Megbukik az euró övezet

Kopátsy Sándor EH 2019 10 08

Megbukik az euró övezet

Az Európai Uniót két megalapítója, Adenauer és De Gaulle eleve nem az Európát megelőző Egyesült Államokkal akartak párhuzamos utat találni, hanem azzal szemben akartak fölénybe kerülni. véleményem szerint fogalmuk sem volt arról, hogy velük szinte egy időben a három észak-amerikai állam, az Egyesült Államok, Kanada is lépésre határozta magát azzal, hogy a déli, latin-amerikai szomszédjukat, Mexikót is bevonják, és egymás között felszámolják a vámhatárt. Az utóbbi bevonása két okból történhetett. Az Egyesült Államok meg akart szabadulni az egyre terhesebb mexikói bevándorlástól, ami akkor még szinte ezekre korlátozódott. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tömegáruk gyártása egyre több képzetlen munkaerőt kívánt.

Ez az igény közben spontán megoldódott a kommunista Kínával kialakult munkamegosztásban, ami a jelenkor egyik legnagyobb világgazdasági újdonsága lett. Kezdetben a kínai munkaerő ára tizede sem volt annak, amit az Egyesült Államokban egyre gyengébb munkaerővel kellett megosztani. Az ehhez szükséges tőkét az Egyesült Államok boldogan adta. Mindezt a tőkés vállaltok spontán megoldották, a felső politikai vezetésnek elég volt tudomásul venni. Az amerikai politika türelme akkor fogyott el, amikor ennek a költsége több százmilliárdos hiányra nőtt, és az Egyesült Államok demokrata elnökeit legutóbb köztársaságpárti váltotta fel, aki annak köszönhetően nyerhette meg, mert két népszerű célt hirdetett meg. Felszámolja a kínai külkereskedelem óriási veszteséget, és áthághatatlan kerítést épít a mexikói határra, ahol már nem is mexikóiak, hanem a még nagyobb nyomorban élő közép-amerikai bevándorlók ellen kell védekezni.

Mexikó ugyanis a leggyorsabban növekedő latin-amerikai ország lett, ahol az oda áramló amerikai tőke biztosította az északi szomszédjával kialakult vámmentes munkamegosztást, a hazájukban megtalálható foglalkoztatást.

Mindez olyan spontán alakult ki, hogy az európai politikai elit észre sem vette, hogy az egymást elválasztó határok vámmentessége velük párhuzamosan megvalósult a három észak-amerikai ország között is, de ott a három tagállam szuverenitása megmaradt azzal, hogy a saját valutájuk viszonylagos erejét önállóan alakíthatják.

Máig nem tudatosult az Európai Unióban, hogy Észak-Amerikában a három tagállamból a két fejlett jóléti, az Egyesült Államok és Kanada nem nemzeti, hanem sok viszonylag egyenrangú, egymás között a lakosság és az áruk korlátlan mozgásszabadságával rendelkező, államnak nevezett közigazgatási egység. Az, amivé a német-francia vezetés alatt vezetett Európai Unió szeretne lenni.

Ennek a célnak megfelelni látszott, amikor a tagállamok többsége, a fejlettek mind, viszonylag gyorsan átértek a közös valutára. A bankárok és a közvélemény vissza-visszatérő mániája a közös pénz előnyössége. Ebben a kevésbé fejlett, a fedezet nélkül is pénzt teremteni kénytelen gyenge országok közvéleménye is támogatja őket abban a hiú reményben, hogy ezzel megszabadulhatnak a pénzük romlásától.

A közös valuta bevezetése minden tagországot megszédítette, minden állam lelkesen jelentkezett. Még nagyobb lenne az Európai Unió tragédiája, ha minden jelentkezőt felvettek volna. A brüsszeli vezetés a 70 milliós Olaszországot eleve nem akarta kihagyni, Franciaország pedig ragaszkodott a másik három mediterrán ország tagságához, hogy a latin kultúrájú országoknak nagyobb legyen a súlyuk. Mi, magyarok a felvehetők határán voltunk. Máig nem tudom, minek köszönhettük, hogy várólistára kerültünk. Nyilván Magyarország közismert nacionalizmusától féltek. Mi pedig azzal vigasztalódtunk, hogyha nincs euró, időlegesen jó a svájci frank is. Szerencsénkre ez a kisebbik baj volt, mert abból, ha nem is olcsón, de ki lehetett lépni. Gyorsan egyértelművé vált, hogy a svájci frank még az eurónál is keményebb valuta, de ez csak akkor vált világossá, amikor elkezdtek a hitelek lejárni.

A következő választáson a kétharmados győzelmet aratott Fidesz elutasította a szuverenitásukat megfosztó kalandot, és a felszámolásával járó veszteségeket megosztotta a hitel felvevők, a folyósító bankok és az állam között. Ezzel lehetőségünk lett arra, hogy az euróhoz képest gyengítsük a forintunkat. Ennek a tudatosítását ugyan elhallgattuk, de csendben azonnal megindult. Szabadabbá vált akkor, amikor Matolcsy György lett a jegybank elnöke. Mára közel harmadával gyengült a forintunk, és beindulhatott az úttévesztésünk korrekciója. Javul a külkereskedelmi és a turizmusunk mérlege, és tört részére csökkent a külföldi hitelezőkkel szembeni adósságunk. Jelenleg az EU leggyorsabban javuló élcsapatában vagyunk. Jelenleg csak a négy mediterrán euró övezetes ország van kilátástalan csapdában.

A kiszállásuk fő akadálya, hogy a veszteség nagy többségét Németországnak kell megfizetni, mert ez a be nem hajtható államadóságok fő hitelezője. Az, hogy Németország a vesztes, már ma is nyilvánvaló, a vissza nem fizethető államkölcsönök értéktelenségét a német hitelezők, bankok, alapítványok, nyugdíjpénztárak részvényeinek az árcsökkenése bizonyítja.

A szuverén tagországok közös valutája a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb tévedése, aminek korrekciója nagyon nehezen lesz megvalósítható.