Kopátsy Sándor EH 2018 07 13
A szellemi vagyon termelése
Harari könyv
A tudományos és technikai
forradalom már száz éve uralja a Homo sapiens történelmét, de a közgazdaságtan
még mindig ott tart, mintha a szellemi vagyon csak az a tudás és képesség volna,
ami tőkeként működik. A közgazdaságtan a
munkaerő tudásvagyonát figyelmen kívül hagyja. Ez amennyire megengedhető
volt a tőkés osztálytársadalmaiban, annyira súlyos hiba a tudományos és
technikai forradalom össznépi társadalmaiban. Minden osztálytársadalomban több és jobb volt a munkaerő annál,
amennyit az alépítménye hasznosítani tudott. A klasszikus közgazdaságtan a
tőkések osztálytársadalmának a tudománya volt, ami a tőkében hiányos, és a
munkaerő mennyiségében és minőségében felesleget termelő volt. Ezzel szemben a
jelenkori fejlett társadalmakat a munkaerő mennyiségének és minőségének a
hiánya jellemzi. Ezért ennek egészen más gazdasági törvényei vannak.
A munkaerő mennyiségi hiánya.
A 20. század derekára a fejlett
és puritán lakosságú társadalmak már spontán nem több, hanem kevesebb gyermeket
vállaltak annak ellenére, hogy a gyermekvállalást és nevelést támogatják a fejlett
társadalmak.
A társadalomtudományok, benne a közgazdaságtan sem vette tudomásul,
hogy a 20. század közepéig, a tudományos és technikai forradalom berobbanásáig a
lakosság, és azon belül a munkaerő létszáma és minősége gyorsabban növekedett,
mint amennyi és amilyen munkaerőre volt szüksége. A tudományos és technikai
forradalom ezzel szemben leállította a lakosság és munkaerő mennyiségi
túltermelését, a munkaerő mennyiségében és minőségében hiányos társadalmak
alakultak ki.
A tudomány megoldotta a
fogamzásmentes szexuális életet, ezzel az eddig túlnépesedő fajunk
alulnépesedővé vált a már fejlett és puritán társadalmakban. A 20. század úgy fog bevonulni fajunk
történetébe, hogy a fejlett társadalmak lakossága spontán csökken, a munkaerő
mennyisége és minősége nem növekszik a társadalom igényének megfelelően.
Max Weber a múlt század küszöbén
ugyan felismerte, hogy csak a protestáns népek lesznek képesek a tudományos és
technikai forradalom alépítményére más népeknél hatékonyabb felépítményű társadalmat
építeni. Ennek az okát azonban nem tárta fel. Elsősorban nem vette tudomásul,
hogy nemcsak a protestáns keresztény népek lesznek alkalmasak az új társadalom
alépítményét másoknál hatékonyabban működtetni. Nem vette tudomásul, hogy az
alpi népek is puritánok annak ellenére, hogy római katolikusok maradtak. Az
Alpokban élő germánok, franciák, olaszok, de még a szlovének is puritánok. Azt
sem vette tudomásul, hogy a távol-kelti népek is keményen puritánok, ráadásul
sokkal többen vannak, mint a nyugati puritánok. Weber idejében ugyan már látni
lehetett, hogy a japánok versenyképesek a nyugati protestánsokkal, de ennek az
országnak a lakossága tizede sem volt a távol-keleti puritánoknak, és a többi távol-keleti
nép felemelkedését senki sem érezhette reálisnak. Csak a hidegháború viszonyai
és a japán társadalom amerikai demokratizálása tette lehetővé, hogy Japánhoz
felzárkózhassanak a Kis Tigrisek. Azt
pedig egészen az 1990-es kínai reform eredményei előtt senki, talán még a
reformot kidolgozó kommunista vezetők sem sejthették, hogy a kommunista egy
párti diktatúra a világtörténelemben is példátlan sikert érhet el. Azt csak az utóbbi tíz évben láthatták
néhányan, hogy Kína a 21. század közepére az Egyesült Államok mellé felnövekvő
gazdasági szuperhatalom lesz. Ez azonban már felmérhető. Márpedig ekkor már
nem lesz vitatható Weber zseniális felismerése, mert az emberiség puritán
kétötöde még a jelenleginél is jobban a kétharmad fölé emelkedik. Ez ma már reálosan
várható. Az okáról nemcsak Weber, de az okát a jelenkori társadalmi tudományok
annyira sem látják. A lakosság puritanizmusa
nem egyetlen feltétele az élre kerülésnek. Az csak akkor történhet meg, ha a
lakosság spontán túlszaporodása is leáll. A
puritán Kína is csak attól kedve fejlődik példátlanul gyorsan, hogy erőszakkal
korlátozni tudta a gyermekvállalást. Erről a feltételről Weber idejében, de
ma sincs a politikusoknak és a társadalomtudósoknak sem fogalmuk. A kínai
reformnak a gazdaság piacosítását a Nyugt liberális politikusai és
társadalomtudósai is pozitíven fogadták, a gyermekvállalás erőszakos
korlátozását azonban megengedhetetlennek tartották, és tartják ma is. Az elért
siker ellenér a túlnépesedés erőszakos megállítását azonban megengedhetetlennek
tartják. Ezt a szinte korlátlan bolsevik diktatúra is csak akkor tudja
megvalósítani, amikor a tudomány megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet
és a magzat elhárítását. E nélkül ugyanis minden társadalom, a már gazdag
puritánok is, képtelenek lettek volna a túlzott gyermekvállalást korlátozására.
A puritán nyugati társadalmakban
is csak azért állhatott le a túlzott gyermekvállalás, mert megoldottá vált a
fogamzásmentes szexuális élet, és a magzateltávolítás. Bármennyire egyértelmű, hogy a puritán Nyugaton csak azért állt le a
túlnépesedés, mert az egyre tovább élő lakosság zavartalanul élhette az
ösztönének megfelelő szexuális életét a nélkül, hogy az elviselhetetlen gyermekvállalással
járna. Máig nyomát sem találtam annak a tudomásul vételének, hogy a csökkenő lakosságú társadalmakban csak
azért állt le a népesség növekedése, mert lehetővé vált a születéssel nem járó,
fogamzásmentes szexuális élet. A Homo sapiens csak azért szűnt meg
túlnépesedő faj lenni, mert lehetővé vált a fogamzásmentes szexuális élet. A
klasszikus példának a mélyen katolikus Lengyelországot tartom. Ott is csak
azért állhatott meg a túlnépesedés, mert a lakosság nagy többsége
fogamzásgátlókat használ. Ez már a latin-amerikai országokban is egyértelműen
jelentkezik. A gyermekvállalás ott is rohamosan csökken, amit csak a
fogamzásgátlók használatának terjedése okozhatja.
A kínai gyermekvállalás korlátozása is csak azért lehetett sikeres,
mert az állam biztosította a fogamzásgátlók elérhetőségét és a terhesség megszakítást.
A kínai gyermekvállalás kemény
korlátozását ugyan eleve elengedhetetlen feltételnek tartottam, de fogalmam sem
volt arról, hogy az egyetlen gyermekek korosztálya mennyivel értékesebb
generáció lehet. Az ugyan közismert,
hogy a távol-keleti népek a gyermekük iskoláztatása érekében több időt és
jövedelmet áldoznak, de az nem tudatosodott bennem, hogy a vállalt gyermekek
számával arányosan csökken a szülők által vállalható foglalkozás ideje és
költsége. Ezért aztán meglepetéssel olvastam amerikai szaklapban, hogy
Kínában a reform óta felnőtteknek az újhoz való hozzáállása mennyivel aktívabb,
mint Amerikában. Szinte minden technikai újítást gyorsabban befogadják, mint
Kaliforniában.
Érdekes volt végre arról olvasni,
hogy nemcsak a tudományos és technikai újdonságok felfedezése fontos, hanem
azok elterjedési sebessége is. Ebben egyértelmű a reform óta felnőtt kínai
fiatalok fölénye. Annak ellenére, hogy Kínában még negyede sincs az egy lakosra
jutó jövedelemnek, az új megjelenése gyorsabban terjed. egyszer az döbbentett
meg, amikor azt olvastam, hogy az iránytű olyan találmány volt, ami a
középkorban is néhány évtized alatt minden hajón megjelent. Ez hívta fel a
figyelmemet arra, hogy a találmányok elterjedési sebessége milyen fontos. A viszonylag olcsó, egyszerűen használható
találmányok között kiemelkedett az iránytű. Olcsó, ugyanakkor az óceánokon, a
ködben a hajók értékét sokszorosára növeli. Ezt illusztrálta számomra
Velence történelme. Ez a világ egyik legnagyobb kikötője volt, ahonnan évente
egyszer fordultak meg a hajók, mert a ködös Adrián télen ki sem merészkedtek. Az
iránytűnek köszönhetően azonnal minden hajó iránytűvel évente kétszer fordult.
Ehhez csak arra volt szükség, hogy legyen iránytűjük. A kor egyik legnagyobb
kereskedelmi flottájának az értékét megtöbbszörözte ez az egyszerű és olcsó
műszer.
A jelenlegi kommunikációs és
elektronikus forradalomban a mobil telefon ilyen. Egyetlen generáció alatt sok
ezerszeres lett a tulajdonosainak a létszáma. Ma az emberiség négyötöde
használja. Azt még a jövő fogja meghozni, hogy a mobiltelefont a köznyelv
kincsnek, szerencsét hozónak fogja tekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése