India nem stratégiai partner, hanem stratégiai teher

Kopátsy Sándor PG 2012-03-26

INDIA NEM STRATÉGIAI PARTNER, HANEM STRATÉGIAI TEHER

Az amerikai hadvezetés Indiában Kínát ellensúlyozó stratégiai partnert lát. Ezzel szemben a század legnagyobb stratégiai terhét India fogja jelenteni.

Az ugyan tény, hogy a világpolitikának Indiával számolni kell, hiszen már ma is egymilliárdnál több lakosa van, és a század közepére másfélmilliárd lesz. Ez azonban nem ellensúlyt, hanem egyre nagyobb terhet fog okozni.

A The Economist e heti száma Indiával foglalkozik, de legendásan hibás úton elemez. Szinte csak néhány mondatban tesz utalást arra, hogy a növekvő lakosságnak munkát kellene adni. De ezzel elintézi a problémát. Nem veti fel, hogy a következő negyven ében mintegy 5-6 százmillióval növekszik az ország lakossága. Ezt a problémát nyilván azért kerüli meg, mert a figyelembevételével azonnal minden további felvetés tárgytalanná válna.

A The Economist megragadva a tradicionális közgazdaságnál, nem számol a lakosság növekedésével járó felhalmozási igénnyel. Ha ezzel számolna, azonnal kiderülne, hogy Indiára a társadalmi összeomlás, a birodalom szétesése vár.

India jövője szempontjából ugyanis a mindent eldöntő feladat a népesség növekedésének leállítása. Ha ez nem sikerül, minden más probléma kezelése eleve lehetelten. Márpedig ezzel nemcsak a cikkek írói, de az indiai kormányok nem foglalkoznak. Nem foglalkoznak, mert a feladat megoldhatatlan. Már pedig ami megoldhatatlan, azt nemcsak a politikusok, de a tudósok is megkerülik, figyelmen kívül hagyják. Aki pedig az egyetlen megoldást felvetik, erkölcsi alapon lehurrogják.

Elég volna arra gondolni, hogy mi volna Kínában, ha politikai erőszakkal nem fékezik meg a gyermekvállalást. Demográfusok szerint ma Kínában 5-6 százmillió lakossal többen élnének. Ez nemcsak Kína számára jelentene robbanás közeli társadalmi viszonyokat, fele ekkora életszínvonalat és több százmillióval több munkanélkülit.

India nem tipikus állam, hanem birodalom, amiben nagyobb a kulturális, politikai, nyelvi tarkaság annál, ami tartósan egy országban megférhet. Ezek a különbségek nagyobbak annál, ami miatt szétesett a Római Birodalom, vagy az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia, vagy a Szovjetunió és Jugoszlávia.

Az írás még nagyobb hibája, hogy a növekedést nem lakosra, hanem országra vetítve vizsgája. Ha a közgazdaságtan az egy lakosra jutó jövedelmet és vagyont, valamint a foglalkoztatási rátát vizsgálná, azonnal kiderülne, hogy Indiában az ország nemzeti jövedelme ugyan gyorsan nő, de a fenti mutatók alapján romlik.

India nemzeti jövedelme ugyan nagyon gyorsan, évi 6-8 százalékkal nő, de ez is kevés arra, hogy az egy lakosra jutó jövedelmét és vagyonát gyarapítsa. Elég lett volna megnézni, hogy az elmúlt ötven évben mennyivel nőtt a munkaképes lakosság száma, hogy kiderüljön, csökkent a foglalkoztatás. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy India eleve túlnépesedett ország, amiben egyre drágább a természeti erőforrások biztosítása.

Az emberi faj közel kétszáz éve túlszaporodik, felélni a természeti környezetét. A jelenlegi hétmilliárdos emberiség közel kilenctizede túlnépesedett térségekben él. Alul népesedett térség csupán Észak-Amerika, a volt Szovjetunió térsége és Ausztrália. Ezeken mintegy milliárd ember élhetne nem túlnépesedett társadalomban, de ezek betelepítése évszázados feladat. Évente legfeljebb néhány tízmilliókra lehetne számítani. Ráadásul a várható felmelegedés ezek térségében megnöveli az eltartó képességet.

Ezzel szemben jelenleg a túlnépesedett térségek mintegy hatmilliárd ember él, és ezek száma évente százmilliókkal szaporodik. Ezek szaporulata a jelenkor legnagyobb problémája, ami mind a vele járó költségek, mind az érintett térségek kultúrája és politikai felépítménye miatt megvalósíthatatlan. Ebben a térségben lényegesen gazdagabban élhetne a lakosság, ha a létszáma a jelenleginek a felénél is kisebb volna.

Ma aligha volna fontosabb feladat, mint az optimális népesség és az optimális népszaporodás megállapítása. Becslésem szerint India lakossága legalább még egyszer ilyen jövedelmi szinte élhetne, ha harmad ekkora szinten leállt volna a népszaporulata. Az egy laksora jutó jövedelme pedig háromszor gyorsabban nőne, ha a lakossága nem gyarapodna. Ez fokozottan igaz Afrikára.

A jelenlegi túlnépesedettség és a létszámnövekedés évente nagyságrenddel többe kerül, mint a felmelegedés okán bekövetkező néhány méteres tengerszint elleni védekezés. Annak ellenére, hogy jó száz éve fajunkat fenyegető legnagyobb veszélyt a túlnépesedés jelenti, század annyi nem foglalkozik ezzel a tudomány és a politika, mint a felmelegedéssel.

Az amerikai katonai stratégák várakozásival szemben a túlnépesedés lesz a fajunkat fenyegető legnagyobb veszély, és ennek legallergikusabb térsége India lesz.