Hibás elemzések

Kopátsy Sándor PP 2009-06-20

HIBÁS ELEMZÉSEK

A választási vereséget még nem értékelte senki helyesen.
A veszteseknek eszükbe sem jut, hogy mi szülte a választási eredményt, pedig ennek az elődleges oka a magyar társadalom befogadóképességénél liberálisabb gazdaságpolitika volt.
A rendszerváltást úgy bonyolították le, hogy gyorsan másfélmillió munkahelyet megszüntettek, ennek során a cigányságot szint teljesen kizárták a legális munkaviszony lehetőségei közül. Ráadásul, ezen a helyzeten semmit sem javítottak, de még azt sem ismerték fel, hogy ez tarthatatlan.
Az elmúlt közel húsz év során a cigányság reménytelen munkavállalási helyzete olyan erkölcsi züllést okozott közöttük, annyira megromlott a kisemberek anyagi biztonsága, hogy robbanásig feszült a cigányellenesség.
A bal-liberális politikai erők, elsősorban az SZDSZ, és az MSZP liberálisai a cigányellenességben fasiszta erők feltámadását látták. Azt fel sem lehetett vetni, hogy a cigánysággal szembeni elégedetlenségnek reális oka is van. Ugyanakkor e két párt vezetésében hangadókká váltak a politika hátán milliárdosokká emelkedők.
A rendszerváltás előtt a magyar társadalomban a kívánatosnál jóval nagyobb volt az egyenlőség, ez két év alatt az átlag néhány éves jelentős csökkenése mellett nagyon differenciálódott. A magyar társadalom deformálódását jól jellemzi a nagyon alacsony munkára fogottság, a legalacsonyabb az EU országok között. Érdekes módon ezt éppen a baloldal hallgatta el jobban. A Fidesz legalább meghirdette, hogy egymillió munkahelyet kell teremteni. Az MSZP-ben nem akadt senki, aki legalább átvette volna ezt a baloldali célkitűzést.
Húsz éve nem akadt baloldali politikus, aki felvetette volna, hogy a botrányosan alacsony foglalkoztatásnál is sokkal nagyobb társadalmi bűn ennek a struktúrája. A munkaképes korosztályokban a felső harmad foglalkoztatása 70 százalék felett van. Az alsó harmadé azonban 30, az alsó tizedé, gyakorlatilag a cigányságé, pedig 10 százalék alatt van. Ehhez a társadalmi valósághoz képest a legutóbbi választás még viszonylag szép eredmény. A milliárdos Gyurcsány által vezetett MSZP csak súlyos vereséget szenvedett. A társadalmi feszültségekért elsősorban felelős SZDSZ megsemmisült. A szélsőbal „váratlan” eredményt ért el. A Fidesz pedig igazolta az előzetes várakozásokat.
A baloldali és liberális politikai értékelések között fel sem merült, hogy kevesen dolgoznak az országban, hogy a lakosság alsó kötöde szinte munkátlan, reménye sem lehet arra, hogy munkához jut. Azt hirdetik, hogy a cigánykérdés előtérbe kerülése és a Jobbik sikere a Fidesz hibája.
Azt kellene látni, hogy Orbán Viktoron kívül egyetlen politikai vezető sem ismerte fel, hogy a magyar társadalom többsége, történelmi okokból politikai tekintetben jobbközép. Azaz nacionalista és konzervatív. Ezzel szemben csak egy olyan baloldalnak van esélye, amelyik, a szocialista tapasztaltok, alapján a létbiztonságra vágyik. Ezt csak a magas foglalkoztatás, és a nagyon széleskörű másodgazdaság biztosíthatja. A rendszerváltás mindkettőt szétverte. A foglalkoztatás az EU országok között nálunk a legalacsonyabb, a másodgazdaságot pedig szétverte egyrészt a gazdasági liberalizmus, másrészt a cigánybűnözés.
A jelenlegi politikai helyzet megítélését megkönnyítené, ha a Nagy Imre, Kádár János párhuzamot helyesen értékelnénk. A bolsevik táboron belül Nagy Imre olyan politikai pályára tévedt, amiben a nemzeti függetlenség az elsődleges, a társadalmi érdek csak ez követi. Ez nemcsak idejétmúlt, de irreális is volt annak idején. Ezzel szemben Kádár János azt a politikát reprezentálta, amiben a társadalmi érdek az első, ami megköveteli a világpolitikai realitást. Ne ugráljunk, amíg ennek nincsenek reális lehetősége.
A rendszerváltás után ugyan egészen új nemzetközi helyzet alakult ki, természetessé vált a nemzeti függetlenség, de a párhuzam fennmaradt. A Fidesz a nemzeti érdekek hangsúlyozására építi politikáját, ebben az értelemben Nagy Imre örökségét folytatja. Azzal nem eléggé számol, hogy a jelenlegi világgazdaságban az osztálytársadalmak viszonyinak megfelelő nemzeti érdek idejét múlta. Ma már a nemzeti érdek azt követeli meg, hogy minél jobban integrálódjunk a világgazdaságba. A liberálisok és a baloldal pedig a rendszerváltás óta abban a hiten él, hogy a magyar társadalmat ki lehet tenni a nemzetközi szabad versenynek. Ezzel szemben a Kádár-vonal folytatása, a nemzeti szabadság viszonyaik között, a magas foglalkoztatottságot, a viszonylag kevéssé differenciálódott jövedelemelosztást követelné meg.
A rendszerváltás óta folytatott az MSZP liberális szárnyával szövetkezett SZDSZ gazdaságpolitikája éppen az ellenkező irányba vitte a magyar társadalmat.