Az Európai Unió bukására van ítélve

Kopátsy Sándor EH 2019 10 29

Az Európai Unió bukására van ítélve

Az EU nem ok nélkül hallgat arról, hogy az európai vámunióval szinte egy időben vámunió jött létre a három észak-amerikai állam, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között közel annyi, és olyan etnikai összetételű lakossággal. Erről azért hallgat, mert nagyon hamar eltérő útra tértek.

Az észak-amerikai máig három szuverén, saját nemzeti valótájával rendelkező állam, amelyek mindegyike gyorsan fejlődik. Ezzel szemben az Európai Unió gyorsan eltérő útra lépett azzal, hogy a 28-ra növekedett tagállamaitól nemcsak vámmentességet, és azonos pénzügyi fegyelmet követelt, a többsége számára közös saját valutát, az eurót vezette be. Vagyis amíg Észak-Amerika három államból áll, eleve ezek számára kellett a vámmentesség. De ezen nem is akartak túllépni, nem követeltek közös inflációt, eladósodást, majd közös valutát is.

Az észak-amerikai vámunió etnikai tekintetben csak abban különbözik az európai testvérétől, hogy abban a lakosság és a megtermelt nemzeti jövedelemben egyetlen tagállam, az Egyesült Államok kétharmados többséget jelent. Afrikai etnikum, az ültetvényekre évszázadokkal korábban betelepített rabszolgák utódainak a többsége is abban él. Abban tehát nem kell munkálkodnia, hogy a meghatározó erő legyen.

Ezzel szemben az Európai Uniót két olyan európai állam, Németország és Franciaország vezetője alakította, melyek előzőleg a kis kontinensről a második világháború előtt a kontinensen két legnagyobb katonai hatalom voltak, utána pedig gazdaságát és haderejét tekintetve nem maradt szuperhatalom. Ezt mindennél jobban jellemzi a tény, hogy az ENSZ négy mutatója, egy főre jutó jövedelem, iskolázottság és várható élekor eredőjével mérve a tíz legfejlettebb társadalmú ország között csak négy európai kis ország, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia van, valamint a négy óceánokon túli volt brit gyarmat Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok van. Nincsen köztük Nagy Britannia, Franciaország, a két legnagyobb gyarmattartó és Németország, amelyik a második világháborúban messze a legnagyobb katonai erővel rendelkezett a kontinensen.

A világtörténelem közelmúltját és belátható jövőjének alakulását egyre kevésbé lehet a történelmet az ipari forradalom óta 1990-ig a nyugat-európai történelem alakulását a Nyugat erőviszonyai alapján megérteni, mert a Jaltai Szerződés, tehát 1990 óta a bolsevik Szovjetunió, szétesése és reformjai óta a kommunista Kína nélkül keveset érthetünk meg abból, ami az óta történt. Jalta után 1990-ig a bolsevik Szovjetunió, az óta pedig a piacosított és a népszaporulatát megállító Kína lett az a hatalom, amelyik példátlanul gyors fejlődése nélkül nem érhetjük meg az e század közepéig történő változásokat sem a politikában, sem a világgazdaságban. Jelenleg az EU vezetői csak a maguk gondjaival foglalkoznak, nem veszik figyelembe, nemcsak azt hogy a bolsevik Szovjetunió széthullása és a piacos kommunista Kína példátlanul gyors fejlődése teremtett előtte elképzelhetetlen világpolitikai változásokat.

A fogamzásgátlás világpolitikai jelentősége.

A jelenkor történészei és politikusai nem veszik tudomásul, hogy a jelenkor legnagyobb politikai és világgazdasági változásait a fogamzásgátlás megoldási folyamatának figyelembe vétele nélkül nem lehet megérteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy először a fejlett társadalmakban vált az alkalmazása általánossá, és fajunk életében először szűnt meg a túlnépesedés.

Mivel minden osztálytársadalom olyan életfeltételeket biztosított, amiben fajunk gyorsabban szaporodott annál, ami elviselhető lett volna. Ezért általánossá vált az osztálytársadalmak szervezett halálokozása.

A legnagyobb és a legáltalánosabb halálokozás a lakosság jelentős hányadnak nyomorban tartása. Ezt a forradalmárok felszámolhatónak tartották. Még Marx sem vette tudomásul, hogy a többség kizsákmányolásának felszámolása azonnal elviselhetetlen túlnépesedést okozna. Ebből fakadóan csak akkor vált lehetségessé a lakosság egészének a jóléte, ha a szexuális ösztön kiélheti magát a nélkül, hogy ebből szükségszerűen nem származik fogamzás, azaz népszaporulat. Ez azért maradt figyelembevétel nélkül, mert a demográfusok nem mutatták ki, hogyan alakul spontán a népszaporulat, ha nincs arra lehetőség, hogy a nemi ösztönünk kiélése ne járjon teherbe eséssel. Ezt kielégíthető módon csak a jelenkori fogamzásgátlás oldhatja meg, de csak a már gazdag és iskolázott társadalmakban, és először az állam által kikényszerítve 1990 óta a kommunista Kínában. Ekkor már a fejlett Nyugaton, valamint a három fejlett távol-keleti kelet-ázsiai országban, Japánban és a két volt gyarmatán, Dél-Koreában és Tajvanban. Ezek mindegyike viszonylag gazdag, túlnépesedett, jóléti társadalmú állam volt. Lényegében a fogamzásgátlás általánossá vált a négy még alulnépesedett, korábbi brit gyarmaton, Észak-Amerikában, az Egyesült Államokban és Kanadában, valamint Óceániában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Ezekben az országokban még néhány millió olyan bevándorlót fogad be előnnyel, akikre a munkaerőpiacon keresletük van.

Az emberiség nagyobb felében azonban százszor több ember él olyan nyomorban, akik számára a jobban élés a túlnépesedett fejlett országokban a munkanélküliek is sokkal jobban élnek, mint ami hazájukban elérhető volna. Ezért százszor annyi képzetlen bevándorló jutott a fejlett Nyugat országaiba, mint amilyenre szükség van. Azért is, mert nem voltak felkészülni a beengedettek szelekciójára.

A négy brit gyarmat fejlettségi sorrendje.

Kevesen tudják, hogy a volt brit gyarmat ugyan az ENSZ rangsora alapján a tíz első közé tartozik, de azon belül ezek rangsora: Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és csak negyedik az Egyesült Államok. Ezt ismereteim szerint senki nem magyarázza, de még nem is tudatosul. Ez azért meglepő, mert az Egyesült Államok mind a gazdaságával, tudományával és haderejével a világtörténelem legnagyobb szuperhatalma. Ennek az az oka, hogy itt a legnagyobb az afrikaiak és a latin-amerikaiak aránya. Ebben a birodalomban élnek a leggazdagabb, a legképzettebb puritánok, de itt a lakosságon belül a legmagasabb mid az afrikai, mind a latin-amerikai etnikumú lakosság aránya.

Ennek az az oka, hogy ide telepítették a cukornád, a gyapot, a dohány ültetvényekre a legtöbb afrikai néger rabszolgát. Ez nemcsak embertelen tett volt, hanem a 20. században már óriási teher. Számomra az etnikumok mérését Max Webernek a jövedelemhez viszonyított vagyon aránya jelenti. Erre már az ötvenes években Rácz Jenő és Bródy András a tőkés társadalom vagyonigényéről szóló könyve hívta fel a figyelmemet. Ebben olvastam először, hogy a társadalmakban az etnikumok fejlettségét, értékét a jövedelemhez viszonyított vagyon arányával lehet a legjobban mérni. Ez a mutató általánosan jó mérce, ha a jövedelemhez viszonyítva nem a tőkét, hanem a vagyont kell viszonyítani, és ekkor ez a mutató nemcsak a tőkés osztálytársadalmakban, hanem minden társadalomban csalhatatlan mérce.

Ennek a könyvnek az olvasásakor a Baranya megyében a parasztpárt titkára voltam. A megye falvaiban élő etnikumoknak az egy lakosra jutó jövedelme között sokkal kisebb volt a különbség, mint a vagyonukban. Az etnikumok vagyonukkal az élen a svábok álltak. A magyar falvak között kiemelkedtek az egykéző kálvinista lakosúak, mert ott egyre nőtt az egy lakosra jutó vagyon. Ezzel szemben a gyermekvállalást hisztérikusan védő katolikus falvakban viszont egyre csökkent az egy lakosra jutó vagyon. Ahol sok gyermek között oszlott meg a vagyon, nagyon magas volt a falvak földjéhez viszonyított túlnépesedés, és a viszonylag nagy szegénység.