Kopátsy Sándor                EH                   2018 05 31

A fogamzásgátlás

Harari

Miután a Homo sapiens áttért a talált nyers termékek fogyasztásáról a tápláléka megsütése és megfőzése utáni fogyasztására, a gabona megőrlésére. élesztővel történt vegyítése utáni megsütésre, és az állattenyésztésre az emberiség társadalmi szerveződéseinek az lett az elsődleges feladata, hogy az ösztönükből adódóan többen születek, és ezekből több és jobb munkaképes lakos lett, mint amennyit a társadalom foglalkoztatni tudott.

Harari ezt a legnagyobb becsapásnak minősítette, holott az ő véleménye szerint is előtte a Homo sapiens is az állatvilágon belül egy viszonylag jelentéktelen állat volt, ezred akkora volt a példányszáma, mint jelenleg, és csupán abból élt, amit talált és nyersen elfogyasztott. A tűzet ugyan már ismerte, az adott számára a hideg, a ragadozók és a vérszívó rovarok elleni védelmet. A tűz legfontosabb hatásáról, hogy a megsütött, megfőzött táplálék kevésbé fertőzött, és sokkal könnyebben emészthető táplálék lett, alig tesznek említést. Az emészthetőbbé tett táplálék elfogyasztása után több kalória maradt a Homo sapiens agya által igényelt kalória kielégítésére.

Amit fajunk agyának fejlettsége elért, azt elsősorban annak köszönhette, hogy könnyebben emészthetővé tette a táplálékát. A biológusok most kezdik felismerni, hogy az agyfejlődésünk szempontjából, mennyire fontos szerepet játszott a táplálék emészthetőbbé tétele.

Jó ötven éve izgatott a kérdés: A Homo sapiens mért rekedt meg százhúsz ezer évre szülőhelyén Dél-Afrikában. Ezt követően azonban az új életterekben is képes volt berendezkedni. Mielőtt a Homo sapiens megjelent Eurázsiában az életvitelében nem történt semmi változás. Érdekes módon, először a legkedvezőtlenebb élettérben, a sarkvidéki tundrán szelídítette magához a kutyát, mint védelmezőjét és vadásztársát. Ez után a kutyáival együtt beépült, együtt élt a rénszarvas csordákkal. A történészek is kevés figyelmet fordítanak erre, pedig ez volt, amikor a Homo sapiens elindult az állatok domesztikációja irányába. Sem a kutyák, sem a rénszarvascsordákba beépült emberek száma nagyon kicsi volt a rénszarvas csordák állományához viszonyítva. Pedig a Homo sapiens számára elindult valami nagyon fontos. A kutya lett az első az ember érdekét szolgáló domesztikált állat.

Harari sem hangsúlyozza, hogy mit jelentett a jégkorszak megszűnését okozó felmelegedés által kínált óriási ugrás, a háziállatok megjelenése. Az állatok domesztikációja nélkül nem történhetett volna a szántóföldi önözéses gabonatermelésre történő áttérés.

Ezt mindennél jobban bizonyítja a Harari által közölt grafikon. Az alig tízezer éve elkezdődött felmelegedés a Human sapienset a geológiai korokhoz viszonyítva nagyon gyorsan a földi élet urává tette. Jelenleg a földünkön élő embereknek és háziállatainak a súlyához viszonyítva a tizednyi lett vadállatok mennyisége. Ezt Harari az ember becsapásának minősítette, holott a Homo sapiens ekkor lett az állatból azoknál minőségi tekintetben sokkal fejlettebb biológiai lény, amikor domesztikálta az állatokat, és áttért a gabonatermelésre.

Ezt az ember teremtés mitológiái, köztük a biblia is felismerte azzal, hogy az embert, a Homo sapienset isten teremtményének csak akkortól kezdődően fogatuk el, amikor magának termelte meg az élelmezési szükségletét. Ugyanakkor az isten által teremtett ember túlnépesedő faj lett, aminek közel tízezer éven keresztül a saját halálozását fokozóvá kellett válnia. A Homo sapiens képessé vált arra, hogy a természet ura legyen, de azt, hogy ezzel egyre meghosszabbította a várható életkorát, megnövelte a várható életkorát, ezzel túlszaporodó fajjá vált. A Homo sapiens a szaporasága, a nemi ösztöne az maradt, ami a 25 év körüli várható életkor mellett újratermelte a létszámát. Előtte mintegy 140 ezer évig elengedhetetlen szüksége volt arra, hogy a nők és férfiak szinte folyamatos szexuális vágyukat kielégítve biztosítsák a létszámuk nagyon lassú növekedését.

Még egyetlen társadalomtudósnak sem jutott az eszébe, hogy fajunk 140 ezer évig szabadon élhette ki a szinte állandó szexuális vágyát. Erre szükség volt annak érdekében, hogy fajként fennmaradhasson a maga 25 éves várható életkora mellett. A fajuk életének első 140 ezer évében szaporodásunk nem haladta meg az évi 1 ezreléket. Ezt egyértelműen bizonyítja, ahogyan alakult a Homo sapiens létszáma a gyűjtögető életmódban, amikor nem volt jövedelem elvonás, nem voltak embert, vagyonát pusztító háborúk és nem üldözték a tudásvágyat.

Majd nagyon gyorsan szaporodott volna az ember a pásztorkodó ás növénytermelő társadalmakban attól kedve, hogy gabonát termelt, és háziállatokat tartott. A jobb életkörülmények, mindenekelőtt a jobb táplálkozásnak köszönhetően megnőtt a várható életkor. Fajunk létszáma a klímaváltozáskor néhány millió volt. Ezzel szemben az utóbbi alig tízezer évben a Homo sapiens létszáma ezerszeresére nőtt.

A fajok történelmében az első olyan faj voltunk, ami ennél is sokkal gyorsabban szaporodott volna, ha az osztálytársadalmak nem növelik a halandóságot, nem zsákmányolják ki a dolgozókat, nem pusztítanak embert és értéket a háborúzásokkal, és nem üldözik az ember tudásvágyát. Elég lett volna feltenni a kérdést: Hogyan nőtt volna a fajunk létszáma, ha a várható életkor messze meghaladja az osztálytársadalmakban nők szülőképes korát, ha nem növelik a többség nyomorát, nem háborúznak, és nem üldözik a tudásvágyat.

Eddig csak azt csodáltam, hogy a Homo sapiens társadalmai ösztönösen felismerték, hogy mikor lett az emberszabású állat ember. De azt, hogy ez az ember elképesztő feladatra lesz képes, rövid 8-10 ezer év alatt, maga és a szolgálatába domesztikált állatai foglalják el a föld ember és állat állományának kilencven százalékát. Ez a biológiai csoda azonban csak azért történhetett meg, mert az ember a fajának spontán szaporaságát nem csökkentette volna a halálozása fokozásával a tört részére.

Pedig hasonló a csúcsragadozóknál, a nagy macskáknál és a ragadozó madaraknál közismert. Ezek is elpusztítják, megölik, nem táplálják a saját fajuk túlnépesedését. Elég lett volna a túlszaporodó Homo sapiensre is elfogadni, hogy ellenségei hiányában magára kellett vállalni a túlszaporodásának féken tartását.

A halálozás fokozása a Homo sapiens számára is megkerülhetetlen társadalmi érdekévé vált. Mivel a fajunk fejlett agya nem vette tudomásul a halálokozás szükségességét, az uralkodó osztályok ezt a szükségességet elhallgatták. Ez esetben is az történt, mint a Homo sapiens túlvilági életet elfogadása esetében. A fejlett agyunk a halállal történő megsemmisülést nem tudta elfogadni, tehát kitalálta a halál utáni életet.

A 20. század elején aztán a tudományos és technikai forradalom megoldotta a fogamzásgátlásnak azt a módját, ami a szexuális ösztön kiélését már nem korlátozta. Mivel a fogamzásgátlás a már gazdag és iskolázott társadalmakban mindenki számára elérhetővé vált, spontán, társadalmi beavatkozás nélkül a létszám újratermelési szintje alá csökkent a születések száma. Ezzel nemcsak megszűnt a halálozás társadalmi fokozásának a szükségessége, hanem még a létszám tartásához szükséges alá is csökkent a gyermekvállalás.

Fajunk történelmében először kellett a fejlett társadalmaknak anyagilag támogatni a szülők gyermekvállalását, mert az olyan alacsony szintre csökkent, hogy elégtelenné vált a társadalom munkaerőigénye számának és minőségégének biztosítására. Ezt a feladatot minden fejlett társadalom elvállalta, de csak a kellő létszámra gondolva, a minél több gyermekvállalást ösztönző rendszert működtet. Ott is a gyermekvállalás számát támogatja, ahol már a munkaerő számánál fontosabb lett annak a minősége. A jelenkorban már olyan fejlett a nemzeti államok közti munkamegosztás, hogy a munkaerő hiányzó mennyiségét importtal, befogadással is lehet pótolni. Ezt képtelen megérteni az EU brüsszeli vezetése, és minden áron a képzetlen munkaerő importját erőlteti.

A képzetlen munkaerő hiányát az Egyesült Államok már a hidegháború alatt elkezdte azzal, hogy a tömegárukat a Távol-Keletről importálta. Felismerte, hogy a jelenlegi technikai feltételek mellett a tömegáruk gyártásához nem nagyobb képzettség, hanem lelkiismeretesebb hozzáállásra van szükség. Weber szavaival élve, a tömegáruk termeléséhez elég a lelkiismeretes puritán munkaerő. A gazdag országokban azonban futószalagok mellett a képzetlen puritánok sem szívesen dolgoznak.

A tudományos és technikai forradalom óta nemcsak a munkaerő nagy többségével szemben nőtt meg a tudásigény, hanem a képzettséget nem kívánó munkák elvégzéséhez puritán erkölcsre van szükség. Ilyen munkaerő azonban csak a Távol-Keleten van. A közgazdászok még ma is az olcsó munkaerőt keresik, pedig a minőségével szemen támasztott igényhez viszonyítva hatékony munkaerőre van szükség. Minél több mozzanatra bontják a termelési folyamatot, annál fontosabb, hogy abban ne legyen gyenge láncszem.

Jelenleg a világgazdaság kétötödében puritán erkölcsű lakosság képes a társadalom hatékony működtetésére. A nagyon értékes termelőeszközök gyártására, működtetésére magasan képzett és tehetséges munkaerőre van szükség.

Korábban a teherhajók ki- és berakásához sok képzetlen munkás fizikai erejére volt szükség. Ma nagyon drága technikával felszerelt kikötőkben néhány nagyon képzett és tehetséges darukezelőn múlik a ki- és berakás hatékonysága. Olcsó fizikai munkásra nincs is szükség. Századnyi, de többségében magasan képzett, jól megfizetett munkaerő órák alatt elvégzi a ki- és berakodást.

Korábban a bányákban csákánnyal, lapáttal végzett fizikai munkára volt szükség. Jelenleg sokmillió dollárba kerülő kombájnokon, század annyi magasan képzett és szelektált képességű mérnök végzi a kitermelést. Fizikai munkavégzésre alig van szükség.

Korábban a mezőgazdasági termelésben sok képzetlen munkás fizikai munkával termelt. Jelenleg nagyon drága, de hatékony gépeken kell a farmercsalád tagjainak dolgozni. Száz éve még a mezőgazdaságban dolgozott a munkaerő többsége, jelenleg néhány százalék, ráadásul családi vállalkozó is bőven elegendő.

A Homo sapiens nemi tekintetben is sapiens lett.

A vallásokat teremtő mitológiában, alig 10 ezer évvel ezelőtt az ember isten teremtménye lett abban a tekintetben, hogy uralma alá vonta a földet, szexuális tekintetben azonban állat maradt. A 20. század elejéig utódlás mennyiségéről nem az érdek, hanem továbbra is az ösztön döntött. Ezért a társadalomnak kellett arról gondoskodni, hogy ne pusztítsa el a túlnépesedése. A Homo sapiens nemi tekintetben akkor szűnhetett meg állatként viselkedni, amikor fogamzás nélküli és élhetett szexuális ösztönével.

Ennek tudatában tekintem a fogamzásgátlás megoldását a Homo sapiens legnagyobb forradalmának. Ez egyértelművé vált azzal, hogy az ember csak akkor lehetett Homo sapiens, amikor maga döntött az utódvállalásban. A fogamzásgátlóknak a társadalmi érdek szolgálatába állítása egyelőre csak a puritán népek túlnépesedését oldotta meg.

Jelenleg az emberiség egy ötöde, a puritán Nyugat és a már gazdag Japán és a kis tigrisek nem szaporodnak. Ezek körében akkor sem lesz túlszaporodás, ha bármilyen nagy lesz a gyermekvállalás társadalmi támogatottsága.

1990 óta Kínában, az emberiség még szegény, de puritán ötödében erőszakkal egyetlen gyermek vállalhatóságára korlátozták. Ezzel megszűnt a túlnépesedés, sőt lazítják a korlátozást.

Jelenleg felgyorsult a latin katolikus, és az ortodox keresztény népek körében is fogamzásgátlók használata. Néhány évtizeden belül ebben a harmadik ötödben is leáll a túlnépesedés.

Jelenleg az emberiség kétötödében, Dél-Ázsiában, a Közel-keleten és a Szahara alatti Afrikában megállíthatatlannak tűnik a túlnépesedés. Ezt megállítani csak a fejlettek anyagi ösztönzés, és az iskolázottság növelése lesz képes.