TANÁCS AZ EGYHÁZAMNAK II. FOGAMZÁSGÁTLÁS

Kopátsy Sándor                 EE                  2016 10 07

TANÁCS AZ EGYHÁZAMNAK

II.

FOGAMZÁSGÁTLÁS

Az egyházamnak a fogamzásgátlás üldözését sokáig nem értettem. Öreg koromra sikerült megfejteni. Azt kellett tudomásul venni, hogy az egyház dogmája nem az emberiség, hanem a zsidó nép, majd a keresztények érdekét szolgálta.

Közgazdászként hamar felismertem, hogy a család érdekét sértette annyi gyermek vállalása, amennyi gyermek születése amennyi a szülők szexuális ösztönének következménye volt. A gyerekek számával ugyanis arányosan csökkent az egy családtagra jutó jövedelem és az egy gyermekre jutó nevelési ideje. Mivel az osztálytársadalmakban nem volt az öregekről történő gondoskodás, ezt a szülők csak azzal remélhették megoldani, ha gyermekeket neveltek fel, akikre öreg korukban számíthattak. Ez azonban nem tette lehetővé, hogy a szülők gyermekeik számát szabályozhatták. Egyrészt nagy volt a gyermekhalandóság, az újszülöttek fele sem érte meg a kereső kort. Másrészt a szexuális ösztön kiélése nem tette lehetővé, a fogamzásmentességet. Jelenleg azonban a gyermekhalódás harmada sincs a kétszáz évelőttinek. Ennek ellenére a nők termékenységi mutatója csak ott csökkent, ahol a fogamzásgátlókkal való élés megoldható. A jelenkori társadalmak demográfiáját, vagyis mennyi a szülők által akart születés, csak ott lehet megérteni, ahol már megoldott a fogamzásgátlás. Ez mindenütt csökkent. Vagyis, mivel a múltban nem volt megoldható a fogazásmentes természetes szexuális élet, a szülők akaratától független volt a születések száma. Még jobb bizonyítás, hogy ahol megoldható a fogamzásgátlás, ott mindenütt csökkent a nők termékenysége.

A katolikus egyház ezért tekinti dogmájának, hogy a fogamzás isteni akartat eredménye, ezért a magzat megölése emberölés. A fogamzásgátlók használata pedig bűn, paráznaság. A teológusok nem jutottak odáig, hogy az ember istennek olyan teremtménye, aminek erős ösztöne a szexuális élet. Az isten ezt azért teremtette meg, mert fajunk e nélkül gyorsan kihalt volna. Minden faj létének fennmaradása attól függ, milyen szapora.

Az isten olyan embert teremtett, ami csak azért maradhatott fenn, és terjedt el a földünk szinte minden természeti környezetében, mert a rövid várható életkora ellenére nem halt ki, mert viszonylag nagyon szapora volt. Ennek köszönhetően nemcsak fennmaradt fajunk a gyűjtögető életmód mintegy 150 ezer éve alatt, hanem minden természeti környezethez sikeresen alkalmazkodott.

Amikor azonban rátért a gyűjtögetésről a termelésre, elkezdett nőni a várható életkora, ennek következtében a szaporodása egyre gyorsabb lett. Ugyanakkor a termelés technikája lassan fejlődött, az utóbbi hatezer névben alig kétszeresére nőtt az élettereinek eltartó képessége. Ez ezt jelentette, hogy az élettereinek eltartó képessége évente legfeljebb 1-2 ezrelékkel nőtt. Az ember ösztönös, azaz spontán szaporasága azonban néhány százalékos lett. Ezt a túlnépesedés féken tartása érdekében az 1 ezrelékre kellett lelassítani. Ezt az ember szaporasága és eltartó képessége közti szakadékot azonban a társadalom felépítményének kellett erőszakos halálokozással megoldani.

A vallások klérusai ezt nem ismerték fel, mert tehetetlenek voltak ellene. Dogmáik tiltották az emberölést, annak ellenére, hogy az osztálytársadalmak emberpusztításában aktívan részt vettek.

A társadalom érekét szolgáló állam szervezett módszerekkel növelte a halandóságot.

-       Az értéktermelő többség eleve alacsony jövedelmét súlyos adókkal, munkakényszerrel a létminimum közelébe süllyesztette.

-       Óriási költséggel fegyverkezett, egymás létszámát pusztította.

-       Üldözte az ember természetes tudásvágyát.

A vallások ebben élenjártak a segítségükkel. Az osztálytársadalmak fenti három funkciójában együtt működtek. Ez igazolódott a nyugat-európai feudális társadalomban is.

A keresztény egyház lett a legnagyobb földbirtokos. A jobbágyait ugyanúgy adóztatta.

A fegyverkezésben is ott volt az élcsoportban. Ismereteim szerint, a kétszáz éven át folyó keresztes hadjáratok voltak a legnagyobb központilag, az egyház által szervezett emberpusztító háborúk. A világi hatalom ugyan folyamatosan fegyverkezett, háborúzott, de annak mindig az élettér kiterjesztése volt a célja. Természetesen ez sem jelentett több életteret, csak annak az államok közti újraelosztása, és a lakosság pusztulása lehetett az eredménye. A keresztes háborúknak azonban még ilyen reális célja sem volt. Jeruzsálem meghódítása nem jelentett életteret, ugyanakkor a háborúkba résztvevők közül ritka kivétel volt a hazakerülés.

Az inkvizíció is szervezett emberölés volt. Ráadásul az ember ösztönös tudásvágyának az ismert legradikálisabb, a legjobban szerevezett módszere volt. Ezt sem azért írtam le, mert negatívan értékelem, csak olyan tény, ami felismerésem igazolja. Minden túlnépesedő társadalomnak olyan felépítményre van szüksége, ami fokozza a halálozást és üldözi az emberek tudásvágyát. A Biblia összeállítóinak megmagyarázhatatlan bölcsességét látom abban, hogy jó két és félezer éve ráéreztek arra, hogy a túlnépesedés ellen csak a halálokozással lehet védekezni. Ennek a módszernek az elfogadása nem egyeztethető össze az emberi agy logikájával. Ezért nem volt elég a lakosság többségének fokozni a nyomorát, fegyverkezésre és emberölésre fordítani a társadalom jövedelmének jelentős hányadát, de üldözni kell azt is, akik ezt nem képesek elfogadni. Ezt fényesen bizonyítja a tény, hogy minden kultúrában, egymástól függetlenül, jellemző volt, a többség nyomorának fokozása, a háborúzás és a tudásvágy üldözése. Az utóbbi, ismereteim szerint, egyetlen más vallásban nem vált olyan egyértelművé, mint a zsidó nép vallásában. Márpedig, ami minden kultúrában jellemző volt, azt a tudománynak szükségszerűnek kell tekinteni.

A fiatal Marx zsenialitását jellemzi, hogy elsőnek fogalmazta meg a történelmi materializmus lényegét. Minden társadalomnak a felépítményét, hatalmi struktúráját, vallását az alépítménye determinálja. Ez a törvény azonban olyan ellenétben állt Marx lelkes forradalmiságával, hogy el kellett felejteni. A történelmi materializmusból ugyanis az követezik, hogy csak az kritizálható a társadalomban, ami nem az alépítményének felel meg. Márpedig Marx is a fennálló társadalmat akarta jobbítani, forradalmi módon megváltoztatni. Marx tehát nem maradhatott történelmi materialista, mert annak azt kellett volna megváltoztathatónak felfogni, ami az osztálytársadalmakat egységesen olyanokká tette, amilyenek. Az osztálytársadalmak legfontosabb alépítménye a spontán túlnépesedés volt. A túlnépesedő társadalom csak osztálytársadalom lehet.

Ezzel szemben Marx is olyan társadalmi felépítményt akart, amiben nincs kizsákmányolás, nincsenek háborúk és támogatják az ember tudásvágyának érvényesülését. De azt figyelmen kívül hagyta, hogy minden általa javasolt változás fokozná a népszaporulatot, ezzel még indokoltabbá tenné az osztálytársadalmi felépítményt.

Nemcsak a Biblia összeállítói, de a kereszténység is hasonló hibába esett. Tudomásul vette a tudásvágy eredendő bűnét, de csupa olyan gyakorlati tanácsot adott, ami fokozta az eleve elviselhetetlen népszaporulatot.

A kereszténység faladati azonosak voltak a zsidó Marxéval.

-       Csökkenteni kell a szegények nyomorát.

-       Meg kell tiltani a háborúzást, általában az emberölést.

Azt máig nem vetette fel senki, hogy a fent két cél megvalósítása esetén, lényegesen felgyorsult volna a népszaporulat, ezzel indokoltabbá a szegények nyomorának a fokozása és a háborúzás.

A tudományos és technikai fejlődés ugyanis nem kevesebb, hanem több gyermek születésével, gyorsabb népszaporulttal jár mindaddig, amíg nincs megoldva a fogamzásmentes szexuális élet. Amíg a tudomány nem oldotta meg a fogazásmentes szexuális élet lehetőségét, addig fenntartható volt, hogy a fogamzás ugyanolyan isteni teremtés, ahogyan a vallás fajunk létrehozását is annak tekintette. Amennyiben a tudomány megtalálta annak a módját, hogy a szexuális kielégülés során ne történjen fogamzás, azt az emberi akarat következményének kell tekinteni. Ezért tarthatatlan vallási dogma lett a fogamzást nem a szülők akaratának következményének, hanem isteni beavatkozásnak minősíteni.

A fogamzást ma már a fejlett országban élő hívő katolikusak is a saját akaratuk érvényesülésének kell tekinteni. Példának az elkötelezett katolikus Lengyelországot tekintem. Ott évtizedek óta szinte alig nő a lakosság. Ez csak azzal magyarázható, hogy a lakosság vagy fogamzásgátlókat használ, vagy ha nem akar szülést, abortusszal szabadul meg a terhességétől. Ezt nemcsak a közismerten konzervatív papaság, de a politikusok jelentős hányada sem akarja tudomásul venni. Ezért benyújtottak az abortusz végrehajtást szigorító javaslatot. Ennek híre is felháborodást okozott. Pedig nem arról volt szó, hogy a fogazásgátlás használata fajtalanság, tehát vallási bűn, hanem csak arról, ha történik fogamzás, joga legyen az anyának a magzat kihordását megszakítani. A közvélemény reagálását látva, a kormány visszavonta a javaslatot. Tehát a talán legkatolikusabb lakosságú ország sem ragaszkodhat a katolikus vallás dogmájához, hogy a fogamzást elkerülő szexuális élet fajtalanság, bűn.

Ideje volna, ha a római katolikus vallás nem ragaszkodna az olyan dogmához, amit a hívei egyre nagyobb hányada figyelmen kívül hagy. Azt kellene a Vatikán vezetőinek tudomásul venni, hogy a jelenkori várható életkor mellett a nők termékenysége 5-6 szülést jelentene, ami elviselhetetlen népszaporulattal járna. Az európai katolikusok ugyan nem vészesen túlnépesedők, de csak azért, mert eltekintenek a vallásuk erre vonatkozó dogmájától. A latin-amerikai, az afrikai és az ázsiai katolikusak pedig azért maradnak egyre jobban le, mert az elviselhetőnél gyorsabban szaporodnak.

A vatikáni vezetésnek fel kellene mérni, hogyan alakul a két nyugti kereszténység, a katolikus és a protestáns társadalmi fejlődése, az egy lakosra jutó jövedelme, vagyona, várható életkora és iskolázottsága. Ezek az adatok rádöbbentenék a katolikus vallás vezetését, hogy a reformáció óta eltévedtek és az ebből fakadó hátrány, egyre gyorsabban növekszik.

A keresztény egyházak munkáját ugyanis az minősíti, hogyan állnak az egymás közti összevetésben. Ez, ha valahol, Amerikában összevetés nélkül is nyilvánvaló.