Tíz évvel szeptember 11. után

Kopátsy Sándor PPXX10905 2011-09-05

TÍZ ÉVVEL SZEPTEMBER 11. UTÁN

Az Egyesült Államok 1991. szeptember 11.-én példátlan terrortámadást szenvedett az arab terroristáktól.

Tíz év múltán már illene levonnia a terrortámadásra való válasz mérlegét. Az Egyesült Államok legendásan ostoba elnöke arra használta a demokratikus világ, mindenek előtt az amerikai nép felháborodását, hogy megmutassa az erejét, de nem gondolt arra, hogy mi okozta az arab világ Amerika ellenességét. Nemcsak az elnöknek, de csatának sem volt fogalma arról, mibe fog kerülni a terroristák elleni erőszak alkalmazása.

Máig nem mondták ki az illetékesek, hogy az arab népben nem ok nélkül gyűltek fel azok az indulatok, amelyek terrorizmus formájában is jelentkeztek.

Mivel nem számolt az amerikai vezetés?

1. Vége volt a hidegháborúnak, amiben az Egyesült Államokra támaszkodhatott minden demokratikus ország támogatására. Amíg minden demokráciának félni kellett az imperialista Szovjetunió hadseregétől, természetes volt, hogy csak az Egyesült Államokra lehet támaszkodni. 1911 őszén azonban már nyoma sem volt az ilyen fenyegetettségnek. A bolsevik Szovjetunió szétesett, és romokban hevert. Kína katonai ereje nem jelentett egyetlen nyugati állam számára fenyegetettséget. A NATO céltalanná vált.

2. Az arab világ Amerika-ellenessége volt a terrortámadás politikai talaja. Ezért először azt kellett volna tisztázni, hogy mi vezetett oda, hogy az arab nép győzelemnek érezte a velük szemben arrogáns szuperhatalom megleckéztetését.

Az arab népet, főleg annak a feudális társadalommal és a zsarnokságokkal szemben ellenálló többségét irritálta, hogy a demokratikus fejlődéssel szemben, az Egyesült Államok a feudális olajban gazdag államok feudális urait gátlástalanul támogatják. Szemérmetlenség az egyik oldalon garantálni a feudális rendszer katonai védelmét az olajszállító feudális államokban, de fegyverrel is szétverni azt az arab diktatúrát, amelyik nem szolgája az Egyesült Államok érdekeit. Ez azt jelenti, hogy a Nyugat, mindenek előtt az Egyesült Államok, csak ott erőlteti a demokráciát, ahol nem a kedve szerint táncolnak.

Nem kisebb szerepe volt az Egyesült Államok egyoldalúan Izraelt támogató politikájának. Az arab világ megszégyenítve érzi magát, hogy a kis Izrael úgy építette fel kis országát, hogy annak területéről az ezerötszáz éve ott élő arabok nagy többségét kiűzte, hazátlan állapotba kényszeríttette. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire volt jogos Izrael állam létrehozása abban a térégben, ahol kétezer éve nagy arab többség élt. Azon azonban nem, hogy a tény sértette az arabok büszkeségét. Ezért lett volna a nyugati demokráciáknak, mindenek előtt az Egyesült Államoknak kutya kötelessége az arab őslakosság igényeit is méltányolni. Ez századába sem került volna annak, amikbe az arab világ gyűlöletének fölkeltése került. A zsidó állam méltányosabb módszerekkel való létrehozása akadályozhatta volna meg az arab világban kialakult Amerika-ellenességet. Sajnos, ma már nem lehet megtenni azt, amit meg kellett volna tenni Izrael állam békés létrehozása érdekében.

Teljesen jogos az arab közvéleményben az a felfogás, hogy az Egyesült Államok az arab népek ellensége. Ezen az sem változtat, hogy ezt nem tudatosan teszi, hanem vak érekéből.

Amennyire érthető, hogy nemcsak az Egyesült Államok ostoba elnöke, de a közvéleménye is felháborodással reagált a megszégyenítő terrortámadásra, annyira érhetelten, hogy a felső vezetésben fel sem merült az önvizsgálat szüksége.

Ebből fakadt aztán a reakciójuk. Minden megengedett, és meg nem engedhető eszközzel fel kell számolni az arab terrorizmust. Azt senki sem mérte fel, hogy mibe kerül, és lehet-e eredménye.

A The Economist mai számában olvasom az elmúlt tíz év terrorellenes harcának a költségeit. Azt igazolja, ami előre látható volt. A terrorellenes intézkedések százszor többe kerülnek, mint az okozott kár.

Azokat a számokat nem ismertem, amiket a Brown Egyetem bizottsága most közölt, de azt tudtam, hogy körülbelül mibe kerül a légi utazásokkal való hisztérikus ellenőrzés, az mennyire csökkenti a rövidebb járatok hatékonyságát. Ez váltotta ki, hogy ma világszerte a szupergyors vasút kiszorítja a repülőt az 1000 kilométernél rövidebb utakon. Az ellenőrzés 2-3 órával hosszabbítja meg az utazási időt, két-háromszor több időt igényel, mint a repülés.

Arról csak sejtéseim lehettek, hogy mibe kerül a fejlett világban a terrorelhárítás, az ezt szolgáló apparátusok működtetése.

A bizottság felmérése szerint 137 ezer amerikai katona halt meg Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban. Azt nem is írják, hogy mennyi volt a sebesült és rokkant. Szerintük közel 8 millió ember menekült el otthonából. Az Egyesült Államok számára felmerült összes költséget 4 ezermilliárd dollárra becsülik. Ez egyenlő az utóbbi hat év költségvetési hiányával. Ennek a költségnek a tizedével meg lehetett volna nyerni az arab államok többségének a háláját.

A jelenlegi arab tavasz nem javítani, hanem növelni fogja nemcsak Izrael, de az Egyesült Államok gondjait is. Naivitás azt képzelni, hogy az arab nép, ha elzavarja a megunt diktátort attól még nem lesz demokrata, ahogyan nem lett demokrácia sem Irakban, sem Afganisztánban, de sokkal nagyobb lesz az Amerika- és Izrael-ellenesség. Nemcsak Mubarakot, de még Gaddafit is le lehetett fizetni, sőt Izrael szövetségesévé lehetett tenni, de a népet nem. Egyik elzavart diktátor sem volt Izraelre, és az Egyesült Államokra olyan ellenséges, mint az új hatalom.

Az Egyesült Államok olyan mértékben elrontotta mind az arabokkal, mind Izraellel szembeni politikáját, hogy sok ezermilliárd dollárjába fog kerülni, mire kimászik a maga- készítette lekvárból.