Egyre később kötnek házasságot

Kopátsy Sándor                 PH                   2017 11 15

Egyre később kötnek házasságot

1960-ban évente 88.6 ezren kötöttek házasságot, 2010-ben pedig már csak 35.5 ezren. Ez a zuhanás megszűnt, és lassan emelkedni kezdett. Már 46 ezernél tart. Erre a tényre a keresztény vallások, különösen a római katolikusok nem keresnek magyarázatot, pedig ez a házasság szentségét érinti. A közvélemény azonban természetesnek tartja, hogy a fiatalok egyre korábban elkezdik a szexuális életüket, és ennek ellenére egyre később kötnek házasságot. Ennek a magyarázata, hogy megoldottá vált a fogamzásgátlás, tehát nem kell félni a teherbe esésétől.

A házasságon kívüli születések sértették a táradalom érdekét. Ezért ezt a társadalomnak meg kellett akadályozni. A házasságon kívüli szexuális élet azért volt tilos, mert a vagyon, és a társadalmi besorolás csak vérségi alapon öröklődhetett. Ezt az okát a házasságon kívüli szexuális élet tilalmának azonban sem a társadalom, sem a vallás nem tudatosította. Mivel az osztálytársadalmakban a vagyon és a társadalmi helyet vérségi alapon öröklődött, csak az olyan születések lehettek törvényesek, amelyek vérségi alapja egyértelmű volt.

A házasságon kívüli születéseket az osztálytársadalmak és vallások azért is tiltották, mert az elsődleges feladatuk a túlnépesedés féken tartása volt. Ennek két módja kínálkozott. A születések korlátozása és a halálozás fokozása. Ezt az osztálytársadalmi feladatot ugyan minden osztálytársadalom következetesen gyakorolta, de nem vallotta be.

A születéskorlátozás.

Mivel a szexuális élet az emberi faj számára is az ösztönéből fakadó feladat, a társadalmi ellenőrzése lehetetlen volt.

Ezt először a nyugat-európai feudális társadalom oldotta meg azzal, hogy a legálisan elismert születés csak a házasságon belül volt elismert, és a házasságokat a jobbágytelek biztosítottságához kötötték. Ezért gyermeket vállalható házasság csak annyi lehetett, ahány jobbágytelek volt. Tekintettel arra, hogy a jobbágytelkek száma csak nagyon lassan nőtt, a gyermeket vállalható házasságok száma is ehhez volt kötve. Ez az összekötöttség azzal járt, hogy a házasságkötések egyre jobban kitolódtak. E rendszer működése után néhány generáció után a házasságokat kötők életkora a nemi érettség után jó tíz évvel kitolódott. Vagyis 3-4 potenciális születés kimaradt.

Ehhez járult, hogy a jobbágycsaládokban született fiúk és lányok közül csak egy válhatott gyermekvállalóvá. Ez következett abból, hogy a földesuraknak nem volt érdekükben a jobbágytelkek nagyságát csökkenteni. Még egyetlen olyan történésszel sem találkoztam, aki leírta volna, hogy a jobbágycsaládokban született fiúk közül általában csak a legidősebb lehetett jobbágy, vállalhatott gyermeket. A lányok közül is csak egy, de az nem volt a születésük sorrendjéhez kötve. A jobbágyok kizsákmányolásának ugyan könyvtárnyi irodalma van, de arra nem tért ki senki, hogy a testvérek között milyen érdekellentét folyt. Jobbágy, tehát családapa csak a legidősebb munkaképesnek felnőtt fiú lett. Ennek az öccsei arra sem számíthattak, hogy jobbágyok, családapák lehetnek. Ez a második fiú is csak akkor érhette meg, ha a bátyja meghalt, vagy legalábbis munkaképtelen nyomorult lett. Ehhez képest a lánytestvérek között viszonylag a születési sorrendjüktől független verseny folyt. A jobbágycsaládokban született gyermekek között nem testvéri szeretete, hanem óriási érdekellentétek voltak.

Vagyis a nyugat-európai feudális társadalom volt az első, amelyik mintegy harmadával csökkentette a nők termékenységét, ezért közel fele annyi halált kellett okozni, mint az összes többi kultúrában, ahol mindenütt nagycsaládokban éltek. Ez adott magyarázatot arra, hogy az emberiség legfeljebb huszadát jelentő Nyugat-Európa társadalmaiban kisebb lehetett a halálokozás.

A jobbágyok felszabadulása azonban véget vetett a születés korlátozásának. A paraszti társadalmakban a házasságkötés korlátozása megszűnt. Megindult a túlnépesedés. Mivel az Nyugat-Európában szinte párhuzamos volt az ipari forradalommal, az ipar, a város felvette a falvak túlnépesedő lakosságát. Az ipari forradalom nemcsak felvette a falvak lakosságának a túlnépesedését, de felszámolta a falusi lakosság háziiparát is. Ezzel párhuzamosan azért nem következett be túlnépesedési nyomás, mert a városokban sokkal magasabb lett a halálozás.

Erre először az hívta fel a figyelmemet, amikor fennakadtam azon, hogy a hiányos táplálkozásból fakadó csontritkulást angolkórnak nevezik. Vagyis a jobbágyok nem voltak angolkórosak, a városba élő proletároknak pedig ez volt a népbetegségük. Az Marxnak sem jutott az eszébe, hogy az ipari forradalmat követő generációjú proletárok mostoha sorsúak voltak a jobbágyokhoz viszonyítva, mert a munka- és életkörülményeik rosszabbak voltak. A proletár nem azért volt rosszabb helyzetben, mint a jobbágy, mert a földesúr megértőbb volt, mint a tőkés, hanem azért, mert a falvak élet- és munkaviszonyai kevésbé voltak rosszak.

A városok közművesítése és az egészségügy eredményei azonban fordulatot hoztak. Ezt a változást jól kifejezi a tény, hogy Európa nyugati felén a testmagasság, a várható életkor, az iskolázottság a városokban élők javára megfordult.

A fogamzásgátlás.

Azt a tényt, hogy a városi lakosság természetes szaporodását a lakosság csökkenése váltotta fel, a társadalomtudományok figyelmen kívül hagyják. öt-hat ezer év után az ember először élheti ki a szexuális ösztönét a nélkül, hogy az utódok születését eredményezze, óriási fordult következett be. Éppen azokban a viszonylag fejlett társadalmakban, ahol fogamzásgátlás nélkül a legnagyobb lenne a népesség spontán növekedése, nemcsak leállt a túlnépesedés, de a várható életkor növekedése ellenére is csökken a lakosság száma.

Kiderült, hogy az olyan társadalmakban spontán, azaz állami beavatkozás nélkül is leállt a népesség növekedése, ahol három feltétel létrejött.

Általánossá vált a fogamzásgátlók használata.

Az egy laksora jutó jövedelem meghaladja a 20.000 dollárt.

Az iskolázottság a 12 évet.

Márpedig, ahol nincs túlnépesedési nyomás, ott nem kell korlátozni a szexuális életet. A vérségi származást pedig megállapíthatóvá tette a tudomány. Ezzel feleslegessé vált a szexuális életnek a házasságon belülre történő korlátozása is. A szexuális ösztön kiélhető, ha az nem jár fogamzással. Elegendő a fogamzással járó szexuális élet korlátozása.

Ez esetben az is indoktalan emberkínzás, ha a papokat eltiltják a szexuális élettől. Elegendő volna, ha nekik is csak a nemi erőszakot, és a fogamzást tiltanák.

Nem a házasság előtti szexuális életet, hanem a fogazással járó szexet kell a házasságra korlátozni.