Kopátsy Sándor EH. 2019 07 01
Változik a háziállatok összetétele
Harari
Harari fajunk történelmének egyik legtöbbet mondó adatait az
ember és a háziállatainak a vadállatokhoz viszonyított
súlyának összevetésével ábrázolja. Nem kevesebbet állít, hogy
a bolygónk alig tíz ezer év alatt a Homo Sapiens igényeit
szolgáló égitest lett. Ma már tízszer nagyobb az emberek és a
háziállatok súlya, mint a vadállatoké. Ez azt jelenti, hogy a
biológiai fejlődés közel egymilliárd éves spontán folyamata
átváltozott a spontán fejlődésről a legfejlettebb faj
igényéhez idomulásra. Ezt a minőségi fordulatot néhány év
alatt több millió ember olvashatta, mégsem vált általánossá,
hogy a bolygónkon jelenleg minőségi változás követezett be,
már nem a fajok spontán fejlődése folyik, hanem a
legfejlettebb faj, a Homo sapiens igényéhez igazodik a
bolygónkon a biológiai szelekció. Ez eddig spontán volt,
jelenleg pedig már a Homo Sapiens igényeihez igazodik.
Darwinnak a Fajok eredete címen 1859-ben, 160 éve megjelent
könyve előtt, a fajok létrejöttével szinte csak a vallások
foglalkoztak, és azt az isten feladatának tekintették. Azt,
hogy a biológia története csak a tudományok által feltárható
folyamat, minden vallás istenkáromlásnak minősítette, és még
ma is általában annak tekinti.
Az állatok domesztikációja kezdettől fogva érdekelt. Jelenleg
a domesztikációk idejét megbízhatóan tárja fel a tudomány, és
ebből egyértelmű, hogy a kutya jelentősen megelőzte a többi
háziállatot. Ezt az magyarázza, hogy a kutya viszonylag
hátrányos helyzetű ragadozó volt. Vadon ott élt, ahol
viszonylag ritka volt a zsákmányállat, és a térség két
ragadozója a jegesmedve és a farkas a vadkutyánál sokkal
hatékonyabb ragadozó volt, és máig az is maradt. Sok
évtizedes vadász megtanultam, hogy a hidegben a dögevők
nehezen boldogulnak. Kedvesen veszik tudomásul, hogy a
hidegben az élő állat szaga erős, a melegben pedig a dögöké.
A sarkokhoz közeli életterekben nincsenek dögevők, mert eleve
kevés a zsákmányállat, a trópusok közelében a nagy macskáknak
bőven van zsákmányállatuk, de viszonylag sok a dögevő, a
sakál, a hiéna, a keselyű.
Vadászként ismerten fel, hogy fajunk kevés zsákmányt ejtő
volt, de százszor annyi friss dögöt fogyasztott el azzal,
hogy a nagy macskákat tűzzel zavarták el az általuk elejtett
zsákmánytól, és a dögöt megsütötték, megfőzték, ezzel
fertőtlenítették, és emészthetőbbé tették.
A vadkutya azért állt az ember szolgálatába, mert a jeges
medvéhez és a farkashoz képest másodrangú ragadozó volt. A
vadkutyának is kiváló volt az ébersége, a szaglása. Két
hátránya volt. A kutya eleve megugatta az általa
elejthetetlen méretű állatokat is, még akkor is, ha nem volt
éhes. Az energiájával nem takarékoskodott.
Tévednek, akik a kutyák emberszolgálatát a vadászatban
tartják elsődlegesnek.
A kutyák sokáig elsősorban őrzést jelentettek. Hangra, szagra
gyorsan ébresztettek. Gyakorlati segítséget, munkavégző
hatékonyságot igazán csak a pásztorkodásban adtak. Azt, ki
milyen sikeres pásztor, elsősorban a kutyájától függött. A
kutya ugyanis, mint a legtöbb háziállat megérzi, mit vár el
tőle a gazdája. Nincs nagyobb öröme, mint amikor a gazdája
megelégedettségét elnyeri. Ebbe az írásba azért fogtam, mert
tegnap az olvastam, hogy a jóléti társadalmakban a kutyák és
macskák száma nő. A kölyökkutyák ugyan a gyerekekkel is
szívesen eljátszanak, de ez hamar elmúlik. A kutyákra főleg
feleségük után az öregeknek, a nem dolgozóknak van szükségük.
Márpedig ezek aránya a 90 év körüli várható életkorú
társadalmakban ezek aránya gyorsan nő. Az öreg férfiaknak, az
őket sétáltatásra kényszerítő kutyákra, az az öreg nőknek
mivel inkább megmarad a munkájuk, macskára, hízelgésre van
szükségük.
Amíg a technikai fejlődéssel egyre nő az öregek aránya, nő a
kutyák és a macskák száma. Ugyanakkor a korábban legfontosabb
háziállatra a munkavégzésben, a fuvarozásban, a tej, a gyapjú
termelésében volt szükség. A gépek felváltották a szállítás,
a közlekedés és a mezei munkákat a gépek.
Évezredeken keresztül a talajerő megtartása, és növelése
érdekében az igásállatok trágyáját forgatták a termőföldbe.
Ezt a természetes trágyát jelenleg a műtrágyák pótolják, és
ennek köszönhetően többszörösére nőttek a terméshozamok.
Jelenleg azonban a legnagyobb változást az hozta, hogy a
földművelés leghatékonyabb formája a családi farm, ahol
magasan képzett, viszonylag nagy tőkeértékű felszereléssel a
családtagok dolgoznak. Sokáig a bolsevik Szovjetunió
szétesését csak az erejét meghaladó fegyverkezésével
indokoltam. Közben Oroszország a mezőgazdaságában
visszaállította a családi farmokat, amelyek gépesítve a világ
legnagyobb gabonaexportálóivá váltak. A klímaváltozásnak csak
a negatív következményeit látó tudósok, nem számolnak azzal,
hogy Oroszország és Kanada óriási területén a magasabb
hőmérsékletnek köszönhetően megnőnek a hozamok. A tíz
milliárdot meghaladó emberiség gabonával történő ellátása
megoldható marad.
Ugyanakkor a trópusok közeli sivatagok népesség eltartó
képessége megnő, mert az olcsóvá vált napelemekkel nemcsak a
lakások és a munkahelyek levegőjét hűtheti, de a tengervízből
pedig ivóvízhez is juthat.
Száz éve még senki sem gondolt arra, hogy az emlősállatok
rovására a dinoszauruszok utódai, a baromfijak adják a
legolcsóbb állati fehérjét. Most meg már ott tartunk, hogy a
halfarmok termelése nő a leggyorsabban. Azt még nem mérte fel
senki, hogyan lehet a nyílt tengereken halfarmokat építeni,
de száz éve azt sem látta senki, hogyan lehet a partközeli
tengereken sósvízi halfarmokat építeni.
A század első felében még azt sem jósolta senki, hogy a
nagyüzemekben termelt baromfi lesz a legolcsóbb hús. Én akkor
még jövőben a gombatermelés fellendülését jósoltam. Sötét
pincékben, barlangokban lótrágyán termelték a gombát. Mára ez
eltűnt, mivel eltűnt a lótrágya is.
Változik a háziállatok összetétele
Harari
Harari fajunk történelmének egyik legtöbbet mondó adatait az
ember és a háziállatainak a vadállatokhoz viszonyított
súlyának összevetésével ábrázolja. Nem kevesebbet állít, hogy
a bolygónk alig tíz ezer év alatt a Homo Sapiens igényeit
szolgáló égitest lett. Ma már tízszer nagyobb az emberek és a
háziállatok súlya, mint a vadállatoké. Ez azt jelenti, hogy a
biológiai fejlődés közel egymilliárd éves spontán folyamata
átváltozott a spontán fejlődésről a legfejlettebb faj
igényéhez idomulásra. Ezt a minőségi fordulatot néhány év
alatt több millió ember olvashatta, mégsem vált általánossá,
hogy a bolygónkon jelenleg minőségi változás követezett be,
már nem a fajok spontán fejlődése folyik, hanem a
legfejlettebb faj, a Homo sapiens igényéhez igazodik a
bolygónkon a biológiai szelekció. Ez eddig spontán volt,
jelenleg pedig már a Homo Sapiens igényeihez igazodik.
Darwinnak a Fajok eredete címen 1859-ben, 160 éve megjelent
könyve előtt, a fajok létrejöttével szinte csak a vallások
foglalkoztak, és azt az isten feladatának tekintették. Azt,
hogy a biológia története csak a tudományok által feltárható
folyamat, minden vallás istenkáromlásnak minősítette, és még
ma is általában annak tekinti.
Az állatok domesztikációja kezdettől fogva érdekelt. Jelenleg
a domesztikációk idejét megbízhatóan tárja fel a tudomány, és
ebből egyértelmű, hogy a kutya jelentősen megelőzte a többi
háziállatot. Ezt az magyarázza, hogy a kutya viszonylag
hátrányos helyzetű ragadozó volt. Vadon ott élt, ahol
viszonylag ritka volt a zsákmányállat, és a térség két
ragadozója a jegesmedve és a farkas a vadkutyánál sokkal
hatékonyabb ragadozó volt, és máig az is maradt. Sok
évtizedes vadász megtanultam, hogy a hidegben a dögevők
nehezen boldogulnak. Kedvesen veszik tudomásul, hogy a
hidegben az élő állat szaga erős, a melegben pedig a dögöké.
A sarkokhoz közeli életterekben nincsenek dögevők, mert eleve
kevés a zsákmányállat, a trópusok közelében a nagy macskáknak
bőven van zsákmányállatuk, de viszonylag sok a dögevő, a
sakál, a hiéna, a keselyű.
Vadászként ismerten fel, hogy fajunk kevés zsákmányt ejtő
volt, de százszor annyi friss dögöt fogyasztott el azzal,
hogy a nagy macskákat tűzzel zavarták el az általuk elejtett
zsákmánytól, és a dögöt megsütötték, megfőzték, ezzel
fertőtlenítették, és emészthetőbbé tették.
A vadkutya azért állt az ember szolgálatába, mert a jeges
medvéhez és a farkashoz képest másodrangú ragadozó volt. A
vadkutyának is kiváló volt az ébersége, a szaglása. Két
hátránya volt. A kutya eleve megugatta az általa
elejthetetlen méretű állatokat is, még akkor is, ha nem volt
éhes. Az energiájával nem takarékoskodott.
Tévednek, akik a kutyák emberszolgálatát a vadászatban
tartják elsődlegesnek.
A kutyák sokáig elsősorban őrzést jelentettek. Hangra, szagra
gyorsan ébresztettek. Gyakorlati segítséget, munkavégző
hatékonyságot igazán csak a pásztorkodásban adtak. Azt, ki
milyen sikeres pásztor, elsősorban a kutyájától függött. A
kutya ugyanis, mint a legtöbb háziállat megérzi, mit vár el
tőle a gazdája. Nincs nagyobb öröme, mint amikor a gazdája
megelégedettségét elnyeri. Ebbe az írásba azért fogtam, mert
tegnap az olvastam, hogy a jóléti társadalmakban a kutyák és
macskák száma nő. A kölyökkutyák ugyan a gyerekekkel is
szívesen eljátszanak, de ez hamar elmúlik. A kutyákra főleg
feleségük után az öregeknek, a nem dolgozóknak van szükségük.
Márpedig ezek aránya a 90 év körüli várható életkorú
társadalmakban ezek aránya gyorsan nő. Az öreg férfiaknak, az
őket sétáltatásra kényszerítő kutyákra, az az öreg nőknek
mivel inkább megmarad a munkájuk, macskára, hízelgésre van
szükségük.
Amíg a technikai fejlődéssel egyre nő az öregek aránya, nő a
kutyák és a macskák száma. Ugyanakkor a korábban legfontosabb
háziállatra a munkavégzésben, a fuvarozásban, a tej, a gyapjú
termelésében volt szükség. A gépek felváltották a szállítás,
a közlekedés és a mezei munkákat a gépek.
Évezredeken keresztül a talajerő megtartása, és növelése
érdekében az igásállatok trágyáját forgatták a termőföldbe.
Ezt a természetes trágyát jelenleg a műtrágyák pótolják, és
ennek köszönhetően többszörösére nőttek a terméshozamok.
Jelenleg azonban a legnagyobb változást az hozta, hogy a
földművelés leghatékonyabb formája a családi farm, ahol
magasan képzett, viszonylag nagy tőkeértékű felszereléssel a
családtagok dolgoznak. Sokáig a bolsevik Szovjetunió
szétesését csak az erejét meghaladó fegyverkezésével
indokoltam. Közben Oroszország a mezőgazdaságában
visszaállította a családi farmokat, amelyek gépesítve a világ
legnagyobb gabonaexportálóivá váltak. A klímaváltozásnak csak
a negatív következményeit látó tudósok, nem számolnak azzal,
hogy Oroszország és Kanada óriási területén a magasabb
hőmérsékletnek köszönhetően megnőnek a hozamok. A tíz
milliárdot meghaladó emberiség gabonával történő ellátása
megoldható marad.
Ugyanakkor a trópusok közeli sivatagok népesség eltartó
képessége megnő, mert az olcsóvá vált napelemekkel nemcsak a
lakások és a munkahelyek levegőjét hűtheti, de a tengervízből
pedig ivóvízhez is juthat.
Száz éve még senki sem gondolt arra, hogy az emlősállatok
rovására a dinoszauruszok utódai, a baromfijak adják a
legolcsóbb állati fehérjét. Most meg már ott tartunk, hogy a
halfarmok termelése nő a leggyorsabban. Azt még nem mérte fel
senki, hogyan lehet a nyílt tengereken halfarmokat építeni,
de száz éve azt sem látta senki, hogyan lehet a partközeli
tengereken sósvízi halfarmokat építeni.
A század első felében még azt sem jósolta senki, hogy a
nagyüzemekben termelt baromfi lesz a legolcsóbb hús. Én akkor
még jövőben a gombatermelés fellendülését jósoltam. Sötét
pincékben, barlangokban lótrágyán termelték a gombát. Mára ez
eltűnt, mivel eltűnt a lótrágya is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése