Az euró még nincs megmentve

Kopátsy Sándor PG 2012-03-18

AZ EURÓ MÉG NINCS MEGMENTVE

A másodi görög mentőakció után indoktalan optimizmus vált jellemzővé. A pillanatnyi csőd ugyan elhárult, de nemcsak az euró zóna, de az EU gyengébb tagországainak katasztrofális helyzete nem javult. Semmi reális alapja nincs annak, hogy az államadósság az előírt szintre csökkenthető. Nemcsak ez, de még az sem reális, hogy a jelenlegi adósságszint tartható.

A pénzügyi vállság kezelői még addig sem jutottak el, hogy nem az adósságot, hanem annak terhét kellene a nemzeti jövedelemhez viszonyítani. Elég volna megnézni, hogyan fognak alakulni a lejártuk után megújított államadósság kamatai. Ugyan nem ismerem az államadósság lejáratainak ütemezését, és azok jelenlegi kamatit, de nem kell nagy fantázia annak felismeréséhez, hogy az államadósság szinten tartása is nagyon drága lesz, hiszen a lejártakat mintegy kétszer nagyobb kamattal lehet majd megújítani. Ez a kamatkülönbséget is nagyon nehéz lesz kitermelni.

Egy szakértő véleménye szerint a gyenge országoknak a következő két évben 2 trillió euró adósságot kell megújítani. Ennek a kamatterhe 2-3 százalékkal magasabb lesz, mint a lejártaké. Tehát évi 40-60 milliárd eurót kell kigazdálkodniuk ahhoz, hogy az adósságszintet tartani tudják. Ha ezt előteremtik, akkor is, ha szinten marad az államadósságuk.

Ennyi is elég ahhoz, hogy belássuk semmi realitása nincs annak, hogy az államadósságot a 60 százalékos határ alá csökkentsék, de még akkor sem fog csökkeni az adósságnak a nemzeti jövedelemhez viszonyított súlya.

Azt sem számolta ki senki, hogy a belső fogyasztás milyen csökkentését jelentené, hogy az addigi felelőtlen eladósodásról áttérjenek a törlesztésre. Az elmúlt tíz évben a megtermelt nemzeti jövedelemnél 5-10 százalékkal több jövedelmet költöttek el, azután pedig a megtermeltnél 5-10 százalékkal kevesebb marad a belső szükségletekre.

Már többször leírtam, hogy az euró övezet csak akkor lehet hatékony, ha közel azonos fejlettségű és viselkedési kultúrájú országokra korlátozódik. Ehhez nem elég, hogy a költségvetési hiányukat korlátozzák. Sokkal jobb mutató volna, ha az egy laksora jutó nemzeti jövedelmükben, a foglalkoztatásukban és a hitelminősítésükben az átlaguktól való eltérését maximalizálnák.

Ebből azonban kiderülne, hogy a jelenlegi övezet, sőt maga az EU is annyira heterogén, hogy nem lehet hatékony.