Kopátsy Sándor                 EH                   2017 11 09

A klímaváltozás mérlege

A tudomány elemi kötelessége, hogy a felmelegedésnek ne csak a hátrányaival foglalkozzon, hanem azt szembeállítsa a vitathatatlan előnyeivel, ás a védekezés költségével. Ennek ellenre ezekkel nem is foglalkozik. Csak azt tudom, hogy még mindig legfeljebb század ennyi ember élhetne, és azok még mindig elsősorban a gyűjtögetésből tarthatnák el magukat, ha nem történik az embertől független okokból néhány fokos felmelegedés. Azt, hogy fajunk életének az utolsó mintegy 5 százalékában százszor többen és ezerszer jobban élhetünk, elsősorban annak köszönhetjük, hogy a fajunk élettereiben jelentős változások következtek be. Ez a jelentős éghajlatváltozás a létezésünktől teljesen függetlenül történt. Semmi alapja nincs azt feltételezni, hogy mi a klímaváltozás nélkül jelentősen másként élhetnénk, mint előtte közel 150 ezer éven át.

Annak ellenére, hogy szinte mindent, amit elértünk, annak köszönhetjük, hogy tőlük függetlenül felmelegedett az éghajlat, és ennek hatására jelentősen megváltoztak a kor emberiségének az életterei, a tudomány semmit nem tárt fel abból, hogy mi okozta az utolsó jégkorszak végét. Szinte csak az általánosan elfogadott, hogy ebben a mi fajunknak nem lehetett jelentős szerepe.

Az is vitathatatlan, hogy a jégkorszak végét okozó felmelegedés óriási fajpusztulással járt, de csak az ember és a domesztikált háziállatai, amelyek élete ennek következtében minőségében lényegesen megváltozott. Néhány faj vagy teljesen kipusztult volna, legalábbis sokkal kisebb számban maradhatott volna fenn, ha az ember nem szelídíti meg, és állítja a szolgálatába. Ismereteim szerint, csak a kutya és a rénszarvas az a két állat, ami már jóval a felmelegedés előtt domesztikálódott, az emberhez szelídült. Az ember az egyetlen faj, amelyik a lényegesen élettereinek jelentős megváltozásaira azzal válaszolt, hogy néhány jelentősen megváltozott természeti környezetben a gyűjtögetésről áttért az önözéses szántóföldi gabonatermelésre, illetve a vadászatról a pásztorkodásra.

A szántóföldi gabonatermelés és a pásztorkodás azonban az ember életében nemcsak sokkal jobb, biztosabb életformát jelentett, hanem a nagyon lassan szaporodó fajból gyorsan túlnépesedő fajjá vált. Ezt a nagyon fontos változást a társadalomtudományok máig nem vették tudomásul, pedig 6-8 ezer éve történelmünket elsősorban ez a tény alakította.

Fajunk szempontjából a felmelegedés páratlan lehetőséget biztosított arra, hogy a munkájával az életkörülményeit alakító fajjá változott. Az előző mintegy 150 ezer évben viszonylag lassan fejlődő fajunk, a felmelegedést követő 6-7 ezer évben elképesztően gyorsan fejlődő fajjá változhatott át. Fajunk életének első 95 százalékában a többi fajhoz hasonlóan a természet ajándékaiból élt, gyűjtögetett. Ennek ellenére az ember a fejlett agyának, a beszélőképességének, a mellső végtagjai felszabadulásnak köszönhetően, képes lett arra, hogy a legkülönbözőbb természeti környezethez alakítsa az életmódját.

Darwin még csak azt ismerte fel, hogy a fajok képesek az életterüktől eltérő életterekhez nagyon lassan, a genetikai mutációjuknak és a szelekciónak köszönhetően, új fajjá változni. Ezzel szemben, az ember az első olyan faj, amelyik az új életereihez nem a mutációval és a szelekcióval lassan új fajjá válik, hanem az eszének, kezeinek, kommunikációs képességének köszönhetően az új helyzetben az új körülményekhez igazodik, ugyanakkor változatlan faj marad.

Az utolsó jégkorszak megszűnése volt az első olyan jelentős éghajlatváltozás, ami fajunk többségét közvetlenül érte. Közülünk nem néhányan mentek új környezetbe, hanem fajunk nagy többségét egészét érte jelentős, tőle független környezetváltozás a nélkül, hogy elhagyta volna azt. Nem az ember ment más környezetbe, hanem a környezete változott meg. A környezetváltozás váratlanul érte, és gyorsan alkalmazkodni kellett hozzá. Ezért benne a természeti környezetének megváltozása, mint valami istencsapás tudatosult. Váratlanul érkezett, de a legjobbkor. A biológia ma már képes megállapítani, hogy több ezer évvel a felmelegedés előtt az emberhez szelídült a kutya, az ember és a kutya rénszarvas csordákba épült. Talán még ennél is fontosabb, hogy az öntözést igénylő kultúrnövények háztáji, kiegészítő táplálékot adó kapás művelés formájában megjelentek. Ezek az évezredek óta, a házkörül, az asszonyok által kapásan termelt növények, ahogyan az ázsiai és észak-afrikai folyamvölgyek gravitációs módon öntözhetővé váltak, valamint volt igavonásra alkalmas háziállat és kerekes jármű, egymástól függetlenül megjelentek az öntözéses szántóföldi gabonatermelő kultúrák. Szinte egy időben, önállóan megjelent a rizs önözéses szántóföldi termelése Kelet-Ázsia, a búzáé és az árpáé a Közel Kelet folyamainak a völgyeiben. Nem az ember teremtette meg az önözéses gabonatermelés feltételeit, amin már létrejöhettek a gabonatermelő társadalmak magas-kultúrái, hanem az embertől független klímaváltozás. A szántóföldi öntözéses gabonatermelés azonban csak ott jelenhetett meg, ahol korábban már voltak olyan gyűjtögető társadalmak, amelyeknek már házkörül kapásan termelték az öntözést igénylő, de a téli fagyokat nem bíró kultúrnövényeket, volt igásállatuk, ismerték a kereket, és tudtak írni.

Ennek ellenpéldája a két amerikai kapás kultúra, a mayáké, és az inkáké, aminek már volt néhány kultúrnövénye, elsősorban a burgonya és a kukorica, tudtak írni, volt naptáruk, de mivel nem volt igásállatuk, és nem ismerték a kereket, a kultúrnövényeiket nem termelhették szántóföldeken. Ezért aztán ott közel ötezer évet kellett várni, míg az európai felfedezők behozzák az igásállatokat, és a kerekes járműveket, ezzel az emberiség legjelentősebb kultúrnövénye lehetett a burgonya, a kukorica, és jelentőssé vált a bab és a paradicsom. Még nem olvastam olyan történészt, aki felismerte, hogy mint kapott az emberiség az amerikai kultúrnövények elterjedésével. A Nyugat a húsfogyasztásának felét annak köszönheti, hogy van krumpli és kukorica. Az emberiség élelmezésének két fontos pillére lett, hogy a természetes csapadékra épülő élelemtermelés elterjedt Amerikában és Óceániában.

A felmelegedést mégis csak úgy őrizte meg a kor emberisége, mint egy a fajok szinte mindegyikének kipusztulását fenyegető vízözönt. Azt azonban még a jelenkor tudománya sem hangsúlyozza, hogy a vízözönt nem a megnövekedett csapadék, hanem a jégolvadás, és annak hatására a tengerszínt mintegy 70 méteres emelkedése okozta. A tengerszint emelkedésének köszönhetjük, hogy Eurázsia enyhe telű térségeiben a folyóvölgyek önözhetővé váltak.

Legalább Európa történészeinek azt kellene tudatosítani, hogy a négy évszakos, fagyos telű térségben csak az időszámításunkat követő első évezred végén, a kis Nyugat-Európában termeltek gabonát. E nélkül ma lényegesen kevesebb ember élhetne a földön.

Itt merül fel, hogy a tudomány alig foglalkozik azzal, hogy mikor, mennyi ember optimális eltartása volt biztosítva a kor technikai eszközeivel. Pedig e nélkül nem alkothatunk reális, tudományos véleményt arról, hogyan alakult a földünk emberek eltartó kapacitása.

Azt kell tartani az ember számára optimális létszámnak, ami mellett a lakosság a legjobban élhet. Mai fogalmakkal, hogy melyik élettérben hány ember élhetett a maximális egy lakosra jutó jövedelemmel. Ezzel mérve, mivel mostan a legmagasabb ez egy emberre jutó jövedelem, fajunk létszáma ugyan a legnagyobb, mégis a legközelebb vagyunk a föld optimális embert eltartó képességéhez. Az optimális eltartó képesség korábban csak azon múlt, mennyire alkalmasak a földünk adottságai az ember eltartására. A felmelegedés követő szántóföldi, öntözéses gabonatermelés csak viszonylag kis területen, a szárazföld huszadán volt megvalósítható, de mégis ezen élt a kor emberiségének nagyobb fele. Elég arra gondolni, hogy az öntözéses gabonatermelés lakosságeltartó képessége százszor nagyobb volt, mint előtte a gyűjtögetésé.

Az európai történészeknek azt kellene hangsúlyozni, hogy a természetes csapadékra épülő, telet elviselő gabonatermelés eltartó képessége, a 20. század előtt tizede sem volt az öntözéssel termelt gabonáénak, de ez a múlt században szinte azonos szintre emelkedett, de hússzor nagyobb területen megvalósítható. Ma már a legtöbb gabonát és a legolcsóbban az amerikai farmerek termelnek. Náluk a kukorica önköltségi ára a farmer egy órai munkája.

Egyik elhanyagolt szempontja az ipari forradalomnak, hogy az az ipari termékek önköltségét a tizedénél is kisebbre csökkentette, ugyanakkor a mezőgazdaságban a következő háromszáz évben alig hozott változást. Az agrártechnikai forradalmat a mezőgazdaság gépesítése és a biológiai tudomány megjelenése jelentette. A mezőgazdaságban a technika szerepe viszonylag jelentételen volt.

Új, mezőgazdaságra épülő magas kultúrát eltartani képes életteret először Nyugat-Európában teremtett az ember azzal, hogy télállóvá szelektálta a fagyérzékeny búzát és árpát. Ezzel az emberiség számára magas kultúrát eltartóvá tette a négy évszakos területeknek nemcsak a síkságait, de a dombvidékeit is. Ilyen térség azonban Amerika és Óceánia felfedezése előtt szinte csak a kis Nyugt-Európában volt. Amerika és Óceánia felfedezése azonban megtízszerezte a természetes csapadékra épülő szántóföldi gabonatermelésre alkalmas területet. Alig ötszáz évre volt szükség, amíg a kis Nyugat-Európa kultúrája kebelezte be a tízszer nagyobb két általa felfedezett és betelepített kontinenst, amik még ma is az ember számára alkalmas, de alulnépesedett életteret jelentik. Mivel a fajunk létszámának a növekedését aligha lehet 10 milliárd alatt megállítani, első sorban erre a két kontinensre lehet számítani. Ez már száz éve így van. Az agrártechnikai forradalom eredményeit elsősorban az Egyesült Államoknak köszönhetjük. A földünk embert eltartó képességének növekedését, az elmúlt száz évben, elsősorban az amerikai farmerek biztosítják, akik megsokszorozták a természetes csapadékra épült mezőgazdaság hatékonyságát.

A 20. század ugyan több történelemformáló technikai találmányt hozott, és ezek többségének hatását még felmérni sem tudjuk, de a természetes csapadékra épülő farmergazdaságok forradalmát az egyik legnagyobbnak tartom. Ezért lep meg, hogy ennek a szerepével alig foglalkoznak. Még annak az említésével sem találkoztam, hogy az elmúlt száz évre összevetették volna az önözéses és a természetes csapadékra épülő gabonatermelésében történt változást, hogy mekkora különbség keletkezett e két gabonatermelés hatékonyságában.

A felmelegedéssel riasztgatók figyelem még arra sem tért ki, hogy a felmelegedés melyik kultúrát hogyan érintheti. Pedig óriásiak ebben a tekintetben is a különbségek.

A túlnépesedés.

A túlnépesedő országokban nagyobbak lesznek a nehézségek, a fő nyertesek az alulnépesedettek lesznek. A túlnépesedés ugyanis százszor több problémát okoz, mint a felmelegedés.

A sarkkörökhöz közel fog jelentkezni a legnagyobb előny. Erre a puritán lakosságú és fejtett Kanada fogadóképes, Szibéria kevésbé. Az Északi Jeges Tenger hajózhatása Oroszországon ugyan többet segít, de ez Oroszország számára aránylag többet jelent, de emberiség számára nem lesz olyan jelentős.

Arról a tudósok nem mondtak még semmit, hogyan alakul a csapadék mennyisége a 2-3 fokkal magasabb éghajlat esetén. Ennek ellenére a jelenlegi csapadék sem okozna ivóvíz hiányt, ha a szállítását megoldanánk. Ma akár csővezetéken, akár hajóval is olcsón szállítható.

A tengerszint 2-3 métert emelkedése elleni védekezés ugyancsak nem jelentős költséggel jár. A néhány tízezer kilométer 3-4 méter magas védvonal egy kilométer megépítése egyetlen százalékába nem kerülne, mint az autópálya, vagy a szupergyors vasútvonal. Ma már a tengervizek haltermelése az édesvízi tavakkal azonos területhasznosítás. Becsélésem szerint, nem kellene 100 ezer kilométer 4-5 méteres védőfalat emelni, ami kevesebb, mint amennyi közúti és vasút pályát építünk tíz év alatt. Hiszen a tengerszint lassan emelkedik, az idő nem sürget.

A néhány méteres tengerszint emelkedéshez való alkalmazkodás ma tized annyi munkaórába nem került, mint a Kínai Nagyfal, vagy a Kínai Nagycsatorna építése annak idején. Ezeket a 2-3 százmillió lakosú Kína ásóval, kapával, lapáttal, talicskával megépítette, ma a harmincszor népesebb, és százszor fejlettebb technikájú emberiség számára nem nagy feladat.

A legnagyobb változást azonban az okozza, hogy az emberiség korunkban először legyőzte a meleget, megoldotta a hűtést és a légkondicionálást. Fajunk megjelenése óta a meleggel szemben tehetetlen volt. A hideg ellen nem könnyen, de eredményesen tudott védekezni. A meleg elleni védekezést alig száz éve ismerjük, csak a szükséges energia biztosítása volt drága. Ezt egyre jobban megoldják az olcsóvá vált napelemek. Korunk egyik nagy eseményének minősítem, hogy ahol melegen süt a nap, ott olcsón megoldható a hűtés. Ehhez járul az energia tárolás néhány évtizeddel ezelőtt ismeretlen megoldása. Ma már a küszöbünkön dörömbölnek a villamos energiával működtetett személykocsik. Ezek elterjedése lesz a levegőszennyezés legnagyobb csökkentői.

A felmelegedéssel riogatók két tényezőre, a felmelegedéssel járó előnyökre és a várható tudományos eredményekre nem gondolnak.

Mivel mérjük a földünk eltartó képességét?

Mennyien, és milyen jól élünk. Ezzel mérve, még soha nem álltunk ilyen jól, mint jelenleg. Száz éve még ötöd ennyin voltunk, és sokkal rosszabbul éltünk. Történelmünk során mindig túlnépesedettebb faj voltunk, mint jelenleg.

Soha olyan gyorsan nem javult az egy emberre jutó jövedelem és vagyon, nőtt a várható életkor, és elképzelhetetlenül az iskolázottság. Ezt az elképzelhetetlen eredményt nem látta előre senki. Annak ellenére, hogy száz év alatt a létszámunk ötszörös lett, felére csökkent a mély szegénységben élők száma. A várható életkor száz év alatt többel nőtt, mint fajunk élete során bármelyik évezreden. Az iskolázottság többel nőt, mit előtte a fajunk életében összesen.

Vannak ennél jobb mutatóim is.

A testmagasság az utóbbi száz évben többel nőtt, mint előtte bármelyik ezer év alatt.

Az alultápláltság volt fajunk egész életében a legnagyobb halálok. Jelenleg a túlsúlyosság az emberiség gazdagabb felében nagyobb halálok, mint az alultápláltság.

A második világháború óta a fejlett világon belül nem volt jelentős háború. Jelenleg még a túlnépesedő világban sem jellemzők a háborúk. Erre a fejlett világ hadereje vigyáz.

A fejlett világban szinte jelentételen a gyermekhalandóság. Az elmaradtban is a töredékére csökkent. Ez annak köszönhető, hogy az egészségvédelemre többet fordít a társadalom, mint a hadseregére. Ezek aránya korábban mindig fordított volt. A tengerszínt emelkedése nem jár annyi költséggel, mint amennyivel az Egyesült Államok a megtermelt jövedelméhez képest túlköltekezik a hadseregre és az egészségügyre.

A felmelegedéssel járó veszélyeket hangsúlyozók arról feledkeznek meg, hogy mennyi védekező kapacitással rendelkezett fajunk a jégkorszak végét jelentő felmelegedés idején, és mennyivel most.

A túlnépesedés.

A klímaváltozás miatt pánikot keltőknek fogalma sincs arról, hogy a kor legnagyobb problémája a túlnépesedés. Az emberiség évente mintegy 70 millió fővel szaporodik, és ez a többlet szinte csak Dél-Ázsiát és Afrikát sújtja. A túlnépesedés százszor nagyobb terhet jelnet a környezetre, mint a nem szaporodó népességű ipari államok légszennyezése. 1990 óta Kína azzal tett miden technikai változásnál többet a klímaváltozás ellen, hogy 500 millióval kevesebben születtek.

A másik oldalon a gyermekhalandóság elleni harcoló jótékonyságnak köszönhetően közel 500 millióval csökkent a gyermekhalandóság. Arra senki sem gondolt, hogy ennek az eleve túlnépesedett, és továbbra is túlnépesedő térségnek milyen terhet fog jelenteni ezek felnevelése, életfeltételeinek biztosítása.

Akinek fogalma van arról, hogy 500 millióval kevesebb kínai, és 500 millióval több afrikai mennyit jelent az emberiség sorsa szempontjából, az nem a levegőszennyezést tartaná a fajunkat fenyegető legnagyobb veszélynek.

Az emberiség sorsán legnagyobb segítségének a fogamzásgátlás megoldását és elterjedését tartom. Becslésem szerint mintegy kétmilliárddal kevesebb gyermek született annak köszönhetően, hogy a fejlett világban elterjedt, és tejed a túlnépesedő és ezért lemaradó világban a születések száma.

Még egyetlen történész sem ismerte fel, mi lenne a fejlett világban, ha nem élnének a fogamzásgátlással. A Nyugat népei az elmúlt száz évben is úgy szaporodtak volna, ahogyan a 19. században, egy milliárddal többen lennének. Az egy milliárddal népesebb Nyugat nem tarthatna ott, ahol tart.

Még az sem merült fel, hol tarthatna az emberiség nagyobb fele, ha ott ma két milliárddal kevesebben élnének.

A latin amerikai országok egy lakosra jutó jövedelme nem negyede, csak a fele lenne a lassan szaporodó két észak-amerikaiakéhoz viszonyítva.

Dél-Ázsia népei egy milliárddal kevesebben lennének, ha ott is egyetlen gyermeket vállalhatnának, mint Kína városiban. India azért marad le az egy lakosra vetített jövedelemmel és vagyonnal, mert 1990 óta 500 millió lakossal gyarapodott, Kínához viszonyítva. A másik 500 millióval a többi dél-ázsiai országban gyarapodott a lakosság.

Afrikában szaporodik leggyorsabban a lakosság. Nigéria lakossága száz év alatt hetvenszeresére nőtt. Ilyen lakosságnövekedést egyetlen gazdag és hatékony puritán ország sem tudott volna elviselni.

Egy mondatban összefoglalva.

A túlnépesedés százszor annyiba fog kerülni, mint a felmelegedés.