A nyugat egésze van válságban

Kopátsy Sándor EG 2011-11-16

A NYUGAT EGÉSZE VAN VÁLSÁGBAN

Ötven éves mániám, hogy a társadalmak fejlődését nem az országokra, hanem azokban az egy lakosra jutó eredmény alapján mérem. Kedvem szerint ez sem csak a nemzeti jövedelemmel, hanem a várható életkorral és az iskolázottsággal.

Örömömre, az ENSZ már ezt a mutatót használja, amikor a tagországok fejlettségét állítja sorba. Már e rangsor is sokat elárul. Ennek alapján nincs nagy ország az első tíz között. A Nyugaton felül a kilenc legfejlettebb között nincs a világpolitikai főszereplői közül egy sem.

Ez a rangsor jelentősen mát mutat, mint az országra vetített növekedés. Az első ötvenben nincs olyan ország, amelyikben a belső népszaporulat meghaladná az egyetlen százalékot.

Ezért örültem meg annak, hogy a The Economist legutóbbi számában egy táblázaton azt mutatja, hogy a nyugati kultúrához tartozó országokban hogyan nőtt az egy laksora jutó jövedelem.

A vizsgált tíz évben az a mutató a leggyorsabban Svédországban nőtt, de ott is csak évi másfél százalékkal. Az EU két erős országában, Németországban, a növekedés nem ért el az 1 százalékot. Franciaországban a felet sem, és Olaszországban fél százalékos volt a csökkenés.

Ehhez azt tegyük hozzá, hogy az Egyesült Államokban is csupán évi 0.7 százalékos volt a növekedés.

Ez a mutató a Távol-Keleten négyszer gyorsabb növekedést mutat. A válságban szenvedő Japánban is gyorsabb a fejlődés, mint az Egyesült Államokban, Kínában pedig hatszor gyorsabb.

Ugyanez az írás többek közt végre arra is rámutat, hogy milyen jelentősége van annak, hogy egy ország eladósodásában mekkora a külföldi hitelezők aránya. Görögország, Portugália és Spanyolország szinte minden adóssága külföldiekkel szemben áll fenn. Olaszországban ez a mutató csak 24 százalék. Tehát az államadósság negyede után kell külföldieknek fizetni a kamatot és a törlesztést. Ez nem magasabb arány, mint a nagy tőkés országok esetében. Ennél is jobban áll Japán, ahol az államadósság szinte maradéktalanul az országon belüli hitelezőkkel szemben áll, és ráadásul ennél nagyobb összegű külföldi állampapír után élvez az ország kamatot, és törlesztést.

Vagyis az általánosan használt mutató, hogy mekkora az államadósság semmit sem ér. Elég, és többet mondó a külföldiekkel szemben fennálló államadósság kamatainak nagyságát a nemzeti jövedelemhez viszonyítva mérni.