A Kínai Kommunista Párt uralma 70 éves

Kopátsy Sándor EH 2019 10 01

A Kínai Kommunista Párt uralma 70 éves

A jelenkor egyre inkább bizonyítja, hogy a társadalomtudomány legnagyobb alakja Marx Károly volt. Ebben az sem ingatott meg, hogy ezt a tények szinte csak a jelenkorban bizonyítják. Marx előtt a társadalmak viselkedését alakító dogmákat csak a vallásalapító próféták fogalmazták meg. Ezért életem során a vallásalapításokat is mindig tudományos alapon értelmeztem.

Az azonnal megfogott, hogy Marx volt az első, aki dogmáit tudományos alapon igyekezett magyarázni.

A kereszténység egyház dogmái mögött is a tudományos okokat kerestem. Azt, hogy a megalakít prófétája zsidó volt, azzal

Magyaráztam, hogy a születése a közel-keleti egyistenhívő zsidóságból született, hiszen akkor ez a vallás volt az egyetlen, keményen egyistenhívő. Krisztus idejében a Közel-Kelet volt a társadalmi fejlődés csúcsa. Ezt az európai történészek máig nem veszik tudomásul, mert az európai történelmet a görög és római kultúrával kezdik, pedig ez a két kultúra még nagyon egyértelműen a kis Európa térségében élő mediterrán népek számára még közel-keleti kultúrája volt, de nem európai, hanem közel-keleti. Ekkor még a Földközi Tenger teljes vízgyűjtője szerves része volt a Közel-Keletnek. Az időszámításunk előtti görögök Anatóliában, a rómaiak pedig Egyiptomban érezték a szülőföldjüket. De nemcsak a saját kultúrájukat, hanem még a homo sapiens megjelenését is a Közel-Keleten keresték.

Fajunk történelmében a gyűjtögetésről az öntözéses gabonatermelésre való áttérés csak a Kelet-Ázsiában, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten történt. Mindhárom az összefüggő Euró-Ázsiának a déli, és Afrikának a Szaharától északra lévő gravitációsan öntözető síkságain vert gyökeret. Az önözéses gabonatermelés csak a trópusokhoz közelebbi, a fagyos telet nem ismerő, gravitációsan ötözhető síkságain jelenhetett meg.

A görögök és a rómaiak ezektől tanulták meg az öntözéses gabonatermelést akárcsak a melegebb és csapadékosabb hegyvidéken, ahol a csapadékot nem gravitációs módon a szántóföldekre engedték, hanem visszatartották, úgy önözték vele a gabonát. Ez a termelési mód hódította meg a dél-kelet ázsiai csapadékosabb hegyvidékeket.

Egységes önözéses gabonatermelő birodalom csak a négy kelet-ázsiai hajózható, folyamnak hajózható csatornákkal való összekapcsolásával kialakított térségben alakulhatott ki, a Kínai Világbirodalom.

Dél-Ázsia enyhébb éghajlatú térsége kedvezőbb éghajlatának köszönhetően még nagyobb életteret, nagyobb lakosságot tartott el, de gazdasági egységet jelentő politikai birodalom nem alakulhatott ki rajta. Mind kulturális, mind gazdasági tekintetben nagyon tagolt maradt.

Délkelet-Ázsiában a még inkább tagolt vízgyűjtő térségei csak a hegyekben visszatartott csapadékkal öntözött gabonát termeltek, ezért politikailag és kulturálisan még tagoltabb térségek maradtak.

A Közel-Keleten két egymástól szeparált, de nagyon kedvező adottságainak köszönhetően két viszonylag fejlett magas-kultúra alakult ki a Tigris és az Eufrátesz, valamint a Nílus völgyében. Ezek hatására körzetükben minden kikötői adottság és önözhető völgy hozzájuk igazodott, velük kereskedett, és öntözött gabonát termelt szinte minden patakvölgyben. Ez vált jellemzővé a Földközi Tenger térségében, a mediterrán görög és római kultúrákban is, amelyeket az európai történészek máig európainak minősítenek, annak ellenére, hogy ezek még egyértelműen közel-keleti kultúrák voltak. A kenyerüket jelentő gabona kis hányadát a gravitációsan öntözhető völgyekben termelték, de a táplálkozásukat biztosító gabonát a Közel-Keletről importált biztosította. Az ókori görög és római történelmet azért nem érhetjük meg, mert nem vesszük tudomásul, hogy először az Európában termelt gabonából készült kenyeret csak a 8. századtól a Frank Birodalom lakossága evett. Ez csak akkor történhetett meg, amikorra kitenyésztették azt a búzát és árpát, ami elviselte a téli fagyot, és megelégedett a természetes csapadékkal. Európa nyugati fele csak akkor szerzett rangot arra, hogy kicsisége ellenére a maga érdeméből kontinens legyen, amikor meg tudta termelni a maga kenyerét. Erre először a Frank Birodalom volt képes.

Ez volt az alapja néhány jelentős reformja mellett annak, hogy a kis Nyugat-Európa nemcsak kontinens, hanem a következő 1.200 évben a fajunk történelmének a motorja is legyen. Ez a kis térség azért lehetett fajunk történelmének utat mutatója ez az alig 5 millió négyzetkilométeres félsziget, mert minden fontos előrelépés itt született.

Itt tenyésztették ki a fagyálló és a természetes csapadékkal megelégedő kenyérgabonát, ami nélkül ma sem lehetne táplálni a jelenlegi 7.5 milliárdos emberiséget.

Ezzel szinte párhuzamosan ez a kis kontinens építette ki a kiscsaládos jobbágyrendszert. A kiscsaládban élés volt fajunk történetének az egyik legnagyobb forradalma. Először ez fékezte le a még eltartható szintre a túlnépesedést.

Ennek köszönhetően ezer évvel később itt született meg az ipari forradalom. Aminek a világgazdaság gyors kialakulása volt köszönhető. Erről most divat lett azt hangsúlyozni, hogy ez indította útjára a bolygónkon a klíma felmelegedését. Ez ugyan is igaz, de nélküle tizednyi ember sem élhetne ma.

Alig kétszáz évvel később csak itt, a kis Nyugat-Európában valósulhatott meg a tudományos és technikai forradalom is.

Ennek keretei között oldották meg először a fajunk számára a fogamzásmentes szexuális élet lehetőségét, Ezzel a háromszorozódott a lakosság életének hossza ellenére is a túlnépesedés megfékezhetősége.

Nem csak Marx, de máig egyetlen társadalomtudós sem ismerte fel az osztálytársadalmakban élő fajunk túlnépesedésének a veszélyét. Fajunk szaporodó képessége a 25 év körüli várható életkornak felelt meg. Jelenleg ez a magukat a munkájukkal eltartó társadalmakban háromszoros, az elmaradottakban kétszeresre emelkedett. Ma a fogamzásgátlók használata nélkül a nők termékenysége megfékezhetetlen lenne.

Ennek ellenére nemcsak Marx, de 1990 előtt egyetlen marxista sem gondolt arra, hogyan alakul a népszaporulat a fejlettebb, jobban és tovább élő társadalmakban. Azt, hogy a túlnépesedés eleve lehetetlenné teszi a társadalmi fejlődést, máig még az ezt leállító kínai kommunisták sem vallották be. De ezek leállították, és a bekövetkező eredmények minden várakozást messze meghaladtak.

1990 előtt az évente mintegy 3 százalékos lakosságnövekedés mellett, azaz negyven éves marxista Kínában sem nőhetett az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, az élet várható hossza, és az iskolázottság, nem csökkent a nagyon szegények aránya. Ennek ellenére, most a 70 éves születésnapot mégis úgy ünneplik, mintha annak az első negyven éve is hasonlóan sikeres lett volna. Ehhez legfeljebb még azt is hozzá lehet tenni, hogy 1990 előtt Kína példátlan eredményeket ért el a felhalmozásban, a közlekedési hálózat modernizációjában és az urbanizációban, az urbanizációba, az oktatásban és az egészségügyben. Ezek nélkül ugyan az 1990 után elért eredmények lehetetlenek lettek volna, de ezek nélkül ma sokkal kevesebb oka lenne az ünneplésnek.

Az 1990 óta elért eredményei nemcsak Kínán múltak.

Marx nélkül nem lett volna marxizmus. Legalábbis az emberiség történelme lényegesen másként alakult volna. Ahogyan Krisztus szerepe nélkül nem érhetjük meg a Nyugat történelmi szerepét, Marx nélkül nem érthetnénk meg az utóbbi százötven év történelmét sem.

Az, hogy a marxizmus eddigi eredményei nem egyértelműek, nem lehet vitatni. Erre Max Weber tanított meg, aki már a bolsevik forradalom lőtt felismerte, hogy a kor viszonyai között csak a puritán erkölcsű népek képesek másoknál hatékonyabb társadalmi felépítményt építeni és működetni.

Mivel a marxizmus először egy ortodox keresztény birodalomban győzött, a felépítménye nem is lehetett versenyképes a protestáns Nyugattal. Ezt ugyan a bolsevik megszállásunk alatt gyorsan megtanultam, azt azonban csak felnőtt fejjel értettem meg, hogy Roosevelt Jaltában világosan látta, hogy a bolsevik Szovjetunió nem lehet a nyugati demokráciákkal versenyképes, de ha katonai téren elég erős, sokat nyerhet a kor, ha a gyarmattartók féljenek tőle.

A 20. század történészei mégis csak a marxista Szovjetunió borzalmait, hibáit látják, a történelmi érdemeit figyelmen kívül hagyják.

A bolsevik Szovjetunió erejét meghaladó fegyverkezése nélkül Németország és Japán nem lett volna az Egyesült Államok hűséges szövetségese. Ez azt is jelenti, hogy a gyarmatok ilyen gyors, és következetes felszabadulása nem történhetett volna meg, ha ezt nem támogatja a náluk nagyobb haderővel rendelkező bolsevik Szovjetunió. Ezt Roosevelt alapozta meg Jaltában azzal, hogy Sztálin számára felügyeletet biztosított Németország keleti harmadától keletre. Ehhez az is hozzá kell tenni, hogy a Szovjetunió felügyelete alá tartozó társadalmakban a szovjet megszállás lerombolta a társadalmi fejlődést fékező társadalmi erőket. Ezzel ugyan nem teremtett polgári demokráciát, de elpusztította a feudális erőket.

Máig nem akadt egyetlen európai történész, aki hangsúlyozta volna, hogy a bolsevik Szovjetunió széthullása után a volt csatlósok azért lehettek demokráciák, mert előtti a szovjet megszállás kiirtotta a feudális erőket.

A Fidesz is annak köszönheti példátlan népszerűségét, hogy a bolsevik megszállás felszámolta nemcsak az arisztokrácia, de az úri középosztály társadalmi befolyását is. A jelenkor magyar történészei figyelmen kívül hagyják, hogy a rendszerváltás után hatalomra került Antall kormány, ami lényegében az úri középosztály és a kisgazdák háború előtti politikai erők restaurációját jelentette, a bolsevik megszállás alatti állampárttal szemben, ami balliberális vonalra állt át, szemben példátlan vereséget szenvedett. Ezt a helyzetet mérte fel a Fidesz elnöke, Orbán Viktor, és liberális pártját gyorsan közép-jobb párttá alakította át. Ezzel már megnyerte ugyan a következő választást, de egyedül nem alakíthatott kormányt, amint a kalandor kisgazda szövetségese lejáratta.

A következő választást el is veszítette a balliberális volt állampárttal szemben. Ez után a két cikluson keresztül kormányra került bal-liberális kormányok után a Fidesz már példátlan győzelmet aratott, megnyerte a körzetek 99 százalékát és a nagyszámú listás törvényhozó ellenére, ez óta és a belátható jövőben is kétharmados győzelemre számíthat. Hazájában az EU tagországok között harmadik ciklusban a legnagyobb szavazói támogatást élvező tagállam.

A marxista Kína előnye.

A jelenkor világtörténészei figyelmen kívül hagyják, hogy az Egyesült Államok a négy óceánokon túli angolszász társa mögött lemaradt a társadalmi fejlődésben. Az ENSZ mutatók alapján Kanada, Ausztrália, Új-Zéland megelőzik, mert azokban lényegesen kisebb a négerek és a latin-amerikaiak aránya. Kína viszont lényegében egyetlen kultúrájú nép nemzeti állama. Az Egyesült Államokban lényegében két közel azonos súlyú párt vezetői között dől el, ki lesz egy ciklusra az elnök. Kínában viszont hetven éve a Kommunista Párt belügyek, hogy ki legyen a szinte korlátlan politikai hatalom birtokosa. Ez a Szovjetunió széthullása óta azt is jelenti, hogy a marxista pártok között is a vezető.

Ennél is többet jelent, hogy 1990 óta nemcsak a marxisták, de a világ minden országa között a leggyorsabban fejlődő hatalom birtokosa is. Ez szinte csak annak köszönhető, hogy az első olyan állam, amelyikben a lakosság puritán, a népesség nem nő gyorsan, mert 1990-ben leállította túlnépesedését.