Csurka védelmében

Kopátsy Sándor PP 2011-10-15

CSURKA VÉDELMÉBEN

Háborog a szoclib tábor, mindenek előtt a magyar zsidó értelmiség, hogy a sok színház közül egy, a jobboldal kezébe került. Ráadásul Csurka István kapta az új színházi vezetésen a második helyet, darabjai színpadra mehetnek.

Soha nem gondoltam, hogy eljutok odáig, hogy a védelmébe szállok. Diákként, hetven öt éve a szélső jobb Nyilas pártot az ország létét fenyegető erőnek tartottam annak ellenére, hogy az egyetlen párt volt, amelyik nyíltan hirdette a feudális nagybirtokrendszer következetes felszámolását, azaz az én akkor legfontosabb célom. Tudtam, hogy Hitler győzelme esetén megszűnik Magyarország. Ugyanakkor azt is láttam, hogy a magyar nép még a demagógiára is fogékony, ha nemzeti. A Horthy-rendszer is azért lehetett elfogadott, mert a számomra mindig abszurd revizionizmust hirdette.

Aztán egyre jobban megtanultam, hogy a magyar társadalom tőlem jobbra áll, ezért előbb-utóbb a tőlem jobbra álló politikusok fognak mindig nyerni. A közép-jobb politika kisebb erőfeszítéssel is győz a gazdasági és szellemi téren sokkal erősebb szoclib politikával szemben. Ez valósult meg a 2010-es választásokon.

Ezt látom ma is, hogy a jelenlegi kormány hibáit hangosan kritizálók inkább erősítik, mint gyöngítik a kormány támogatását. Azt, hogy minden párt, főleg a hatalmon lévő veszít a támogatásából, minden választás után megértük, de azt még soha, hogy az ellenzékhez viszonyított fölénye megmarad. Ezt nem is annyira a saját munkájának, mint sokkal inkább az ellenzék hibáinak köszönheti.

Egy ellenzéki párt hibát követ el, ha társadalmi támogatottságánál sokkal hangosabban kritizál. Az SZDSZ azon bukott el, hogy minden áron nagyobb szerepre hajtott, mint amekkora társadalmi bázisa volt. Előbb csak a legjobban elutasított párt lett, aztán végleg elenyészett. Ezt mindenki másnál korábban leírtam. Most a szoclib ellenzék járja ugyanazt az utat. Nem nehéz megjósolni, hogy a következő választáson még kisebbek lesznek. Csak arról hangoskodnak, hogy miben hibázik a kormány, arról nem beszélnek, hogyan kellene munkára fogni a nagyon széles leszakadt réteget. Csak arról beszélnek, hogy mit csinál rosszul, nem arról, mint csinálna a szoclib ellenzék jobban.

Arról még megjegyzést sem olvastam, hogy ez az ellenzékiség a Jobbik erejét növeli. Nem sok politikusi fantázia kell annak felismeréséhez, hogy minél gyengébb a Fidesz, annál erősebb lesz a Jobbik. Még abból sem tanultak, hogy a Jobbik ott lett a legerősebb, ahol a baloldal fellegvárai voltak. A szélsőjobb rovására csak a közép-jobb képes erősödni. A szélsőjobbot semmi sem erősíti jobban, mint az elnyomása.

Ezért örültem annak, hogy Budapest sok színháza közül egy a jobb oldalé lesz. Nem érezhetik a jobboldaliak, hogy őket elnyomják a liberálisok. A liberálisok pedig lássák be, hogy százötven éve nekik a színházak, kabarék világában sokszor nagyobb szerepük volt, mint amekkora a társadalmi támogatottságuk, vagyis a politikai hátországuk.

Én azon kevesek közé tartozom, hogy a liberális erők túlsúlyának a kultúrában, azon belül a színházi világban, sokat köszönhetünk. A múlt század legnagyobbjai, élükön Adyval és Bartókkal, nem lehettek volna ilyen nagyok, ha nem élvezik a liberális zsidó értelmiség támogatását. Adyt és Bartókot a maga korában főleg a zsidó értelmiség ismerte fel. Bartók egyik utolsó hangversenyén a jelenlevők nagy többsége olyan volt, akiknek nem sokkal később fel kellett varrni a sárga csillagot.

Aczél Györgyben utólag azt becsülöm, hogy a nemcsak Németh Lászlóval és Illyés Gyulával tudott együttműködni, de Csórival és Csurkával is. Nem kaptak főszerepet a kulturális életben, de nem kellett hallgatniuk, sőt szerepeket, sőt pénzt is kaptak.

Most kaptak egy színházat, amikor a választók is az ország harmadik pártjának minősítették őket. Az a félelem sem alaptalan, hogy a következő választáson a második párt lesznek. Ha így lesz, nem a Fidesznek, hanem a hangoskodó liberálisoknak köszönhetik.

Jól emlékszem, hogy a kemény bolsevik években semmi sem népszerűsített jobban egy könyvet, vagy filmet, mint a pártlap elítélő bírálata. Ez így van ma is. Csurka darabjainak páratan sikerét már előkészítette a liberális ellenzék. Ennek felméréséhez nem kellett volna nagy ész.

Csurkát ugyan a politikai pályára alkalmatlannak, de az egyik legjobb színházi írónak tartom. Mint politikus csak az segítheti, ha színházhoz sem engedik.

Nekem ugyan nem jutott volna eszembe, hogy Csurkának a színházi életben szerepet kell adni, de messze egyetértek azzal, hogy adtak.

Orbán 2002-ben azzal hibázott, hogy politikai téren nem határolta el magától Csurkát, mert ha ezt megteszi, ő marad kormányon. Most politikai bölcsességnek tartom, hogy Csurka szerepet kap a magyar kultúrában. Ez a döntés annál indokoltabb, minél hisztérikusabban támadja a szoclib ellenzék balról.

Nekem ugyan nem jutott volna eszembe, hogy Csurkának a színházi életben szerepet kell adni, de messze egyetértek azzal, hogy adtak.