Válasz az Indexnek

Kopátsy Sándor L 2011-09-27

VÁLASZ AZ INDEXNEK

Alig telt el néhány óra, és sorra kaptam a baráti üzeneteket, hogy az Indexben Az ember, akire Matolcsy hallgat címmel írtak rólam. Elolvastam, az Indexben meg sem kísérlem a választ, az tehát nem nekik szól, aki a nézeteimmel ellentétes gazdasági személetet vallanak. Őket eddig sem tudtam meggyőzni, ez után pedig nem is nagyon érdemes. Ismerjük egymást régen.

Az írás szerzője JM szignót írt, talán nem is ismerem. Kapta a feladatot, amit lelkiismeretesen tejesített, érdeklődött utánam az ismeretségi körömből azoknál, akik az Index vonalával értenek egyet.

Azzal, hogy a szakmámban amatőr vagyok, nem kívánok vitatkozni, de a szerző annyit megtehetett volna, hogy elolvassa a könyvnapon megjelent könyven egyikét, amit az Akadémiai Kiadó jelentetett meg, amiben kifejtem közgazdaság nézetem.

Inkább az ismeretlen szerző néhány apró bökését tartom jellemtelennek.

Az igaz, hogy jelenleg 750 ezer forintos fizetést kapok a tanácsadásért. Ez sok, ennyi még soha nem volt pedig nyugdíjas korom előtt, már diákkoromban is, és utána mindig, volt mellékállásom. Gyerekkoromban megtanultam, csak annak vannak jogos igényei, aki megdolgozik érte. Az írás szerzője is meggyőződhetett volna, ha veszi a fáradságot, és olvassa ezt a blogomat. Nem adtam olyan tanácsot, ami ezen nem jelet meg azzal egy időben. Ami azon nem jelent meg, azt nem én tanácsoltam, de az lehet, hogy egyetértettem volna, de ez nem lehet vád.

Ha valaki megnézi mennyi írásos anyagot adtam át, kiderül, hogy egy oldalra nagyon kevés jut. Nem beszélve, hogy egy külső tanácsadó nem foglal el irodát, nem kell titkárnő.

Az meg nálam erkölcsi bizonyítván, hogy az elvi vitában a fizetésről publikálnak. Sajnos a liberális gazdaságpolitika, azaz önök, oda juttatta az országot, hogy a lakosság 90 százaléka számára ez felháborítóan sok. Ezért egy erkölcsös ember ilyennel nem érvel, főleg nem húzza alá. Nekem vannak olyan barátaim, volt munkatársaim, akik az elmúlt húsz évben egy nagyságrenddel többet kerestek, mint én. Többségük az Index rendszeres olvasója.

Idézem: „Úgy vélte, a magyar társadalmi válság egyik csodája, hogy a gyengén felszerelt iskolák, rosszul fizetett pedagógusok, sok tekintetben korszerűtlen tananyag és módszer ellenére is a tudás tekintetében elsők vagyunk a világon.” Ami az állítás végét illeti, ilyen baromságot soha nem írtam, mondtam. Azt fenntartom, hogy az oktatásunk színvonala kevésbé rossz, mint a gazdaságpolitikánk.

„… még az első Fidesz-kormány idején a sok misztériumot megjárt Kopátsy is Orbán közelébe került, a kapcsolat azonban hamar megromlott, Kopátsy nem volt elragadtatva a miniszterelnök vezetési stílusától, és különösen nehezményezte, hogy a párt Torgyán Józseffel lépett koalícióra.” A szöveg tele van fantáziával.

Sok minisztériumot megjártam. a harminckét év alatt kettő volt, a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium. Soknak a kettő nem mondható.

Orbán közelébe kerülésem alatt azt jelentette, hogy egyszer fogtam vele kezet a kitűntetésem alkalmával a parlamentben. Az igaz, hogy a Torgyánnal való koalíció annyira felháborított, hogy Matolcsy intézetét is ott hagytam.

Ennek ellenére azt 1994 óta tudtam, hogy Orbán miniszterelnöksége csak idő kérdése.

Ezt nálam előbb csak Antall József tudta. Azt, hogy miből nem tudom. Én másból tudtam. Ismerem a magyar társadalmat, aminek súlypontja a közép-jobb oldalon van. Ahogy Antall József a Forumot elvitte az úri középosztály pártává, üres lett a következő miniszterelnök számra a pálya. Ezt Orbán is észrevette. Amikor a második választáson elbukott a Forum, és abszolút többséget szerzett az MSZP, és indokolatlan koalíciót kötött az SZDSZ-el, világossá vált, hogy a baloldal is bukásra van ítélve. A magyar politikai életben a liberalizmus erőszakolása halál. A ciklus végére, a liberálisok átvették az MSZP-n belüli hatalmat is. Már a kötelező magán nyugdíjpénztárakat is törvénybe iktatták, a Fidesz győzelmére tettem. De csak Matolcsyn keresztül. A Torgyánnal kötött koalíció azonban sok volt nekem. Aki erre kíváncsi olvassa el az Orbán jelenség című könyvemet.

Az „aggastyán” és a „kilencven éves” jelzőt nem vitathatom, de aki ezt érvként használja ellenem, annak az erkölcsével tisztában vagyok.

Az első választáson valóban a Kommunista Pátra szavaztam, mert féltettem a földreformot, és féltem Mindszenti és társaik hatalmától. Az MSZMP tagja azonban 1955-ben lettem az 56-ot előkészítők szűk körében, és 86-ig maradtam. Az általam vezetett Forradalmi Bizottság soha nem volt kommunista ellenes, csak a Rákosi kádereit akartuk visszaminősíteni. Vályit, Révészt és Szitát, mint Rákosi és Gerő kádereit leváltottuk, de egyiket sem küldtük el. Egyike sem lett később a vádlóm. Végig egymást megbecsülő viszonyban maradtunk. Az internálástól mindegyik megvédett volna. A kommunisták között is voltak olyanok, akik a nézetkülönbséget nem nézték ellenforradalmárságnak.

„A forradalmár, majd bankigazgató”

Ez az alcím jól jellemzi az iromány szándékát. Mindkettő igaz, csak azt ne a bankigazgatók hangját képviselő Index ne használja megbélyegző célzattal. Sok kollégám járta be ezt az utat. Előbb voltak kommunista bankigazgatók, aztán lett liberálisok.

„Az interneten elterjedt, szélsőjobboldali lapok által megszellőztetett dokumentumok szerint ekkor szervezték be terjesztett a II/6-os osztály ügynökévé.”

Mivel nem olvasok szélsőjobb oldali közleményeket, erről nem tudtam. Van azonban alibim. Valóban be akartak szervezni, és a pártvezetésben lévő barátom nem volt hajlandó segíteni, de egy KB tag barátom elárulta, hogy a párt alkotmánya szerint a párt és a kormány ellenőrző bizottságban tisztségviselőket nem lehet beszervezni. Így lettem, két hét alatt a Központi Ellenőrzési Bizottság Országos budapesti elnöke. Kénytelen voltam otthagyni a szakmámat, a barátaimat, és két évet töltöttem ott. A beszervező tiszt telefonon közölte, hogy tárgytalanná vált. Ezt elmondtam Nyers Rezsőnek, hogy csak akkor megyek a Beruházási Bankba, ha ez a veszély nem fenyeget. Nem is fenyegetett. Ezt, hogy ki nem lehet besúgó én sem tudtam, de kik a két intézmény munkatársaira gyanakodnak, nézzenek utána. Nem tudok senkiről, aki munkakörváltozással ki tudta kerülni a beszervezést.

Számomra újdonság, hogy 25 évig azért voltam fekete bárány, mert a Forradalmi Bizottság elnöke voltam. 1979-ben eltiltottak minden tudományos munkától, és az alagsorban várhattam ki a nyugdíjazásom. Most meg a szélsőjobb forrásokra is támaszkodó Indexben azt olvashatom, hogy besúgó voltam.

Ami Matolcsy apjával való kapcsolatomat illeti, az a háború előtt kezdődött a teniszpályákon. Nélküle sem készülhetett volna el, a Magyarázom a mechanizmus című rajzfilmsorozat.

Azt köszönöm, hogy a fiatalkori nőügyeimet nem szellőzették. Azok ellen nem tudtam volna védekezni.

Az Index-el szemben szakmai kifogásom, eddig sem értettem vele egyet, de a színvonalát értékeltem. Ez esetben azzal van bajon. A buta rágalmazás nem liberális erény. Még akkor sem, ha azt hiszik, jónak tartott célt szolgál.

Miskolc, 2011. szeptember 27.