Kopátsy Sándor EH 2019 11 05
Kína nemzeti jövedelme ebben az évben 6 százalékkal nő.
Ez a mutató 1990 óta mindig magasabb volt, de ez nem alkalmas arra,
hogy a társadalmi fejlődést mérje. Jelenleg erre csak az ENSZ
által használt mutató a legalkalmasabb, ami három adat eredője,
az egy lakosra jutó jövedelem, a várható életkor és az átlagos
iskolázottság eredőjét. Az országok nemzeti jövedelménél jobb
mutató az egy lakosra jutó jövedelem önmagában is. Mivel a
kommunista Kínában 1990 előtt a lakosság évente 3 százalékkal
nőtt, az egy lakosra jutó jövedelem sokkal lassabban, sőt nem is
nőtt annak ellemére, mint az ország nemzeti jövedelme. Mivel a
kommunista Kínában nagyon magas volt a felhalmozási ráta, mert az
urbanizáció és a közlekedési hálózat kiépítése a
világgazdaság történelmében példátlanul gyors volt, kevés
maradt a fogyasztásra. Kevesen vették tudomásul, hogy a marxista
Kínában példátlanul nagy maradt a mély szegénységben élők
aránya. Szinte senki sem vette tudomásul, hogy a mély
szegénységben élők aránya alacsonyabb volt Indiában, mint
Kínában. Ez ugyan abból is fakadt, hogy a melegebb éghajlaton
nagyobb volt a természet ajándéka, és kisebb a hideg tél
jövedelmet nem termelő ellensúlyozása.
Ez a 6 százalékos növekedés egy lakosra vetítve mégis
világrekord. 1990-ig ugyanis gyorsan nőtt a munkára fogható
személyek számára. Ezért kellene az ENSZ által használt három
adatot kiegészíteni egy negyedik mutatóval, az egy lakosra jutó
vagyonnal. Ez elsősorban az éghajlattól függő. Minél
keményebbek és hosszabbak a telek, annál több vagyonra van
szükség. A kemény telek nemcsak a termelésből kieső jövedelmet,
hanem az átteleléshez szükséges fűthető lakást, tüzelő
anyagot, meleg ruházatot, hanem élelemtartalékolást is kívánnak.
Ezért az első fejlett társadalmak az északi sarkkörön túli
szárazföldi térségekben, és a magas hegyekben alakultak ki.
Minél nagyobb az élettérben szükséges vagyonigény, annál
előbb jelentek meg a viszonylag fejlettebb és hatékonyabb
társadalmak. E kör történészei máig nem veszik tudomásul,
hogy az északi sarkkör közeli folyamok és a tengerpartok közeli
térségben nemcsak bőséges élelemforrást jelentetek a vizek, de
a megszerzett táplálék szinte korlátlan időre tárolható volt.
Az első átalagfeletti társadalmak ott jelentek meg, ahol
viszonylag nagy vagyonra volt szükség. Minél nagyobb volt a
jövedelemhez viszonyított vagyonigény, a hideg telekben védelmet
nyújtó lakás, tüzelőanyag, a teleket áthidaló lakás, tüzelő,
ruházat, táplálék, vagyis vagyonigény nagyon nagy volt.
A kemény telű magas hegyekben kialakuló magas kultúrák
kialakulásának a körülményeit nem ismerem. Az ugyan kétségtelen,
hogy Eurázsiában a Himalájában alakult ki az első magashegyi
kultúra. Arról már sokkal többet tudunk, hogy a két amerikai
magas kultúra, az inka és a maya is a magas hegyekben jött létre
az eurázsiaitól függetlenül. Néhány tudós ebből arra
következtetett, hogy az egyiptomi magas kultúra ismereteit a hajói
vitték át Amerikába, ezt jelzi a tény, hogy ott is építettek
piramisokat.
A hasonló építmények oka nem az átvitt tapasztalat, hanem a
közös ok, a túlnépesedés volt. A monumentális építményeket
a túlnépesedés foglalkoztatási igénye hozta létre.
A legfejlettebb társadalmak térbeni elhelyezkedése.
Jelenleg a világ tíz legfejlettebb társadalmú országa
sorrendben. Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország,
Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok.
A meglepetés, hogy a történelemben páratlan szuperhatalom
csak a tízedik. Ennek az oka, hogy a négy volt brit gyarmatból
ennek a lakosságának a fele viszonylag elmaradott latin-amerikai és
afrikai fekete. A négyük közül Kanada azért az első, mert a
lakosságban alig van viszonylag elmaradott latin és afrikai fekete.
A tíz legfejlettebb állam azt bizonyítja, hogy a kis,
kulturálisan homogén nemzeti állam, köztük a négy skandináv,
az alpi Svájc, valamint Hollandia, és a négy óceánokon túli
volt angolszász, alul népesedett gyarmat jelenti a társadalmi és
gazdaági élvonalat.
A két legnépesebb állam, India és Kína.
Mindkettő az első magas kultúrák lakosságának a négyötödét
tartotta el.
India élettere eleve gazdasági és kulturális tekintetben
nagyobb lakosságot tartott el a melegebb éghajlata okán. Az
egymástól eltávolodó folyamai okán azonban eleve gazdasági és
politikai tekintetben nem volt centralizálható. Ezt ugyan a vasúti
szállítás nagymértékben olcsóbbá tette, de mégis tízszer
drágább maradt a lassú folyamokhoz és a hajózható csatornákhoz
képest.
Kína a Himalájától északra jó tíz fokkal hidegebb
éghajlatú és többször hosszabb telű volt. A fagyos téli napok
nemcsak az élelemtermelésből való kiesést, de fűthető lakást,
meleg ruházatot és élelem tartalékot igényeltek. A
közgazdaságtan egyik súlyos hibája, hogy nem ismerte fel az
éghajlattól függő vagyonigény szerepét. Amíg a sarkkör
közeli vizeken a halászat télen is zavartalanul folyt, sőt a tél
volt az eredményesebb szezon, a szárazföldön nagyon alacsony
lakosságeltartó volt. Ezt jól jellemezte a tény, hogy amíg a
halak északra vonultak, a szárazföldi állatok délre vándoroltak.
Ezt jelezte a tény, hogy a tengerpartoktól távoli vadászok is
arra kényszerültek, hogy a legfontosabb vadászzsákmánnyal, a
rénszarvassal együtt néhány ezer kilométerrel délebbre, majd
nyáron visszavándoroljanak. A sarkkör szárazföldi térségében
vadászó emberhez társult a jegesmedvével és a farkassal nem
versenyképes vadkutya, és ezzel megtörtént az életképtelen homo
sapiens domesztikációjának az első lépése. Az emberhez
domesztikálódott kutyával a rénszarvasok számára kiváló
védelmet jelentettek. Ez a három faj, az ember, a kutya és a
rénszarvas alkotta az első szárazföldi társadalmat, ami a kor
emberiségnek nagyon kis, de a legfejlettebb hányadát jelentette.
De nemcsak az első, és máig is jelentéktelenül mégis
fennmaradt.
Az első jelentős lakosságot fenntartó társadalmak azonban csak a
jégkorszakot követő felmelegedésnek köszönhettük. Annyi jég
olvadt el, ami a föld kétharmadát jelentő tengerek szintjét
mintegy 70 méterrel emelték fel. Ennek következtében a
gravitációsan öntözhető gabonatermelés már a fajunk
kétharmadát tartotta el. Adatokat ugyan nem ismerek arról, hogy
mekkora területet öntött el a felemelkedett tenger, de
meggyőződésem szerint mintegy százszor akkora terület vált
gravitációsan öntözhetővé, és ezzel tette lehetővé, hogy
mintegy százszor akkora területen vált lehetővé a gravitációs
öntözésű gabonatermelés. Bámulatosan rövid idő alatt a
Távol-Keleten, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten többször
akkora területen vált általánossá az öntözéses rizs, köles,
búza és árpa termelése. Fajunk életének a legnagyobb eredményét
az jelentette, hogy mintegy tízszer annyi lakos a korábbinál
sokkal jobban táplálkozhasson, sokkal jobban és tovább élhetett,
mint az utolsó jégkorszakban.
Ezt a páratlan eredményt ugyan nemcsak a kor érintettjei, az
elterjedt vallásai és a történészek katasztrófának, vízözönnek
minősítették, amitől Noé bárkája mentette meg a fajokat. Ezzel
szemben a tengerszint emelkedésének köszönhetően mára ezerszer
annyi ember és háziállat élhet. Sőt olyan jól, hogy a
társadalmaknak kellett fokozni a halandóságot, a nyomort, a
háborúzást.
A 20. század tudományos forradalma megoldotta a fogamzásmentes
szexuális élet olyan lehetőségét, ami mellett a jólétben élő
társadalmakban általánossá vált a fogamzásgátlók spontán
használata, és megszűnt a túlnépesedés.
A túlnépesedés megállításának elkerülhetetlenségét csak
1990-ben ismerték fel a még szegény kínai marxisták, és
erőszakkal korlátozták a gyermekvállalást, és biztosították
annak a használatát. Jelenleg Kína az egyetlen állam, ahol a
szegény lakosság számára megtiltották a második gyermek
vállalását, és biztosították a fogamzásgátlókkal való
ellátást. Ennek köszönhetően közel harminc éve a lakosság
várható élete ugyan meghosszabbodott, de a száma stagnál, mert
csökkent a gyermekvállalás és megnőtt a munkát vállalók kora
a magasabb képzésnek köszönhetően.
Kínában nem az a jelenkor csodája, hogy 6 százalékkal nő az
ország nemzeti jövedelme, hanem az, hogy ilyen arányban nő az egy
lakosra jutó jövedelem és vagyon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése