetunió, szétesése és reformjai óta a kommunista Kína nélkül keveset érthetünk meg abból, ami az óta történt. Jalta után 1990-ig a bolsevik Szovjetunió, az óta pedig a piacosított és a népszaporulatát megállító Kína lett az a hatalom, amelyik példátlanul gyors fejlődése nélkül nem érhetjük meg az e század közepéig történő változásokat sem a politikában, sem a világgazdaságban. Jelenleg az EU vezetői csak a maguk gondjaival foglalkoznak, nem veszik figyelembe, nemcsak azt hogy a bolsevik Szovjetunió széthullása és a piacos kommunista Kína példátlanul gyors fejlődése teremtett előtte elképzelhetetlen világpolitikai változásokat.

A fogamzásgátlás világpolitikai jelentősége.

A jelenkor történészei és politikusai nem veszik tudomásul, hogy a jelenkor legnagyobb politikai és világgazdasági változásait a fogamzásgátlás megoldási folyamatának figyelembe vétele nélkül nem lehet megérteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy először a fejlett társadalmakban vált az alkalmazása általánossá, és fajunk életében először szűnt meg a túlnépesedés.

Mivel minden osztálytársadalom olyan életfeltételeket biztosított, amiben fajunk gyorsabban szaporodott annál, ami elviselhető lett volna. Ezért általánossá vált az osztálytársadalmak szervezett halálokozása.

A legnagyobb és a legáltalánosabb halálokozás a lakosság jelentős hányadnak nyomorban tartása. Ezt a forradalmárok felszámolhatónak tartották. Még Marx sem vette tudomásul, hogy a többség kizsákmányolásának felszámolása azonnal elviselhetetlen túlnépesedést okozna. Ebből fakadóan csak akkor vált lehetségessé a lakosság egészének a jóléte, ha a szexuális ösztön kiélheti magát a nélkül, hogy ebből szükségszerűen nem származik fogamzás, azaz népszaporulat. Ez azért maradt figyelembevétel nélkül, mert a demográfusok nem mutatták ki, hogyan alakul spontán a népszaporulat, ha nincs arra lehetőség, hogy a nemi ösztönünk kiélése ne járjon teherbe eséssel. Ezt kielégíthető módon csak a jelenkori fogamzásgátlás oldhatja meg, de csak a már gazdag és iskolázott társadalmakban, és először az állam által kikényszerítve 1990 óta a kommunista Kínában. Ekkor már a fejlett Nyugaton, valamint a három fejlett távol-keleti kelet-ázsiai országban, Japánban és a két volt gyarmatán, Dél-Koreában és Tajvanban. Ezek mindegyike viszonylag gazdag, túlnépesedett, jóléti társadalmú állam volt. Lényegében a fogamzásgátlás általánossá vált a négy még alulnépesedett, korábbi brit gyarmaton, Észak-Amerikában, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint Óceániában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Ezekben az országokban még néhány millió olyan bevándorlót fogad be előnnyel, akikre a munkaerőpiacon keresletük van.

Az emberiség nagyobb felében azonban százszor több ember él olyan nyomorban, akik számára a jobban élés a túlnépesedett fejlett országokban a munkanélküliek is sokkal jobban élnek, mint ami hazájukban elérhető volna. Ezért százszor annyi képzetlen bevándorló jutott a fejlett Nyugat országaiba, mint amilyenre szükség van. Azért is, mert nem voltak felkészülni a beengedettek szelekciójára.

A négy brit gyarmat fejlettségi sorrendje.

Kevesen tudják, hogy a volt brit gyarmat ugyan az ENSZ rangsora alapján a tíz első közé tartozik, de azon belül ezek rangsora: Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és csak negyedik az Egyesült Államok. Ezt ismereteim szerint senki nem magyarázza, de még nem is tudatosul. Ez azért meglepő, mert az Egyesült Államok mind a gazdaságával, tudományával és haderejével a világtörténelem legnagyobb szuperhatalma. Ennek az az oka, hogy itt a legnagyobb az afrikaiak és a latin-amerikaiak aránya. Ebben a birodalomban élnek a leggazdagabb, a legképzettebb puritánok, de itt a lakosságon belül a legmagasabb mid az afrikai, mind a latin-amerikai etnikumú lakosság aránya.

Ennek az az oka, hogy ide telepítették a cukornád, a gyapot, a dohány ültetvényekre a legtöbb afrikai néger rabszolgát. Ez nemcsak embertelen tett volt, hanem a 20. században már óriási teher. Számomra az etnikumok mérését Max Webernek a jövedelemhez viszonyított vagyon aránya jelenti. Erre már az ötvenes években Rácz Jenő és Bródy András a tőkés társadalom vagyonigényéről szóló könyve hívta fel a figyelmemet. Ebben olvastam először, hogy a társadalmakban az etnikumok fejlettségét, értékét a jövedelemhez viszonyított vagyon arányával lehet a legjobban mérni. Ez a mutató általánosan jó mérce, ha a jövedelemhez viszonyítva nem a tőkét, hanem a vagyont kell viszonyítani, és ekkor ez a mutató nemcsak a tőkés osztálytársadalmakban, hanem minden társadalomban csalhatatlan mérce.

Ennek a könyvnek az olvasásakor a Baranya megyében a parasztpárt titkára voltam. A megye falvaiban élő etnikumoknak az egy lakosra jutó jövedelme között sokkal kisebb volt a különbség, mint a vagyonukban. Az etnikumok vagyonukkal az élen a svábok álltak. A magyar falvak között kiemelkedtek az egykéző kálvinista lakosúak, mert ott egyre nőtt az egy lakosra jutó vagyon. Ezzel szemben a gyermekvállalást hisztérikusan védő katolikus falvakban viszont egyre csökkent az egy lakosra jutó vagyon. Ahol sok gyermek között oszlott meg a vagyon, nagyon magas volt a falvak földjéhez viszonyított túlnépesedés, és a viszonylag nagy szegénység.

Hősök vagy áldozatok. Orbán Viktor tegnapi ünnepi beszéde

Kopátsy Sándor EH 2019 09 24

Hősök vagy áldozatok.

Orbán Viktor tegnapi ünnepi beszéde

Kormányfőnk nem lát különbséget a hősök és az áldozatok között. Amikor Horthy Miklós hadat üzent a bolsevik Szovjetuniónak, a harcokban elesett katonákat hősöknek minősítették, pedig a kommunizmust gyűlölő magyar kormányzó és kormánya ártatlan áldozatai voltak. Most Orbán Viktor az 56-os forradalomban csak azokat az elesetteket minősítette hősöknek, akik az adott világpolitikai helyzetben reménytelen célért harcoltak, tehát mártírok voltak. A két reménytelen harc áldozatai között csak az a különbség, hogy hogy mindkettő reménytelen harcban elesetteket minősítette hősiességnek. Nagy Imre az ország miniszterelnöke nem a saját érdeméből lett, hanem a Szovjetunió akaratából. A rábízott feladatot százszor különbnek taratom, mint Horthy Miklósét, de egyrészt nem a Szovjetuniótól való elszakadással bízták meg, másrészt, amit november elsején, és utána tett, annak nem volt semmi világpolitikai realitása. Az irreális cél lehet jó, de jó is értéktelen, ha megvalósíthatatlan. Mivel a megvalósíthatatlan célok érdekében folytatott harc éppen olyan kártékony lehet, mint a rossz célokért folytatott.

Orbán Viktor pedig a célokat nem annak alapján értékeli, hogy minek volt realitása. Ebből fakadóan a jó célokért folyó harcban elesettek is hősöknek minősíti, pedig azok csak mártírok. Ez igaz az 56-os mind a forradalomban elesettek, mind a kivégzettek esetében. A jelenlegi politikai vezetés viszont csak a forradalom elbukása utáni megtorlásban kivégzetteket minősíti hősöknek. Nem veszi tudomásul, hogy ezek is mártírok voltak, mivel irreális, elérhetetlen célok áldozatai, mártírok voltak. A Terror Háza csak azokról az áldozatokról panaszkodik, akik az eleve irreális célokért harcoltak.

1956 kiemelkedő hőse Kádár János volt.

Az elérhető célok érdekben Kádár János volt a kiemelkedő hős, annak ellenére, hogy nem halt hősi halált, csak azt vállalta azt, ami menthető. Még akkor is, amikor a közvélemény óriási többsége hazaárulónak tartotta. Ezzel szemben a közép-jobb kormányunk csak azokat tartja a terror áldozatainak, akik az eleve irreális célokért harcoltak, és akik a bosszú során vesztették az életüket. Pedig ezek elsősorban a forradalom irreális céljainak az áldozatai, azaz mártírok voltak.

Tegnap a magyar miniszterelnök is hősöknek nevezte azokat, akik az esélytelen célokért áldozták fel az életüket. Többségük úgy, hogy fegyverrel harcoltak érte, kisebb részük úgy, hogy ezért kivégezték. Ma a Terror Házában, ami korábban az ÁVH központja volt, csak azok emlékét őrzi, akik áldozatai lettek az 56-os forradalom bukását követő számonkérésnek. Arról tegnap először hallottam a Magyar Televízióban egy történészt, aki a feltett kérdésre azt válaszolta, hogy nem volt realitása annak, hogy 1956-ban ki lehetett volna lépni. Ehhez én teszem hozzá, akkor még az Egyesült Államok sem értett egyet azzal, hogy a Szovjetunió megszállása alól kiléphet egy csatlós.

A magyar politika még ma is messze van ennek tudomásul vevésétől, hogy a demokráciáknak a szovjet hadseregtől való félelme az Egyesült Államok érdekét is szolgálta. Már pedig az irreális célokra épülő politika még mindig messze van attól, hogy ezt tudomásul vegye, iránytűje legyen

Orbán Viktor még sokáig a legtámogatottabb miniszterelnök lesz annak köszönhetően, hogy akkor formált a kis bal-liberális Fideszből tartósan a törvényhozás kétharmadával rendelkező közép-jobb pártot, és akkor igazodott a szavazók többségének az elvárásaihoz, amikor annak eljött az ideje. Akkor mondta ki a csatlós államok politikusai közül először, hogy a megszálló szovjet haderő hagyja el az országot, amikor ennek az elvárásunk megvalósulása megértek a világpolitikai feltételek. Ideje volna végre bevallani, hogy ennek a feltételei 1956-ban nullák voltak. Márpedig az állam vezetője nem tehet nagyobb hibát, mint egy olyan követelmény támasztását, mint amit az adott világpolitikai viszonyok még nem tesznek lehetővé. Nagy Imre súlyosan tévedett, hogy 1956-ban lehetősége volt annak, hogy egy Jaltában csatlós sorsra ítélt állam ezt megtehesse, és áttérhet a szovjet megszállásból a demokratikus oldalra. Ezzel megszűnt volna a bolsevik Szovjetunió az Egyesült Államokkal versengő katonai szuperhatalom lenni.

A saját karrierem.

Utólag magam is nehezen értem meg a saját politikai karrieremet. A fordulat előtt a Nemzeti Parasztpárt funkcionálisa voltam. Utána 1955-ig, az Országos Tervhivatalban, mint páron kívüli egy fontos osztályvezetője lehetem. Nem éreztem, hogy ez hátrányt jelentett volna. Sőt, meglepetésemre 1953 nyarán engem bíztak meg azzal, hogy a Szabadság hegyen titokban dolgozó Nagy Imre által vezetett két agrárreformját kidolgozó bizottságának a titkára, ettől kezdve Nagy Imre bizalmasa, tanácsadója lettem. Ebben a minőségben 1954 nyarán írtam egy feljegyzést Nagy Imrének, amiben felhívtam a figyelmét arra, hogy nem lehet a mezőgazdaságot úgy politizálni, ha közben minden tárca Gerő Ernő irányítása alatt marad. Ezért nem elég a mezőgazdaságot, az egész gazdaságot piacosítani kell.

Erre azonnal hívatott, és közölte, hogy két munkatársával közösen menjünk le Öszödre, a miniszterelnökség üdülőjébe, és készítünk egy reformjavaslatot. Ennek a javaslatunknak adtam a címet: Mechanizmus reform. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy a gazdaságot olyan módszerrel kell irányítani, ami önkorrekciós, vagyis a piac, a kereslet és a kínálat jelzésére működik. Ezért adtuk a címet, Mechanizmus reform. A mintegy százoldalas javaslatot tíz nap elkészítettük. Nagy Imrének annyira tetszett, hogy a vitáját a következő Minisztertanácsi Ülésre szét is küldte. Ezt Gerő is megkapta. Ő a tartalmán azonnal elküldte Rákosinak, aki nem kevésbé, felháborodott. Utasították Nagy Imrét, hogy vegye le a napirendről. Nemcsak a szétküldött anyagokat, de minden annak készítését, még az indigókat is összeszedték. Azzal Rákosi is egyetértett, hogy az anyag készítőit nem vonják felelősségre. Ezért 1982-ig senkinél nem maradhatott példány. Csak akkor tudtuk meg, hogy egy példány a Pártörténeti Intézet birtokába megmaradt.

Később Nyers Rezső sem tudott szerezni. Ennek ellenére a szellemével egyet értett, és a Kádár rendszerben rám bízta a Magyarázom a Mechanizmus című rajzfilm sorozatban a Mechanizmus Reform terjesztését. Elképesztő sikere volt. Számos része gyakorlati alkalmazásra is került.

Ennek az én pályámon is voltak hatásai. Nyers Rezsőnek köszönhetően végül a Pénzügyminisztériumban a Pénzügyi Kutató Intézet igazgatója lettem. Csak 1980-ban, két évvel a nyugdíjazásom előtt Biszku Béla tette fel a pénzügyminiszternek a kérdést: Hogyan lehet a kutatóintézet vezetője, aki 1956-ban az Országos Tervhivatalban a Forradalmi Bizottsági elnök volt? Erre a miniszterem a nyugdíjazásomig változatlan fizetéssel feladat nélkül foglalkoztatott.

Nyugdíjasként másodállásokban foglalkoztattak. Anyagi gondok nélkül élhettük, és élünk. Ráadásul

A web lapomnak köszönhetően szabadon publikálhatok. Csak ezen, 90 ezer oldalt közölhettem, és a szakmában egyre népszerűbb lettem.

Az 56 forradalom utáni életem.

Ebben fontos szerepe volt a megelőző éveknek is, hiszen akkor a Parasztpárt alapítói és vezetői az értelmiségi elithez tatoztak.

1945-ben Pécsett én lettem a Nemzeti Parasztpárt megyei titkára. Németh László Minőség Forradalma címen megjelent esszé gyűjteménye megjelenése óta volt a példaképem, és általában a parasztságot felemelő népi baloldal híve voltam. A Trianon után megmaradt országunk esősorban mezőgazdasági ország volt. Családomban csak kertészek és köztisztviselők voltak. 1945 végén a front közeli dzsentri város Kaposvárról a már békésnek számító egyetemi és ipari városba, Pécsre mentem. Ott találkoztam gimnáziumi történész zsidó barátommal, Hanák Péterrel, aki csontra lefogyva élte át a fronton aknaszedésre kényszerített utóbbi éveket, és már akkor meggyőződéses kommunista volt. Én ugyan kommunista ellenes soha nem voltam, de a mezőgazdaságot kollektív nagyüzemekké átkényszerítő bolsevik Szovjetuniót nem tartottam példaképnek. Különösen nem a miden falusi családnak földet adó Földreform után. Ezért lettem a Baloldali Blokkba tartozó Nemzeti Parasztpárt híve, és az első Baranya-megyei titkára. Ekkor kellet megélnem, hogy a Szovjetunió megszállásánál szemben a választók többsége még a Horthy rendszer folytatását is inkább elfogadta nemcsak előtte, de akkor a leginkább.

A Kádár János vezetése alatti második választáson voltak a legvidámabb barakkot tudomásul vevők többségben. Pedig előtte, 1956. november elsején, amikor Nagy Imre több párti kormánya megalakult, semmi esélye nem volt annak, hogy a következő választás után még kommunista tagjai is lesznek a kommunista állampárti kormánynak.

Kádár János azzal, hogy vállalta a szovjet csapatok behívását, és a kormány vezetését annak ellenére, hogy akkor ez volt a közvélemény legnagyobb többsége által hazaárulásnak minősített tett.

A második világháborút követő 45 évben követett politikai álláspontom szinte kivételesen hibátlannak tartom. Az egyetlen kivétel volt a szovjet csapatok behívása. Azt nem vállaltam volna, pedig ez volt az egyetlen módja annak, hogy végül a legvidámabb barakk lehessünk.

Orbán Viktor kormányával sem mindenben értek egyet.

Azt ugyan az elsők között láttam, hogy Orbán Viktor az egyetlen politikus, aki elérte, hogy a választók többsége mögéje állt és állni fog. Ameddig munkaképes marad, ő lesz a szavazók többségének támogatásával kormányzó Fidesz és a kormány elnöke. Zseni abban, hogy aki hatalmon akar maradni, annak a szavazók elvárásaihoz kell igazodni. Ezt tette most a legutolsó választás után is. Mivel a megszerzett kétharmadot úgy érte el, hogy fővárosban és néhány vidéki városban vesztett. Erre azzal reagált, hogy nem a felső harmad megnyerésére, hanem az alsó kétharmad megtartására koncentrál.

Az már a választási kampányban is így volt. Ennek formája a gyermekvállalásra koncentrált politikája. Meggyőződésem szerint, a gyermekvállalás támogatásánál sokkal fontosabb volna a gyermeknevelés eredményét jutalmazó rendszer. A jelenkor demográfiájának nem a több állampolgárra, hanem annak a minősége javítását kell jutalmazni. Ez minél fejlettebb a társadalom, annál inkább nem a több születésre, hanem a megszületettek minőségének javítására kell törekedni. De minél gyorsabb a technikai fejlődés, annál inkább igaz ez a még felzárkózó országokban is.

Ezt tanultam meg az egykéző protestáns dél-dunántúli falvakban hetven éve. Ezeken a keresztény vallások, különösen a római katolikus botránkozott. A tények hiába mutatták azt, hogy ezekben a kis népességű falvakban nőtt leggyorsabban az egy lakosra jutó föld nagysága, és a következő generáció iskolázottsága és várható életkora.

1990 óta pedig a világ legnépesebb országa Kína kemény büntetéssel sújtotta azokat a városi lakosokat, akik második gyermeket vállalnak. Elsősorban ennek köszönhetően ez óta ebben a birodalomban nő leggyorsabban nemcsak jelenleg, de a történelmünk során valaha a lakosság jövedelme, vagyona, iskolázottsága és a várható életkora.

Blog olvasottsága

Oldalmegjelenítések száma tegnap

15

Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

266

Oldalmegjelenítési előzmények (összes)

96 914

Megbukik az euró övezet

Kopátsy Sándor EH 2019 10 08

Megbukik az euró övezet

Az Európai Uniót két megalapítója, Adenauer és De Gaulle eleve nem az Európát megelőző Egyesült Államokkal akartak párhuzamos utat találni, hanem azzal szemben akartak fölénybe kerülni. véleményem szerint fogalmuk sem volt arról, hogy velük szinte egy időben a három észak-amerikai állam, az Egyesült Államok, Kanada is lépésre határozta magát azzal, hogy a déli, latin-amerikai szomszédjukat, Mexikót is bevonják, és egymás között felszámolják a vámhatárt. Az utóbbi bevonása két okból történhetett. Az Egyesült Államok meg akart szabadulni az egyre terhesebb mexikói bevándorlástól, ami akkor még szinte ezekre korlátozódott. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tömegáruk gyártása egyre több képzetlen munkaerőt kívánt.

Ez az igény közben spontán megoldódott a kommunista Kínával kialakult munkamegosztásban, ami a jelenkor egyik legnagyobb világgazdasági újdonsága lett. Kezdetben a kínai munkaerő ára tizede sem volt annak, amit az Egyesült Államokban egyre gyengébb munkaerővel kellett megosztani. Az ehhez szükséges tőkét az Egyesült Államok boldogan adta. Mindezt a tőkés vállaltok spontán megoldották, a felső politikai vezetésnek elég volt tudomásul venni. Az amerikai politika türelme akkor fogyott el, amikor ennek a költsége több százmilliárdos hiányra nőtt, és az Egyesült Államok demokrata elnökeit legutóbb köztársaságpárti váltotta fel, aki annak köszönhetően nyerhette meg, mert két népszerű célt hirdetett meg. Felszámolja a kínai külkereskedelem óriási veszteséget, és áthághatatlan kerítést épít a mexikói határra, ahol már nem is mexikóiak, hanem a még nagyobb nyomorban élő közép-amerikai bevándorlók ellen kell védekezni.

Mexikó ugyanis a leggyorsabban növekedő latin-amerikai ország lett, ahol az oda áramló amerikai tőke biztosította az északi szomszédjával kialakult vámmentes munkamegosztást, a hazájukban megtalálható foglalkoztatást.

Mindez olyan spontán alakult ki, hogy az európai politikai elit észre sem vette, hogy az egymást elválasztó határok vámmentessége velük párhuzamosan megvalósult a három észak-amerikai ország között is, de ott a három tagállam szuverenitása megmaradt azzal, hogy a saját valutájuk viszonylagos erejét önállóan alakíthatják.

Máig nem tudatosult az Európai Unióban, hogy Észak-Amerikában a három tagállamból a két fejlett jóléti, az Egyesült Államok és Kanada nem nemzeti, hanem sok viszonylag egyenrangú, egymás között a lakosság és az áruk korlátlan mozgásszabadságával rendelkező, államnak nevezett közigazgatási egység. Az, amivé a német-francia vezetés alatt vezetett Európai Unió szeretne lenni.

Ennek a célnak megfelelni látszott, amikor a tagállamok többsége, a fejlettek mind, viszonylag gyorsan átértek a közös valutára. A bankárok és a közvélemény vissza-visszatérő mániája a közös pénz előnyössége. Ebben a kevésbé fejlett, a fedezet nélkül is pénzt teremteni kénytelen gyenge országok közvéleménye is támogatja őket abban a hiú reményben, hogy ezzel megszabadulhatnak a pénzük romlásától.

A közös valuta bevezetése minden tagországot megszédítette, minden állam lelkesen jelentkezett. Még nagyobb lenne az Európai Unió tragédiája, ha minden jelentkezőt felvettek volna. A brüsszeli vezetés a 70 milliós Olaszországot eleve nem akarta kihagyni, Franciaország pedig ragaszkodott a másik három mediterrán ország tagságához, hogy a latin kultúrájú országoknak nagyobb legyen a súlyuk. Mi, magyarok a felvehetők határán voltunk. Máig nem tudom, minek köszönhettük, hogy várólistára kerültünk. Nyilván Magyarország közismert nacionalizmusától féltek. Mi pedig azzal vigasztalódtunk, hogyha nincs euró, időlegesen jó a svájci frank is. Szerencsénkre ez a kisebbik baj volt, mert abból, ha nem is olcsón, de ki lehetett lépni. Gyorsan egyértelművé vált, hogy a svájci frank még az eurónál is keményebb valuta, de ez csak akkor vált világossá, amikor elkezdtek a hitelek lejárni.

A következő választáson a kétharmados győzelmet aratott Fidesz elutasította a szuverenitásukat megfosztó kalandot, és a felszámolásával járó veszteségeket megosztotta a hitel felvevők, a folyósító bankok és az állam között. Ezzel lehetőségünk lett arra, hogy az euróhoz képest gyengítsük a forintunkat. Ennek a tudatosítását ugyan elhallgattuk, de csendben azonnal megindult. Szabadabbá vált akkor, amikor Matolcsy György lett a jegybank elnöke. Mára közel harmadával gyengült a forintunk, és beindulhatott az úttévesztésünk korrekciója. Javul a külkereskedelmi és a turizmusunk mérlege, és tört részére csökkent a külföldi hitelezőkkel szembeni adósságunk. Jelenleg az EU leggyorsabban javuló élcsapatában vagyunk. Jelenleg csak a négy mediterrán euró övezetes ország van kilátástalan csapdában.

A kiszállásuk fő akadálya, hogy a veszteség nagy többségét Németországnak kell megfizetni, mert ez a be nem hajtható államadóságok fő hitelezője. Az, hogy Németország a vesztes, már ma is nyilvánvaló, a vissza nem fizethető államkölcsönök értéktelenségét a német hitelezők, bankok, alapítványok, nyugdíjpénztárak részvényeinek az árcsökkenése bizonyítja.

A szuverén tagországok közös valutája a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb tévedése, aminek korrekciója nagyon nehezen lesz megvalósítható.

Az élenjáró társadalmak három sebessége

Kopátsy Sándor EH 2019 09 27

Az élenjáró társadalmak három sebessége

Harari

Az emberiség jelenleg évente mintegy 70 millióval gyarapodik úgy, hogy a szegény és egyre jobban lemaradó országok lakossága 100 millióval nő, az egyre fejlettebbek létszáma azonban 30 millióval csökken. Ez azt jelenti, hogy az emberiség gazdag és szegény országai között egyre nő a különbség. Nemcsak a társadalmak közti feszültség lesz egyre nagyobb, de ennek mind a tudatosulása, és a technikai megoldhatósága lett egyre könnyebb. Fajuk először jut olyan információkhoz, hogyan élnek a gazdag, ma már úgy nevezett jóléti társadalmakban, de ezek a társadalmak mára már elérhetőbbek is lettek a kor információs és közlekedési eszközeivel.

Fajunk különböző társadalmai az ipari forradalom előtt, alig tudtak valamit a fejlettebb társadalmakban jellemző életkörülményekről, de ha tudták volna, hogyan élnek ott a dolgozók. Az osztálytársadalmakban a lakosság alsó harmada alig élt jobban, mint az elmaradtakban. A munkanélküliség, a munkaerő felesleg ezekben az országokban is a létfeltételekhez közeli szinten és létbizonytalanságban élt.

Ezt a tényt egyértelműen bizonyítja a testmagasság alakulása. A városik lakosság kétharmada egészen a 19. század derekáig, a városi közművek és az egészségügyi szolgáltatások kiépítéséig alacsonyabb volt, mint a falvakban élőké. A tudományos és technikai forradalomig az iparosodott társadalmakban a városi lakosság kétharmada nem élt jobban, mind a kisárutermelő falvak lakossága. A városok lakosságának kétharmada nem élt irigylésre méltó életet és létbiztonságot. A sűrűjen élő városik lakosság halandósága nagyobb volt, mint a vidéken élőké.

A közművek és az egészségügyi hálózat kiépülése után a városok jelentik a nagyobb életbiztonságot, a várható élet meghosszabbodását.

Az1990-es kínai egyetlen gyermek vállalhatóságának a korlátozása bebizonyította, hogy az egyetlen gyermek azt eredményezte, hogy a szülők nagyobb gondot fordítanak annak az életének a megvédésére és minőségének növelésére.

A jóléti társadalom útja.

Nyugat-Európa volt a tudományos és technikai forradalom előtt a társadalmak élcsapata. Az egyetlen kivétel a távol-keleti Japán volt, amelyik önerőből képes volt felzárkózni az iparosodott, gyarmattartó tőkés társadalmak közé. Az emberiség nagy többsége a tőkés osztálytársadalmak gyarmatain, befolyási övezetein élt.

Kivételt csak a négy volt brit gyarmat jelentett, amelyek Nyugat-Európánál tízszer nagyobb, alulnépesedett élettereiben befelé építkeztek. Ezeknek nem az elmaradt gyarmatok kizsákmányolása volt a társadalmi céljuk, hanem az életterük hasznosítása. Ez a négy volt brit gyarmat között az Egyesült Államok minden tekintetben a legnagyobb volt. Ezért vállalhatta a gyarmatrendszer felszámolását. Ezt a kor társadalmi átalakítását jelentő célt az Egyesült Államok elnöke Woodrow Wilson fogalmazta meg már az első világháború előtt, és ez lett a trianoni békéket jellemző, a nemzetállamokat kialakító vezérvonal.

Ennek a következő lépése volt a második világháborút lezáró Jaltai Egyezmény, amit Roosevelt tett a hidegháború, majd azt követően a jelenkort jellemzővé. Ha nincs hidegháború, nem esik szét darabjaira a Szovjetunió, ha ez nem következhetik be, a marxista Kína csodája. Vagyis nélküle egészen másként állt volna össze a jelenkor valósága. Az mára egyértelművé vált, hogy a jelen század derekára Kína felzárkózik az Egyesült Államok mellé, mint szuperhatalom. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy megállította a népszaporodását. Ezt követően Kínában az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a munkaerő iskolázottsága, valamint a várható életkor példátlanul gyors növekedése következett.

A négy volt brit gyarmat.

A két észak-amerikai és a két óceániai brit gyarmat egyre jobban megelőzi Nyugat-Európát. Jelenleg a világ tíz legfejlettebb országa között hat viszonylag kis nyugat-európai nemzeti állam, és a négy volt brit gyarmat van. Ezek nemzeti vagyonának, életterének, jövedelmének 90 százalékát az utóbbi négy jelenti.

Az Európai Unió.

Ez a közösség egyre jobban lemarad, mert nem Európa szuverén államainak a közössége, hanem egy Európai Egyesült Államok akar lenni.

A világgazdaság élvonalába tartozók között vészesen nő a távolság.

Kína a század közepére túlsúlyba kerül, Nyugat-Európa pedig lemaradó harmadik, ugyan jóléti marad, de egyre gyengébb lesz.

A felmelegedés egyik előnye

Kopátsy Sándor EH 2019 10 09

A felmelegedés egyik előnye

Fajunk életében a legnagyobb előrelépést a jégkorszak megszűnését okozó klímaváltozásnak köszönhetjük. Most, hogy a következőben vagyunk, ezt is tragédiának, katasztrófának minősítjük, annak ellenére, hogy a változás kisebb, és az ellene védekezési képességünk ezerszer akkora. Azt máig vízözönnek, mérhetetlen pusztításnak tartjuk, amitől csak az isteni beavatkozás mentette meg az embert és a szárazföldi állatvilágot, annak ellenére, hogy csak ennek a felmelegedésnek köszönhetően geológiai időmérés mértékével mérve nagyon rövid idő alatt sokszorosára felgyorsult fajunk fej nemcsak a fajunk, de a domesztikált állatok létszáma. Ha nem lett volna ez a földtani változás, még mindig ezred ennyi létszámban, mint ma, és továbbra is csak a gyűjtögetésből élhetnénk. Ennek ellenére a csillagászati okokból történő felmelegedést a fajunkat ért legnagyobb katasztrófának, vízözönnek tekintjük. Máig nem vesszük tudomásul, hogy ebben a felmelegedésben nem volt szerepünk, mégis ezt a fajunkat ért legnagyobb ajándékot a legnagyobb katasztrófának minősítjük.

A jelenlegi felmelegedés sokkal kisebb, lassabb, ezerszer annyi embert érint, tízezerszer annyi kapacitásunk van a védekezésre, mégis pánikot keltünk, és csak a várható negatív hatásaival ijesztgetünk. Minden klímaváltozásnak előnyei és hátrányai vannak, de fejlődést csak azok hoznak. Mindegyiknek több az előnye, mint a hátránya. A bolygónkon azonban csak a viszonylag gyors fejlődés csak az ott lehet, ahol jelentősek és viszonylag gyakoriak a változások. Fajunk csak a jégkorszak megszűnését és a jelenlegi felmelegedést érezte változásnak, az előzőkhöz csupán, akár az állatok és a növények ösztönösen alkalmazkodtak. Az öntözéses gabonatermelést lehetővé tevőt is csak azzal, hogy élt a létrejött lehetőségekkel. A jelenlegi az első, az általunk támasztott és felismert okokból várja a negatív hatásait. Azt fel sem méri, hogy az új körülmények milyen lehetőségeket is teremtenek. Az fel sem merül, hogy a megváltozó körülmények mit kínálnak. Még a nyomát sem találtam annak, hogy a tudomány legalább keresné a változásokkal járó pozitív következményeket.

Utólag sem bizonyítjuk, hogy a felmelegedés eredményei nélkül hol tartanánk ahhoz képest, hogy hova jutottunk. Számomra ezt legjobban példázza az, hogy az utolsó jégkorszak megszűnése nélkül, ami a tengerszint 70 méteres felemelkedését eredményezte, nem voltak meg a feltételei annak, hogy a fagymentes telekben a folyamok völgyei gravitációsan öntözhető gabonatermelő kultúrák létrejöhettek volna. A gyűjtögetésről a gravitációs önözéssel történő gabonatermelésre csak annak köszönhetően térhettünk át, hogy a bolygónkon lévő jég többsége elolvadt, és ezzel a tengerek szintje 70 méterrel magasabb lett.

A jelenleg folyó felmelegedésnek hatására a tengerszínt, lassan, és potenciálisan is csak sokkal kisebb mértékben fog emelkedni. A jelenleg már megindult felmelegedés azt kívánná, hogy ennek hatását igyekezzünk megbecsülni. Fajunk szellemi fejlettsége már lehetővé tenné, hogy előre felmérjük a bekövetkező változásokat.

Harari szellemesen bemutatja, hogy a jégkorszak megszűnése mivel járt. A bolygónkon a biológiai élet a nagyon gyorsan, és alapvetően megváltozott. Tízezer éve az ember és háziállatai csak ritka jelenség voltak, a vadállatokhoz képest. Mára azonban a vadállatok váltak viszonylag jelentéktelenné. Most az volna a tudomány feladata, hogy felmérje, mi várható a közeljövőben.

Fajunk étellel és itallal történő ellátása.

Tízezer éve ezred annyi ember és háziállat sem volt, mint ma. A belátható jövő első feladata az lesz, hogy az ezerszer több és gyorsabban növekvő számú emberről és háziállatairól gondoskodjunk.

A néhány fokkal melegebb éghajlat legfontosabb hatása az, hogy több száz kilométerrel a pólusok felé terjed a négy évszakos klíma. Ez az északi sark irányában okoz jelentős változást, és elsősorban négy országot, Kanadát, az Egyesült Államokat és Oroszországot érinti. Már ma is ezek adják a gabonaexport 90 százalékát. A felmelegedés legnagyobb haszonélvezői is ezek lesznek.

Az Egyesült Államok és Kanada már száz éve egyértelműen bebizonyította, hogy a korszerű földművelés leghatékonyabb üzemi formája a kiscsaládos farmergazdaság. Ebben a két országban a munkaerő alig 3 százaléka elegendő a lakosság magas szintű élelmezésére. Ezek azért lesznek nagyon jelentősek, mert búzát, árpát, burgonyát, kukoricát a leghatékonyabban termelők.

Oroszország a sokkal kevésbé várható szerencsés. A 20. század történészei máig nem ismerték fel, hogy a bolsevik Szovjetunió széthullásának az egyik oka a nagyüzemi mezőgazdaság kikényszerítése volt. Akkor éppen akkor történt, amikor Észak Amerikában a kiscsaládos farmergazdaság gyorsan felszámolta a sokkal kevésbé hatékony mezőgazdasági nagyüzemeket. A Szovjetunió kierőszakolta a mezőgazdasági nagyüzemek teljes uralmát. Ennek lett a következménye, hogy a lakosságához viszonyított legnagyobb szántóterülettel rendelkező birodalom nem volt képes megterelni a kenyerét, állandó gabonaimportra szorult.

A Szovjetunió széthullása után jelentős állam csak Oroszország maradt. Amennyire annak idején a világ hangos tájékoztatást kapott az erőszakos kollektivizálásról, ennek teljes felszámolása alig kapott nyilvánosságot.

Oroszország az iparát és a szolgáltatásait tőkés nagyvállatokra cserélte, a nagyüzemi mezőgazdaságát azonban széthullani hagyta. Erről sem befelé, sem kifelé a világ közvéleménye számára említés sem történt annak ellenére, hogy az volt a bolsevik marxizmus egyik nagy hibája, hogy a cári Oroszország nagyrészt paraszti, azaz kisárutermelő mezőgazdaságát erőszakkal abnormális sok száz, illetve néhány ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzemekbe, állami gazdaságokba kényszerítette. A magára maradt Oroszország azonban ezeket hagyta elemeire szétszóródni. Ez olyan csendben történt, hogy talán nem is sejtették, hogy ezzel az elkövetett hibájukat javították ki. Ez én is csak pár éve vettem tudomásul, hogy 2016-ban az ország gabona exportja megelőzte az Egyesült Államokét és Kanadáét, az első lett a világgazdaságban.

Kiderült, hogy a bolsevik Szovjetunióban a mezőgazdasági nagyvállalatok dolgozói nemcsak iskolázottak lettek, de meg is tanultak a rájuk bízott viszonylag modern gépekkel bánni. Most, hogy a saját gépeivel dolgoznak, megtanulták, hogyan kell azokkal hatékonyan dolgozni, és amit a nagyüzemi dolgozók nem ismernek, hogyan kell az állapotukra vigyázni. Ugyanakkor viszonylag lényegesen alacsonyabb jövedelemmel is megelégednek, mint az észak-amerikai farmerek.

Összefoglalva, a négy évszakos, természetes csapadékon termelt gabonatermelés várható kapacitása példátlanul gyors fejlődés előtt áll.

Ezt látva a kisebb problémának tartom a fajunk létszámának 70 milliós évi növekedését. Az az elmaradt társadalmak baja, hogy évente 100 millióval szaporodnak, de sem az egy lakosra jutó élelmezésük, sem az iskolázottságuk, sem a vagyonuk nem képes ezzel lépést tartani. A gyermekvállalásuk csökkeni fog, mert nő az iskolázottságuk és csökken a vagyonuk.

A jóléti társadalmaknak az elmaradott társadalmakat nem a lakosságuk számottevő hányadának befogadásával, hanem oktatással és fogamzásgátlókkal való ellátással kell segíteni.

Kopátsy Sándor EH 2019 10 15

Mi történhet a brexit után

Egyre inkább reálisnak tartom, mi történhet a brexit után. Azt ugyan kezdettől láttam, hogy Nagy Britannia nem illett bele az Európai Unióba, mégis meglepett, amikor népszavazáson úgy döntöttek, hogy kilépnek. Ennek adták a brexit nevet. Számomra kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy az Európai Uniót Németország és Franciaország eleve azzal a szándékkal hozta létre, hogy az Európai Egyesült Államokat sikerül létrehozni. Képtelenek voltak megérteni, hogy a példának tekintett négy angol gyarmat nem nemzeti államok egyesülésével jött létre, hanem az európai nemzeti államokból odatelepült különböző kultúrákból odavándorlók, illetve odahurcolt afrikai rabszolgák közös államai lettek, amelyek kivétel nélkül csak a britek által működtetett gyarmatoknak sikerült.

A történészek máig nem tisztázták, hogy miért csak a brit gyarmatok értek el az eredeti hazájuknál sikeresebb társadalmakat a gyarmataikon, miért nem sikerült az a latin országok gyarmatainak. De ez a hidegháború után sikerült Kelet-Ázsiában is a két városállamnak, a britek által működtetett Szingapúrnak és Hongongnak. Majd a hidegháború után két japán gyarmat, Dél-Korea és Tajvan mára elérte a gyarmattartójának, Japánnak a színvonalát. Ezzel szemben a két gyarmatosító mediterrán ország, Spanyolország és Portugália gyarmatai Amerikában még jobban lemaradtak, mint Európában.

A négy volt brit gyarmaton ma csak az Egyesült Államokban él jelentős latin-amerikai, és ezek ugyan jelentősen le vannak maradva a puritán lakossághoz képest, de messze jobban, tovább és tanultabban élnek, mint nemcsak a latin-amerikai államokban, de az európai őshazájukban, Európában. Ma ezek országa minél közelebb van az egyenlítőhöz, annál elmaradottabb lett. Viszonylag három latin-amerikai ország van az élcsapatukban, a két leginkább déli mérsékeltben, Argentína a Csille, és a leginkább északi, Mexikó. Az utóbbi felemelkedése akkor gyorsult fel, amikor az Egyesült Államokkal és Kanadával vámmentessé vált.

Ezzel eljutottunk mondandómhoz, Mexikó sikeréhez, amit annak köszönhetően ért el, hogy a két nagyon fejlett Egyesült Államokkal és Kanadával vámmentessé vált. Ezt úgy működteti, hogy mind a három ország megtartotta a saját valutáját. Ezzel szemben a vámmentes Európai Unió a vámmentesség után azonnal belenyúlt a tagországok gazdaságpolitikájába, és ezzel a szuverenitásába, sőt többségüket a közös valuta övezetbe csalta. Ezzel a négy mediterrán országot menthetetlen válságba hajszolta. Mexikó a fejlett szomszédjaihoz kötődve a latin-amerikai országok élvonalába emelkedett, a négy európai mediterrán ország pedig menthetetlen válságba zuhant.

Nagy Britannia az EU-ból kilépve.

Az a tény, hogy egy hete az angol font az euróhoz képest nagyon gyorsan keményebb valutává válik, azt jelzi, hogy a Boris Johnson által képviselt politika, az EU otthagyása reális lehetőségnek számít. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok elnöke, Trump lelkesen támogatja. A brexit megvalósulása azt jelenti, hogy Nagy Britannia beléphet az észak-amerikai vámmentes, 500 millió lakosú közösség azt jelenti, hogy a tagjai megtartják a valutájukat. Ez azt jelenti, hogy Ausztrália és Új-Zéland is tagja lehet ennek a vámmentes közösségnek, ami az egyetlen abban a tekintetben is, hogy alulnépesedettek, az egyetlenek, amelyek a számukra értéket jelentő munkaerőt is be tudnak fogadni.

Ugyanakkor az EU erős bal-liberális oldala képtelen megérteni, hogy az elmaradt társadalmak több százmilliós bevándorolni akarók egyetlen százalékát sem képes hatékonyan beépíteni.

Nagy Britannia pedig megnyerte a főnyereményt azzal, hogy egy válságban ragadt EU tagságát a Nyugat egyetlen versenyképes csapatával cserélheti fel. Ha ez megvalósul ez a mesém, újra beigazolódik, hogy a három nyugat-európai legnagyobb európai nép között újra a britek kerülnek fölénybe. Ez a 70 milliós lakosságú nyugat-európai nép kerül fölénybe a másik kettővel, a németekkel és a franciákkal szemben.

Amikor Nyugat-Európa népeinek gazdagsága az elmarat gyarmatok birtoklását jelentette, ez nem volt lényeges fölény forrása, hiszen a gyarmattartók nem voltak fölényben a kis nemzeti államokkal szemben. Ez leginkább egyértelművé a jelenkorban vált a leginkább egyértelművé. Jelenleg a kontinens leggazdagabb hat leggazdagabb országa, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia. Ezek között csak Hollandia volt gyarmattartó. Ha a brexit úgy valósul meg, ahogy leírtam, Gyorsan Britannia lesz a leggazdagabb Európai ország. De ennél is lényegesen fontosabb fölényt jelent azonban az, hogy a Nyugat élcsapatába csak Anglia lesz részes.

Ez nem azt jelenti, hogy Anglia nagyhatalom lesz, csak azt, hogy részese lesz annak a négy volt brit gyarmatra, azon belül az angolszász gyökerű Egyesült Államok marad önmagában is szuperhatalom, de vámunióban nemcsak a három volt brit gyarmattal és a nyugat-európai Angliával közös vámmentes unióban.

Ebben az esetben mit jelentenek a világ országai között az angol-szászok?

Az angol nyelv.

Az emberiség történetében aránylag nemcsak a több ember beszél angolul, mint valaha a fajunk történetében, de ez a nyelv egyúttal a legtöbb ember második nyelve is. A tudományokban sem lehet eredményes az, aki nem tud angolul. A fergetegesen fejlődő Kínából 800 ezer diák tanul angol egyetemeken.

A Nobel díjasok között legfeljebb irodalmi díjazottak között lehetnek olyanok is, akik nem használják ezt a nyelvet.

Először fordul elő a történelmünkben, hogy egy nép nyelve ilyen uralomra kerül.

Ezek a példátlan eredmények csak annak köszönhetően váltak egyértelművé, hogy az britek szuperhatalmakká váltak.

Gondolatok a latin kultúra alkalmatlanságáról

Kopátsy Sándor EH 2019 09 11

Gondolatok a latin kultúra alkalmatlanságáról

A The Economist szeptember 7. száma egy általam 65 éve felismert problémáról fejti ki a latin-amerikai országokról alkotott véleményét.

Már középiskolás koromban azon botránkoztam, hogy a náci Németország korlátlanul népszerű diktátora, Hitler kiemelt partnernek választotta a fasiszta olasz diktátort, Mussolinit. A latin népek fasizmusával sem értettem ugyan egyet, de a germánokat nagyságrendekkel nagyobb potenciájú fenyegetőknek tartottam mind jóban, mind rosszban a latin olaszokhoz viszonyítva. Ezért a náci germánok befolyástól százszor jobban féltem, mint az olaszok fasizmusától.

Mivel akkor még történész akartam lenni, az ezer éves magyar történelem legnagyobb hatású döntésének tekintettem, hogy a pogány apa, Géza, és a már maga is keresztény királyként uralkodó fia, István az akkor a térségünkben terjedő két kereszténység közül, egyértelműen a nyugatit, a latint választotta. Ezzel a Kárpát Medencét nem Kelet-, hanem Nyugat-Európához csatolta. Ezzel azonos időben a háromszor nagyobb népességű szláv nép, a lengyelek királya is hasonlóan döntött. Ez lett az alapja az ezer éves lengyel-magyar barátságnak.

Mivel ekkor még nyoma sem volt annak, hogy Európa puritán népeinek a latinnál puritánabb kereszténységre, csak a két európai kereszténység között lehetett választani. Ez a lehetőség félezer évvel később kínálkozott, éppen akkor, amikor az ország kétharmada Hódoltság, illetve az Erdélyi Fejedelemség az oszmán szultán provinciája volt. Vagyis a Kárpát Medence térségének kétharmadában vallásszabadság volt. Ezzel szemben a katolikus Habsburg császárok uralma alatti Magyar Királyság üldözte a reformációt. Ekkor újra kezdődött a magyar történelem. A reformációt üldöző nagy formátumú Pázmány páternek sikerült a hithű katolikus Habsburg császárok segítségével reformációt tört részére visszaszorítani, a nevében megmaradt Magyarország hithű katolikus ország lett.

Történészeink nem ismerték fel a vasúti hálózat kiépülésének a jelentőségét a magyar történelemben. Ennek köszönhetően ugyanis egyrészt az országon belüli árucsere megtízszereződött, ugyanakkor a Kápát Medence tizednyi idejű és költségű szállítási távolságra került a fejlettebb Nyugat-Európához. Ez volt a legnagyobb változás a honfoglalásunk óta. Ezt megelőzően az országon belül csak az válhatott áruvá, ami egynapos idővel eladható, és utána még hazaérhető távolságra volt. A vasút előtt a falvakban csak az változhatott áruvá, ami egyetlen napon belül megoldható volt. Annak ellenére, hogy a legfontosabb történészi feladat annak a felmérése lenne, hogy a városi piacoktól 5-10, illetve 10-50 kilométer távoli falvakban a megtermelt javak hány százaléka válhatott áruvá, ilyen megközelítéssel még nem is találkoztam. Egy ilyen felmérés megmutatná, hogy a megtermelt jövedelem hány százaléka válhatott a vasút előtt, és utána áruvá. Csak becsülni tudom, hogy a potenciális kereskedelmi lehetőség megtízszereződött. Ennek tudomásulvétele nélkül nem érthetjük meg, hogy a vasút tízszer nagyobb kereskedő személyt és százszor több kereskedelmi tőkét igényelt teremtett. Csak ennek függvényében érthetjük meg, hogy a semmiből kellett tízszer több kereskedőt és kereskedelmi tőkét teremtenünk. Senki sem gondolt arra, hogy a gettókban élő, a lakosság 6 százalékát kitevő, eddig jelentéktelen zsidóság képes lett erre. Ugyanakkor, a magyar arisztokrácia és az úri középosztály gyorsan felismerte, hogy a magyar zsidóság győzelme az arisztokrácia és az úri középosztály hatalmának a megtörésével jár. Ezért lettek ösztönösen, türelmetlen antiszemiták. A Szegeden összegyűlt arisztokraták között két tehetség volt, Gróf Bethlen István, és Gróf Klebelsberg Kunó volt.

Gróf Bethlen István felismerte, hogy az ország kormányozójára a legjobb jelölt a nagyon közepes képességű tengerész altábornagy, Horthy Miklós a legalkalmasabb. Nem kell félni attól, hogy uralkodói dinasztiát alapít, ugyanakkor ösztönösen antiszemita.

Gróf Klebelsberg Kunó pedig tudomásul vette, hogy ő vállalja az első belügyminiszteri posztot, amiben a zsidóság szellemi fölényének érvényesülését állítja meg azzal, hogy a magasabb képzettség megszerezhetőségét létszámuk fölé, törvénnyel kell megakadályozni.

Mindkét arisztokrata elképzelése megvalósult.

Klebelsberg ambíciója azonban ennyivel nem elégedett meg, és a Bethlen kormányban kultuszminiszter lett. Megoldotta a tanyákon és az uradalmakon élő gyerekek iskoláztatását. Felszámolta az analfabetizmust. Itt érdemes megemlítni, hogy a6 1847-es népszámlálás adataiból kiderül, hogy a Kárpát Medencében csak a határőrvidéken volt alacsony az analfabetizmus. Vagyis csak ott, ahol az oktatás is az Osztrák Hadügyminisztérium felügyelete alá tartozott. Ezt nemcsak Kossuth Lajos, de Széchenyi István sem vette tudomásul. a magas analfabetizmusunkat csak Klebelsberg Kunó tartotta a legsürgetőbb nemzeti feladatnak, és meg is oldotta. Számomra ő a klasszikus példája annak, hogy a zsenik nemcsak nagy eredményekre, de történelmi hibákra is képesek. Ő követte el a történelmi legnagyobb hibánkat azzal, hogy törvényes korlátot állított a zsidóság polgárosodása elé, és a legnagyobb eredményt azzal, hogy felszámolta a tanyákon és az földesúri uradalmakon a gyerekek iskolázatlanságát.

Ezt a népi írók sem említik meg. Ugyanakkor először lehetett volna jelentős létszámú, és szinte példátlan minőségű magyarul beszélő zsidó polgárságunk. Ugyan korábban is volt jelentős számú és germán etnikumunk, de az évszázadokon keresztül sem tanulta meg az ország legnagyobb és a politikai hatalmat gyakorló magyar etnikum nyelvét, ezzel aztán a társadalmon belül izolált maradt.

Ezzel szemben az eddig izoláltan, gettókban élő zsidóság a vasúthálózat kiépítésének alig ötven éve alatt magyar polgársággá nőtte ki magát. Számomra a világhíres Fasori Evangélikus Gimnázium diákjainak a példája az, hogy a lutheránus vidéki papok gyermekei a már kikeresztelkedett, magyarul beszélő budapesti zsidó nagypolgárokkal az óta is a legsikeresebb találkozásnak bizonyultak. Ezt nem is annyira, mi magyarok minősítettük a földre repített marlakók megjelenésének, máig tartó világcsodának.

Arra ugyan soha nem gondoltam, hogy a római katolikus kereszténységem protestánsra cseréjem, de a reformációt mindig minőségében lényegesen korszerűbb kereszténységnek minősítettem. A római katolikus papok nőtlenségét, reverendába járását, a nőknek a klérusból kizáráságát súlyos hibának tekintettem. A latin kereszténység legnagyobb hibája azonban az antiszemitizmusuk volt. A Megváltó megölése, a liturgia szerint, az atyaisten akarata volt. Az ő akaratából ezért jelent meg a földi valóságban, hogy az eredendő bűntől halálával váltsa meg az emberiséget. Tehát azért halt meg, mert Júdás elárulta, hanem azért, mert ezzel megváltotta a kereszténységet, ez volt a küldetése. Fel sem vetik a keresztény teológusuk, hogy Krisztus halála az atyaisten akarata volt, hogy nem azért halt meg, mert elárulta Júdás, hanem azért, mert ez volt az Atyaisten akarata. A római katolikus teológiának eleve hibás volt a logikája. Ez számomra nem volt elegendő ok arra, hogy vallást váltsak. Azt ugyan tudomásul vettem, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium, ha katolikus vallású lett volna, nem történhetett volna meg a csodája. Úgy érzem, ha nem ezt bizonyítom a könyvemben, nem lehetnék rá büszke. Azt ugyan sajnálom, hogy ezt nem eléggé fejtettem ki.

Az sem nagyon zavar, hogy a Jelenlegi Fidesz kormány tejhatalmú vezetője protestáns, de ót sem zavarja, hogy a katolikus klérus politikai hatalmát természetesnek tarja. A keresztény egyházak közti vita gyorsan olvad.

Az európai latin népek.

Amióta a hatvanas évek közepén fél évet Olaszországban töltöttem, sokat tanulhattam abból, hogy a mediterrán népeket jobban megértsem. Azt ugyan Magyarországon megtanultam, hogy nem lehet előnyös az olyan ország, amelyben különböző viselkedésű etikumok élnek. Olaszországban ezt a felismerésemet kibővítettem azzal, hogy az sem lehet versenyképes, ahol ugyan közös nyelv, de nagyon elértő a közös nyelvet beszélő lakosság viselkedése. Az ilyen egynyelvű állam eleve nem lehet hatékony nemzeti állam. A négy európai mediterrán ország közül csak Olaszország ilyen. Spanyolország sem ilyen, mert ott a katalánok és baszkok ugyan nagyon a spanyoloktól nagyon eltérően viselkednek, de más nyelven is beszélnek és nemzeti függetlenséget is akarnak.

Az EU a tagállamok kulturális másságéra nem gondoltak.

Adenauer és De Gaulle eszébe sem jutott, hogy az európai mediterrán népek eleve alkalmatlanok a puritánokkal való közös társadalom hatékony működtetésére. Az EU vezetői problémamentesnek látták, hiszen az Egyesült Államok kulturális tagoltsága ellenére a történelemben az első, példátlan szuperhatalom lehetett, annak ellenre, hogy a lakosságának fele nem puritán kultúrájú nép, latin-amerikai és afrikai néger. A jelenkor történészei máig sem vették tudomásul, hogy az Egyesült Államok annak ellenére lett példátlan mértékű szuperhatalom, hogy a lakosságának csak a kisebb fele volt puritán. A jelenlegi elnök megválasztása előtt, többségében olyan demokrata párti elnökei voltak, amelyek szavazói többségét a latin-amerikaiak és az afrikai feketék jelentették. Ezek az elnökök abból indultak ki, hogy a latin-amerikai és az afrikai népek a lakosság egyre nagyobb hányadát fogják jelenteni, tehát ezek jelöltjei lesznek az elnökök.

Máig nem találtam történelmi felmérést arról, milyen volt az európai népek bevándorlásának etnikai, kulturális összetétele a 20. század előtt, és az óta.

A négy mediterrán európai országból szinte csak a spanyolok, és a portugálok mentek Latin-Amerikába. Harari volt az első, aki az Egyesült Államok Mexikó rovására történő 19. századi területi terjeszkedését jelentős eseménynek minősíti. Azt azonban ő sem veszi tudomásul, hogy a szuverén államként működő Mexikó gazdasági tekintetben mennyire az Egyesült Államok gyarmatává vált. Az USA demokrata párti elnökei példát mutattak arra, hogyan lehet a szomszédos latin-amerikai társadalmi és gazdasági tekintetben nagyon elmaradt Mexikót hasznos szomszéddá alakítani. Ezt a példát kellett volna az EU létrehozóinak követni. Az Egyesült Államok vámmentessé tette Mexikóval a külkereskedelmét, de az megtarthatta a dollárhoz képest leértékelt valutáját. Ennek nagyon gyorsan az lett a következménye, hogy a mexikói külkereskedelem szinte az Egyesült Államokkal való árucserére szűkölt le. Ugyanakkor megsokszorozódott nemcsak a vele történő külkereskedelme, és az onnan történő tőkebeáramlás is. Ennek a legfontosabb következménye az lett, hogy a mexikói munkaerő már elsősorban nem az Egyesült Államokba vándorol munkavállalásért, hanem a Mexikóban kiépült amerikai gyárakban vállal bedolgozást.

A vámmentesség áldás, a közös valuta azonban pusztítás.

Az Európai Uniót Németország és Franciaország vámunióként hozta léte, de szinte azonnal megkezdte Maastrichtban a tagállamok szuverenitásának lebontását, olyan szabályok bevezetését, mint a közel azonos költségvetési hiányt kötelezővé tétele, az ezt megsértők súlyos büntetése. Mindebből gyorsan következett az euró, a közös valuta bevezetése. Ezt nemcsak a puritán társadalmú és már gazdag tagországok fogadták lelkesedéssel, de az erre abszolút alkalmatlan négy mediterrán ország is, akiknek a nemzeti valutájuk értéke a fejleteknél sokkal gyorsabban gyengült, inflálódott. Minden tagország a nemzeti valutájának stabilitását várta a közös valutától. Mi magyarok is azonnal jelentkeztünk, de bennünket várakozásra kényszerítettek. Erre azzal reagáltunk, hogy a hitelezési gyakorlatunkban a svájci frankra tértünk át. Ennek néhány év alatt az lett a következménye, hogy szinte ugyanúgy eladósodtunk, mint a négy mediterrán állam a közös valutára térésük során, romlott a külkereskedelmi és turizmusi mérlegünk, és külső eladósodásunk. A pénzügyi katasztrófa mégsem tudatosult eléggé, de szerencsénkre a liberálisról közép-jobbra átért Fidesz példátlan választási sikerrel került hatalomra, és leállította a svájci frankos mániát azzal, hogy az okozott kárjelentős hányadának viselésében részt vállalt, és erre kényszerítette a bankokat és a lakosságot is. Ezzel párhuzamosan csendben, de jelentős sebességgel megindult a forintunknak az euróhoz viszonyított leértékelődése is. A Fidesz kormányra kerülése idején 260 forintos euró ára mára 330-ra emelkedett. Ennek hatására a külső hitelezőkkel szembeni államadósságunk tizedére csökkent, ugyanakkor a külkereskedelmünk és a turizmusunk mérlege is megfordult. Még ezeknél is nagyobb eredmény, hogy a rendszerváltás után kialakult alacsony foglalkoztatás is munkaerőhiánnyá fordult át. Igaz, hogy ezen belül nemcsak a hazai foglalkoztatás javult, hanem a fejlettebb államokban dolgozóink száma is megkettőzött.

Ma még kimondani is közveszélyes, hogy a mienkéhez hasonló fordulat lenne várható, ha a négy mediterrán állam kilépne az euró övezetből, és mintegy harmadával leértékelné a volt nemzeti valutáját. Ez ugyan kedvezőtlenül érintené Magyarországot is, mert kicsit romlana a külkereskedelmi, és viszonylag sokkal jobban a turisztikai mérlegünk. A turizmusunk sikere jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a négy mediterrán ország valutája óriási változást hozna nálunk is. A mi turizmusunk ugyanis elsősorban nem azért virágzik, mert nálunk nagyobb a közbiztonság, mint a négy mediterrán országban, hanem azért, mert azok valutája az euró maradt, nálunk azonban az euró harmadával többet ér.

Más a helyzet Latin-Amerikában.

Első sorban ott ötször annyian élnek, és jelentősebb mind őslakosságuknak, mind az afrikai négerek utódainak a száma. Annak indoklásával még nem találkoztam, mért sem az olaszok, sem a görögök nem alapítottak ott gyarmatot, ennek lett ugyanis a következménye, hogy Latin-Amerika gyakorlatilag kétnyelvű, spanyol és portugál maradt.

A másik különbség a sokkal nagyobb távolság. A puritán két észak-amerikai államnak egyetlen latin szomszédja van, a spanyol gyarmatból lett Mexikó.

A harmadik különbség a történelmi örökség. A nyugat-európai jóléti államok kulturális bölcsője a mediterrán térség volt. Ezzel szemben Latin Amerikában csak két viszonylag kicsi és izolált hegyi kultúra az inkáké és a majáké volt, de azok tényleges folytatódása inkább romantika, mint valóság. E két pogány viszonyoknál messzebb nem jutott hegyi kultúrának csak Mexikóban és Peruban őrzik az őslakók utódi az emlékeit. A latin-amerikai, vagyis többségében mediterrán lakosság bizalma az államával szemben 2010 után példátlan gyorsasággal csökken. Alig tíz év alatt a latin-amerikai országok lakosságának a saját országában való bizalom, az ahhoz ragaszkodás a tört részére csökkent. Amennyire érthető, hogy a túlnépesedő, és ezért egyre jobban elszegényedő Közel-Keletet és Afrikát a lakosság közel harmada 2010 előtt is el akarta hagyni, annyira érthetetlen, hogy ezek aránya az utóbbi nyolc év alatt Latin-Amerikában 20 százalékról, harminc százalékra emelkedett. Ráadásul a latin-amerikai államok élettereinek többsége alulnépesedett maradt.

Latin-Amerikában összeomlott az államukkal szembeni bizalom.

2010-ben a latin-amerikai országok lakossága szinte a legjobban bízott az államában. Jelenleg magasan a legkevésbé. Amennyire érthetetlen volt a túlzott bizalom, annyira indoktalan ennek az ellenkezőjére fordulása. Ez talán csak Venezuela esetében képzelhető el, de a többi latin-amerikai országok esetében érthetetlen. Ennek az országnak az olajtartaléka a még egyszer magasabb olajárak mellett jelentős bányajáradékot biztosított, a jelenlegi árak mellett ez megszűnt.

Jelenleg csak két jelentős latin-amerikai országban nem katasztrofális a kivándorlás, Argentínában és Mexikóban.

Argentína száz éve is a leggazdagabb latin-amerikai ország volt, mivel már akkor is az egyik leghatékonyabb gabona és marhahús termelőnek számított, ma is az.

Mexikó stabilitása viszont magyarázatra szorul.

Az 1990-es Kínai reform után a világtörténelem legnagyobb munkamegosztása alakult ki a nagyon alacsony bérű, de kiváló tömegtermelő kínai és a nagyon drága észak-amerikai munkaerő között. Ennek a munkamegosztásnak a tőkeigényét részben a nagyon magas kínai felhalmozás, részben az amerikai tőke beáramlása biztosította. De ezzel járt az is, hogy a két birodalom közti külkereskedelem évente több százmilliárd dolláros kínai többletet eredményezett. Ennek drasztikus csökkentése éppen a jelenlegi amerikai elnöknek az egyik kiemelt feladata.

Ez az amerikai és kínai külkereskedelmi érdekütközés fontos szerepet játszott abban, hogy vámmentessé tették az Egyesült Államok és Mexikó közti áruforgalmat, és ezzel a két ország közti külkereskedelem és tőkeáramlás megsokszorozódott.

Az Egyesült Államok és Mexikó közti árucsere néhány tízmillió mexikói munkaerőt igényel, de Latin-Amerikában százmillióknak nincsen munkája. Egyelőre azonban nincs Latin-Amerika lakosságának hazája, stabil állmamai arra, hogy megszervezze a világgazdaságba való részvételét. Ez csak a nemzeti államok feladata lehetne. De semmi remény a láthatáron.