Kopátsy Sándor EH 2011-10-21
AZ OSZTÁLYTÁRSADALMAKON TÚLLÉPÉS FELTÉTELE
Jó tíz éve jutottam el annak felismeréséhez, hogy minden osztálytársadalom elsődleges feladata volt a népesség növekedésének korlátozása. Minden ennek volt alárendelve.
Ezen az úton ugyan korán elindultam, de az általánosításhoz csak ötven év múlva jutottam el.
Az első figyelmezetés egy Amerikába kikerült magyar demográfustól, John Hajnaltól kaptam. Ő ismerte fel először, hogy a nyugat-európai közpépkor ezer évig tartó fölényének a kulcsa a kiscsaládos jobbágyrendszerben rejlett. Ez volt az első olyan gyermekvállalást csökkentő mechanizmus, ami mintegy megfelezte a gyermekvállalást, ezzel a spontán népszaporulatot, ezzel felezte a felesleges népesség elpusztítását. Hajnal ugyan nem jutott el ilyen kemény és egyértelmű következtetésre, de ez következett belőle azzal, hogy a kiscsaládokban a nők átlagos szülése felére csökkent a nagycsaládos társadalmakkal szemben.
A kiscsalád azt jelenti, hogy a család csak két generációs lehet, nem megengedett abban a harmadik generáció megjelenése. Ezt tekintem az osztálytársadalmak történetében a legnagyobb forradalomnak.
Nyugaton a sötét középkor évszázadai után, a nyugat-európai agrártechnikai forradalommal párhuzamosan, kialakult kiscsaládos jobbágyrendszer kialakulását rejtély övezi. A tudatosság nyomtalanul eltűnt, pedig a politikai és a vallási szervezet ennek megfelelően alakult át.
A történészek ugyan világosan látják, hogy a rabszolgákkal működtetett mezőgazdasági nagyüzem azért alakult át kiscsaládos jobbágytelkekre osztott földbirtokká, mert az utóbbi jobb érdekeltséget teremtett a munkavégzők, és kevesebb irányítási és felügyeleti gondot, a tulajdonos számára. A történészek indoklása világos, de a racionális cél nem magyarázza a történelmi fordulatot, hiszen az a gyermekvállalás korlátozása volt. Az is elképzelhető, hogy akik a kiscsaládos jobbágyrendszert kialakították, csak a gazdasági racionalizmust látták. A történelemben előfordul, hogy más volt a cél, és más lett a történelmi hatás. Azt is belátom, hogy a kiscsaládos jobbágyrendszer csak a természete csapadékra épülő, állati igazerőt alkalmazó mezőgazdaságban volt a legjobb megoldás. Sem a pásztorkodó, sem az öntözéses növénytermelő kultúrában nem fért bele a kiscsaládos üzemforma. Ezért fogadom el, hogy a Nyugat ezer éve történt felemelkedésének és diadalútjának kulcsa Európa nyugati felének gazdaságföldrajzi adottsága. Csak a viszonylag enyhe telű, mintegy ezermilliméteres, a természetes csapadékú, nagyon tarka adottságú térségben verhetett gyökeret az a mezőgazdaság, amire középkori Nyugat épült. Ezért mondhatjuk, hogy a Nyugat felemelkedését a Golf-áramlatnak köszönhette.
Ennek ellenére bámulatos a kiscsaládos jobbágyrendszert kialakító világi és egyházi alkalmazkodás.
A jobbágytelek mérete a két munkaképes szülő által működtethető üzem volt, amelyik a gyerekek eltartására is elegendő volt, akkor is, ha a gabonatermés és a munkaidő mintegy ötödét elvonta a földbirtokos és az egyház. Mindkettő, mivel földbirtokos, igyekezett a jobbágytelkek nagyságát megőrizni, és kényesen vigyázott arra, hogy ne jöhessen létre több házasság, mint amennyi jobbágytelke volt. Erre az egyház vigyázott a legjobban. Nyomát sem találtam a történészek munkáiban annak a rendkívül fontos ténynek, hogy a nyugati keresztény egyház hogyan alakította át a kiscsaládos rendszer igényéhez a házassági szentséget. Korábban, és a jelenkorig minden más kultúrában a házasságot a nagycsalád fejei kötik. A kiscsaládos rendszerben a jobbágyok közti házasságot a földesúr engedélyéhez, a jobbágytelek biztosításához kötötték. Az egyház csak az ilyen házasságot ismerte. Az ilyen engedélyezett házasságon kívül születettek még keresztények, sőt legális állampolgárok sem lehettek. Ezeket meg sem keresztelték, nem lehetett a temetőkben eltemetni.
A kiscsaládos jobbágyságban tehát csak annyi család jöhetett létre, amennyi jobbágytelek volt. Ha szaporodott a lakosság, kitoldódott a házasságkötés ideje, ezzel a legtermékenyebb korban születhető gyermekek száma. Ennek következtében a nyugati feudális társadalmakban a házasságkötés mintegy tíz évvel kitolódott, azaz 3-4 szülés kiesett.
Ennek volt köszönhető, hogy a nyugat-európai feudális társadalmakban fele akkora sem volt a túlnépesedési nyomás. Ezt a tényt azonban a történészek mindmáig tudomásul sem vették.
Ennek azonban nagy ára volt. Mivel nem volt megoldható a fogamzásgátlás, a lakosság legaktívabb szexuális korában nem élhetett normális szexuális életet. Ezt a tényt a történészek tudomásul sem veszik. Pedig ez a magyarázata annak a középkori szellemnek miben a vallási bigottság és a féktelen indulatok keverednek.
Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy megszűnjön a túlnépesedési nyomás, de bőven elég volt ahhoz, hogy a Nyugat magasan megelőzzön minden más kultúrát. Az utóbbi ötszáz évben a nyugati társadalmak tudományos, technikai és katonai fölénye jellemezte a világtörténelmet.
Fordulat csak a 20. század második felében történt, amikor előbb a puritán Nyugaton leállt a túl-népesdés, aztán a Távol-Keleten is. Ez csak azért történhetett meg, mert megoldódott a fogamzásgátlás, lehetővé vált, hogy csak akkor szülessen gyermek, amikor a szülők akarják. Ennek köszönhetően kiderült, hogy a jómódú és iskolázott szülők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a létszám fenntartásához elegendő.
A távol-keleti áttörés azonban Kínában történt, ahol büntetik az egynél több gyermek vállalását. A Nyugat ezt a világtörténelmi eseményt negatívan ítéli meg, holott az egyetlen sikeres megoldást jelentette. Ideje volna felismerni, hogy a kínai népességkorlátozás volt fajunk életében az egyetlen sikeres megoldás, amikor egy még szegény nép megállította a túlnépesedését. Aminek eredményeképpen közel másfélmilliárd ember lépett a történelemben példátlanul gyors fejlődés útjára.
A tudományos és technikai forradalom vívmányaival csak az a társadalom képes gyorsan fejlődni, melyiket négy feltétel biztosít.
4. Megoldott a fogamzásgátlás.
Az utóbbi ma már minden társadalom számára elérhetővé vált.
Az első három feltétel spontán csak a Nyugat fejlett és puritán társadalmaiban jött létre a második világháború után. Ehhez a történelemben csak egyszer előfordulható kedvező feltételek voltak szükségesek. Európa nyugati felének élettere megtízszereződött, és a világ másik kilenctizede kizsákmányolhatóvá vált.
Ez a három feltétel már csak Kínában és Vietnámban adott.
Európa keleti felében ugyan a lakosság növekedése leállt, és a gazdaság is piaci alapon működik, de a lakosság viselkedése nem puritán. Ezért az alkalmazott módszertől függetlenül, képtelen a gyorsa fejődésre.
Az állami szinten ugyancsak gyorsan növekvő Indiában, Brazíliában és Törökországban a népesség növekedése messze meghaladja azt a mértéket, ami még megengedi az egy lakosra jutó gyors fejlődést. Ráadásul, csak a puritán népek viselik el azt a politikai centralizációt, nyugati szóhasználattal diktatúrát, ami nélkül a kínai módszer nem alkalmazható. Ezektől a felzárkózás ezért nem is várható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése