AMIBŐL KEVÉS VAN, AZ ÉRTÉKES

Kopátsy Sándor                EH                   019 07 12

AMIBŐL KEVÉS VAN, AZ ÉRTÉKES…

Marx és a marxisták a legnagyobb művének a Tőkét tartják. Pedig abban fogalmazódott meg leginkább, hogy az árul árát az értékük határozza meg. Ő sem vette tudomásul, hogy az áruk ára csak akkor lehet az értékük, ha a keresletük és kínálatuk egyensúlyban van. Azt ugyan Marx sem tagadta, hogy a munkaerő is áru, de azt nem vette tudomásul, hogy mivel a tőkés társadalomban a munkaerő áru, annak az ára csak akkor lehet az értéke, az újratermelésének a költsége, ha a kereslete és a kínálata egyensúlyban van. Még kevésbé vette tudomásul, hogy a munkaerő kínálata minden tőkés országban nagyobb volt, mint a kereslete, ezért az áruk az értékük alatt volt.

Marx Tőke című művében meg sem említi, hogy a munkaerő olyan áru, ami akkor is bővítetten termeli újra önmagát, ha az ára az értéke alatt is bővítetten termeli úja magát. Ez annak a következménye, hogy az osztálytársadalmakban a gyermekvállalás nem racionális döntés, hanem ösztönünkből fakadó volt. Fajunk szaporodási ösztöne a létszámunk gyorsan bővítetten újratermelő volt, holott az osztálytársadalmak érdeke a létszámunkat egyszerű újratermelő lett volna.

A tőkés osztálytársadalom már arra kényszerült, hogy olyan halandóságot teremtsen, amiben a népszaporult tízezer éves átlaga nem halta meg az éves egyetlen ezrelékes átlagot. Ez is olyan túlnépesedést eredményezett, aminek következtében a bolygónkon kialakult ember és állat állománya tizedére szorította vissza az eredeti vadállat állományt. De még ennyi sem volna, ha a természetvédelem nem védené a kipusztulással fenyegetett fajokat.

Ennél is sokkal fontosabb szerepe van a fejlett világ jótékonykodásának, és az odavitt egészségvédelemnek. A fajunk elmaradt többségében az általában a halandóság, de főleg a gyermekhalandóság csökkenése elsősorban a fejlett világ egészségügyi támogatásának köszönhető. Még senki nem mérte fel, hogyan alakult volna az elmaradott társadalmak lakossága, ha nem kapott volna a fejlett társadalmaktól egészségvédelmi segítséget. Becslésem szerint 2-3 milliárddal kevesebben lennénk.

Ugyanakkor a puritán erkölcsű társadalmak lakossága fejlett közel ennyivel csökkent a fogamzásgátlók spontán és erőszakos használatának köszönhetően.

A demográfiai változásokkal Harari sem foglalkozik, pedig mind az osztálytársadalmak, mind a jólétének sorsát elsősorban a demográfia játszotta a fő szerepet.

A marxista vallás rövid története.

A Szovjetunió létrejötte előtt a marxizmus egy szinte minden társadalomban jelenlévő politikai tényező volt, amit a nemzetközi szervezete fogott össze. Az 1917-es bolsevik forradalom után a Szovjetunió irányítása alá került, de a Jaltai Egyezményig csak a tőkés társadalmú országok kommunista pártjainak a politikáját alakította.

A marxizmusok három ágának csak a nyugati tagoltságát ismerem. A Szovjetuniót létrehozó bolsevik formáját a Nyugat három kereszténysége alapján tagoltam. Az ortodox keresztény kultúra marxizmusa a bolsevik, a protestánsoké a szociáldemokrácia, a katolikusoké az euró kommunizmus volt. Már ez a tagolódás is egyértelművé teszi, hogy a marxizmus nem tudomány, hanem a kultúrához igazodó vallás volt. Ismereteim szerint, a kínai marxisták lényegében bolsevikok voltak egészen 1990-ig.

A Jaltai Egyezmény után, ami Európa keleti felét Roosevelt nyomására, és Sztálin igényére a Szovjetunió befolyási övezetének minősítette. Ennek alapján alakult ki a hidegháború, amiben a Szovjetunió katonai szuperhatalom lehetett.

Viszonylag gyorsan Jalta után elkezdődött a hidegháború, ami nemcsak a Szovjetunió, de az Egyesült Államok érdekét szolgáló volt. A Szovjetunió megkapta Közép-Európát és a Balként, az Egyesült Államok pedig megnyerte az imperialista háborús ellenfeleit, Nyugat-Németországot és Japánt. Ezt nem értették meg sem 1956-ban a magyarok, és 1968-ban a csehek. Mindkét ország forradalmi erői abban bíztak, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja őket abban, hogy a Szovjetunió uralmától megszabaduljanak. Azt nem értették meg, hogy a második világháborús ellenségei az Egyesült Államok védelme alá csak azért menekültek, mert saját katonai erejük gyenge volt arra, hogy a bolsevik Szovjetunióval az Egyesült Államok nélkül ellenálljanak. Roosevelt azzal lett a 20 század legnagyobb politikusa, hogy Jaltában a bolsevik Szovjetuniót katonai szuperhatalommá emelte azzal, hogy megkapta Európa keleti felét, és a tőkés demokráciáknál sokkal nagyobb katonai hatalom lehetett. Roosevelt zseniális terve mindaddig működött, amíg a bolsevik Szovjetunió szét nem bomlott.

Arra azonban senki, Roosevelt sem gondolt, hogy amíg a Szovjetunió sokkal nagyobb katonai hatalom volt, mint a kommunista Kína, az sem merte a gazdaságát piacosítani. Csak a Szovjetunió szétesése után piacosította a gazdaságát, és korlátozta a túlnépesedését. Ezt azonnal meg is tette. A kínai reform azonban váratlan helyzetbe hozta az Egyesült Államokat, mint egyedüli szuperhatalmat. A kelet-európai Oroszország a maga alá gyűrt tagállamaival esélytelen volt arra, hogy ne csak katonai, hanem gyorsan fejlődő gazdasági szuperhatalom is legyen.

Kína a világ egyetlen milliárdnál több lakosú, keményen puritán kultúrájú nemzeti állam volt, és maradt, a Szovjetuniót a nem puritán lakosú oroszok uralták, és a lakosság másik fele tucatnyi elmaradt, nem puritán nép állama maradt.

Azt a jelenkor történészei is elhallgatják, hogy az Egyesült Államok lakosságának kétötöde nem puritán, hanem latin-amerikai és afrikai fekete, akik eleve képtelenek a puritán lakossággal lépést tartani. Még senki sem mondta meg, hogy az Egyesült Államok a latin-amerikaiak és a négerek nélkül harmadával kisebb lakosságú, de a világ legfejlettebb országa lenne, ha a fejletségét az egy lakosra jutó jövedelemmel és vagyonnal. az iskolázottsággal, valamint a vagyonnal mérnénk. A jelenlegi vegyes kultúrájú lakosságával csak tízedik, megelőzi hat kis európai nemzeti állam és a másik három óceánokon túli társa, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Kína 1.500 millió puritán lakosságával szemben az Egyesült Államoknak csak hatod annyi puritán lakosa van, mint Kínának. Mivel az életterük közel azonos, a túlnépesedett Kína számára a gyermekvállalás drasztikus csökkentése elengedhetetlen volt, az Egyesült Államok lakossága évente növelhető. Ezt a jelen elnöke előtt a politikai vezetés nem vette tudomásul, nem fékezte le a négerek népességnövekedését, és a latin-amerikaiak beözönlését. A befogadás hivatalos formája ugyan a második világháború óta bölcsen működött, igyekezett a befogadottakat a nyelvismeretre, és a munkaerő piaci igényekhez szabni. A beáramlók nagy többsége azonban az állam nyelvét nem ismerő, képzetlen közép-amerikai volt. Jelenleg az országban 12 millió illegális közép-amerikai és arab bevándorlót tartanak nyilván. Ennek többszöröse lehet azok száma, akiket a liberális befogadás politikai legalizált.

Az Egyesült Államok az elmúlt húsz évben a legtöbb bevándorlót adó Mexikóval rendezte a kapcsolatát, a két ország közti áruforgalom vámmentes lett. Ennek hatására Mexikó Kínához hasonlón a tömegáruk beszállítója lett. Jelenleg a mexikói export 80 százaléka az Egyesült Államokba megy. Ehhez hasonló külkereskedelmi kapcsolat csak a gyarmattartók és a gyarmataik között fordulhatott elő.

Ebből tanulhatna az EU vezetése, amelyik a vámmentességet az egységes valutával kapcsolta össze. figyelmen kívül hagyta, hogy a vámmentesség csak akkor működhet hatékonyan, ha a tagállamok a saját valutájuk értékét a külkereskedelmi érdekükhöz igazítják, a kevésbé fejlettek valutájukat ennek megfelelően olyan leértékelt szinten tartják, ami féken tartja a fejlettek felé történő eladósodásukat.

Magyarország szerencsés volt azzal, hogy az euró övezetbe való belépésünket elutasították. Mi sértődötten, ha nem lehet közös eurónk, a hitelpiacunkat svájci frankra építettük át. Ennek hatására még gyorsabban kint és bent eladósodtunk.

Ennek az lett a következménye, hogy a közép-jobb Fidesz két-harmados választási győzelemmel került hatalomra. Ugyan nem verte dobra, hogy leértékeli a forintot, de megtette. Akkor az euró 260 volt, jelenleg 325 forint. Minden sikerünket ennek köszönhetjük. Jelentősen javult a külkereskedelmi mérlegünk, fellendült a turizmusunk, csökken a külső államadósságunk, 400 ezerről 800 ezerre nőtt a magasabb bérű tagországokban dolgozó munkásaink száma. A viszonylag alacsonyabb bérünknek és adónknak köszönhetően megnőtt külföldi befektetések aránya.

Mivel a kormány az elért eredményeket mással magyarázza, a leértékelésünk okozta sikert is a kormány döntéseivel magyarázza.

Büszkén hirdetjük, hogy megszűnt a munkanélküliség, de nem tesszük hozzá, hogy ezt is elsősorban a forint leértékelésének köszönhetjük, hiszen a munkaerőhiány elsősorban annak köszönhető, hogy emelkedett a kint dolgozók euróban kapott jövedelme és a haza jutatott megtakarítás is.  Fel sem veti a kormány, hogy mekkora volna a munkanélküliségünk, ha továbbra is fele ennyi munkásunk dolgozna külföldön. A magyar történelemben még nem fordult elő, hogy a munkaerőnknek ilyen magas hányada dolgozott külföldön. A kormány fel sem teszi a kérdést, mi lenne, ha 260 forint maradt volna az euró ára, ha nem dolgozna a munkaerő ötöde a magasabb vérű EU tagországokban. A turizmusunk megjavult mérlegét azzal magyarázzuk, hogy nálunk nagyobb lett a közbiztonság, mint ott ahol befogadják a főleg képzetlen és nyelvet sem ismerő mohamedánokat.

A határon épített kerítéssel és annak rendőri és katonai kiszolgálásának előnyét én sem vitatom, de ennek semmi lényeges eredménye nem lenne, ha az euró 260 forint maradt volna.

Az euró övezet tagjai számára azonban nincs lehetőség arra, hogy a mienkéhez hasonló eredményt elérjenek. Amíg az euró övezet a közös, a bankárok mániája, valuta fennmarat, semmi remény a jobb szereplésre. Az euró övezet azért merült fel az EU vezetői számára, mert ők eleve nem a szuverén államok vámunióját akarták, hanem az Európai Egyesült Államokat, ami Amerikában az Egyesült Államok. De az akkora területen, mint egész Európa és nagyon kis őslakossága maradt meg, ahol Nagy Britannia volt a gyarmattartó. Annak a területe északi kétharmadán olyan volt az éghajlat, ami megfelelt a többségében Európa északnyugati térsége éghajlatának. Ezért oda elsősorban a puritán európai népek parasztsága vándorolt, és angol gyarmatként működött. Mivel Amerika és Óceánia felfedezése után csak az britek voltak puritán gyarmatosítók, csak ott volt sikeres gyarmatosítás, ahol az angol törvények működtek. Ezért a puritán európai bevándorlók az angol gyarmatokra települtek. A melegebb éghajlatú térségeket a spanyolok és a portugálok gyarmatosították. Oda nem annyira a munkájukból megélni akarók, főleg a vallásos térítők és kalandorok települtek.

A sikeresen iparosodó Nyugat-Európának azonban olyan nyersanyagok kellettek, amelyek termelése viszonylag melegebb éghajlaton, képzetlen munkaerőt igényeltek. Erre a puritán kultúrájú nyugat-európai parasztság nem vágyott, azok a saját földjükön termelt gabonát akartak termelni.

Az európai piacnak azonban gyapotra, cukorra, dohányra volt szüksége, ami melegebb éghajlatot, és sok képzetlen munkással dolgozó ültetvények feleltek meg. Ez az igény keltette új életre a rabszolgaságot, amire csak az afrikai fekete rabszolga, és a melegebb éghajat voltak alkalmasak. Ez az új igény szülte meg azt, hogy az Egyesült Államok Mexikótól megszerezte a mai déli államait, és aminek hatására jelentősen megnőtt a latin-amerikai és a néger lakossága, és a legnagyobb gyapot és dohánytermelő lett. Ez a helyzet máig megmarat, az ország lakosságának harmada latin-amerikai és néger lett, akik képtelenek felvenni a puritán farmerek, valamint az ipari tőkések, farmerek és munkások puritán viselkedését.

Az Egyesült Államok latin-amerikai és a néger lakossága ugyan viszonylag szegény maradt az országában, de sokkal jobban él, mint a latin-amerikai országokban. Ez szülte azt, hogy jelenleg a latin-amerikai országok lakosságának a többsége ma a gazdag Egyesült Államokban örömmel vállalja a lakosság alsó tizednek a sorsát. Ezt a veszélyt csak a jelenlegi elnök, és a puritán lakosságú északi államok lakossága ismerte fel, és akarja megállítani a latin-amerikai, az afrikai és a dél-ázsiai képzetlen és angolul nem beszélő bevándorlók áradatát. Ez minél jobban sikerül, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az EU befogadás politikája annál közveszélyesebb lesz Nyugat-Európára.

A konfuciánus Ázsia nem ismeri a befogadást.

Ez az ősi kultúra nem ismeri az idegen népek befogadását éppen úgy, mint az idegen kultúrákba való beépülést sem. Ennek első klasszikus példája Japán. Ez volt a Távol-Kelet Nagy Britanniája. A két világháború között kedvet kapott a gyarmatosításra. Koreát, Tajvant és Mongóliát gyarmatává tette. Az első kettőt, mivel puritán népek lakták, sikerült fejlődési pályára tenni. Mongólia azonban sikertelen maradt. Japánok a sikeres két gyarmatukban az oktatási rendszert, valamint a vasutak és a közutak hálózatát modernizálták. Korea északi részét a felszabadulása után sztálinista bolsevikok uralma követte, ami a század második felének legnagyobb társadalmi kudarca lett, ma a Távol-Kelet legszegényebb és legelmaradottabb országa lett. Ennek az országnak a társadalmi csődjét jól jellemzi, hogy az európai szovjetmegszállás 3:1 arányú különbséget okozott a megosztott Németországban a hidegháború ideje alatt. Ezzel szemben a demokratikus Dél-Korea 16:1 arányú fölénybe került a bolsevik Észak-Koreával szemben. A másik japán gyarmat Tajvan demokráciaként Dél-Koreával azonos szintjére emelkedett.

Japánok a gyarmataikon csak megszálló katonák és politikai vezetők voltak, de japán lakosság nem települt oda.

A második világháború alatt Japán több millió koreait szállított kényszermunkára, de azokkal a japánok nem keveredtek, azokat alacsonyabb rendűnek tekintették. A hidegháborúvégére mind Dél-Korea, mind Tajvan felzárkózott Japánhoz, de társadalmilag továbbra sem keverednek.

Vietnám az 1986-os csak gazdasági, Kína pedig az 1990-es kettős reformja óta még a hidegháború három távol-keleti csoda országnál is gyorsabban fejlődik. Egyetlen kapcsolatról tudok, hogy Kínában az egyetlen gyermek vállalhatósága okán több házasodni akaró férfival, mint nővel rendelkezik. Ezért a kínai gazdag nősülni vágyó férfiak a két szomszédtól is vásárolnak feleséget. Ezek aránya azonban viszonylag elenyésző. Mégis elhallgatott tény maradt, hogy a nőhiány komoly szerepet játszik a nők egyenrangúságában. Amiből kevés van, az értékes.

Az alkalmazottaknak nem az előállítási költségét fizetik meg, hanem a hozadékát. Marx még azt hitte, hogy a munkaerőt a gonosz tőkés zsákmányolja ki. Nem vette tudomásul, hogy két szakmában nincsen szerepe a képzés bekerülésnek. Ez a művészet és a sport.

A legmegbízhatóbb mutató a foglalkoztatás.

Nagyon hamar rájöttem, hogy a foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség a legfontosabb mutató. Ennek alapján azonnal rájöttem, hogy ahol magas a munkanélküliség ott fel van értékelve a nemzeti valuta. Ezért eleve szakmai ostobaságnak tekintettem az euró övezetet. Arról már az euró övezet létrehozása előtt rájöttem, hogy a latin népek országainak nagyobb inflációra van szükségük, mint a puritánoknak, ahogyan Max Weber mondta, a protestánsoknak, a kevésbé fejletteknek, mint a már gazdagoknak. Az EU tagországok között a latinok inflációja mindig lényegesen magasabb volt, mint a németeké és a skandinávoké. Ennek két oka volt, egyrészt a puritánok már fejlettebb társadalmúak, másrészt takarékosabbak és szorgalmasabbak.

Ezért reális oka volt annak, hogy a bankárok mániája a stabil közös valuta szakmai ostobaság volt. Mi, magyarok legjobban ezt a különbséget Németország és Olaszország között láthattuk. De ez nemcsak az országok között, de az eltérő fejlettségű és viselkedésű országokon is így van. A hatvanas évek közepén egy fél évet Olaszországban tölthettem, és közelről tapasztaltam, hogy mekkora a lakosság magatartásában, viselkedésében a különbség az ország északi és a déli felén élők között. Ez az ország a közös nyelve alapján nemzeti állam, az északon és a délen élők kultúrája között a különbség. A Tirolban élő olaszok viselkedése olyan, mint a svájciaké és az osztrákoké, a délen élők pedig úgy viselkednek, mint Andalúziában élők. A köztisztviselők azonos fizetést kapnak, a vállalkozók jövedelme pedig többszöröse északon, mint délen. Ez a különbég ma sokkal nagyobb, mint százötven éve volt, annak ellenére, hogy a háború óta a gazdagabb észak többször akkora támogatást adott, mint amekkora a háború után a Marshall-segély volt. Ezek a tények arról győztek meg, hogyha Olaszország észak és déli fele két szuverén állam lenne, mindkettő többre ment volna.

Ezért aztán az EU tagállamainak többsége számára a közös valutát szakmai ostobaságnak tartottam, és tartom. A megalakuláskor a magyar kormány liberális volt, és örömmel fogadta a közös stabil valutához csatlakozását. Szerencsére, Brüsszelben minket nem találtak alkalmasnak, és azt mondták, várjunk. Ezt tudomásul vettük, de a gyakorlatban bevezettük a svájci frankot. Ez is elég volt ahhoz, hogy a fejlettebb tagállamok felé gyorsan eladósodtunk. Ekkor még 260 forint volt az euró, fejlettségünkhöz és kultúránk hoz viszonyítva a forintunk is nagyon keménynek bizonyult. Akkor azt állítottam, hogy az euró övezethez tartozásunkhoz az euró árát 260-ról 350-re kellene emelni.

Szerencsénkre, a bal-liberális kormányunkat elseperte a közép-jobb Fidesz. Ennek köszönhetően, a svájci frankos hitelezési mániánkból azonnal, ha nem is könnyen, kimásztunk. Ez sem lett volna elég, ha nem indult volna be a forint leértékelődése. Ma már 325 forint az euró.

Az egyértelművé vált, hogy ezen az áron gyorsan javult mind a külkereskedelmük, mint a turizmusunk egyenlege, csökken az adósságunk és a magas munkanélküliségünk eltűnt. A sikerünk ezt az okát ugyan nem hangsúlyozzuk. Pedig a tárgyilagosság azt kívánná, hogy bevalljuk minden sikerünk az euró árának az emelkedése volt, és maradt.

Még mélyebben hallgatunk arról, hogy a leértékelés felértékelte a munkaerő kiáramlását is. Jelenleg 800 ezer magyar munkás külföldön dolgozik, a forintban mért keresetük még egyszer annyi, mint a Fidesz kormányzása előtt volt. Ehhez járult az is, hogy a forint leértékelése és az adók csökkentése következtében a nyugati tőke is százezerrel több munkahelyet teremtett.

Szinte minden, amire a Fidesz kormányzása büszke lehet, az euró forintban mért árának emelkedésének köszönhető.

Mi lesz, ha a négy mediterrán kilép az euró övezetből?

Már máshol is leírtam, hogy számomra a legfontosabb mutató a munkanélküliség. Ez fokozottan igaz az euró övezetre. Jelenleg a munkanélküliség Görögországban 18, Spanyolországba13.6, Portugáliában 10, Olaszországban 9.9 százalék. A nem mediterrán, de latin Franciaországban 8.6 százalék. Az euró övezet átlaga 7.5 százalék. A fejlett protestáns tagállamokban az átlag alatt van. Csak megjegyzem, Oroszországban is csak 4.5 százalék, Svájcban a legalacsonyabb 2.3 százalék. Amerikában is hasonló a helyzet, az Egyesült Államokban 3.7, Kanadában 5.5. A latin-amerikai államokban 10-en felül, kivéve Mexikót, ahol a külkereskedelem 80 százaléka az Egyesült Államokba meg és onnan jön, a munkanélküliség 3.5 százalék.

Az euró övezet mediterrán népei között nemcsak a legnagyobb, de a legtürelmetlenebb Olaszország lett, ahol az utóbbi választáson a legerősebb párt az Északi Liga lett, a legnépszerűbb politikus a befogadást legkövetkezetesebben elutasító belügyminiszter, Matteo Salvini lett. A sikerét világosan mutatja, hogy előtte éveken keresztül 150 ezerről az elmúlt évben 18, ennek az évnek az első felében pár csak száz bevándorlója lesz.

Franciaországban pedig az EU választások során a legtöbb szavazatot Mari Le Pen szélsőjobbja kapott.

A bevándorlást fékezni akaró Visegrádi Négyek is még erősebbek lettek.

Az EU legsúlyosabb politikusa Merkel kancellárasszony pedig nagyon meggyengült. Macron francia elnök támogatottsága is csökkent.

Az EU versenyképtelensége csak az euró övezet felszámolása után valósulhat meg. A négy mediterrán országnak vissza kell térni a saját valutára, amint mintegy 40 százalékkal le kell értékelni. E nélkül a válságuk meg sem állítható. Az inflációjukat a jóléti államoknál nagyobbnak kell engedni. Csak így lendülhet fel a korábbi szintre a turizmusuk és vállat törleszthetővé az adósságuk. Ez is csak akkor, ha a hitelezők is engedményeket tesznek.

Az EU gyors lemaradását a távol-keleti államokkal, és lassú lemaradását a négy Óceánokon túli volt angollal szemben csak akkor lehet megállítani, ha az EU nem az Európai Egyesültállamok, hanem a Szuverén Európai Államok vámuniója lesz. Amíg az Európai Egyesült Államok rémálma lesz az EU célja, Európa nyugati fele egyre jobban lemarad nemcsak Kelet-Ázsiához, de a négy óceánokon túli, volt angol gyarmattal szemben is.