15 százalékkal többen mennek idén a Miskolci egyetemre

Kopátsy Sándor                EH                   2019 07 25

15 százalékkal többen mennek idén a Miskolci egyetemre

Amennyire bosszant, hogy a kormányunk minél több gyermek vállalását ösztönzi, annál jobban örülök annak, hogy több gyermek megy bölcsődébe, óvodába, végez középfokon, és megy egyetemre. Nekünk nem több lakosra, hanem képzettebb, hatékonyabb nemzedékre van szükségünk.

A mai megyei újság büszkén közli, hogy a Miskolci Egyetemre az évben 15 százalékkal többen iratkoznak, mint egy évvel előbb. Ez nem a kormány érdeme, hanem a közvélemény felébredése. A kormány minél több gyermekvállalást akar, a lakosság pedig egyre magasabb képzettséget tekinti elsődlegesnek. Ezt most alkalomnak tekintem arra, hogy felmérjük, kik kerülnek egyetemekre. Kik a szülők, milyen az iskolázottságuk, hol élnek, az új diákok hol jártak iskolába. Egy ilyen felmérés nagy segítséget jelenthetne arra, hogy kik azok, és hol éltek azok, akik az értékesebb, jobb minőségű generációt neveltek. Egy ilyen felmérés bizonyítaná, hogy a következő generáció értékét meghatározó első feltétel a minél sikeresebb utódnevelés első feltétele. A biológusok mulasztása, hogy nem hangsúlyozzák a magzati állapot fontosságát, pedig a következő generáció éréke elsősorban a magzati állapot minőségétől függ.

Csak 98 évesen emlékeztem anyán szavaira, hogy a négy szülése között én voltam a legnagyobb súlyú, közel öt kiló. Anyám 170 centi körüli sovány asszony volt. Ezért nem értettem a súlyos újszülötteket. Ennek a jelentőségét csak most érttettem meg, azt is, hogy mély vallássága ellenére miért használtak óvszert. Azt az orvosa mondta meg neki, hogy törekedjen a kisebb súlyú újszülöttekre. Utánam ezt a tanácsot igyekezett megvalósítani, de ennek ellenére öcsém és húgom sem lényegesen kisebb súllyal születtek. Ezzel feladták az újabb gyermekvállalást. Azt már kamaszkorban felmértem, illetve megtapasztaltam, hogy ennek is az lett a következménye, hogy családomban az egy személyre jutó jövedelem a tört része volt annak, ami a szüleim testvéreinek a családjában volt. Mi négyen voltunk testvérek, ezért a család jövedelméből hat személynek kellett megélni. Apámék öten, anyámék hárman voltak testvérek. A hét családból csak nálunk vállaltak négy gyermeket, egyben kettőt, kettőben egyet, négyben egyet sem. Ez azt jelentette, hogy a mi szüleink jövedelméből hatan osztozkodtunk. Ez azt jelentette, hogy a szüleimnek volt a legtöbb feladata a gyermekneveléssel, és a legkevesebb jövedelem jutott egy családtagra. Ennek ellenére csak közülünk lett három diplomás, az unokatestvéreim csak középfokon végeztek.