A termelés költsége nem az értékre mutat

Kopátsy Sándor                 EH                  2017 11 28

A termelés költsége nem az értékre mutat

Marx közgazdaságtana az áruk és szolgáltatások értékére épült. Az árak centrumát a termelésükre fordított kiadással, anyagi és munkaráfordítással kívánta mérni. Nem vette tudomásul, hogy az érték szerves részének tekintette a föld- és a bányajáradékot, de profitot már a tőkés tulajdonviszonyból és nem a tőkehiányból vezette le. Máig senkinek nem jutott az eszébe, ha a föld- vagy a bánya tulajdonos jövedelmét a föld- és a bányahiányból vezette el, akkor a profit sem a tőketulajdonból, hanem a tőkehiányból fakadó jövedelem.

A hiány ugyanúgy áralakító, ahogyan a ráfordítások. Ez a munkaerőre is igaz. A munkaerő ára akkor magas, ha a kereslete nagyobb, mint a kínálata, és fordítva, ha a kínálata nagyobb a keresleténél, akkor kizsákmányolja. Az osztálytársadalmak mindegyikére azért volt jellemző, hogy a munkaerő megvásárolója, legyen az rabszolga, jobbágy, vagy bérmunkás, meg nem dolgozott jövedelemhez jutott. Ezért az árak centruma nem az értékük, hanem a keresletük és kínálatuk egyensúlya.

A marxizmus tévedéséből fakadt, hogy a Szovjetunió árrendszere arra a meggyőződésre épült, hogy az áruk és szolgáltatások költsége az értékükre mutat. Ez a meggyőződés vezetett oda, hogy az árakat az önköltséghez igyekeztek igazítani. Nem vették tudomásul, hogy a számvitel nem lehet az áruk értékének mércéje. Az csak arra alkalmas, hogy a tulajdonos jövedelmét mérje. Ezt már a járadék és a profit figyelembe vétele is mutatta.

A mezőgazdaság és a bányászat termékeinek a költségeibe beleszámították a járadékokat, majd a tőkés társadalomban a tőke profitját is. Nem vették figyelembe, hogy a járadékok és a profit nem költség, hanem az áraknak a tulajdonosnak járó része, ami abból fakad, hogy kevés a termőföld, a bányakincs és a tőke. A profit is a tőkehiányból fakadó járadék. A járadékok és a profit abból fakadó jövedelmek, hogy kevés a termőföld, kevés a bányakincs és kevés a tőke. Ezek azok olyan feltételei a termelésnek, amelyekben nagyobb a kereslet, mint a kínálat.

Marx sem vette tudomásul, hogy földjáradék, bányajáradék és a kölcsön utáni kamat már akkor is volt, amikor a munkaerő munkaideje még nem volt áru. A kölcsönadónak akkor is kellett a hitel visszafizetésén felül kamatot fizetni, ha a kölcsönadó nem tőkés vállalkozó volt.

A vállalat mérlege csak arra alkalmas, hogy a tulajdonosnak a vállalkozása működtetésével járó eredményét megmutassa. Arra viszont alkalmatlan, hogy a vállalat mekkora társadalmi érdeket szolgált. Ennek ellenére a marxista közgazdászok a veszteséges vállatokat a társadalmi érdeket sértőnek tekintették, azok működtetése felett háborogtak. Szerintük, ami a vállalkozás számára veszteséges, ezért az állami költségvetésből támogatást igényel, kártokozó. Számításon kívül hagyták, hogy a veszteséges vállatok, mint adnak a társadalomnak.

Foglalkoztatás.

A nem foglalkoztatott munkaképes lakosság a társadalom számára veszteség. Ennek ellenére a munkanélküliséget a klasszikus közgazdaságtan sem tekintete veszteségnek. Pedig a foglalkoztatás tejes költségét meg nem térítő foglalkoztatás is, a társadalom számára plusz jövedelem.

Az osztálytársadalmak azért fejlődtek lassan, mert a munkaerejük jelentős hányadát nem tudták hasznosítani. Sem a rabszolgatartók, sem a jobbágytartók, sem a tőkések sem voltak képesek a gyenge minőségű munkaerőt úgy foglalkoztatni, hogy az számukra jövedelmező legyen. Pedig minden osztálytársadalom érdeke megkívánta, hogy az is dolgozzon, aki nem termel a munkaadója számára akkora értéket, amekkora költséggel járt a foglalkoztatása.

Marx sem ismerte fel, hogy az osztálytársadalmak mindegyike több munkaerőt termelt, mint amennyit azok képesek voltak számukra jövedelmet hozó módon hasznosítani. A gyűjtögetésről a termelésre áttérő társadalmak a korábbinál lényegesen biztosabb eltartást biztosítottak. Ennek következtében csökkent a halandóság, és nőtt a születésszám. Fajunk mintegy 150 ezer éves történelmében a spontán népességnövekedés átlaga ezrelékes szinte maradt. Ennek ellenre fajunk szinte a föld minden természeti környezetében megjelent, de mindegyikben alacsony népsűrűségi szinten maradt. Becslésem szerint a várható életkor valahol a húszak években maradt.

Azzal azonban, hogy az ember a természet ajándékaiból való életviteléről áttért a munkájával megtermelt javakból élésre, hirtelen túlnépesedő fajjá vált. A szántóföldi öntözéses gabonatermelő kultúrák történelmét ismerem jobban, ezekben szinte azonnal jelentkezett a túlnépesedés elleni védekezés. Minden a munkával eltartó társadalomban szinte azonnal megjelentek a túlnépesedést fékező rendszerek. Egyiptomban szinte azonnal megjelentek a közmunkák, a dolgozó többség megadóztatása, a hadviselés és a tudásvágy üldözése. Ez a gyors társadalmi reflex több okkal magyarázható.

A gravitációsan öntözhető területek nem voltak jelentősen növelhetők. Lényegében csak az árterületek voltak önözhető gabonaföldek. Csak feltételezni tudom, hogy az öntözéses gabonatermelés területe a következő hatezer évben alig változott, a jelenkorig lényegében a tengerszint 70 méteres emelkedésének köszönhető szinten maradt. Az önözéses gabonatermelés egységnyi területen százszor annyi embert tartott el, mint a gyűjtögetés, de az önözhető terület alig volt növelhető.

Az önözött gabonaterületeken nemcsak gyorsan nőtt a lakosság, de nagy volt az odavándorlás is. Először fordult elő fajunk történetében, hogy megjelent egy olyan életmód, ami jelentősen nagyobb eltartó képességet biztosított, mint a meglévő. A gyűjtögető ember számára óriási előrelépést jelentett a gyűjtögetésről a termelésre való áttérés. Fajunk óriási többsége számára a gyűjtögetés nem biztosította még a közvetlen jövőt sem. Az önözéses gabonatermelés azonban egy éves táplálkozást biztosított. Hangsúlyozni kellene, hogy a meleg éghajlaton a gabonatermelés volt az első, ami egy évre biztosította a szükséges táplálékot. Nem véletlen tehát, hogy a vallások a létbiztonságot a kenyér biztonságával azonosították. Amíg a pásztortársadalmak számára az állatállományuk eleve élelemtartalékot jelentett, addig a földművelők számára a gabona volt a létbiztonság alapja.

A gabonatermelés megjelenése következtében a fajunk várható életkora egyre inkább meghaladta az előző mintegy 150 ezer év átlagát, ezzel egyre inkább túlszaporodóvá vált. Ezzel elkezdődött a túlnépesedés elleni védekezés. Az embernek kellett halálokozóvá válni. Márpedig a túlnépesedés ellen csak a halálokozással lehet védekezni. Gyermekvállalásnak a létszám tartás közelében tartása csak akkor oldható meg a szervezett halálokozás nélkül, amikor a tudományos és technikai forradalom megoldotta a normális, de fogamzásmentes szexuális életet.

Ezek a feltételek csak a 20. század derekára oldódtak meg, de akkor is csak a puritán viselkedésű, már gazdag és iskolázott társadalmakban. Ezekben a túlnépesedést okozó gyermekvállalás spontán, minden politikai erőszak nélkül megszűnt. Sőt olyan mértékben csökkeni kezdett a gyermekvállalás, hogy azt a társadalomnak anyagilag támogatni kell.

A tudományos és technikai forradalom azonban nemcsak a fogamzásmentes szexuális életet tette lehetővé, de az elmaradt világban az egészségügyi vívmányok beáramlásának köszönhetően nemcsak a fogazásgátlás oldódott meg, de ennek hatása előtt jelentősen megnövekedett a várható életkor, ami mellett már a népszaporulat, a tartósan elviselhetőnek közel százszorosára is növekedhetett. Fajunk létszáma a már nem szaporodó ötöde ellenére is száz év alatt hétszeresére növekedett. A 20. és a 21. század így fog bevonulni a fajunk történelmébe.

A puritán népek már gazdag és iskolázott fele, az emberiség ötöde, a 20. század elejétől kezdve egyre kevesebb gyermeket vállalt annak ellenére, hogy a társadalom ezt anyagilag is támogatta. Számukra megszűnt a halálozás fokozásának szükségszerűsége, ezzel a többség nyomorának fokozása. Spontán, erőszak nélkül létre jöttek az össznépi társadalmak. Nem is a születések számával van probléma, hanem a kontraszelekcióval. A gyermekvállalások a családok potenciális gyermeknevelési képességével fordítottan arányosak. Ez különösen az anyákra igaz. A diplomás, jó keresetű anyák termékenysége minden fejlett társadalomban 1.5 alatt van. Vagyis a következő nemzedék kontraszelekció eredménye. Ezt ugyan részben ellensúlyozza az egyre magasabb képzettség, de így is felmérhetetlen veszteséget okoz. Megoldást csak az jelentene, ha az öregkori ellátást nem az életkeresethez, hanem a gyermeknevelés értékéhez szabnák.

A puritán népek másik fele, az emberiség ötöde, Kína erőszakkal korlátozza a gyermekvállalást. Az első 25 év tapasztalati ízt bizonyítják, hogy az egyetlen gyermek vállalhatósága megnövelte a szülők gyermeknevelésének a hatékonyságát, több jövedelmet és időt fordítanak a sikeres nevelésre. Minden várakozást messze meghaladó növekedést értek el. A 21. század nagy történelmi eredménye az lesz, hogy a második felétől Kína is szuperhatalom lesz.

Az emberiség nagyobb felében elszabadult a túlnépesedés. Amíg az emberiség kétötöde elképesztő módon fejlődik, a nagyobbik fele azért marad egyre jobban le, mert túlnépesedik. A gyorsan fejlődő társadalmakban élők száma a nem jelentős befogadás mellett csökken, a gyorsan lemaradó társadalmak lakossága pedig évente 70 millióval növekszik. A gyermekvállalás százalékos növekedésének lassulása ugyan megindult, de még jó ideig ennek hatását elnyomja a halálozás csökkenése.

Ha a forradalmárok felismerték volna, hogy az osztálytársadalmakra jellemző embertelenségek kikerülhetetlen szükségszerűségből fakadnak, nem a politikai erőviszonyok erőszakos megváltoztatását tekintették volna megoldásnak, hanem a kevesebb gyermekvállalást.

Ez engem személyesen is nagyon érintett a gyermekvállalás korlátozásának elkerülhetetlensége. Földosztóként azt kellett látom, hogy a falusi családokra jutó föld olyan kevés, hogy a farmgazdaságok kialakulása mindaddig reménytelen, ameddig a falvak határának hatékony megműveléséhez ötöd annyi munkaerő is elég lett volna. Ezt előttem felismerte a Baranya-megyei református falvak lakossága, akik megfelelő fogamzásgátlók, és az egyetlen gyermek életben maradásának megbízhatatlansága ellenére kegyetlen erkölcsi kontrollal, de megvalósították az egykézést. Ennek az lett az eredménye, hogy az egy laksora jutó föld nagyobb, és az élet gazdagabb lett, mint a gyermekvállalást nem korlátozó katolikus falvakban.

A gyermekvállalás korlátozásánál nagyságrenddel nagyobb hatása volt azonban a bolsevik rendszer erőltetett iparosításának. Még nem írta le senki, hogy 45 évvel később egy, a földje műveléséből megélni akaró laksora kétszer annyi föld jutott, mint amennyivel a földreform után elindultak. De az is le kellene írni, hogy még így is ötöd annyi földje van egy falusi parasztcsaládnak, mint Dániában, és huszada, amennyi az amerikai farmercsaládoknak van.

Ezért kell továbbra is elvonni a mezőgazdaságból megélni kénytelen munkaerőt a falvakból, és növelni a földművelés intenzitását.

Utóirat.

A társadalom csak akkor lehet össznépi, ha a munkaerőnek a kínálatát meghaladó kereslet van.