Történelmi feladatok

Kopátsy Sándor PP 2011-11-04

TÖRTÉNELMI FELADATOK

RLŐSZÓ

Jelenleg nincs Magyarországnak nagyobb gondja, mint az egymillió új munkahely teremtése vidéken, főleg képzetlen a munkafegyelemtől elszokott emberek számára, és olyan feladatokra, aminek alacsony az egy munkahelyre vetített tőkeigénye, és a faladatra az országnak komparatív előnye van.

Szerencsére, van ilyen ágazat. Az öntözéses kertgazdaság, és a modern haltermelés. Mindkét ágazat megfelel az ország előtt álló kihívásnak.

A harmadik feladat az országot hozná gazdaságföldrajzi tekintetben közelebb a nyugat-európai piacokhoz.

A negyedik és ötödik feladat is komparatív előnyünkre épül, és deviza bevételeket jelent.

I.

KERT-MAGYROROSZÁG

AZ INTELLEKTUÁIIS INDÍTATÁS

Az intellektuális indítatást Németh László, az orvosból lett író és gondolkodó, első nagy tanítómesterem adta. Lelkesen fogadtam, a Kert-Magyarországról írt elemzését. Azóta ezerszer megerősödött bennem, hogy a kertészet intellektuális munka. Szinte folyamatosan kell döntéseket hozni. Ugyan ez az a mezőgazdasági ág, ahol a gyakorlatban is szükség van a tudomány eredményeinek ismeretére, de ezeket értelmiségi módon kell alkalmazni. Amit ő akart, azt a disz kertészek, a faiskolások, a minőségi bortermelők ragyogóan megoldják. Az országnak azonban a bulgárkertészettől, majd a fóliázóktól kell tanulni, helyesebben ezen elindulva, a hollandoktól, ma pedig az öntözés nálunk járható módját és profilját a Kaliforniától és Izraeltől.

A KERTÉSZETHEZ VALÓ FOGÉKONYSÁGOM

Díszkertész nagyapám, és kertészkedő apám hatására mértem fel, hogyan lehetne jelentős tőke nélkül, de sok munkával a kertészkedés útját követni. Első példát apám mutatta, aki a hétszáz négyszögöles kertünkben többet termelt, mint a korabeli parasztság húszszor nagyobb földön.

A bolgárkertészek példájában pedig azt láttam, hogy lényegében balkáni technikával, de nagyon sok munkával egységnyi földön a magyar átlag tízszeresét, illetve annál is többet termeltek. Ehhez csak vízre, és sok-sok munkára volt szükségük.

A háború alatt egy zöldségkereskedővel hozott össze a sorsom. Mellette láttam, hogy milyen nagy szerepe volt a Kecskemét környéki parasztoknak a háborús főváros zöldség- és gyümölcsellátásában.

A követendő példát Somogyi Imre mutatta, aki csepeli munkás létére az Ormányságban tanította kertészetre a parasztokat. Életem egyik szomorúsága, a sok öröm mellett, hogy ezt az embert nem emlegetjük a hőseink között. A háború után még népi kollégiumot még neveztek el róla, de mára már csak néhány öreg tudja, ki volt, és hogyan szolgálta célját. Én a magyar munkásság legszebb alakjának tartom.

A háború után a vidéket járó munkám mellett azt láttam, hogy az éhező fővárosba hogyan hordják fel 50-70 kilométerről lovas kocsival az árut a parasztok.

A bolsevik nagyüzemi mánia idején a kertészkedés helyett szőlőt, és nagyüzemi üvegházas kertészettel próbálkoztak. Ma már a munkások százait, ezreit foglalkoztató nagyüzem a külterjes mezőgazdaságban sem versenyképes a családi farmergazdaságokkal, nemhogy a kertészetben. Amennyire ezt nem vette tudomásul a hivatalos agrárpolitika, annyira érezték a parasztok. Elkezdtek fóliázni. Ez lett a magyar mezőgazdaság egyetlen versenyképes ágazata.

A Kádár-korszak agrárpolitikája ugyan sikereket ért el a nagyüzemi mezőgazdaság technikai modernizációjában, és a szocialista táborba irányuló exportban, de a költségei nagyon magasak voltak. A rendszerváltás követő ostoba agrárpolitika ideológiai gyűlöletből verte szét azt is, amire a versenyképes farmergazdálkodás épülhetett volna.

A Paksi Atomerőmű építése impulzust adott arra, hogy végre volna az éjjeli órákban olcsó energia arra, hogy a Duna vízét a Duna-Tisza hátságára felemeljék, amit aztán már gravitációval lehetne szétosztani az öntözött földeken.

AZ UNIÓS SZEREPVÁLLALÁS

A Duna-Tisza köze a 27 országból álló Európai Unió egyetlen olyan térsége, amit az isten is öntözéses kertészkedésre teremtett.

- Ideális az éghajlata. A jó minőségű gyümölcs, zöldség, virág termeléséhez ugyanis sok napsütés, száraz levegő kell, vagyis kontinentális éghajlat. Ilyen pedig csak nekünk és csak itt van.

- Bőven van olcsón elérhető vize. A Duna vízhozamának néhány százaléka lehetővé tenné a térég öntözését. Végre felismerhetnénk, hogy a mi adottságunk: a kertészkedésre alkalmas munkaerő, kedvező éghajlat, laza talaj és az olcsó víz.

Az önözéses kertészkedés csúcsa Kalifornia és Izrael, ahol a fejlett infrastruktúra mellett, homokos talajon, és sok napsütés mellett kertészkednek, annak ellenére, hogy kevés illetve nagyon kevés és nagyon drága a vizük.

- E térség lakossága a vállalkozásra termett. Ez a képesség minden természeti adottságnál is fontosabb feltétele a sikernek. Tudományos igényességgel Erdei Ferenc tárta fel, majd a szocialista évtizedek tették nyilvánvalóvá, hogy az itt élő lakosság vállalkozásra termett.

NAGY ADOTTSÁGUNK

Hetven éve vagyok az Alföld öntözésének megszálltja. Az idő egyre inkább igazol. Európában a legnagyobb kertészeti adottság a magyar Alföld, mindenek előtt a Duna-Tisza köze. Ehhez ideálisak a gazdaságföldrajzi adottságai.

- A Duna és a Tisza tízszer annyi vizet hordoz, mint ami elegendő a térség minden önözési adottsága kihasználásához.

- Az EU térség leginkább kontinentális éghajlatú térsége, ahol a meleg és napsütéses tavasz, nyár és ősz garantálja a jóízű termést.

- A laza talaja ideális az öntözéses gazdálkodáshoz. Gyorsan feltárja a műtrágyát, mer sok benne az oxigén. A talaja esős után is járható, a művelés és fuvarozás során nem károsodik.

- Az öntözhető terület jelentős hányada az öntözés nélkül értéktelen, alig hasznosítható terület.

- Bőven van hozzá munkaerő, és már annak a szakmai ismeretei és iskolázottsága sem hiányzik.

A DUNA-TISZA CSATORNA

Azt csak mérnökhallgató koromben tudtam meg, hogy a két háború között elkezdték a Dunát-Tisza Csatorna építését, amit aztán abba is hagytak. Amiről nem tudtam, azt most Ormos Mária tanulmányában olvastam. 1927-ben, Bethlen Párizsban kilincsel hitelekért, és itt említi meg az Alföld öntözési tervét. A Rothschild bankház fantáziát látott az elgondolásban, és 500 millió dolláros, mai értékén 250 milliárd eurós tervet dolgozott ki. Ennek nagyságát akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy Bethlen akkor hetvenmillió dolláros konszolidációs hitelért kilincselt. Azonban az antiszemita magyar kormány a szidó fiatalok egyetemi tanulását korlátozó törvényének visszavonás nélkül nem számíthatott a zsidó bankház hitelére.

A Duna-Tisza közének öntözhetővé tétele történelmi mértékű tett, ami az EU számára is lehetővé teszi a jobb zöldség- és gyümölcsellátást. Ezért Brüsszelre is lehet támaszkodni.

Ajánlatosnak tartom, hogy a hollandokat fogadjuk be az előkészítő munkákba. Ők e szakmai legsikeresebb, legtapasztaltabb ismerőit. EU pénz, és holland tapasztalat nélkül sokkal lassabban és drágábban valósítható meg e terv.

A mintaüzemek létesítésére fel kell kérni egy-egy kaliforniai és egy izraeli elismerten sikeres vállaltot. A Duna-Tisza közének öntözése az EU zöldség- és gyümölcsellátásának legjobb és legolcsóbb megoldása.

CSATORNA VAGY CSŐVEZETÉK

A Duna-Tisza csatorna gondolata a belvízi szállítás megoldását is szolgálta. Annak idején ennek nemcsak országos, de üzemgazdasági jelentősége is volt. Évezredek óta az üzemen belüli és a belföldi szállítás leghatékonyabb, legolcsóbb formája a vízen való szállítás volt. Fokozottan vonatkozott ez az öntözővíz mozgatására is.

Közben azonban az önözéses kertészetben technikai és gazdasági fordulat állt be az öntözővíz szállátásában és a termékek mozgatásában.

- A víz nagyon megdrágult, azzal takarékoskodni kell. Különösen érvényes ez a száraz éghajlatú, homokos talajú térségekben. Az egyes üzemek fogyasztását mérni kell.

- A csővezetékek építése és üzemeltetése lényegesen olcsóbbá vált. Ugyanakkor megszűnteti az elszivárgási és párolgási veszteséget.

- Az idő nagyon megdrágult. A minél gyorsabb piacra juttatás elsődleges gazdasági feladattá vált. Ezért szinte minden szállítási feladatot közúti járművekkel kell megoldani.

Az öntözővizet csővezetékek hálózatával kell elosztani.

1. Olcsóbb és gyorsabb a kiépítés és karbantartás. A jelenlegi technikai adottságok mellett az öntözőárkok kiásása ugyan olcsó és gyors, de szigetelésük és állandó karbantartásuk költséges.

2. Nincs párolgási és elszivárgási veszteség. A nyílt csatornákon nagy az elszivárgási és párolgási veszteség. A modern öntözéses termelés egyik kulcsa a vízzel való takarékosság.

3. Áthidalásokhoz nem kellenek műtárgyak. A talajban süllyesztett csövek felett nem kellenek műtárgyak. Ezek kiépítése drága, a hiányuk pedig költségnövelő.

4. Ellenőrizni lehet a felhasználást. Nagyon fontos, hogy a víz használata ellenőrizhető, mennyisége mérhető legyen.

5. Akadálytalan anyag-, gép- és árumozgatás. Az öntözéses gazdálkodásban a csökkenthető gép-, anyag- és árumozgatásnál is fontosabb jövedelmezőségi tényező az idő.

AZ OLCSÓ ÉJSZAKAI ÁRAM HASZNOSÍTÁSA

Az már néhány generációs állom, hogy az Alföld alatt rejlő, részben már feltárt melegvízzel fűtsenek télen a kertészek. Régi állom, de nem sokat ettünk a megvalósításáért. A Széchenyi Terv ugyan beindította a melegvizes források turisztikai célokra való hasznosítását, de az is eléggé megfeneklett. Abban csak akkor lesz nagy üzlet, ha a skandináv államok reumás, száraz levegőre vágyó lakosságát sikerül mozgósítani.

A nagy lehetőséget abban látom, ha a politika felismeri, hogy egyetlen más ágazat nem képes annyi folyamatos munkahelyet teremteni a jelenlegi munkanélküliek számára, mint az egész évben folyó kertészkedés, vagyis az üvegházak működtetése. Ennek kiszélesítése akkor is megéri, ha ehhez állami segítség is kell. Olcsóbban ugyanis nem lehet a jelenlegi tartós munkanélküliséget jelentősen csökkenteni, mint az évben folyamatos kertészkedéssel.

Ennek két útját párhuzamosan kell járni. Egyrészt hasznosítani kell a már feltárt melegvizet, és újabb kutakat fúrni, másrészt az éjszakai áramszolgáltatást megszervezni és támogatni. A Paksi Atomerőmű eleve páratlan lehetőséget biztosít nyáron az öntözővíz kiemelésre, elosztásra, télen pedig a fűtésre. Még nem láttam olyan számításokat, amelyek kimutatták volna, hogy milyen olcsón érdemes éjszakai áramot a paksi feleslegen túl is termelni a kertészetek fűtésére. A nagy erőművek éjszakai leállítása ugyanis viszonylag költséges.

AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁS MUNKAERŐIGÉNYE

Jelenleg a magyar gazdaság legnagyobb gyengesége abban rejlik, hogy a versenyképes ágazatok nem tartanak igényt a képzetlen munkaerőre, aminek következtében a munkaerő alsó minőségi ötödében katasztrofálisan alacsony a foglalkoztatás. Ez a nyomás a távol-keleti olcsó import és a leszakadt rétegek gyors népszaporulata, és erkölcsi süllyedése következében csak növekedni fog. A legsürgősebb feladat mintegy hatszázezer képzetlen munkás számára munkaalkalmat biztosítani.

A világgazdaságban csak két megoldást ismerünk e problémára. Kaliforniát és Izraelt. Ez ma a világ két legfejlettebb tudományra és technikára épülő állama, ahol a legmagasabb a munkaerővel szemben támasztott minőségi igény. Ezért a legkisebb volna a képzetlen munkaerővel szemben támasztott mennyiségi igény. Ennek ellenére a két állam nagyszámú képzetlen munkaerőt importál.

Kalifornia nemcsak a saját képzetlen munkaerejét foglalkoztatja, hanem a világ legnagyobb arányú ilyen importra is szorul. Főleg Mexikóból, legálisan és illegálisan évente milliónyi munkaerő vándorol be, akiknek nagy többségét az öntözéses földművelésben és az ahhoz kapcsolódó ágazatokban foglalkoztatják.

Az öntözéses mezőgazdaság ugyan az infrastruktúra, a szaktudomány, és a vállalkozó szellem tekintetében a legmagasabb igényt támasztja a vezetőkkel szemben, de ezekhez viszonyítva ebben az ágazatban a legmagasabb a képzetlen, csak betanított munkaerő igény aránya.

Magyarországon kivételesen magas az agármérnökök aránya, akik közül ugyan kevesen vannak, akik az öntözéses gazdálkodás modern formáira vannak felkészítve, de az átképzésük könnyen és gyorsan megoldható.

AZ OROSZ PIAC

A Kert-Magyarország kiépítésére a nyugat-európai országok piaca és a magas mezőgazdasági árak mellett új lehetőséget is kínál az orosz piac.

A magas világpiaci olaj és földgáz árak mellett az orosz társadalom felső tizedében megnőttek az élelmezési igények, mindenek előtt a friss zöldség és gyümölcs iránt. Ugyanakkor a térség történelmi ellátója, a Kaukázus politikai feszültségek tere lett, mind gazdasági, mind politikai tekintetben bizonytalanná vált.

A kiesés pótlására a legkedvezőbb lehetőséget a magyar kertészkedő mezőgazdaság kínálhatja.

A fentiek mellett számítani lehetne arra, hogy az orosz tőke, ami ma sehol nem olyan bőségben áll rendelkezésre, mint Oroszországban, bevonható volna az önözéses gazdálkodás tőkeigényének biztosításában.

Az alföldi homokok öntözése egyébként is felveti, hogy ne csak a magas minőségi igényű nyugati piac álljon rendelkezésre, hanem a közepes minőséget is el lehessen adni. Ez a közepes minőség is csak találna piacot.

Ezt az elgondolást államközi szerződéssel kellene elindítani és megalapozni.

A húszadik évét fejezi be a rendszerváltás, mégsem tudatosult, hogy mi volt az a végzetes hibája, ami miatt a bukása elkerülhetetlenül bekövetkezik.

A neoliberális gazdaságpolitika gyorsan felszámolta a mérlegveszteséges vállaltokat, és feladta a harminc éve folyó agrárpolitikát. Ezzel felszámolt másfélmillió munkahelyet. Ezek négyötöde a vidéken dolgozókat érinttette. Európa egyik legmagasabb foglalkoztatású országából a legkevésbé foglalkoztatóvá tette. A rendszerváltás előtti magyar gazdaság egyik erénye volt, hogy nemcsak mindenki számra biztosított munkát, de az abból kimaradtakat megbélyegezték, és a munkahelyen eltöltött időn túl példanélküli mértében volt alkalom a maszekolásra.

Azt, hogy a nagyon alacsony foglalkoztatásból fakad minden politikai, erkölcsi, gazdasági és pénzügyi nehézségünk, az illetékesek máig nem hajlandók tudomásul venni.

A hatalom átvételére készülő Fidesz az első, amelyik programja azzal kezdődik, hogy egymillió új munkahelyet kell teremteni. Ebből az egymillióból egymilliót a főleg vidéken élő, képzetlen, a társadalmi munkamegosztásból húsz éve kizárt réteg számára kell létrehozni. Vagyis nem általában van szükség egymillió új munkahelyre, hanem ezt döntően a vidéken kell megoldani.

Erre az egyetlen lehetőség a mezőgazdaságban kínálkozik, mert a belterjes, kertészkedő mezőgazdaság az egyetlen olyan ágazat, ahol a betanított munkaerőt is lehet világszínvonalon hasznosítani. Nagyon gyorsan hozzá kell látni ahhoz, hogy a jelenlegi külterjesen gazdálkodó mezőgazdaságot kertgazdálkodóvá tegyük. Szerencsénkre, erre a feladatra nálunk alkalmasabb ország nincs a kontinensen.

A belterjes mezőgazdaságnak mindkét alapfeltétele adott. Egyrészt a gazdaságföldrajzi adottságaink egyedülállóak, másrészt van potenciális felvevőpiacunk.

Ami a gazdaságföldrajzi adottságunkat illeti.

A kertészkedéshez napfényre, melegre, száraz levegőre, homokos talajra, és sok vízre van. Ezekben nincs versenytársunk. Ennek ellenére ezzel a páratlan lehetőséggel felháborítóan rosszul éltünk.

Homoktalaj százszor több van a világon, mint amennyi kertészkedésnek szüksége lehet. Ezek azonban mind vízhiányban szenvednek. Elgondolni is nehéz, hogy mit termelnének Kaliforniában és Izraelben, ha ott folyna a Duna é a Tisza.

Ami a piacot illeti.

Minden öntözéses térség nagyon messze van a piacokhoz. Megint elég Kaliforniára és Izraelre gondolni. A termelt árúk többségét több ezer kilométerre kell szállítani, hogy piachoz jusson. Ehhez képet szomszédság Európa egész nyugati fele. A nyugat-európai piac azonban túlságosan igényes ahhoz, hogy minden megtermelt minőséget átvegyen. Ehhez számukra itt van az orosz piac, ahol a magyar gyümölcs, zöldség, bor minden minőségi választéka, megfelelő áron, keresett termék.

A Kert-Magyarország csak a nyugati és a keleti piac két lábán képes akkorára nőni, hogy egy millió betanított munkásnak állás, jövedelmet tudjon adni.

Tudom, hogy a neoliberális közgazdászok számára az egymillió új munkahely tíz év alatt is csak irreális állam, de a nyugat- és a kelet-európai piacra épülő Kert-Magyarország ezt öt év alatt is elérheti. Ebben a fenti két piac segítségére is számíthatunk.

III.

A DUNA MEGFORDÍTSA

Nemzetünk történelmének egyik kulcsa a tény, hogy a Kárpát Medencében telepedtünk le. Ennek gazdaságföldrajzi adottsága mindennél jobban determinálta történelmünket. Egészen a jelenkorig, a Nyugathoz való tartozást mértékét determinálta, hogyan érhető a tenger.

A vasúthálózat kiépülése előtt a nem nagyon értékes holt áru, alig volt egynapos járóföldnél hosszabb távra nem volt olcsón szállítható. Tehát, ami álló, vagy lassan folyóvízen nem volt szállítható, nagyon távol volt. Nagyon sokat mondana az olyan térkép, ami azt mutatná, hogy a holt áru honnan volt a nyugat-európai tengerpartok közelébe szállítható. Ilyen térképéről kiderülne, hagy gazdasági tekintetben a Nyugathoz, vagyis az Atlanti Óceánhoz nálunk sokkal közelebb voltak nemcsak a balti országok, Lengyelország, Csehország, a Balkán, de még Románia és Ukrajna is. A holt áruk esetében még Bajorországból és Ausztriából is a fenti országoknál messzebb voltak a Nyugattól. Az óceánok gőzhajókkal való meghódítása után a világ minden kikötője is.

Ennek volt a következménye, hogy a vasút megjelenése előtt, tőlünk a holt áruként csak a nemes- és színesfémek voltak a nyugati piacra elérhetők. A vasút előtt, a lényegében mezőgazdasági adottságú országunk csak a lábán elhajtható állatokat tudta a nyugati piacokra eljuttatni.

A vasút, a személyek, és az áruk szempontjából tizedére csökkentette a Nyugathoz való távolságunkat. A belvízi s7állítás azonban megoldatlan maradt a Duna térsége számára. Ezt a tényt a bajorok, az osztrákok felismerték, és vállalták a Rajnával való összeköttetés óriási költségét. Megépítették az összekötő csatornát, és a vízfolyás lassítását szolgáló mintegy két tucat műtárgyat. Ez már a befejezéshez közeledett, amikor Csehszlovák kezdeményezésre felvetődött, hogy Magyarországgal közösen építsék ki a Pozsony és Komárom közötti gyors folyású, és állandó kotrást igénylő szakaszt, ezzel befejezve a Fekete Tenger és az Atlanti Óceánnal összekötő korszerű belvízi utat. Magyarország, ha nem is lelkesen, de az együttműködést vállalta. A hidegháború végére a szükséges két duzzasztó megépítése is elkezdődött.

A magyar zöldek vezetése alatt felerősödött a Nagymarosi Duzzasztó elleni hadjárat, és ennek hatására, a rendszerváltás során kihátráltunk a terv megvalósításából. Ennek következtében a mintegy négyezer kilométeres korszerű belvízi út közepén Komárom és Pozsony között maradt egy olyan szakasz, amin a szállítási költség és a mederápolás drága maradt. Magyarország számára ennél nagyobb kárt semmi sem okozhatott volna.

Sajnos a Fidesz is egyik élharcosa volt ennek a károkozásnak.

2011-ben, amikor Magyarország adta az EU elnököt kiváló alkalom kínálkozott volna arra, hogy a hiányzó egyetlen gát megépítést az EU saját ügyének tekintse, és a létesítését megkülönböztetetten támogassa. Elmulasztottuk.

Amelyik kormány megoldja a Komárom feletti szakaszon a duzzasztást, beírja a nevét a magyar történelembe.

Sajnos, e létesítmény megszállott ellenzőinek többsége a Fideszen belül van.

II.

A HALASTAVAK ORSZÁGA

Magyarország második nagy komparatív előnye, hogy szinte korlátlan mennyiségű vízzel, és domborzati adottságokkal rendelkezik a halastavak működtetéséhez.

Ez az adottságunk a jelenkorban vált történelemformálóvá.

Az elmúlt néhány évtized során jelent meg a halbiológiai forradalom, és kínálkozik fajunk történetének egyik legnagyobb technikai forradalmává.

Fajunk százezer éves történetében, ezelőtt mintegy ötezer éve, a földművelés jelentette a legnagyobb változást. Azóta minden osztálytársadalom erre épült. A föld felületének alig harmadát alkotó szárazföld tarja el egyre nagyobb megtereléssel a jelenleg már hétmilliárd embert. A biológiai forradalom jelenleg a tengerek megművelésében jelentkezik. A 20. század második felében jelent meg a sós vizek, vagyis a tengerek megművelése, vagyis a tengerbe telepített farmok működtetése. A tengeri halászat eddig csupán abból állt, hogy egyre korszerűbb technikával gyűjtötték össze a tengerben élő halakat. Vagyis a tengeri halászat gyűjtögetés volt.

A vízben való termelésre fordítását az édesvízi halastavak jelentették. Ez alig jelentett többet, mint a földművelés egy formáját. A természetes édes vizekben történő halászat ugyanolyan gyűjtögetés volt, mint a tengeri halászat. Azt gyűjtötték be, amit a természet adott.

Jellemző módon a biológiai forradalom állatnemesítő részében a háziállatokhoz képest alig kapott figyelmet, a haltenyésztés, a halfajok nemesítése. Ez csak mintegy öten éve került figyelembe. Ez a rövid idő is elég volt arra, hogy szédítő eredményeket érjenek el. A forradalom a lazacok tengeri farmokban való tenyésztésével, nemesítésével, tartásával kezdődött. Ma már a lazactermelésnek kis hányada, amit a természet szolgáltat.

Pár évtizede a Távol-Keleten hasznosítják a nyugati halbiológusok óriási kutatási eredményeit, és a lazactermelők csodálatos tapasztalatait, ennek eredményeiként példátlan eredményeket értek el. Kínában ahol évezredek óta, szinte az egyetlen jelentős állati fehérjeforrás volt a haltermelés, húsz év alatt négyszeresére nőt. Vietnámban tíz éve, évi 15 százalékkal nő a haltermelés.

Ezek világtörténelmi események, hiszen Kelet-Ázsia kétmilliárd lakosát nem lehet a tengerben élő halak kifogásával kielégíteni. Márpedig az agyfejlődés, tehát a szellemi fejlődés szempontjából a hal az ideális táplálék.

Tekintettel arra, hogy Magyarországra az ország területének ötször nagyobb területről folyik át a víz, és a domborzati viszonyok kedvezők a halastavak kiépítésére, korlátlan lehetőségek kínálkoznak az édesvízi haltermelésre.

Ehhez járul, hogy a modern haltermelés többségében képzetlen, beletanuló munkaerővel működhet. Erre a magyar cigányság viszonylag alkalmas, mert nem igényel nehéz fegyelmezett munkát, ugyanakkor egy halastó fogadhat vendéghalászokat, akiket fogadni, vendégül látni, szórakoztatni kell. Képzett szakmai vezetést, a fajták megválasztását, tartási módját kívülről lehet megoldani. Elég tehát, ha a haltenyésztés vezetése magas színvonalú.

A tapasztalatok átvételére a hazánkban agrárdiplomát szerzett több száz Vietnámiból kellene néhány a nagyon sikeres, halgazdaságban dolgozók közül visszahívni. Minden bizonnyal akadna közöttük jelentkező.

Az olyan vidéken, ahol jelentős a cigány etnikum, egy-egy halastó üzemeltetésére cigányszövetkezeteket lehetne létrehozni. Ezek alkalmasak a cigány tagsággal való bánásra, a tolvajlások megakadályozására. Ugyanakkor a vendéglátásra is. A legdrágábban értékesített hal az, amit a sporthorgászok fognak ki.

Számos területen indokolt a tavak fenekét fóliával borítani. Ismereteim szerint a szükséges fóliák gyártásában világszínvonalon vagyunk.

Az édesvízi halakban Európa mindig szegény lesz, tehát az értékesítésük sem lehet gond.

Ausztráliában jártam olyan farmon, ahol a csalás egyik tagja, japánban nagyon drága édesvízi rákot tenyészt. Húsz hektáron akkora termelési értéket ér el, mint a testvére 2.000 hektáron gabonával. Nálunk még az ilyen irányú fejlesztésnek nyomával sem találkoztam.

Nem vagyon a tárgyban szakember, de közgazdászként látom, hogy fajunk éltében óriási esemény, hogy elkezdődött a vizek művelése. Márpedig ebből kétszer annyi van, mint a szárazföldek. Amíg az utóbbinak fele hasznosításra nem, vagy alig alkalmazható, a tenger halai, puhatestűi mindenütt ideális életkörnyezetben vannak, amit nem érint az időjárás, a talaja minősége. Aki ebben az elsők között kezdi, óriásiak a lehetőségei.

Tegyük hozzá, hogy egyelőre ez az egyik legkisebb tőkeigényű gazdasági ágazat.

IV.

A RITKAFÉMEK FELTÁRÁSA

A biológia betört a fémek kinyerésének területére, a technika pedig ezen a téren egyre éhesebb egy sor olyan fémre, amire eddig nem volt kereslet.

Ma az elektronika, számos tudomány szinte minden fémet, a földfémeket is, bizonyos feladatoknál nélkülözhetetlennek tartja. Ezek többsége a múltban nemcsak elérhetetlen, de értéktelen is volt. Most a többségük az aranynál is drágább.

A fémek közül sok ezer éven át a kohászat csak néhány legfontosabbat tudta biztosítani. A kinyerésük óriási energiaigénnyel járt. Szám szerint a többségüket csak a tudomány ismerte, csak az volt kíváncsi rájuk.

A keresletüket az elektronika támasztotta fel, és a kinyerhetőségükben a biológia hozott forradalmat. A fémek kohászati termelése mellett megjelent a biológiai úton, baktériumokkal történő kinyerésük is. Ez két okból jelentett forradalmat. Egyrészt, a kohászathoz viszonyítva, alig van energiaigényük, másrészt a kis fémtartalmú ércek is hasznosíthatóvá váltak.

Az ércekben nagyon sok fém lehet, és van jelen, de eddig a kohászat az ércekből csak egy, legfeljebb néhány fémet olvasztott ki. Az érdeket csak ezek kiolvasztása érekében hozták a felszínre. Ezért a nemes, és a színes érc bányák meddőhányóiban bennmaradtak az olyan fémek, amelyeknek csak ma van értéke, és csak ma van kitermelhetősége.

A biológiai forradalom azonban szinte minden fém kitermelhetőségét megoldotta, méghozzá azokét is, amik csak kis hányadban vannak jelen. Ez a technológia felértékelte a sok évszázados meddőhányókat, amiből csak egy, vagy csak néhány fémet nyertek ki. A baktériumokkal azonban ki lehet nyerni a meddőhányók minden fémét. Méghozzá ezek ércét nem kell mélyről kibányászni, hiszen a felszínen felhalmozva fekszik. A kinyerés energiaigénye kis hányada a kohászati eljárásnak, és egyszerre számos fém kinyerhető.

A technológia lényege, az érc megőrlése, és a porított ércnek lúgos oldatban való tárolása, amibe betelepítik a kinyerendő fémeknek megfelelő baktériumokat, és néhány hónapig hagyják, hogy a baktériumok kikeressék a megfelelő fémet. Ezt követően megfelelő eljárással kell kiszelektálni a baktériumokat, majd azok pusztulása után kinyerték a megfelelő fémet.

A technológia már ismert és működik. Európában az eljárást a finnek vették át először az észak-amerikai kutatóktól.

Magyarország szempontjából a biológiai fémkinyerés ígéretes. Európa nyugati felén ugyanis a Kárpát Medence gazdag színesfém vagyonban. A trianoni határ két oldalán helyezkednek el azok a vulkanikus hegyek, amelyek fémércben gazdagok. Ezek többségét évszázadok óta bányászták. Tehát nemcsak kitermelhető ércet rejtenek, hanem a meddőhányói is gazdagok.

Ez első, és nagyon sürgős feladat az ország területén lévő meddőhányók fémtartalmának a felmérése, és a finnekkel való közös vállalkozások beindítása.

V.

AZ ALTERNETÍV ENERGIA

A műszaki emberek divatos lázzal keresik az alternatív energiaforrásokat. Hetven éve attól félnek, hogy elfogy az olaj, harminc éve, hogy a földgáz, amit előtte évtizedeken keresztül a levegőbe engedtek, mire az olajnál is hatékonyabb energiahordozónak bizonyul, ugyancsak pótolandó energia-hordozónak bizonyul.

Az 50-es években magam is kíséretezem a biogázzal, mert a Pécsi Állami Gazdaság hizlaldájában problémát jelentett a trágyától való megszabadulás. Hamar rájöttem, hogy ez is maradjon az Indiában hasznosulható energiaforrás.

A 20. század végére létrejöttek a technikai feltételei a nap és a szél energia, végül a geotermikus energia hasznosításának. Mindhárom energia hasznosításában tudományos forradalom folyik. Ennek ellenére még egyik sem versenyképes a szén, az olaj és a földgáz felhasználásának hatékonyságával. Ez egyik esetben sem jeleneti azt, hogy mindegyikben néhány évtizeden belül létre lehet hozni a versenyképességet. De a hazai energiaellátás szempontjából nagyon nem mindegy, hogy miben vállalunk szerepet.

A biomasszából való energiatermelés esetében jelentős mennyiség csak reménytelenül drágán érhető el. Az, hogy mi is kövessük az ostobákat, akik cukorból, gabonából termelnek energiát, szóba se jöjjön. Ezt legfeljebb a játékszer színvonalán kell tartani. Mindkét termék csak értéktelenebb lesz, mint energia, ráadásul sokba kerül. Számottevő energia csak a nádcukor kinyerése után a melléktermékből állítható elő. Minden más nyersanyag vagy drága, vagy jelentéktelen mennyiségű.

Ennek ellenére a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékesei erre az ostobaságra építenek.

Könnyű belátni, hogy szélben, és napban legalább olyan szegények vagyunk, mint szénben és szénhidrogénekben. Azzal a különbséggel, hogy amíg a szénbányászat sok munkahelyet teremt, a szél és a nap szinte csak tőkét igényel. Ebben a két energiaforrásban azonban rendkívül nagyok a komparatív különbségek.

Az ország éghajlata ugyan napsütéses, de csak a tőlünk északnyugatra lévő országokhoz viszonyítva. Világviszonylatban még a szénnél is gyengébbek az adottságaink. A termelés oldaláról a komparatív hátrányunk óriási. Ennek az energia-forrásnak az is sajátsága, hogy egyelőre csak ott lehet gazdaságos, ahol az energiacsúcsot a melegben történő légkondicionálás jelenti. A magyar viszonyok között ez nem is jöhet létre. Amíg a villamos energiát nem tudjuk hatékonyan több ezer kilométerre elszállítani, addig csak a fejlett világ sivatagos térségiben lehet gazdaságos a napenergia hasznosítása. Véleményem szerint, sokkal előbb megoldódik a Szaharából az Alpokon túli hatékony energiaszállítás, mint a hatékony napenergia termelés felhősebb, hidegebb térségekben.

Elvként mondanám ki, hogy bízzunk a technikában. A napelemek gyártása, hatékonysága is nőni fog, de nem olyan mértékben, hogy a kevésbé napos terülten is lehessen hatékonyan napelemekkel energiát termelni. Tehát a komparatív hátrányunk mindig megmarad. Ezzel szemben, az energia szállításában még várható a forradalom.

A németek még nem merték kiszámítani, hogy mennyibe került nekik a napelemekkel való bohóckodás. Minden bizonnyal többe, mint a mediterrán országok pénzügyi válságának megoldása. Pedig az is drága, és reménytelen. Az elmúlt két évben vált világossá, hogy a technikai fejlesztésüket átvéve az Egyesült Államok, és Kína ebben a tekintetben ellép mellettük. Hatékony napelemet mindenütt lehet gyártani, de hatékonyan felhasználni csak ott lehet, ahol sok a napsütés és a meleg napokon van az energiacsúcs.

A szélenergiában eleve szegények vagyunk, és az nem lehet addig hatékony, amíg az energia hatékony tárolása nem lesz megoldva. Ebben nem reménykedhetünk annyira, mint a szállításának fejlődésében.

Egyetlen energiaforrás, ma a legkevésbé divatos, a geotermikus maradt a legbiztatóbbnak. Ebben sem vagyunk ugyan világbajnokok, de a technikai fejlődés azzá tehet bennünket. Egyelőre az aktív vulkáni térségek vezetnek, de ezek mindegyike távol van a nagy felhasználási igényektől. Fejlettebb, és olcsó technika esetében azonban ezen a téren korlátlanok a lehetőségek. Ha egy-három kilométerrel mélyebb vagyon gazdaságosan feltárható lesz, ebben az energiatermelési módban nagyhatalom lehetünk. Nemcsak mi, hanem szélesebb értelemben a Kárpát-medence egésze.

E téren az én fantáziám már nagyon messze vezet. A jelenlegi technika mellett a geo-energia mellett a feltörő melegvízben óriási kincsek rejtőzhetnek. A jelenekor, és még sokkal inkább a belátható jövő technikája olyan elemeket tesz értékesekké, amelyek kinyerése felbecsülhetetlen érték lehet.

Jelenleg a geotermikus hő feltárása a közvetlen cél, azzal, hogy a felhozott melegvizet, a hőjének hasznosítása után vissza kell pumpálni. Gyanúm szerint azonban ebből a vízből még előbb ki lehet vonni azokat az elemeket, amelyek ma is nagyon, de a jövőben még inkább értékesek lesznek. A feltár gőzben ugyanis, bent lehetnek azok az elemek, amikre a technikának szüksége van. Minden feltárt geotermikus víznek nagyon elérő lehet. Lehet, hogy ugyanolyan meleg víznek az ásványtartalma alapján nagyon eltérő az értéke.

Mindet már nem érhetem meg, de nagyon szeretném, ha a tudósok nem annyira a múlt, mind sokkal inkább a jövő tudományának útjait keresnénk.

Ezért vagyon szomorú, amikor az illetékes hatóság vezetése nem a bioenergiára, hanem a jövő tudományos eredményeire támaszkodna.