Az Economist utolsó lapján táblázatot közöl

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 23

Az Economist utolsó lapján táblázatot közöl

Ez a legjobb közgazdasági hetilap, hetven éve a legjobb olvasmányom. Ezt a táblázatot is érdeklődéssel olvasom pedig nincs a kiválasztott negyven ország között Magyarország, és az első rovatával, az országok nemzeti jövedelmének változásával nem értek, a foglalkoztatás adatait, munkanélküliséget azonban figyelemmel kísérem. Ami óta közel 70 éve olvastam Rácz Jenő és Bródy Andrásnak a tőkés társadalom vagyonigényéről írott könyvét, csak az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon változásának adatait kísérem figyelemmel. A közgazdaságtudomány sokat nyert azzal, hogy az ENSZ statisztika a tagállamainak fejlettségi rangsorát három mutató, az egy főre jutó nemzeti jövedelem, a várható élekor és az iskolázottság erdője alapján méri. Ez miden más mércénél ez sokkal jobb annak ellenre, hogy az egy lakosra jutó vagyont figyelmen kívül hagyja. A Rácz-Bródy könyvet azért tartom nagyon jelentősnek, mert az egy lakosra jutó vagyont ugyan olyan fontosnak tartja, mint a jövedelmet. Sőt azt is bizonyíja, hogy a jövedelemhez viszonyított vagyon aránya elsősorban a lakosság viselkedési kultúrájától, nem a jövedelmétől függ. Ez a tény adott bizonyítást arra, amit a múlt század elején Max Weber felismert, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan társalmi alépítményt hozott létre, amit hatékonyan csak a puritán erkölcsű népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni. Ez mára egyértelműen bebizonyosodott. A puritán népek mindegyike vagy már gazdag, vagy gyorsan gazdagodó. Ugyanakkor az elmúlt száz évben miden nem puritán nép egyre jobban lemarad.

Ezt igyekeztem felmérni a könyv olvasása után. A múlt század közepi Magyarországon a jövedelméhez viszonyítva is a legtöbb vagyona a zsidóságnak volt, négyszeres. Őket követték a svábok és a protestánsok háromszoros vagyonnal. A katolikus magyarok vagyona kétszeres, a cigányoké egyseres sem volt. Ezt mutatta az is, hogy melyik etnikumot milyen időben hatékony megfizetni. A zsidó polgárokat az éves profitjukkal, az értelmiséget havonta, a munkásokat hetente, a cigányokat naponta. Vagyis a munkát olyan időnként kell megfizetni, ami a kultúrájuknak megfelel.

Pár éve olvastam, hogy az Egyesült Államokban az etnikumoknak mekkora a jövedelmükhöz viszonyított vagyona. A legmagasabb az európai zsidóké és a kínaiaké, négyszeres annak ellenére, hogy a tudásvagyonukat figyelmen kívül hagyják. A protestánsoké háromszoros, a katolikus latin-amerikaiaké kétszeres, a fekete afrikaiaké egyszeres. Vagyis a tízszer nagyobb jövedelem ellenére a vagyon viszonylagos aránya nem változik.

A jövedelemhez viszonyított vagyonigény 0.8 és 4 között mozog. A puritán népeké négyszeres, a latin népeké háromszoros, a lemaradó népeké kétszeres, az őslakosoké egyszeres közelében mozog. A puritán, homogén nemzeti államoké viszonylag egységes. A vegyes kultúrájú lakosságú államoké, amilyen az egész Kárpát Medencét uraló Magyar Királyságé egyszeres és a négyszeres szorzó között mozgott. Ilyen az óceánokon túli négy volt angol gyarmat, amik között a legvegyesebb az Egyesült Államoké a leginkább ilyen. A megmaradt őslakosságé és a négereké egyszeres, a latin amerikaiaké kétszeres, a protestáns európaiaké háromszoros, az európai zsidóságé és a távol-keleti népeké pedig négyszeres.

Ebből az következik, hogy az egy főre vetített nemzeti jövedelem változása csak olyan társadalmak esetében mutatja a reális változást, ahol az egy főre jutó jövedelemmel együtt arányosan nő a vagyon is. Jelenleg azonban a Nyugat és a Távol-Kelet népei, amelyek jelenleg a fejlődés és a megtermelt jövedelmet és vagyon jelentik óriási többségét jelentik, azok számára az egy főre jutó jövedelemmel párhuzamosan négyszer annyi vagyont is létre kell hozni.

Jelenleg a Nyugaton csak a kis puritán nemzeti államok kulturálisan szinte homogének, ezek Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia. Az európai nagyhatalmakat alkotó népek, az angolszászok, a germánok jelentős többsége puritán. Ezeknek mellet az Alpok övezetében élő franciák, olaszok, sőt még a szlávok is puritánok.

A Nyugaton belül az óceánokon túli négy volt angol gyarmat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland társadalmi felépítménye és a lakosságnak is a jelentős része puritán. Mivel ezek ma még alulnépesedettek, de ennek és a fogamzásgátlók általános használatának és gazdagságuknak köszönhetően vonzók szinte minden még szegény társadalom lakossága számára, és ezek ezerszer annyian vannak, mint amennyi befogadására, asszimilálására képes ez a négy alulnépesedett ország társadalma képes. Tekintettel arra, hogy az a kontinens az északi és a déli sarkkör térsége között helyezkedik el, a betelepülők megtalálhatták a hazájukéhoz hasonló éghajlatú életteret. Az Európa északi felén élő protestánsok többsége az Egyesült Államok északi felébe, és attól északra települt.

A néger rabszolgák nem betelepültek, láncra verve az amerikai gyapot, dohány, cukornád ültetvényekre vitték őket, és csak a 20. században történt meg a társadalomba való beépülésük első feltétele, a rabszolgastátuszuk megszüntetése, az állampolgárokká válása. Ez azonban nem jelentett teljes beépülést, mert a viselkedésük lényegében afrikai vonalon maradt. Az Egyesült Államok társadalmi elmaradása a három társa mögött, abból fakad, hogy mind a latin-amerikai, mind az afrikai lakossága magas arányú, és visszahúzza az országos átlagot. Ennek következménye, hogy mind a három társa megelőzi az Egyesült Államokat. Történik ez annak ellenérre, hogy a lakosság mindkét átlag alatti etnikuma ott él a legjobban, ott a magasabban iskolázottak, de a nagyobb arányukkal lenyomják az országos átlagot.