A felmelegedés egyik előnye

Kopátsy Sándor EH 2019 10 09

A felmelegedés egyik előnye

Fajunk életében a legnagyobb előrelépést a jégkorszak megszűnését okozó klímaváltozásnak köszönhetjük. Most, hogy a következőben vagyunk, ezt is tragédiának, katasztrófának minősítjük, annak ellenére, hogy a változás kisebb, és az ellene védekezési képességünk ezerszer akkora. Azt máig vízözönnek, mérhetetlen pusztításnak tartjuk, amitől csak az isteni beavatkozás mentette meg az embert és a szárazföldi állatvilágot, annak ellenére, hogy csak ennek a felmelegedésnek köszönhetően geológiai időmérés mértékével mérve nagyon rövid idő alatt sokszorosára felgyorsult fajunk fej nemcsak a fajunk, de a domesztikált állatok létszáma. Ha nem lett volna ez a földtani változás, még mindig ezred ennyi létszámban, mint ma, és továbbra is csak a gyűjtögetésből élhetnénk. Ennek ellenére a csillagászati okokból történő felmelegedést a fajunkat ért legnagyobb katasztrófának, vízözönnek tekintjük. Máig nem vesszük tudomásul, hogy ebben a felmelegedésben nem volt szerepünk, mégis ezt a fajunkat ért legnagyobb ajándékot a legnagyobb katasztrófának minősítjük.

A jelenlegi felmelegedés sokkal kisebb, lassabb, ezerszer annyi embert érint, tízezerszer annyi kapacitásunk van a védekezésre, mégis pánikot keltünk, és csak a várható negatív hatásaival ijesztgetünk. Minden klímaváltozásnak előnyei és hátrányai vannak, de fejlődést csak azok hoznak. Mindegyiknek több az előnye, mint a hátránya. A bolygónkon azonban csak a viszonylag gyors fejlődés csak az ott lehet, ahol jelentősek és viszonylag gyakoriak a változások. Fajunk csak a jégkorszak megszűnését és a jelenlegi felmelegedést érezte változásnak, az előzőkhöz csupán, akár az állatok és a növények ösztönösen alkalmazkodtak. Az öntözéses gabonatermelést lehetővé tevőt is csak azzal, hogy élt a létrejött lehetőségekkel. A jelenlegi az első, az általunk támasztott és felismert okokból várja a negatív hatásait. Azt fel sem méri, hogy az új körülmények milyen lehetőségeket is teremtenek. Az fel sem merül, hogy a megváltozó körülmények mit kínálnak. Még a nyomát sem találtam annak, hogy a tudomány legalább keresné a változásokkal járó pozitív következményeket.

Utólag sem bizonyítjuk, hogy a felmelegedés eredményei nélkül hol tartanánk ahhoz képest, hogy hova jutottunk. Számomra ezt legjobban példázza az, hogy az utolsó jégkorszak megszűnése nélkül, ami a tengerszint 70 méteres felemelkedését eredményezte, nem voltak meg a feltételei annak, hogy a fagymentes telekben a folyamok völgyei gravitációsan öntözhető gabonatermelő kultúrák létrejöhettek volna. A gyűjtögetésről a gravitációs önözéssel történő gabonatermelésre csak annak köszönhetően térhettünk át, hogy a bolygónkon lévő jég többsége elolvadt, és ezzel a tengerek szintje 70 méterrel magasabb lett.

A jelenleg folyó felmelegedésnek hatására a tengerszínt, lassan, és potenciálisan is csak sokkal kisebb mértékben fog emelkedni. A jelenleg már megindult felmelegedés azt kívánná, hogy ennek hatását igyekezzünk megbecsülni. Fajunk szellemi fejlettsége már lehetővé tenné, hogy előre felmérjük a bekövetkező változásokat.

Harari szellemesen bemutatja, hogy a jégkorszak megszűnése mivel járt. A bolygónkon a biológiai élet a nagyon gyorsan, és alapvetően megváltozott. Tízezer éve az ember és háziállatai csak ritka jelenség voltak, a vadállatokhoz képest. Mára azonban a vadállatok váltak viszonylag jelentéktelenné. Most az volna a tudomány feladata, hogy felmérje, mi várható a közeljövőben.

Fajunk étellel és itallal történő ellátása.

Tízezer éve ezred annyi ember és háziállat sem volt, mint ma. A belátható jövő első feladata az lesz, hogy az ezerszer több és gyorsabban növekvő számú emberről és háziállatairól gondoskodjunk.

A néhány fokkal melegebb éghajlat legfontosabb hatása az, hogy több száz kilométerrel a pólusok felé terjed a négy évszakos klíma. Ez az északi sark irányában okoz jelentős változást, és elsősorban négy országot, Kanadát, az Egyesült Államokat és Oroszországot érinti. Már ma is ezek adják a gabonaexport 90 százalékát. A felmelegedés legnagyobb haszonélvezői is ezek lesznek.

Az Egyesült Államok és Kanada már száz éve egyértelműen bebizonyította, hogy a korszerű földművelés leghatékonyabb üzemi formája a kiscsaládos farmergazdaság. Ebben a két országban a munkaerő alig 3 százaléka elegendő a lakosság magas szintű élelmezésére. Ezek azért lesznek nagyon jelentősek, mert búzát, árpát, burgonyát, kukoricát a leghatékonyabban termelők.

Oroszország a sokkal kevésbé várható szerencsés. A 20. század történészei máig nem ismerték fel, hogy a bolsevik Szovjetunió széthullásának az egyik oka a nagyüzemi mezőgazdaság kikényszerítése volt. Akkor éppen akkor történt, amikor Észak Amerikában a kiscsaládos farmergazdaság gyorsan felszámolta a sokkal kevésbé hatékony mezőgazdasági nagyüzemeket. A Szovjetunió kierőszakolta a mezőgazdasági nagyüzemek teljes uralmát. Ennek lett a következménye, hogy a lakosságához viszonyított legnagyobb szántóterülettel rendelkező birodalom nem volt képes megterelni a kenyerét, állandó gabonaimportra szorult.

A Szovjetunió széthullása után jelentős állam csak Oroszország maradt. Amennyire annak idején a világ hangos tájékoztatást kapott az erőszakos kollektivizálásról, ennek teljes felszámolása alig kapott nyilvánosságot.

Oroszország az iparát és a szolgáltatásait tőkés nagyvállatokra cserélte, a nagyüzemi mezőgazdaságát azonban széthullani hagyta. Erről sem befelé, sem kifelé a világ közvéleménye számára említés sem történt annak ellenére, hogy az volt a bolsevik marxizmus egyik nagy hibája, hogy a cári Oroszország nagyrészt paraszti, azaz kisárutermelő mezőgazdaságát erőszakkal abnormális sok száz, illetve néhány ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzemekbe, állami gazdaságokba kényszerítette. A magára maradt Oroszország azonban ezeket hagyta elemeire szétszóródni. Ez olyan csendben történt, hogy talán nem is sejtették, hogy ezzel az elkövetett hibájukat javították ki. Ez én is csak pár éve vettem tudomásul, hogy 2016-ban az ország gabona exportja megelőzte az Egyesült Államokét és Kanadáét, az első lett a világgazdaságban.

Kiderült, hogy a bolsevik Szovjetunióban a mezőgazdasági nagyvállalatok dolgozói nemcsak iskolázottak lettek, de meg is tanultak a rájuk bízott viszonylag modern gépekkel bánni. Most, hogy a saját gépeivel dolgoznak, megtanulták, hogyan kell azokkal hatékonyan dolgozni, és amit a nagyüzemi dolgozók nem ismernek, hogyan kell az állapotukra vigyázni. Ugyanakkor viszonylag lényegesen alacsonyabb jövedelemmel is megelégednek, mint az észak-amerikai farmerek.

Összefoglalva, a négy évszakos, természetes csapadékon termelt gabonatermelés várható kapacitása példátlanul gyors fejlődés előtt áll.

Ezt látva a kisebb problémának tartom a fajunk létszámának 70 milliós évi növekedését. Az az elmaradt társadalmak baja, hogy évente 100 millióval szaporodnak, de sem az egy lakosra jutó élelmezésük, sem az iskolázottságuk, sem a vagyonuk nem képes ezzel lépést tartani. A gyermekvállalásuk csökkeni fog, mert nő az iskolázottságuk és csökken a vagyonuk.

A jóléti társadalmaknak az elmaradott társadalmakat nem a lakosságuk számottevő hányadának befogadásával, hanem oktatással és fogamzásgátlókkal való ellátással kell segíteni.