A lemaradó társadalmak nagyvárosinak instabilitása Harari könyvhöz

Kopátsy Sándor                EH                   2018 05 18

A lemaradó társadalmak nagyvárosinak instabilitása

Harari könyvhöz

Hetvenöt éve olvasok rendszeresen társadalmi irodalmat. Ma mégis meglepett az észak-amerikai és a latin amerikai nagyvárosok gyilkossági statisztikája 2000-2017 között. A kommunikációk adatai alapján az a nézet alakul ki, hogy az Egyesült Államokban, ahol alkotmányos jog a fegyvertartás, és a családok nagy többsége fegyverekkel is rendelkezik, magas a lakosság fegyveres emberölése.

Mindig nagy híve voltam az Egyesült Államok alkotmányának, de a korlátozás nélküli fegyvertartással nem értettem egyet. Belátom, hogy a fajunk életében sokszor volt olyan a helyzet, hogy jobb megoldás volt, ha mindenkinek van fegyvere, mint amikor csak ragadozóknak és a bűnözőknek van. Ma már el tudom képzelni, hogy a gyűjtögető és a még nem stabilan berendezkedett társadalmakban több ember életét mentette meg a fegyvere, mint amennyi embert emberek öltek meg a fegyvereikkel.

Ezt a fajuk pusztulásával fenyegetett állatok ösztönösen felismerték, és akkor jártak jobban, ha a fegyverrel rendelkező ember végelme alatt voltak nagyobb biztonságban. Ezt már az első domesztikálódás során felismertem, mikor a jegesmedvék és a farkasok elleni védelmük érdekében befogadták az embert a kutyáival. Az ember ugyan alapvetően a levágott rénszarvasokon élt, de ez az áldozat sokkal kisebb volt, mint amit a ragadozók okoztak. A rénszarvasok nemcsak megtűrték a közük élő embert, hanem szállították a gyaloglásra még, vagy már nem képes személyeket és a szükséges felszereléseket.

Az a tény, hogy ma ötször annyi háziállat él, mint vadállat, azt bizonyítja, hogy a domesztikáció nemcsak az ember, de a háziállatok érdekét is szolgálta és szolgálja. Harari is csak azt látja, hogy a vadon élő állatok a domesztikációjuk során elveztették a szabadságukat, de azt nem veszi tudomásul, hogy ezt a háziállatok nem így érzik, és sokkal kevesebben lennének, ha az ember nem fogadja be segítségének.

Még ennél is nagyobb súlya van annak a ténynek, hogy nemcsak a domesztikálódott állatok sokasodtak, de az emberek is. Ma ezerszer több ember él a földön, mint az állatok domesztikációja előtt. Az a tény, hogy ma az emberek és az egy kilónál nehezebb állatok tízszer nagyobb súlyt képviselnek, mint a vadon maradtak, azt mutatja, hogy az utóbbi alig tízezerében emberszabású lett a világ.