Elviselhetetlenül sokba kerül a népesség növekedése

Kopátsy Sándor ED 2012-02-14

ELVISELHETETLENÜL SOKBA KERÜL A NÉPESSÉG NÖVEKEDÉSE

(Betoldás a TÖRTÉNELEMSZEMÉLETEM könyvhöz)

Mintegy hatvan éve jelent meg Rácz Jenő és Bródy András könyve, ami egész életemre elkísért. Ebből tudtam meg, hogy az adott természeti környezetben az osztálytársadalmak egy laksora jutó nemzeti jövedelmének és nemzeti vagyonnak az aránya a fejlettségtől független állandó. A trópusokon, ahol a lakás, a fűtés és az öltözködés igénye kicsi, és nincs hosszú, a termelésből kieső időszak, ez az arány három alatt van, ahol pedig hosszú és kemény a tél, az arány négy körül van.

A könyv írói akkor még megállapították, hogy a 20. században a fejlett társadalmakban lassan csökken.

Az óta rájöttem, hogy ez az arány nem csökken, sőt nő, ha a nemzeti vagyonban a szellemi vagyont is figyelembe vesszük.

A felismerés lényege azonban az volt, hogy a nemzeti vagyonnak a lakosság számával párhuzamosan kell növekedni. Ez a könyv hatvan éve már nálunk is megjelent, és a szerzők gazdag erre vonatkozó nemzetközi adatot is közölnek. Máig nem tudom, ki és mikor írta le ezt a nyilvánvaló összefüggést először.

Az első, de mélyen elhallgatott tudományos állásfoglalás csak 1994-ben született, és 7.8 milliárdos tetőzést jósoltak. Ez az állásfoglalást 58 ország akadémiája fogadott el, és írta alá. Pedig akkor még csak 5.5 milliárdnyian voltunk, és a tetőzést 7.8 milliárddal várták. Ma már 7 milliárdon is túl vagyunk, és 9 milliárd előtti tetőzést senki sem jósol.

A demográfusok ugyan örülnek annak, hogy a népesség növekedése lassul, de nem vallják be, hogy ez jelentős hányadában Kínának köszönhető, ahol harminc év alatt 500 millióval kevesebb lett a létszám, annak köszönhetően, hogy erőszakkal korlátozták a gyermekvállalást. Pedig a természetes trend 500 millióval több lakost mutatna, ha Kínában nem vezetik be a gyermekvállalás korlátozását. Amit a vallás, a Nyugat elfogadhatatlan módszernek tekint, de mindenki mégis annak fennmaradásával számol.

Ha valaki az országok jövőjére kíváncsi, elég, ha megnézi, hogyan szaporodik, és mennyire puritán. Amelyik nép néhány ezreléknél gyorsabban szaporodik, és nem puritán, viszonylag egyre jobban lemarad.

Aki e két feltétel bármelyikének nem felel meg, egyelőre nincs jövője.

A munka- és tanulás szeretet nélkül nem lehet meggazdagodni.

Ennek bizonyítását nehéz tételesen levezetni, de meg kell elégedni azzal, hogy a világ élvonalába csak az ilyen népek emelkedtek, és emelkednek.

A tartósan néhány ezreléknél gyorsabban szaporodó népnek nem lehet elérni a gyors gazdagodást.

Ebben az írásban ezt igyekszem bizonyítani.

A tartósan néhány ezreléket meghaladó népességnövekedés ugyanis olyan költségigényes, amit még a munkaszerető puritánok sem tudnak fedezni.

A klasszikus közgazdaságtan eleve eltévedt azzal, hogy nem egy lakosra vetített adatokkal, hanem országos szinten vizsgálta a gazdagodást. Ez azt jelentette, hogy nem vette figyelembe a népszaporulattal járó költségeket.

Ennek egyik része nagyon egyszerű, mert a népszaporulat fogyasztási igénnyel jár. Ha egy országban úgy nő a nemzeti jövedelem, mint a lakosság, akkor az egy laksora jutó nemzeti jövedelem stagnál. A gyakorlatban azonban még ezt a primitív összefüggést sem veszik figyelembe. A napokban olvastam egy nagy tekintélyű folyóiratban, hogy Nigéria gyorsan fejlődik. Én ezt az országok akkor emlegetem, amikor az elszegényedésre hozok példát. Nigériának száz éve még 10 millió lakosa volt, most már 170 millióan vannak. Ezt Magyarország estében el sem lehet képzelni, hogyan élnénk, ha nem 10, hanem 150 millióan volnánk. De az ENSZ 2050-re azt várja, hogy akkor már 770 millióan lesznek. Ez pedig azt jelenti, mintha Magyarországnak arra kell felkészülni, hogy 40 év múlva 650 millió lakosa lesz. Mi azon fáradozunk, hogy a gyakorlatilag 10 milliós lakosságunknak tíz év múlva 1 millió új munkahelyet teremtünk. Nigériának tíz év múlva 30 millióval több lakosnak kell életlehetőséget biztosítani.

Érthetetlen módon a stagnáló népességű fejlett, gazdag országok nem ismerik a népszaporulattal járó feladatok nagyságát. Még azzal sem mernek foglalkozni, hogy tíz év alatt megszüntetik a tartós munkanélküliséget. Ugyanakkor nem akadnak fel azon, hogy az emberiség nagyobb fele gomba módra szaporodik. Ezt jól példázza, hogy most, hogy az arab országokban tejed a zsarnokok elkergetése, demokráciát álmodnak, de nem számolnak azzal, hogy évente két százalékkal nő a lakosság. Egyiptomban elkergették a zsarnok katonát, de a Nyugat arról álmodozik, hogy az általa adott katonai segély olyan nagy, mi miatt fel sem merülhet a katonák megkülönböztetett hatalmának felszámolás. Pedig nagyon egyszerű volna csak azzal kalkulálni, hogy Egyiptom lakossága évente másfél millióval gyarapodik, aminek eltartása, tízszer nagyobb anyagi áldozattal jár, mint amennyi modern fegyvert kapnak a tábornokok.

A népesség növekedésével járó költségeknek csak negyede a többlet eltartás. Négyszer nagyobb költséggel jár az ezzel járó vagyonigény. Ha csak az egy laksora jutó meglévő vagyonszintet akarjuk tartani, akkor a nemzeti jövedelem évi 6-8 százalékát kell felhalmozásra fordítani. Márpedig ilyen jövedelemnövekedést az ország nem érhet el. Vagyis elkerülhetetlen az egy laksora jutó szinttatás, ami elmaradást jelent.

A fajunkra váró tragédia tehát nyilvánvaló, ha a világ háromötödét külön nézzük, vagyis a már nem növekedős kétötödtől eltekintünk.

Az, hogy az emberiség történetének legnagyobb tragédiája felé rohan, egyértelművé válik, hogyha demográfiai szempontból az emberiséget két részre osztjuk.

- I. A nem szaporodó, puritán kétötöd. Ezzel nincs baj, sőt elképzelhetetlenül gyors fejlődése borítékolható. A gyors fejődésben is lesznek ugyan jelentős különbségek, de a lassúak is gyorsak lesznek.

- II. A szaporodó, nem puritán háromötöd. Ezeken egyelőre nem lehet segíteni. A létszámuk növekedése ugyan lassul, de még mindig a megengedhető tízszeresénél is gyorsabb marad. Ez a lemaradó létszám generációként 1 milliárddal növekszik.

A szaporodók száma 4.2 milliárd fő. 2010-ben ezek létszáma évente 1.5 százalékkal, vagyis 630 millióval nő. Az egy laksora jutó fogyasztásuk mintegy 1500 dollár, vagyis kerekítve 10 tizenkettedik hatványon dollár. Itt már bajban vagyok az európai és az amerikai megnevezéssel. Magyarul, milliószor millió dollár.

Ennek mintegy 3-4-szerese az egy laksora jutó vagyon szinten tartási költség. Jellemző, hogy még nem találtam utalást sem arra, hogy ki, mennyire becsüli a népesség növekedésével járó költséget. Ezzel szemben ezernyi tudós játszik azzal, hogy mennyi lesz a klímaváltozással járó költség. Szerintem tized sem a népesség növekedéssel járónak.