Az EU nem az Egyesült Államokkal közös vámmentességet akart

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 20

Az EU nem az Egyesült Államokkal közös vámmentességet akart

Az Európai Uniót két alapítója, Adenauer német kancellár és De Gaulle francia elnök azzal a szándékkal alapította, hogy ennek a közösségnek az élén az Egyesült Államokkal egyenrangú szuperhatalom vezetői lesznek. Vagyis a két alapító eleve nem az Egyesült Államokkal közös vámuniót akartak, hanem azzal párhuzamosan, versenytársa akartak lenni. Ezt a szándékukat nem akarták azonnal a leendő tagok tudtára adni, megelégedtek azzal, hogy kezdetben vámunió lesznek. Ezért aztán a nyugat-európai országok özönlöttek tagságért, annak ellenére, hogy a maastrichti követelmények már ezt világosan jelezték. Az EU tagok számára azonos költségvetési hiányt, inflációt követeltek, és ezeket be nem tartókat súlyos büntetéssel fenyegették. Ezeknek a szigorát a fontos tagokkal, például Franciaország esetében elfelejtették, és a közös követelményeket betartani képtelen mediterrán és közép-európai országok esetében államkötvényeik felvásárlásával segítették, hagyták őket fizetésképtelen kibocsájtók esetében azok számukra alacsony kamatokkal felvásárolni. Ezért aztán a kemény pénzügyi követelményeket elviselni képtelen országok eladósodását finanszírozták.

Ez bármennyire nyilvánvaló volt, a hitelminősítők sem vették tudomásul, mert tudták, hogy ez a hitelezők számára kedvezően magas kamatú, magas jövedelmet könyvelhető üzlet volt. Ezek a hitelezők azonban arra kényszerültek, hogy a nem törleszthető hitelek kamatait a mérlegeiben elkönyvelhetik. Ez be is bizonyosodott. Annak ellenére, hogy a négy mediterrán ország adóságának fizetésképtelensége nyilvánvalóvá vált, ezt nem vették tudomásul.

Ezzel szemben a viszonylag kis, nem euró övezetbe tartozó Magyarország azzal, hogy jelentősen leértékelte a valutáját, a külföldiekkel szembeni adósságát jelentősen csökkentette.

Ezért vált egyértelművé, hogy a négy, nálunk is jobban eladósodott mediterrán ország kilépne az euró övezetből és visszatérne a nemzeti valutájára, amit 40-50 százalékkal leértékelné, jelentősen javulna mind a külkereskedelmének, mint a turizmusának a mérlege, kifelé ezzel fizetőképesebbé válna, csökkentené az adóságát. Azt nem állítom, hogy minden hitelét és annak kamatait képes volna visszafizetni, de ezek a külső adósságok viszonylag felértékelődnének. Ez esetben a hitelezők is hajlandók lennének engedményeket adni. Vagyis az euró övezet okozta eladósodás csökkenése megindulhatna.

Az Egyesült Államok és Mexikó tapasztalata alapján fel kell számolni a közös valuta övezetet, és megelégedni a vámmentességgel.

Ennek realitása az utolsó EU választás tükrében javult, mivel Merkel kancellár asszony politikai súlya jelentősen meggyengült. Ő volt ugyanis a szimbóluma az Egyesült Államokétól alapvetően eltérő politika szimbóluma. Ez is lesz a veszte, Ahogyan az ENSZ az lett azzal, hogy a jelenlegi vezetése szembefordult a világ egyetlen szuperhatalmával, és a tagjainak a véleményét nem a gazdasági súlyuk, hanem a darabszámuk aránya alapján szolgálja annak ellenére, hogy azok nemzeti jövedelem termelése 1:1.000-hez arányok között mozog.

Most, hogy a német hadügyminiszter asszony lett az EU elnöke, annak mindenkinél jobban tudni kell, hogy a Visegrádi Négyek, a balti és a balkáni tagállamok tudják a legjobban, hogy az Egyesült Államok nélkül a NATO tagság értéktelen.

A vámmentesség áldás az olyan államok számára, amelyek szuverének a valutájuk értékelésben, de átok a közös valutával.

Ezzel szemben Németország a két világháborúba és majd az euró övezetes Európai Unióba létrehozását azért kezdeményezte, mert az Egyesült Államokkal párhuzamos szuperhatalom akar lenni.

Az első világháborút azért vívta Vilmos császár, hogy az legnagyobb gyarmattartó akart lenni. Nem vette tudomásul, hogy a szuperhatalommá vált Egyesült Államokkal nem lehet versenyezni, aminek elsődleges stratégiai célja az idejét lejárt gyarmati rendszer felszámolása volt.

A második világháborút a náci Német Birodalom példátlan diktátora, Hitler sem értette meg, hogy a legerősebb gazdasági és katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok örömmel nézte, hogy Hitler fölénybe került a gyarmattartókkal szemben, és azok erejét roppantja meg. Roosevelt nem a fasizmusokat és a marxista Szovjetuniót látta veszélyesnek, mert hitt a polgári demokráciák fölényében, hanem a gyarmattartó demokráciák meggyengítését látta elsődleges céljának. Hitler ostobaságának köszönhetően, hadat üzent az Egyesült Államoknak. De nemcsak a náci Németország volt ostoba, hanem a távol-keleti imperialista Japán is, mert az is leértékelte az Egyesült Államok és felértékelte a náci Németország katonai és gazdasági erejét.

A 20. század történészei máig nem veszik tudomásul, hogy Németországot és Japánt az európai demokráciák képtelenek lettek volna legyőzni, ezt csak az Egyesült Államok tehette meg. Mind Nagy Britannia, mind a Szovjetunió csak azért érezhette a győztes szerepét, mert az Egyesült Államok nekik is megszerezte a győzelmet. Mindez Jaltában vált egyértelművé azzal, hogy Roosevelt a Szovjetuniónak adta Európa keleti felét, és a Marshall-segéllyel támogatta a veszteseket is. Kisemmizte a gyarmattartókat, és gyarmattartóvá tette a bolsevik Szovjetuniót.

A Szovjetunió csatlósai között csak Németország érezhette megbüntetettnek magát azzal, hogy az ország keleti harmadát a Szovjetuniónak adták. A csatlós országok közül egyedül Csehszlovákia volt annyira polgárosult, hogy önerőből is polgári demokrácia lehetett volna.

Ezt talán a legkevésbé a jelenlegi magyar kormány veszi tudomásul, mert a bolsevik csatlós állapotunknak csak a negatívumait látja. Abban a hitben él, hogy a Fidesz kétharmados többsége létrejöhetett volna akkor is, ha nem éltünk volna a Szovjetunió gyarmata 65 éven keresztül. Ezért a tévhitért a magyar történészek is felelősek. Az első világháború után nem voltunk megszállva, mégis az arisztokrácia és az úri középosztály félfeudális állama lettünk. A második világháború után Trianoni Békével harmad akkora területű és fele akkora lakosságú nemzeti állammá lettünk, de nem volt az országunkban olyan politikai erő, ami demokráciát akart. Megmaradt a magyar arisztokrácia Európában példátlan gazdagsága és politikai tekintélye. Nem volt olyan politikai erő, ami képes lett volna a következetes földreformra, a katolikus klérus Európában példátlan politikai és vagyoni hatalmának korlátozására. Fel sem merült az iparisítás, sőt azonnal hozzálátunk a polgárok többségét jelentő zsidóságtól történő megszabadulásra. A rövid életű, kis társadalmi támogatottságú bolsevik rendszerünk céljai eltűntek, nem volt mögöttük tényleges társadalmi erő.

A két világháború közti időben egyetlen területen léptünk előre, az analfabétaság felszámolásában. Ezt is egy arisztokrata, és antiszemita kultuszminiszterünknek köszönhettük.

Máig nem akad senki a magyar történészek közül, aki bemutatná, hogy társadalmi tekintetben a Habsburg Monarchiához képest is visszafelé léptünk. Ezt azért kellene tanítani, mert az idő alatt Európában óriási társadalmi előrelépések történtek, nemcsak a már iparosodott polgári demokráciákban, de még a fasiszta országokban is. Például még a fasiszta és a bolsevik diktatúrákban is, ahol nem volt a politikai ellenzéknek hatalmi lehetősége, a választások titkosak voltak, ott az arisztokraták birtokait és politikai hatalmát már felszámolták. Mi voltuk Trianon után Európa legfeudálisabb társadalmú országa. Ez még az utódállamokkal szemben is igaz.

Az országunkban királyság volt, de azt kormányzónak hívták. Nem volt tengerünk, a kormányzónk egy nagyon közeped képességű tengerész lett. A minisztereink többsége arisztokrata nagybirtokos volt, aki miniszterként is díszmagyarban, karddal járt. Máig nem írta le egyetlen magyar történész, hogy Trianon után csak az ország burgenlandi keskeny sávja lett nyugat-európai értelemben vett jóléti társadalmú. A megmaradt magyar nemzeti állam ugyan a legiskolázottabb, de a legkevésbé modern társadalommá vált. Senki sem tudta elképzelni, hogy a Habsburg Monarchiából a fejlett Nyugat-Európához viszonyítva fejlettebb társadalmú állam csak Ausztria lett, mert a Trianon előtti Habsburg Birodalom leg fejlettebb tagországa Csehország volt. Ez azonban azzal, hogy a nála lényegesen lemaradt keleti fele, Szlovákia és a többségében ortodox ukránok által lakott Kárpátalja lényegesen lejjebb húzta. Azt azonban talán még az általunk tótként lenézett szlovákok sem képzelték el, hogy mára megelőzik a Trianon után megmaradt magyar nemzeti államot. Ezt annak is köszönhetik, hogy egyrészt a két háború között Csehország szerves része voltak, másrészt utána megszabadultak a keleti elmaradt részében élő ortodox keresztény ruténektől.

Azt is mélyen elhalltatjuk, hogy a független Horvátország jelenleg velünk egy szinten van. Jelenleg a Trianon előtti országrészekből mögöttünk csak az Erdélyt öröklő Románia és a Kárpátalján öröklő Ukrajna van. A kettős magyar állampolgárágnak csak a két országban van értelme, de ez esetben is csak akkor, ha ezzel az anyaországba áttelepülés lehetővé válik. Erről azonban a kettős állampolgárságot kitalálója, a Fidesz kormány hallani sem akar, csak azt akarja elérni, hogy a szülőföldjükön őrizzék meg a magyarságukat. Ez is revizionizmus.