Vagyonadó

Kopátsy Sándor PP 2012-02-07

VAGYONADÓ

A 80-as évek közepén jártam az Egyesült Államokban. Ott döbbentem rá, hogy a jelenkor adója a vagyonadó. Akkor szakértőként vettem részt az adóreform kidolgozásában. Lelkesen javasoltam, hogy az adók mintegy ötödét vagyonadó formájában szedjük be. Süket fülekkel találkoztam. Aztán Horn Gyula miniszterelnökként, az MSZP abszolút többségével a háta mögött, néha felvetette, de nem vették komolyan a szakmában. Csak a két hátrányát látták. Egyrészt a vagyon nagy hányada nem hoz bevételt, vagyis forrást az adó megfizetésére, másrészt nehéz a vagyontárgyak érékelése, a változásának nyomon követése.

Mindkét ellenvetésre volt ellenszerem, de hiába.

Közben negyed század eltelt, és nincs vagyonadónk. Pedig soha nem volt indokoltabb, mint jelenleg.

A The Economist legújabb száma arról elmélkedik, hogy Kína sem kerülheti el a vagyonadó bevezetését. Az érveléssel ez esetben is baj van. Mivel a vagyon értéknövekedése csak az adásvétel esetén válik nyilvánossá, az adó megfizetésére is csak akkor jelenik meg forrás.

Ebből fakadt az én megoldásom.

A vagyonadó kivetése a vagyon ismeretlen értékének a százaléka, aminek fizetése csak akkor esedékes, amikor változik a tulajdonos. Az egyszerűség kedvéért az illusztrációban a vagyonadó 1 százalék, vagyis az ingatlan értékének évi 1 százaléka az államot illeti meg. Ez a jog azonban csak akkor valósul meg, ha értékesítik.

Ez a vagyonadó ugyan nem jelent azonnal jelentős pénzforrást, de a tulajdonosokkal szemben azonnal jelentkezik, mint követelés, ami ugyan nem kamatozik, de úgy nő, mint a vagyon. Az ilyen követelés jól jövedelmező, hiszen az ingatlanok ára hosszú távon úgy emelkedik, mint a folyóáras nemzeti jövedelem. Ezen az átlagon belül az átlagnál jobban növekedő, fejlődő településeken ennél lényegesen gyorsabban.

Meggyőződésem szerint, egy-egy önkormányzat teljesítményét semmi sem mutatja olyan jól, mint az ott lévő ingatlanok értékének dinamikája. Az elhaló településeken viszonylag kis, a dinamikusan fejelődőben pedig aránylag nagy a vagyon érékének növekedése.

Az ilyen vagyonértékhez kötött adó előnye, hogy az önkormányzatok fejlődését jutalmazza. Ez különösen a lakásvagyonra igaz. Az, hogy egy környéken milynek az ingatlanárak, egyre inkább az önkormányzaton múlik. Ha tiszte és csendes az utca, jó a közbiztonság, az iskola, jó az összekötetés ugyanolyan beépített ingatlan ára egy a kettőhöz arányban változik. Az ilyen adóbevételre számító önkormányzat arra törekszik, hogy minél nagyobb értéknövekedést idézzen elő a fejlesztése. Vagyis az önkormányzatok számára az ingatlanadó teljesítményükkel arányos.

Az ugyan igaz, hogy az ingatlanadó nem gyorsan jelentkező pénzbevételt, de igen jelentős vagyongyarapodást, ami a hitelekre gyarapodó nagyságú fedezetül szolgál.

Érthetetlen módon a vagyonadónak ezt a formáját, bármennyire egyszerű, még nem alkalmazzák.

Még azt az érvet sem hallottam, hogy a vagyonadó elsősorban a távol-keleti országokban, és a négy volt angol gyarmaton, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon, jelentős. Az Egyesült Állam okban a vagyonadó az adóbevételek harmadát, Japánban negyedét, Dél-Koreában a hatodát jelenti. Ráadásul az általam javasolt módszerrel könnyen bevezethető, az egyetlen ellenőrzési feladat az ingatlanról szóló szerződések összegének ellenőrzése. Erre is megoldás, a szerződésben foglalt áron az önkormányzatnak elővételei joga van.

Nálunk az örökösödés kezelése jelenthet lélektani problémát. Ez is könnyen megoldható azzal, hogy egyenes ági öröklés esetén nem kötelező a ráterhelt hányad kifizetése, azt tovább lehet vinni. Ez azt jelenti, hogy 1 százalékos vagyonadó estén száz év után az államé lesz az ingatlan. Egy generáció, mintegy 25 év esetében az örökség negyedét kell megfizetni, ha valaki terheletlen örökséget akar.

A nem személyis tulajdonban lévő, vállalti ingatlanok esetében is csak akkor kötelező az 1 százalék, ha nyereséges a vállalat, de nemfizetés esetén az évi 1 százalék az önkormányzat tulajdonbába megy át. Ezt esetleg a részvények 1 százalékának lehet tekinteni.

A bevezetés előtt meg kell nézni, hogyan működik ez az adó az Egyesült Államokban, Japánban és Dél-Koreában. Ideje volna a magyar gazdaságpolitikában a siker országok tapasztalatainak átvételét vizsgálni.