Kopátsy Sándor                 EP                   2017 05 27

Egyesült Nemzetek Szövetsége

A második világháború után az Egyesült Államok a világtörténelem legnagyobb szuperhatalma lett. Mégis a Népszövetség helyett olyan utódszervezetet, az Egyesült Nemzetek Szövetségét hozta létre, ami tehetetlennek bizonyult.

Ennek vezetését a Biztonsági Tanács látta el, aminek öt tagja állandó és vétőjoga van. Ezek, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy Britannia, Franciaország és Kína. Mivel akkor Kína még az Egyesült Államok szövetségese volt, tehát minden tag a győztesek oldaláról került ki. Franciaország és Kína akkori rangja ezt még semmivel sem indokolta a vétójogú állandó tagságot. A Szovjetunió ugyan a háború végén is vitathatatlanul a másodi legerősebb hadsereggel rendelkező volt, de ragjának megtartására nem lehetett számítani. Franciaország tagságát pedig semmi sem igazolta. A vesztesek oldaláról nem lett tag a két legerősebb ország, Németország és Japán.

A Szovjetunió, ami Jaltában Európa keleti fele felett hatalmat kapott, volt az egyetlen olyan állam, ami ideológiai ellenfele volt a tőkésállamoknak. Ezt Roosevelt arra kívánta felhasználni arra, hogy az európai gyarmattartó hatalmak féljenek nemcsak a katonai erejétől. Az Egyesült Államok pedig a gyarmatok felszabadításában kapott szövetségest.

A győztesek oldalán egyesül Nagy Britannia maradt viszonylag talpon, annak ellenére, hogy a háborús céljai mindegyikét, kivéve a náci megszállás, elveszítette, de aki némi joggal győztesnek érezhette magát.

Az ENSZ székhelye a kicsi Svájcból az Egyesült Államokba, a világgazdaság igazi fővárosába, New Yorkba került.

Az ENSZ azonban mindmáig semmi eredményt nem mutatott fel, mert olyan szervezeti felépítéssel hozták létre, hogy az emberiség egészének közös feladatai vannak. Nem vették tudomásul, hogy a világgazdaság ugyan korában elképzelhetetlen egységgé változott, de az egysége mögött a nemzetek továbbra is a maguk céljáért működnek.

A tudományos és technikai forradalom előtt tized akkora volt az államok alépítményei közti különbség. Most a nagyon különbözők érdeke lett a nagyon másokkal való munkamegosztás. Korábban a mások feletti uralom volt az érdekérvényesítés módja, jelenleg és a belátható jövőben egyre inkább csak a másikak boldogulása esetén érvényesülhetnek az államok céljai.

A jelenkor világában az a jó szervezet, amiben minden egységnek az érdekérvényesítési ereje a súlyával arányos legyen. A nagyon eltérő társadalmi erőt jelentő országok közössége csak akkor működhet jól, ha a tagok képviseleti ereje a társadalmi súlyukkal arányos.

A tagállamok társadalmi erejének mérhetősége érekében éppen az ENSZ tett a legtöbbet. A közgazdászai felismerték, hogyan lehet mérni a tagállamok társadalmi súlyát. Ebben ugyan nem lehet figyelmen kívül hagyni a lakosságuk számár, de a minőségét sem. Történelmi érdemet szerzetek azzal, hogy a tagállamok társadalmi fejlettségét három mutató, az egy főre jutó nemzeti jövedelem dollárban, de a hazai vásárlőerő paritásán számolva, a várható élettartam és az átlagos iskolázottság évei, eredője alapján rangsorolják. Ez a mutató messze jobb, minden eddig használt mércénél. Vitathatatlan, hogy a három közül az első, az egy laksora jutó jövedelem a legfontosabb, a másik kettő is alapvetően ettől függ.

Második mutatónak az egy lakosra jutó vagyont javasolnám, mert ez leplezné le, hogy a gyorsa népesség növekedés esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni az egy laksora jutó vagyonigény kielégítettségét is. Ennek ellenére az ENSZ mutató messze jobb az egy állam, egy szavazat, vagy a szavazatok súlya a lakosság létszámával arányos módszernek. Én az ENSZ mutatóját használom, és ezek nagy segítséget adtak számos elfogadott nézet megcáfolásában. Ezért kielégítő megoldásnak tartanám, ha az ENSZ a tagjai szavazatának súlyát ennek a mutató és a lakosságuk száma szorzatával mérnék. Ez esetben nem volna szükség vétójogra, legfeljebb bizonyos esetekben kétharmados többség támogatására. Kalkulációm alapján a puritán országok ugyan csak a világ népesség kétötödét képviselik, de a szavazatuk súlya meghaladná a kétharmadot.

Tudom, hogy nem reális a javaslatom, de az ENSZ a jelenlegi alkotmánya alapján továbbra is jelentéktelen politikai szerepet fog játszani. Nem jó szervezet az, amelyik a tagok jogait nem a súlyuknak megfelelően szabályozza.