Kopátsy Sándor EH 2018 04 23
Kína, India és a Szovjetunió összevetése
Harari
Kína és India Ez a két birodalom lakossága az emberiség
kétötödét jelenti nemcsak jelenleg, de évezredek óta. Egészen
a nyugat-európai ipari forradalmáig mindkettő az élvonalba
tartozott. Jelenleg is az a két ország, amelyiknek a nemzeti
jövedelme a leggyorsabban, közel 10 százalékkal növekszik.
Ezen belül az oktatásra fordított jövedelmükkel az élvonalba
tartoznak. Ennek ellenére az egy lakosra jutó jövedelmük,
vagyonuk szinte az ellenkező irányban változott. Kína 1990
óta a fejlett világnál is gyorsabban javítja az egy lakosra
jutó jövedelmét és vagyonát, India pedig gyorsan lemarad.
Kína bolsevik rendszere 1990 előtt is magas felhalmozási
rátát vállal. Ennek köszönhetően, már 1990 előtt is
példátlanul gyors ütemben építette ki a távolsági és
nagyvárosi közlekedési hálózatát, növelte az urbanizációját.
Tette ezt annak ellenétre, hogy ennek az volt az ára, hogy a
lakosság közel harmada továbbra is mély szegénységben, napi
1.9 dollár jövedelemnél kevesebből élt. Az 1990-es
reformjukkal azonban leállították a túlnépesedést, és már az
első tíz ében felszámolták a teljes mélyszegénységüket. Ezzel
párhuzamosan Indiában a lakosság továbbra is 3 százalékkal
nő, ezért nemcsak stagnált, de csökkent is az egy kicsit
csökkent az lakosra jutó jövedelem, és nagyon a vagyon.
Szinte érhetetlen, hogy annak ellenére, hogy az oktatásra
aránytalanul sokat fordítanak, egyre hátrább kerülnek az ENSZ
felmérése alapján. Ezzel szemben Kínában az ellenkezője
történik, az egyetlen gyermekek képzése gyorsan javul.
Kiderült, hogy azokra a szülők viszonylag több figyelmet és
pénzt fordítanak.
Megdöbbentő a két birodalom oktatáspolitikája közti
különbség. Kínában a szülők egyetlen gyermekük egészségére,
képzésére és iskolaválasztására koncentrálnak. Indiában pedig
az állam költ egyre többet a pedagógusok fizetésére, SOK
iskola építésére. Kínában a lakosság keresi a jobb iskolákat.
Indiában az iskolákat akarják egyre közelebb vinni a diákok
lakásához, és a pedagógusokat teljesítményüktől függetlenül
egyre jobban megfizetik.
A népszaporulat gyors és nagyon differenciált.
Jelenleg az emberiség évente 70 millióval szaporodik. Ezen
belül a fejlett, puritán jóléti társadalmak lakossága
csökken. A négy óceánokon túli alulnépesedett ország, az
Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland
kivételével, mert ezek évente néhány millió szelektált
munkaerőt fogadnak be, és asszimilálnak. Ugyanakkor az elve
túlnépesedett Távol-Kelet mereven elzárkózik a bevándorlók
2
előtt annak ellenére, hogy a lakosságuk lassan, de fogy. A
túlnépesedett marxista Kína lakossága az 1990 előtti évi 30
millió lakosság növekedés lassú csökkenéssé változott, az
oktatás minősége viszont példátlanul gyorsan javul.
Dél-Ázsia és Afrika lakossága pedig 100 millióval növekszik.
Vagyis fajunk létszáma pedig évente 1 százalékkal nő. Ez
tízszer gyorsabb, mint az elmúlt tízezer évben jellemző volt.
A biológusok sem hangsúlyozzák, hogy már a fajok éves 1
ezrelékes növekedése is elviselhetetlenül gyors. Ennek lett
az a következménye, hogy a bolygónk biológia tekintetben
rövid tízezer év alatt a Homo Sapiens gyarmata lett. Az egy
kilónál nehezebb háziállatok és a Homo Sapiens súlya
kilencszerese a bolygónkon élő vadállatokhoz képest. Ezek még
kevesebben lennének, ha a fejlett társadalmak nem védenék
őket.
A bolsevik marizmusok viszonylagos sikere
Annak ellenére, hogy a bolsevik marxizmus nem puritán
országokban győzött, ahol viszonylag békés szociáldemokraták
lettek, hanem a puritanizmustól távol álló ortodox keresztény
Kelet-Európában. Ahol ezek viszonylag sikeresek lettek, annak
köszönhetően, hogy erejükön felül iparosítottak és
fegyverkeztek, é aránytalanul nagy bürokráciát működtettek.
Ezt annak köszönhették, hogy a munkaerő keresletét
mesterségesen megnövelték, a keresletük meghaladta a
kínálatukat. Békeidőben is létrehozták az olyan társadalmat,
amiben általános lett a munkaerőhiány. A munkaerő kínálatát
meghaladta kereslete ezért a munkaadókat a dolgozói bérének
emelésre kényszerítette. Bebizonyosodott, hogy a munkaerő
áru, aminek az árát nem a munkaadó és nem a munkavállaló
akarata, erkölcse, hanem a keresletük és kínálatunk aránya
határoz meg. A bolsevik marxizmusban az állampárt politikai
hatalma ugyan korlátlan volt, de a bérek alakulását mégis a
keres és a kínálat határozta meg. Mivel a bolsevik marxizmus
a túlzott iparosítással, nagyszámú hadsereggel és nagy
bürokráciával általános munkaerőhiány teremtett, a munkaadók
csak béremeléssel tudták megtartani, illetve növelni a
munkások számát.
Jellemző, hogy a bolsevik rendszerek a kiáramló bért,
igyekeztek államkölcsönök kikényszerített vásárlásával
csökkenteni. De még ezt is elviselhetőbb lett volna, ha a
Szovjetunió a hidegháborúban nem folytat a négyszer gazdagabb
Egyesült Államokkal olyan fegyverkezési versenyt, ami arra
kényszerítette, hogy a hadikiadásokra a nemzeti jövedelmük
négyszeresét fordítják erre a reménytelen célra. Amíg az
Egyesült Államok 7, a Szovjetunió 30 százalékát pocsékolta el
a megnyerhetetlen haderőfejlesztésre. Máig nem akadt egyetlen
marxista, amelyik bemutatta, hogyan alakul a Szovjetunió
lakosságának az életszínvonalat, ha csak ötöd annyit
fordítanak fegyverkezésre.
3
Kína ebben a tekintetben is bölcsebb volt, a fegyverkezésénél
fontosabbnak tartotta a szállítási hálózatok modernizációját.
A Szovjetunió szállítási szektora sem tartott lépést a
fejlett világéval. Kína azonban a világ élvonalába emelte a
szupergyors vasutak és a nagyvárosok metró hálózatát. A
Szovjetunió a nagyon ritkán lakott térsége szállítását sem
tette hatékonyabbá. Indiáé pedig szinte a száz év előtti
szinten maradt.
A városok levegőjének szennyeződése mindhárom birodalomban
hasonló, de ezen belül a szállítási teljesítményhez
viszonyítva Kína a világszínvonalon áll. Oroszország az
óriási terültéhez képest, gyenge lábakon áll. India pedig a
világ leszakadó részére esett vissza.
A BRICS országok megítélése.
E három birodalom értékelése megvilágítja, hogy a Bakárok
által kitalált négyes, a BRICS, Brazília, Oroszország, India
és Kína négy nagyon elértő jövő Előtt áll.
Kína a század közepére minden tekintetben az Egyesült
Államokkal egyenrangú szuperhatalom lesz.
Oroszország súlya viszonylag emelkedni fog, mert a várható
felmelegedés, a bányajáradéka és a családi mezőgazdaságának
köszönhetően.
Brazília páratan mezőgazdasági és bányászati adottsági
ellenére a középmezőnyből egyre hátrább kerül.
India pedig kulturális alkotóelemire szétesve jelentéktelen
száz körüli országokká válik.
Kína, India és a Szovjetunió összevetése
Harari
Kína és India Ez a két birodalom lakossága az emberiség
kétötödét jelenti nemcsak jelenleg, de évezredek óta. Egészen
a nyugat-európai ipari forradalmáig mindkettő az élvonalba
tartozott. Jelenleg is az a két ország, amelyiknek a nemzeti
jövedelme a leggyorsabban, közel 10 százalékkal növekszik.
Ezen belül az oktatásra fordított jövedelmükkel az élvonalba
tartoznak. Ennek ellenére az egy lakosra jutó jövedelmük,
vagyonuk szinte az ellenkező irányban változott. Kína 1990
óta a fejlett világnál is gyorsabban javítja az egy lakosra
jutó jövedelmét és vagyonát, India pedig gyorsan lemarad.
Kína bolsevik rendszere 1990 előtt is magas felhalmozási
rátát vállal. Ennek köszönhetően, már 1990 előtt is
példátlanul gyors ütemben építette ki a távolsági és
nagyvárosi közlekedési hálózatát, növelte az urbanizációját.
Tette ezt annak ellenétre, hogy ennek az volt az ára, hogy a
lakosság közel harmada továbbra is mély szegénységben, napi
1.9 dollár jövedelemnél kevesebből élt. Az 1990-es
reformjukkal azonban leállították a túlnépesedést, és már az
első tíz ében felszámolták a teljes mélyszegénységüket. Ezzel
párhuzamosan Indiában a lakosság továbbra is 3 százalékkal
nő, ezért nemcsak stagnált, de csökkent is az egy kicsit
csökkent az lakosra jutó jövedelem, és nagyon a vagyon.
Szinte érhetetlen, hogy annak ellenére, hogy az oktatásra
aránytalanul sokat fordítanak, egyre hátrább kerülnek az ENSZ
felmérése alapján. Ezzel szemben Kínában az ellenkezője
történik, az egyetlen gyermekek képzése gyorsan javul.
Kiderült, hogy azokra a szülők viszonylag több figyelmet és
pénzt fordítanak.
Megdöbbentő a két birodalom oktatáspolitikája közti
különbség. Kínában a szülők egyetlen gyermekük egészségére,
képzésére és iskolaválasztására koncentrálnak. Indiában pedig
az állam költ egyre többet a pedagógusok fizetésére, SOK
iskola építésére. Kínában a lakosság keresi a jobb iskolákat.
Indiában az iskolákat akarják egyre közelebb vinni a diákok
lakásához, és a pedagógusokat teljesítményüktől függetlenül
egyre jobban megfizetik.
A népszaporulat gyors és nagyon differenciált.
Jelenleg az emberiség évente 70 millióval szaporodik. Ezen
belül a fejlett, puritán jóléti társadalmak lakossága
csökken. A négy óceánokon túli alulnépesedett ország, az
Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland
kivételével, mert ezek évente néhány millió szelektált
munkaerőt fogadnak be, és asszimilálnak. Ugyanakkor az elve
túlnépesedett Távol-Kelet mereven elzárkózik a bevándorlók
2
előtt annak ellenére, hogy a lakosságuk lassan, de fogy. A
túlnépesedett marxista Kína lakossága az 1990 előtti évi 30
millió lakosság növekedés lassú csökkenéssé változott, az
oktatás minősége viszont példátlanul gyorsan javul.
Dél-Ázsia és Afrika lakossága pedig 100 millióval növekszik.
Vagyis fajunk létszáma pedig évente 1 százalékkal nő. Ez
tízszer gyorsabb, mint az elmúlt tízezer évben jellemző volt.
A biológusok sem hangsúlyozzák, hogy már a fajok éves 1
ezrelékes növekedése is elviselhetetlenül gyors. Ennek lett
az a következménye, hogy a bolygónk biológia tekintetben
rövid tízezer év alatt a Homo Sapiens gyarmata lett. Az egy
kilónál nehezebb háziállatok és a Homo Sapiens súlya
kilencszerese a bolygónkon élő vadállatokhoz képest. Ezek még
kevesebben lennének, ha a fejlett társadalmak nem védenék
őket.
A bolsevik marizmusok viszonylagos sikere
Annak ellenére, hogy a bolsevik marxizmus nem puritán
országokban győzött, ahol viszonylag békés szociáldemokraták
lettek, hanem a puritanizmustól távol álló ortodox keresztény
Kelet-Európában. Ahol ezek viszonylag sikeresek lettek, annak
köszönhetően, hogy erejükön felül iparosítottak és
fegyverkeztek, é aránytalanul nagy bürokráciát működtettek.
Ezt annak köszönhették, hogy a munkaerő keresletét
mesterségesen megnövelték, a keresletük meghaladta a
kínálatukat. Békeidőben is létrehozták az olyan társadalmat,
amiben általános lett a munkaerőhiány. A munkaerő kínálatát
meghaladta kereslete ezért a munkaadókat a dolgozói bérének
emelésre kényszerítette. Bebizonyosodott, hogy a munkaerő
áru, aminek az árát nem a munkaadó és nem a munkavállaló
akarata, erkölcse, hanem a keresletük és kínálatunk aránya
határoz meg. A bolsevik marxizmusban az állampárt politikai
hatalma ugyan korlátlan volt, de a bérek alakulását mégis a
keres és a kínálat határozta meg. Mivel a bolsevik marxizmus
a túlzott iparosítással, nagyszámú hadsereggel és nagy
bürokráciával általános munkaerőhiány teremtett, a munkaadók
csak béremeléssel tudták megtartani, illetve növelni a
munkások számát.
Jellemző, hogy a bolsevik rendszerek a kiáramló bért,
igyekeztek államkölcsönök kikényszerített vásárlásával
csökkenteni. De még ezt is elviselhetőbb lett volna, ha a
Szovjetunió a hidegháborúban nem folytat a négyszer gazdagabb
Egyesült Államokkal olyan fegyverkezési versenyt, ami arra
kényszerítette, hogy a hadikiadásokra a nemzeti jövedelmük
négyszeresét fordítják erre a reménytelen célra. Amíg az
Egyesült Államok 7, a Szovjetunió 30 százalékát pocsékolta el
a megnyerhetetlen haderőfejlesztésre. Máig nem akadt egyetlen
marxista, amelyik bemutatta, hogyan alakul a Szovjetunió
lakosságának az életszínvonalat, ha csak ötöd annyit
fordítanak fegyverkezésre.
3
Kína ebben a tekintetben is bölcsebb volt, a fegyverkezésénél
fontosabbnak tartotta a szállítási hálózatok modernizációját.
A Szovjetunió szállítási szektora sem tartott lépést a
fejlett világéval. Kína azonban a világ élvonalába emelte a
szupergyors vasutak és a nagyvárosok metró hálózatát. A
Szovjetunió a nagyon ritkán lakott térsége szállítását sem
tette hatékonyabbá. Indiáé pedig szinte a száz év előtti
szinten maradt.
A városok levegőjének szennyeződése mindhárom birodalomban
hasonló, de ezen belül a szállítási teljesítményhez
viszonyítva Kína a világszínvonalon áll. Oroszország az
óriási terültéhez képest, gyenge lábakon áll. India pedig a
világ leszakadó részére esett vissza.
A BRICS országok megítélése.
E három birodalom értékelése megvilágítja, hogy a Bakárok
által kitalált négyes, a BRICS, Brazília, Oroszország, India
és Kína négy nagyon elértő jövő Előtt áll.
Kína a század közepére minden tekintetben az Egyesült
Államokkal egyenrangú szuperhatalom lesz.
Oroszország súlya viszonylag emelkedni fog, mert a várható
felmelegedés, a bányajáradéka és a családi mezőgazdaságának
köszönhetően.
Brazília páratan mezőgazdasági és bányászati adottsági
ellenére a középmezőnyből egyre hátrább kerül.
India pedig kulturális alkotóelemire szétesve jelentéktelen
száz körüli országokká válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése