Kopátsy Sándor
EH 2018 05 03
Meddig él az ember
Betoldás a Harari
könyvhöz
Harari könyvében elutasítással
olvastam a halál elleni sikeres védekezésről írt véleményét. A magam életét is
eltúlzottnak tartom, de nem hiszek a halál legyőzhetetlenségében. Az életet
megunhatónak tartom. Azt ugyan viszonylag korán felismertem, hogy a hosszú élet
titka az érdeklődés fenntartása. Vagyis az élet addig hosszabbítható, amíg az
érdeklődés fenntartható. A 60-as évek elején a magán nyugdíjpénztárak elleni
harcban felmértem, hogy a jelenkori egészségügyi ellátás mellett
megállíthatatlanul nő a nyugdíjas évek száma. Pedig akkor még csak a fejlett Nyugat
társadalmaiban ismerkedtem a problémával. Tudomásul vettem, hogy a fajunk
múltját a munkaképes kor elérése előtti halálozás magas szintje jellemezte. A
jelenkor fejlett államaiban azonban a munkaképes kor előtti halálozás szinte
eltűnt. Ugyanakkor a gyermekvállalás és a munkaképessé válás egyre kitolódott a
30-as évekbe. Fajunk eddigi életének 95 százalékában a munkára való felkészülés
ugyan nagyon korán kezdődött. A járóképes gyerekek már aktív résztvevői voltak
a táplálékszerzésnek. A gyermekvállalás is a nemi érettséggel elkezdődött.
Jelenleg a munkaképessé válás és a gyermekvállalás többsége 30 éves kor utánra
tolódott. Ugyanakkor a várható életkor az elmúlt száz évben többel nőtt, mint
előtte a fajunk egész életében. Ezt látva érhető, hogy Harari ezen a téren
csodát vár.
Kínában a várható életkor ötven
éve 45 év volt és mára 75 évre ugrott. A Homo sapiens mintegy 150 ezer éve első
140 ezer évében a várható életkor 25 év közelében stagnált. A következő közel
tízezer év alatt a várható életkor 45 évre nőtt. Ez a lassú növekedés is ez idő
alatt az elviselhetetlen túlnépesedést eredményezett. Erről nemcsak Harari, de
a társadalomtudományok tudomást sem vettek. Pedig az öntözéses gabonatermelés
és pásztorkodás megjelenése óta csak olyan társadalmak jöhettek létre, amelyek
szervezetten, a nyomos fokozására, a folyamatos háborúzásra és a tudásvágy
üldözésére kényszerült. Mivel azt a kényszer a társadalmi tudat csak úgy
viselhette el, ha a szükségességét eltagadta. Ezt Harari sem veszi tudomásul.
Az osztálytársadalmak embertelenségét elfogadni nem képes forradalmárok
elsődleges célja a nagyobb jövedelmi egyenlőség, a háborúk megszűntetése, és a
tudásvágy felszabadítása volt. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy az nagyon
gyorsan túlnépesedést okozott volna, tehát még a korábbinál is több nyomort,
háborút és tudásüldözést.
Még a zseniális Marxnak sem jutott az eszébe, hogy az általa elképzelt
kommunista társdalomnak mekkora lett volna a népszaporulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése