Kopátsy Sándor EH 2019 04 28
Hogyan alakul az emberiség megelégedettsége
Harari
Meglepetést okozott egy nagy felmérés arról, hogyan alakult
az elmúlt tíz éven, 2.005-8 és 2.015-18 között a 7 milliónál
több lakosú országokban az egy lakosra jutó jövedelem és a
lakosság megelégedettségi rátája.
Az első meglepetés, hogy az emberiség átlagos jövedelme ebben
a tíz évben példátlanul gyorsan nőtt, a világ népességének
átlagos megelégedettsége stagnált annak ellenére, hogy a
világ népességének az egy lakosra jutó jövedelme példátlanul
gyorsan, 80 százalékkal növekedett. Vagyis az emberisség
egyre jobban él, de az elért eredménnyel arányosan nem javult
a megelégedettsége. Vagyis igazolódni látszik, hogy az
emberek megelégedettsége a relatív javulással arányos lett
azzal, hogy az emberiség nagy többségének először van
fogalma, információja arról, hogyan élnek más országokban,
még arról is kevés, hogy hol tart a saját országuk a világ
egészén belül.
Pedig 1.990 óta a világ két legnagyobb országa, Kína és India
népesedése alapvetően eltérő. Kínában 1.990 előtt ugyanakkora
volt a gyermekvállalás, mint Indiában. Az óta a
népszaporulatuk ellentétes lett, Kínában harmadára csökkent a
gyermekvállalás, Indiában változatlanul magas marat. Ennek
következtében Kínában páratlanul gyorsan nő nemcsak az egy
lakosra jutó jövedelem, de a vagyon is. Indiában pedig lassú
maradt az egy lakosra jutó jövedelem növekedése, az egy
lakosra jutó vagyon pedig gyorsan csökken. Már ezzel is
eljutottunk odáig, hogy eleve hibás volt a felmérés módja,
mert egyetlen mutatóhoz viszonyította a lakosság
megelégedettségét. E helyett négy adat eredőjéhez kellett
volna viszonyítani a megelégedettséget. Mindenekelőtt az ENSZ
által használt háromhoz, az egy laksora jutó jövedelemhez, a
várható életkorhoz és az iskolázottsághoz. Kína és India
szembeállítása estén azonban elengedhetetlen lett volna az
egy lakosra jutó vagyont is figyelembe venni, mert e két
birodalom között a legnagyobb különbség a felhalmozási
rátában volt. Kínában 1.990 előtt is nagyon magas volt a
felhalmozási ráta, Indiában pedig nagyon alacsony. Márpedig a
lakosság megelégedettsége a vagyonának alakulásától ugyan
annyira függ, mint a jövedelemtől.
Ez a tanulmány nem tesz említést arról, hogy a világ
megelégedettségi átlaga egészen másként alakult volna, ha az
eredmény Kína és India nélkül marad. A világátlag nagy
stabilitása e két birodalom ellentétes pályájának a
következménye.
Az elemzés alapján négy jelentős lemaradó ország, India,
Brazília Japán és az Egyesült Államok.
2
India lemaradása nemcsak az egy lakosra jutó jövedelemben, de
minden mellőzött mutatóban is fennmarad.
Brazília lemaradását a gyors népszaporulata és latin
kultúrája indokolja.
Japán nem volna lemaradó, ha a vagyonát, a várható életkorát
és iskolázottságát is figyelembe vennék.
Az Egyesült Államokban a legmagasabb a vagyon, és a
szuperhatalmi státusza megkérdőjelezhetetlen. Az ma már
reális jövőkép, hogy a század derekára Kína is szuperhatalom
lesz, de még ennél is biztosabb, hogy az Egyesült Államok is
az marad.
Gyors népszaporulat mellett lehetetlen a siker.
Az elmúlt tízezer év történelmét azért nem értették meg a
társadalomtudósok, mert nem vették figyelembe a
túlnépesedést. Minden osztálytársadalom azért kényszerítette
nyomorba a társadalom nagy többségét, mert képtelen volt
eltartani a létrejövő létszámot. Mivel a lakosság gyorsabban
szaporodott, mint ahogyan a technikai fejlődés növelni tudta
az életterek eltartó képességét, és mindig nagyobb és jobb
volt a munkaerő kínálata, mind a kereslete. Ezt még Marx sem
vette tudomásul, a kizsákmányolást a munkaadók kártékony
viselkedésével magyarázta. Pedig nem a rabszolgatartó, nem a
jobbágytartó és nem a tőkés természete volt a munkaerő
kizsákmányolásának az okozója, hanem a munkaerő keresleténél
nagyobb kínálata.
Ez csak akkor derült ki, amikor a tudományos és technikai
forradalom a kínálatánál jobb és több munkaerőt igényelt. A
munkaerő mennyiségi kínálatát az csökkentette, hogy a gazdag
társadalmakban a fogamzásgátlás megoldásának köszönhetően a
szülők sokkal kevesebb gyermeket vállalhattak. A munkaerő
kizsákmányolása csak ott szűnt meg, ahol a fogamzásgátlók
használatának köszönhetően megállt a túlnépesedés. Vagyis nem
a tőkéseket kellett kisajátítani, mert csak a gyermekvállalás
csökkenése szüntette meg a munkaerő mennyiségi túlkínálatát.
A tőkések kizsákmányolását nem a felszámolásukkal, hanem csak
a kevesebb gyermekvállalással lehetett felszámolni. Arról
keveset tudunk, hogy mennyire volt tudatos az 1.990-es kínai
túlnépesedés felszámolásának a szükségessége, de az eredménye
mégis azt bizonyítja, hogy a kizsákmányolást nem a tőkések
okozták, hanem a munkaerő mennyiségi túlkínálata. Ennek
ellenére a társadalomtudósok máig is a kínai gyermekvállalás
hibáit, túlzását bírálják.
A világ lakosságának megelégedettségi mutatója elsősorban
azért stagnált, mert Kínában ugyan az egy lakosra jutó
jövedelmük mellett nőtt a lakosság vagyona, és az
urbanizációja is. A jövedelemhez viszonyított megelégedés
stagnálása abból is fakadt, hogy a kommunikációs
forradalomnak köszönhetően először ismerhette meg a
közvélemény a távoli országok viszonylagos gazdagságát, és
3
először vált könnyen megoldhatóvá a távoli országokba kötözés
is. Ugyanakkor százszor annyian akarnak a jóléti államokba
települni, mint amennyi befogadásra a gazdagok képesek.
Jelenleg a jóléti társadalmakban néhány millió nagyon
szelektált képzettségű és kulturálisan alkalmazkodni képes
bevándorlót képes befogadni, amikor ezerszer annyi számára
vonzó a jóléti államokba vándorlás még akkor is, ha
munkanélküli segélyből él.
Hogyan alakul az emberiség megelégedettsége
Harari
Meglepetést okozott egy nagy felmérés arról, hogyan alakult
az elmúlt tíz éven, 2.005-8 és 2.015-18 között a 7 milliónál
több lakosú országokban az egy lakosra jutó jövedelem és a
lakosság megelégedettségi rátája.
Az első meglepetés, hogy az emberiség átlagos jövedelme ebben
a tíz évben példátlanul gyorsan nőtt, a világ népességének
átlagos megelégedettsége stagnált annak ellenére, hogy a
világ népességének az egy lakosra jutó jövedelme példátlanul
gyorsan, 80 százalékkal növekedett. Vagyis az emberisség
egyre jobban él, de az elért eredménnyel arányosan nem javult
a megelégedettsége. Vagyis igazolódni látszik, hogy az
emberek megelégedettsége a relatív javulással arányos lett
azzal, hogy az emberiség nagy többségének először van
fogalma, információja arról, hogyan élnek más országokban,
még arról is kevés, hogy hol tart a saját országuk a világ
egészén belül.
Pedig 1.990 óta a világ két legnagyobb országa, Kína és India
népesedése alapvetően eltérő. Kínában 1.990 előtt ugyanakkora
volt a gyermekvállalás, mint Indiában. Az óta a
népszaporulatuk ellentétes lett, Kínában harmadára csökkent a
gyermekvállalás, Indiában változatlanul magas marat. Ennek
következtében Kínában páratlanul gyorsan nő nemcsak az egy
lakosra jutó jövedelem, de a vagyon is. Indiában pedig lassú
maradt az egy lakosra jutó jövedelem növekedése, az egy
lakosra jutó vagyon pedig gyorsan csökken. Már ezzel is
eljutottunk odáig, hogy eleve hibás volt a felmérés módja,
mert egyetlen mutatóhoz viszonyította a lakosság
megelégedettségét. E helyett négy adat eredőjéhez kellett
volna viszonyítani a megelégedettséget. Mindenekelőtt az ENSZ
által használt háromhoz, az egy laksora jutó jövedelemhez, a
várható életkorhoz és az iskolázottsághoz. Kína és India
szembeállítása estén azonban elengedhetetlen lett volna az
egy lakosra jutó vagyont is figyelembe venni, mert e két
birodalom között a legnagyobb különbség a felhalmozási
rátában volt. Kínában 1.990 előtt is nagyon magas volt a
felhalmozási ráta, Indiában pedig nagyon alacsony. Márpedig a
lakosság megelégedettsége a vagyonának alakulásától ugyan
annyira függ, mint a jövedelemtől.
Ez a tanulmány nem tesz említést arról, hogy a világ
megelégedettségi átlaga egészen másként alakult volna, ha az
eredmény Kína és India nélkül marad. A világátlag nagy
stabilitása e két birodalom ellentétes pályájának a
következménye.
Az elemzés alapján négy jelentős lemaradó ország, India,
Brazília Japán és az Egyesült Államok.
2
India lemaradása nemcsak az egy lakosra jutó jövedelemben, de
minden mellőzött mutatóban is fennmarad.
Brazília lemaradását a gyors népszaporulata és latin
kultúrája indokolja.
Japán nem volna lemaradó, ha a vagyonát, a várható életkorát
és iskolázottságát is figyelembe vennék.
Az Egyesült Államokban a legmagasabb a vagyon, és a
szuperhatalmi státusza megkérdőjelezhetetlen. Az ma már
reális jövőkép, hogy a század derekára Kína is szuperhatalom
lesz, de még ennél is biztosabb, hogy az Egyesült Államok is
az marad.
Gyors népszaporulat mellett lehetetlen a siker.
Az elmúlt tízezer év történelmét azért nem értették meg a
társadalomtudósok, mert nem vették figyelembe a
túlnépesedést. Minden osztálytársadalom azért kényszerítette
nyomorba a társadalom nagy többségét, mert képtelen volt
eltartani a létrejövő létszámot. Mivel a lakosság gyorsabban
szaporodott, mint ahogyan a technikai fejlődés növelni tudta
az életterek eltartó képességét, és mindig nagyobb és jobb
volt a munkaerő kínálata, mind a kereslete. Ezt még Marx sem
vette tudomásul, a kizsákmányolást a munkaadók kártékony
viselkedésével magyarázta. Pedig nem a rabszolgatartó, nem a
jobbágytartó és nem a tőkés természete volt a munkaerő
kizsákmányolásának az okozója, hanem a munkaerő keresleténél
nagyobb kínálata.
Ez csak akkor derült ki, amikor a tudományos és technikai
forradalom a kínálatánál jobb és több munkaerőt igényelt. A
munkaerő mennyiségi kínálatát az csökkentette, hogy a gazdag
társadalmakban a fogamzásgátlás megoldásának köszönhetően a
szülők sokkal kevesebb gyermeket vállalhattak. A munkaerő
kizsákmányolása csak ott szűnt meg, ahol a fogamzásgátlók
használatának köszönhetően megállt a túlnépesedés. Vagyis nem
a tőkéseket kellett kisajátítani, mert csak a gyermekvállalás
csökkenése szüntette meg a munkaerő mennyiségi túlkínálatát.
A tőkések kizsákmányolását nem a felszámolásukkal, hanem csak
a kevesebb gyermekvállalással lehetett felszámolni. Arról
keveset tudunk, hogy mennyire volt tudatos az 1.990-es kínai
túlnépesedés felszámolásának a szükségessége, de az eredménye
mégis azt bizonyítja, hogy a kizsákmányolást nem a tőkések
okozták, hanem a munkaerő mennyiségi túlkínálata. Ennek
ellenére a társadalomtudósok máig is a kínai gyermekvállalás
hibáit, túlzását bírálják.
A világ lakosságának megelégedettségi mutatója elsősorban
azért stagnált, mert Kínában ugyan az egy lakosra jutó
jövedelmük mellett nőtt a lakosság vagyona, és az
urbanizációja is. A jövedelemhez viszonyított megelégedés
stagnálása abból is fakadt, hogy a kommunikációs
forradalomnak köszönhetően először ismerhette meg a
közvélemény a távoli országok viszonylagos gazdagságát, és
3
először vált könnyen megoldhatóvá a távoli országokba kötözés
is. Ugyanakkor százszor annyian akarnak a jóléti államokba
települni, mint amennyi befogadásra a gazdagok képesek.
Jelenleg a jóléti társadalmakban néhány millió nagyon
szelektált képzettségű és kulturálisan alkalmazkodni képes
bevándorlót képes befogadni, amikor ezerszer annyi számára
vonzó a jóléti államokba vándorlás még akkor is, ha
munkanélküli segélyből él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése