Oktatáspolitika. Szabad a példát követni Miért nem követjük Szingapúrt

Kopátsy Sándor                EO                   2018 09 04

Oktatáspolitika.

Szabad a példát követni

Miért nem követjük Szingapúrt

Harari könyvhöz

Holnapután megyek Debrecenbe, a Közgazdasági Társaság Vándorgyűlésére. Udvariasan meghívtak, és erre írtam nekik egy 15 oldalas tanulmányt arról, hogy a magyar közoktatást is ugyanúgy kell piacosítani, ahogyan mi is a művészeket és sportolókat képezzük. Ebben utalok arra, hogy tanuljunk a világelsőktől, mindenekelőtt Szingapúrtól. Tegnap megérkezett a The Economist, a világ legjobb gazdasági hetilapja, aminek hatvan éve a lelkes olvasója vagyok, és abban az általam is használt fenti címek alatt jelent meg egy tanulmány, amiből az alábbiakban idézgetek.

„Lee Kuang Yew az első miniszterelnök kijelentette, hogy mivel Szingapúr egyetlen természeti erőforrása a lakossága, arra kell építeni.” Azt kevesen tudják, hogy ez a szingapúri miniszterelnök világhírű lenne abban is, hogy az 1990-es kínai reformnak ő a szülőapja. De ezt kevesen tudják. Mao ugyanis kijelölt utódját Szingapúrba küldte azzal, hogy tárja fel, hogy mi a városállam páratlan sikerének a titka. Ezt Mao azért is megtehette, mert a szingapúri politikai rendszer is egyetlen pártnak a politikai vezetése alatt működött és működik ma is.

Az már véletlen volt, hogy mind Teng, mind Yew azonos kínai etnikumból származott. Tehát nemcsak a mandarin, hanem az etnikai anyanyelvük is közös volt.

„Ma Szingapúr oktatási rendszere az első a világon az OECD által használt mércével, a PISA mutatatóval, azaz Programme for Internaional Student Assessment, mérve.” Ezt jól bizonyítja, hogy matematikában három évvel előbb elérik azt a szintet, amit az Egyesült Államokban.

„A legtöbbet költ oktatási kutatásra.” Hazánkban szinte semmit nem mér az oktatástudomány. Nem mérjük, hogyan függ az oktatás eredménye a szülők etnikai hovatartozásától, a jövedelmétől, iskolázottságától, a nevelt gyermekek számától, az iskola minőségétől, az osztályuk társadalmi és képességi homogenitásától és a tanáruk minőségétől.

„A harmadik és legfontosabb feladat a minél jobb tanárokra való összpontosítás.” A tanárok évente 100 órát tanulják a legújabb tapasztalatokat. Az átlagos osztálylétszám 36, szemben az OECD országokéval, ahol 24. Véleményük szerint, eredményesebb a jobb tanárokra nagyobb osztályokat bízni, mint az átlagosokra 24-et. Az oktatásért felelős miniszter az igazgatók 80 százalékát névről ismeri.

A legjobb tanárok jövedelme olyan, mint a vállalati szektorban vezetőké.

Az utolsó mondat: Az oktatás más országokban is jobb lenne, ha átvennék a szingapúri tapasztalatokat.