Családtervezés

Kopátsy Sándor              ED                     2012-07-22

CSALÁDTERVEZÉS

Alig két hét alatt társadalomtudós életem két nagy öröme ért.

1. Megjelent az ENSZ egy kiadványa Inlusive Wealth Report 2012 címmel. Hatvan éves mániám teljesülésében történt egy nagy előrelépés. A közgazdaságtudomány kezdi tudomásul venni, hogy a tőkeként működő vagyon is csak a fizikai vagyon mintegy fele, és a szellemi vagyon, amiben elenyésző rész működhet tőkeként, többszöröse a fizikai vagyonnak. Ráadásul ez a vagyon a nemzeti jövedelemnél is gyorsabban nő, és elsősorban ettől függ a társadalom fejlettsége, annak sebessége. Ebből azonban annak kell következnie, hogy a munkaerő minőségi bővített újratermelésére kell átszerkeszteni a közgazdaságtudományt, ahogyan ezt, eddig a tőkeként működő fizikai vagyonra építette.

2. A The Economist múlt heti száma azt adja hírül, hogy végre a családtervezés kerül előtérbe. Az is több évtizedes felismerésem, hogy jelenleg legnagyobb problémája a népességnövekedés elszabadulása. Ebből fakadóan a legnagyobb feladat a gyermekvállalás korlátozása. Az elmúlt kilencven évben az emberiség létszáma három és félszeresére ugrott, és a sebessége lassult, de még mindig a kívánatosnál tízszer gyorsabb. Még mindig húszévenként egymilliárddal gyarapodik.

A túlnépesedés a Nyugat és a Távol-Kelet fejlett, azaz jómódú és iskolázott társadalmaiban spontán leállt. Kínában pedig erőszakosan korlátozták. A húszévenkénti egy milliárdos népszaporulat világ elmaradott háromötödében történik. Fajunk ott szaporodik rákos gyorsasággal, ahol a feltételek leginkább kedvezőtlenek.

A The Economist arról számol be, hogy egyre inkább általánossá válik, hogy a családtervezés elkerülhetetlen.

CSALÁDTERVEZÉS

E kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a szülőknek joga van arra, hogy maguk határozzák meg a gyermekvállalást anélkül, hogy ennek érdekében le kelljen mondaniuk a vágyaiknak megfelelő szexuális életről.

Ez azonban csak akkor lehet megvalósítható, ha biztosított az olcsó, egyszerű és biztos fogamzásgátlás, és a nem szándékot terhesség megszakíthatósága. Ahol ezek a feltételek megvannak, ott eleve jelentősen kisebb a gyermekvállalás. Vagyis a túlnépesedés megakadályozásának előfeltétele a fogamzásgátlás megoldása, és a terhesség megszakíthatósága.

Fajunk története nagyon más, sokkal boldogabb és emberségesebb lett volna, ha a terhesség, illetve a szülés vállalása felett döntés a szülők akaratán múlott volna.

A történelmet újra kell majd írni, ha egyszer tudomásul vesszük, hogy a spontán gyermekszületések nem lettek volna sokkal nagyobbak, mint amennyi népességet a társadalom érdeke megkíván, vagyis képes eltartani. Fajunk elmúlt ötezer évében, vagyis a termelésből élő társadalmak korában az elsőleges feladat az elviselhetőnél gyorsabb népszaporulat lecsapolása volt. Minden osztálytársadalom azzal a feladattal jött létre, hogy az elviselhető mértékre csökkentse a népszaporulatot. Ez a feladat soha, és sehol nem volt tudatos, de ösztönösen tökéletesen megvalósult.

Azzal, hogy fajunk mintegy százezer év múltán rákényszerült arra, hogy életfeltételeit, mindenek élelmezését megtermelje, az életminősége jelentősen megjavult, több gyermek született, hosszabb lett a várható élet, az eddig lényegében stagnáló népesség százalékban kifejezet mértékre gyorsult. Ezt azonban a nagyon lassan növekvő eltartó képesség nem engedte meg. A természeti környezet és a munkatermelékenység által megszabott eltartó képesség legfeljebb ezrelékkel nőtt. Erre a sebességre kellett a népesség növekedését lefékezni.

Az elmúlt ötezer évben, az emberiség osztálytársadalomban élő óriási többségének ezért volt az adott lehetőségeknél sokkal rosszabb élete, mert nem volt másként megoldható a spontán túlszaporodásának féken tartása.

Még nem volt olyan történész, aki felvetette volna a kérdést:

Hogyan alakult volna az emberiség sorsa, ha a spontán születések és a halálozások aránya, akkor sem eredményez elviselhetetlen népszaporulatot, ha a társadalom nem emberpusztító?

Nem kevésbé érdekes a másik fel sem vetett kérdés:

Hogyan alakult volna a spontán népszaporulat, ha csak annyi gyermek születik, amennyit a szülők akarnak?

Az első kérdésre megtaláltam a választ.

Az osztálytársadalmak azért lettek az elmúlt ötezer év során minden termelésre épülő társadalom felépítményei, mert védekezni kellett a túlszaporodás ellen.

A marxi alépítmény-felépítmény elmélet igazolása a tény, hogy a társadalom milyensége nem akarat kérdése, hanem, ha nem is akarják, spontán akkor is létrejön. Nemcsak az osztálytársadalmak kialakítói, de a mai társadalomtudósok előtt sem felismert az osztálytársadalmak elsődleges feladata. Ennek ellenére minden osztálytársadalom működése egyértelműen ezt a feladatot teljesítette. Aligha lehetett volna jobban megoldani, ha az okos emberek tudják, hogy miért kell osztálytársadalomnak lenni.

Ezzel szemben nehezen érthető, hogy a társadalomtudományok máig nem kutatták, hogy mi lett volna, ha nem maga az osztálytársadalom lett volna a legjelentősebb fokozója a nagyobb halálozásnak.

Senkinek nem jutott esszébe, feltenni a kérdést.

1. Mi lett volna, ha nem minden osztálytársdalom racionálisnál, az indokoltnál sokkal nagyobb elvonása nem a szegény többséget sújtja?

Egyértelmű a válasz. Sokkal gyorsabb lett volna a népesség növekedése, hiszen a nyomor volt a nagyon rövid élet elsődleges oka. Elég volt egy átlagosnál jobb termés, és felgyorsult a népszaporulat.

2. Mi lett volna, ha nincs fegyverkezés, nincsenek háborúk?

Egyértelmű a válasz. Sokkal gyorsabb a népszaporulat. A háborúk során sok élet és vagyon pusztult el.

3, Mi lett volna, ha az elvont jövedelmet racionális célokra költik, nem kincset gyűjtnek, nem luxusra pocsékolják el?

Egyértelmű a válasz. Az elmúlt ötezer év alkotásait csodáljuk, azokban ritkaságnak számít a racionális célú. Hirtelen az ipari forradalom előtt csak egyetlent, a Kínai Nagy Csatornát tudnám felhozni.

4. Mi lett volna, ha nem üldözik a tudást? Sokan még addig sem jutottak el, hogy minden osztálytársadalomban üldözték az emberek tudásvágyát. Az elmúlt száz év tanúsítja, ha a társadalom feladatának tekinti a tudásvagyon növekedését, felkarolja az újító igyekezetet, az elmúlt ötezer évben elértnél százszor gyorsabb lesz a fejlődés.

A négy kérdés megválaszolása egyértelművé teszi, hogy minden osztálytársadalom szervezetten működött a nagyobb halandóság érekében.

Ezeknél is nehezebben érthető, hogy fel sem vetődött az ötödik kérdés.

Hogyan alakul az elmúlt ötezer év története, ha csak annyi gyermek születik, amennyit a szülők akarnak?

Felelet.

Minden bizonnyal. Nagyon fontos történészi feladat, mert akkor kiderülne, hogy mennyivel kevesebb embertelenség történt volna, ha a szexuális aktus csak akkor jár terhességgel, ha a felek akarják. Kiderülne, hogy fajunk ötezer élves szenvedéseinek egyik jelentős okozója volt, hogy az embernek faji tulajdonága, hogy nagyobb, állandóbb a szexuális vágya, mint amennyi fogamzást, utódot akar.

Még Darwin sem figyelt fel arra a tényre, hogy az ember az egyetlen emlős faj, amelyiknek ezelőtt mintegy ötezer éve változtatásra szorult volna a szaporodási ösztöne.

Épen a homo sapiens életében, elsősorban a gyenge fizikai képességei miatt kialakult szaporasága szembekerült a fajtája érdekével. A gyűjtögetésről a termelésre áttért fajunk életviszonyai olyan mértékben javultak, hogy a faji szaporodó képessége soknak bizonyult. A megnőtt várható életkorhoz nem volt illeszthető a gyakori fogamzása. Az embernek magára kellett vállalni, a spontánnál nagyobb halálozást.

Még nyomát sem találtam annak a ténynek, hogy fajunk biológiai elődei között ismeretlen volt az olyan széles fogamzási lehetőség, mint az ember esetében. Pedig nagyon fontos egyedi tulajdonságunk, hogy a nemi tekintetben érett nő havonta néhány napig termékenyülés képes, sőt szexuális életre vágyik még ennél is lényegesen több napon keresztül. A férfiaknak pedig nemi érettségüktől kezdve erős és folyamatos a szexuális időben vágyuk. Ezért a szexuális megöregedést megélő nőknek 6-8 gyerekük születhetett. Nem vagyok demográfus, de a létszám tartásához, az akkori nagyon rövid, a húszas évekig tartó várható életkor mellett, 4 gyermek születése biztosította volna a létszám megengedhető, nagyon lassú növekedését.

Jellemző, hogy a történészek ilyen számításokat nem is végeztek.

Az aligha vitatható, hogy sok olyan gyermek született, akit nem akartak a szülők de az sem, hogy ennek elkerüléséhez nem voltak meg az adott feltételek.

Sokat foglalkoztam a nyugati középkor szenzációs találmányával, a kiscsaládos jobbágyrendszerrel. Erre a két háború közti francia történészek hívták fel a figyelmemet. Ők közölték először, hogy ebben a rendszerben, mivel a jobbágyok gyerekeinek a házassága csak akkor vált lehetősé, ha a földesúrtól jobbágytelket kaphattak, mintegy tíz évvel a nemi érettség utánra tolódott. Megállapították, de nem ismerték fel ennek a történelemformáló jelentőségét.

Tekintettel arra, hogy minden kultúrában a házasságkötés lényegében a nemi érettség idején, vagy még előtte történt, a nyugati középkorban pedig ennél tíz évvel később, ebben a legtermékenyebb tíz év, 3-4 szülés kiesett. Vagyis alig több mint fele annyi, mint minden más kultúrában. Ezért fele akkora sem volt a túlnépesedési nyomás. Meggyőződésem szerint, ezzel magyarázható, hogy alig ötszáz évvel a nyugat-európai feudális társadalmak létrejötte, a magas-kultúrák közé emelkedése után már minden más kultúra fölé emelkedhetett, és az utolsó ötszáz évben a világtörténelem főszereplőjévé válhatott.

Alig lehet nyomát találni annak, milyen módon, kik alakították ki a kiscsaládos feudális társadalmat, fajunk történetének egyik legjelentősebb találmányát. A kiscsaládos jobbágytársadalom sem tudatos, hanem ösztönös társadalmi viselkedés eredménye volt, aminek az alépítménye a természetes csapadékra épülő, szántóföldi, a jelentős állattartással összefonott földművelés volt. Alig tanítjuk, hogy ezt megelőzően minden magas-kultúra az öntözéses földművelésre épült, és ezek tartották el az emberiség négyötödét,.és még ma is a nagy többségét. Az ugyancsak korán kialakult pásztortársadalmak soha nem jutottak az érre, és mára már elenyésző a népességeltartó szerepük. Ezzel szemben az elmúlt ezer évben a természetes csapadékra épülő földművelés volt a nagyon dinamikusan fejlődő, térhódító, és az ipari forradalommal az önözésesek fölé emelkedő. A 20. században ez hozta létre a tudományos és technikai forradalmat, és ebben jöttek létre az első össznépi társadalmak.

Mindebben a siker zálogát abban látom, hogy ez volt az első társadalom, ami jó ezer éve megvalósította azt, amit Kína a 20. század végén, korlátozta a gyermekvállalást. Mivel ehhez akkor nem álltak még rendelkezésre a Kínában használt eszközök, sem a fogamzásgátlás, sem a terhesség megszakítás, sem a családok szintjéig lemenő politikai hatalom, nem véletlen, hogy egyetlen más kultúrában nem működött a gyermekvállalást korlátozó mechanizmus.

A francia történészek a két háború között már feltárták, hogy a nyugat-európai középkorban a korlátozott számú jobbágytelekhez kötött családszán mintegy tíz évvel kitolta a házasságkötést, de alig sejtették annak az óriási társadalomformáló szerepét. Az ilyen népesség korlátozás százszor szigorúbb, kegyetlenebb volt, mint a jelenlegi kínai módszer. Nehéz megérteni, mint jelentett a középkori fiataloknak az életük szexuálisabban legaktívabb korában az önmegtartóztatást. A nők számára ugyanis a házasság előtti teherbe esés az egész életpályájuk összetörését jelentette. A mai fiatalság el sem tudja képzelni, hogy mit jelentene a 28 éves korig tartó szexuális élettől való tilalom.

Ezért állíthatom, hogy a fogamzásgátlás és a terhesség megszakítás megoldása fajunk történelmének legnagyobb vívmánya.

Szinte érthetetlen, hogy nem akadt társadalomtudós, történész, aki rámutatott volna, hogy a társadalom tagjai, mindenek előtt a már szexuálisan érett nők számára, nincs nagyobb, fontosabb felszabadítás, mint a gyermekvállalással nem járó szexuális élet biztosítása. Nehéz elképzelni, hogy a szexuális kort elérő nők szabadnak érezhetik magukat akkor is, ha nincs megoldva a gyermekvállalás nélküli szexuális élet. De még a férfiak sem lehetnek szabadok, felszabadultak, ha a szexuális életük a partnerük számára szinte életveszély, számukra is katasztrofális következményekkel járhat.

Ezért okozott számomra nagy örömöt a The Economist írása arról, hogy a családtervezés fontossága visszatér a nemzetközi fejlődés programjába.

De az okos írás sem mondja ki kereken: a családtervezés azt jelenti, hogy a szülők joga a gyermekvállalásban való döntés. E joguk azt jelenti, hogy joguk van a fogamzásgátlás és a terhesség megszakítás minden eszközével élni. Nem teszi hozzá, hogy a társadalomnak csak akkor van joga a szülők gyermekvállalását korlátozni, ha biztosítani tudja a gyermekvállalással nem járó szexuális élet szabadságát. A társadalomnak nincs joga a gyermekvállalást korlátozni, ha nem biztosítható a szexuális élet szabadsága, vagyis rendelkezésre állnak a fogamzásgátlás és a terhesség megszakítás eszközei.

Néhány megjegyzés az írás tartalmához.

A Távol-Keleten a nők négyötöde használ fogamzásgátlót, a Közép-Keleten a fele, Nyugat- és Közép-Afrikában csak a tizede. De nem vonja le a következetést: ez elsősorban az oka annak, hogy a Távol-Keleten nagyon lassú a népszaporulat, és nagyon gyors az egy laksora jutó növekedés. A másik két térségben az elviselhető tízszeresénél is gyorsabb. Ez az írás sem meri bevallani, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat eleve kizárja az egy laksora jutó jövedelem és vagyon átlagos növekedését.

„Az emberiség hetede él olyan országokban, ahol a termelékenységi ráta 4 felett van.” Ennél fontosabb volna annak megállapítása, hogy az emberiségnek csak kétötödében nem nő a népesség az elviselhetőnél gyorsabban. Ennek is kétharmadát jelenti Kína, ahol ezt csak erőszakkal lehet elérni. Az emberség háromötöde elviselhetetlenül túlnépesedik, ezen belül minél szegényebbek, annál inkább. Az emberi faj többsége kontraszekcióval szaporodik.

Örömmel olvasom a közhelynek számító tényt, hogy az eltartottak aránya ott magas, ahol gyors a népszaporulat. Eddig csak a liberális közgazdászok síralmát olvashattam, hogy az alacsony gyermekvállalás mellett nő az egy laksora jutó nyugdíjasok száma. Ez ugyan igaz, mert nő a statisztika szerinti munkaképes kort túlélők száma. De soha nem tették hozzá, hogy ugyanakkor csökken az egy dolgozóra jutó felneveltek aránya. Ennél is szomorúbb a kép, ha nemcsak az egy laksora jutó jövedelmet, hanem a vagyont is számba vesszük.

Az is fontos tény, hogy a sok szülés mögött nemcsak sok nem akart gyermek születése van, hanem egy sor egészségügyi káros következmény is. Először olvasok adatokat arról, hogy az egymást gyorsan követő szülések milyen hátrányokkal, veszélyekkel járnak.

Különösen egyetértek az írás utolsó sorával.

Szégyen, hogy minderre csak most kerül sor.

Az én aggályom azonban az, hogy a legrangosabb közgazdasági hetilap nem érinti a gyors népszaporulat gazdasági következményei. Az azzal járó felhalmozási, vagyonképzési igényt, és a természeti erőforrások terhelését.