Az élenjáró társadalmak három sebessége

Kopátsy Sándor EH 2019 09 27

Az élenjáró társadalmak három sebessége

Harari

Az emberiség jelenleg évente mintegy 70 millióval gyarapodik úgy, hogy a szegény és egyre jobban lemaradó országok lakossága 100 millióval nő, az egyre fejlettebbek létszáma azonban 30 millióval csökken. Ez azt jelenti, hogy az emberiség gazdag és szegény országai között egyre nő a különbség. Nemcsak a társadalmak közti feszültség lesz egyre nagyobb, de ennek mind a tudatosulása, és a technikai megoldhatósága lett egyre könnyebb. Fajuk először jut olyan információkhoz, hogyan élnek a gazdag, ma már úgy nevezett jóléti társadalmakban, de ezek a társadalmak mára már elérhetőbbek is lettek a kor információs és közlekedési eszközeivel.

Fajunk különböző társadalmai az ipari forradalom előtt, alig tudtak valamit a fejlettebb társadalmakban jellemző életkörülményekről, de ha tudták volna, hogyan élnek ott a dolgozók. Az osztálytársadalmakban a lakosság alsó harmada alig élt jobban, mint az elmaradtakban. A munkanélküliség, a munkaerő felesleg ezekben az országokban is a létfeltételekhez közeli szinten és létbizonytalanságban élt.

Ezt a tényt egyértelműen bizonyítja a testmagasság alakulása. A városik lakosság kétharmada egészen a 19. század derekáig, a városi közművek és az egészségügyi szolgáltatások kiépítéséig alacsonyabb volt, mint a falvakban élőké. A tudományos és technikai forradalomig az iparosodott társadalmakban a városi lakosság kétharmada nem élt jobban, mind a kisárutermelő falvak lakossága. A városok lakosságának kétharmada nem élt irigylésre méltó életet és létbiztonságot. A sűrűjen élő városik lakosság halandósága nagyobb volt, mint a vidéken élőké.

A közművek és az egészségügyi hálózat kiépülése után a városok jelentik a nagyobb életbiztonságot, a várható élet meghosszabbodását.

Az1990-es kínai egyetlen gyermek vállalhatóságának a korlátozása bebizonyította, hogy az egyetlen gyermek azt eredményezte, hogy a szülők nagyobb gondot fordítanak annak az életének a megvédésére és minőségének növelésére.

A jóléti társadalom útja.

Nyugat-Európa volt a tudományos és technikai forradalom előtt a társadalmak élcsapata. Az egyetlen kivétel a távol-keleti Japán volt, amelyik önerőből képes volt felzárkózni az iparosodott, gyarmattartó tőkés társadalmak közé. Az emberiség nagy többsége a tőkés osztálytársadalmak gyarmatain, befolyási övezetein élt.

Kivételt csak a négy volt brit gyarmat jelentett, amelyek Nyugat-Európánál tízszer nagyobb, alulnépesedett élettereiben befelé építkeztek. Ezeknek nem az elmaradt gyarmatok kizsákmányolása volt a társadalmi céljuk, hanem az életterük hasznosítása. Ez a négy volt brit gyarmat között az Egyesült Államok minden tekintetben a legnagyobb volt. Ezért vállalhatta a gyarmatrendszer felszámolását. Ezt a kor társadalmi átalakítását jelentő célt az Egyesült Államok elnöke Woodrow Wilson fogalmazta meg már az első világháború előtt, és ez lett a trianoni békéket jellemző, a nemzetállamokat kialakító vezérvonal.

Ennek a következő lépése volt a második világháborút lezáró Jaltai Egyezmény, amit Roosevelt tett a hidegháború, majd azt követően a jelenkort jellemzővé. Ha nincs hidegháború, nem esik szét darabjaira a Szovjetunió, ha ez nem következhetik be, a marxista Kína csodája. Vagyis nélküle egészen másként állt volna össze a jelenkor valósága. Az mára egyértelművé vált, hogy a jelen század derekára Kína felzárkózik az Egyesült Államok mellé, mint szuperhatalom. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy megállította a népszaporodását. Ezt követően Kínában az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a munkaerő iskolázottsága, valamint a várható életkor példátlanul gyors növekedése következett.

A négy volt brit gyarmat.

A két észak-amerikai és a két óceániai brit gyarmat egyre jobban megelőzi Nyugat-Európát. Jelenleg a világ tíz legfejlettebb országa között hat viszonylag kis nyugat-európai nemzeti állam, és a négy volt brit gyarmat van. Ezek nemzeti vagyonának, életterének, jövedelmének 90 százalékát az utóbbi négy jelenti.

Az Európai Unió.

Ez a közösség egyre jobban lemarad, mert nem Európa szuverén államainak a közössége, hanem egy Európai Egyesült Államok akar lenni.

A világgazdaság élvonalába tartozók között vészesen nő a távolság.

Kína a század közepére túlsúlyba kerül, Nyugat-Európa pedig lemaradó harmadik, ugyan jóléti marad, de egyre gyengébb lesz.