Az arab világ zsákutcában

Kopátsy Sándor PG 2011-02-01

AZ ARAB VILÁG ZSÁKUTCÁBAN

Pár hete forr a Közel-Kelet. Az első meglepetés Tuniszban történt. Kicsi, de viszonylag egészségesnek látszó észak-afrikai diktatúra, ahol valami olyan történt, ami korábban nem volt jellemző az arab világban, a zsarnokot a nép zavarta el. Korábban a közel-keleti államokban a hadsereg hajtott végre hatalomátvételt. Irán kivétel volt, ahol a papság játszotta a rendszerváltó élcsapat szerepét. Amíg a hadsereg, és a papság a zsarnok mögött áll, nem lehet leváltani, elzavarni. Tuniszban azonban az utca népe lázad fel, és a hadsereg, és a papság nem állt ki a zsarnok mellett.

A tuniszi hatalomváltás után már meglepően sokan felvetették, hogy ennek folytatása is lehet. Ma már mindenki látja, hogy van folytatása.

Nagyon meglepő viszont az, hogy a közel-keleti fél-feudális, illetve egészen feudális diktatúrákat a világpolitikai nagyjai, mindenek előtt az Egyesült Államok és Izrael, a két legokosabb fenntarthatónak tartották. A politikájuk az általuk modern haditechnikával felszerelt diktatúrákra építetett.

Két okból előre látható volt e rendszerek bukása, sőt az is, hogy a bukásuk sem jelenthet megoldást. Egyszerűen ma már olyan állapotban vannak a közel-keleti és az észak-afrikai mohamedán államok, hogy bármiféle taralom számára sincs megoldás.

Az erőszakra épült hatalmat meg lehet dönteni, de utána is csak erőszakra épülhet a hatalom.

A kiúttalanság oka a gyors népszaporulat.

A második világháború óta, évente másfél, három százalékkal gyarapodó népesség számára semmiféle rendszer sem képes megélhetési feltételeket teremteni. A közel-keleti és észak-afrikai arab, illetve mohamedán országok lakossága az elmúlt negyven év során kétszeresére-háromszorosára gyarapodott. Ezzel szemben az eltarthatóság alig változott. Ez azonban csak az utóbbi negyven év, és ezek az országok már akkor is túlnépesedettek voltak. Rajtuk csak azzal segíthettek volna, ha megállítják a népszaporulatot, és növelik az öntözhető területet.

Jelenleg az Egyesült Államok, és Izrael egész közel-keleti politikája Egyiptomban van válságban. E két állam a második világháború óta arra építette politikáját, hogy a térség olajtermelő feudális államait, és három legnépesebb országát, Törökországot Iránt és Egyiptomot maga mellé állítja.

A feudális olajtermelőkről most nem beszélek, mert azok a pénzükben fuldokló bábok.

Kezdetben a fő szövetségesüket a sah Iránjában látták. Őt az Egyesült Államok kormánya ültette a hatalomba, és benne látta a Közel-Kelet szélsőségeit megfékezni képes katonai erőt. Irán megkapta a legmodernebb haditechnikai felszerelést. Erre csúfosan ráfáztak. Az iráni papság vezetése alatt a sahot elzavarták, és Amerikát megszégyenítették. A sah utáni Irán azonban túlnépesedő állam maradt. A sah elzavarása óta a lakossága megkétszereződött. Ezt az elviselhetetlen népszaporulatot a papság uralma alatt nem lehet, és nem is akarják megfékezni. Ezért nincs a számára kiút. Márpedig a kiúttalan ország kezében az áhított atombomba felmérhetetlen veszély. Az atombomba fejlesztését szolgáló létesítmények lebombázása azonban beláthatatlan bonyodalmakat indítana el. A leendő bomba azonban ketyeg.

Irán sokkal erősebb ország volna, ha fele akkora volna a lakossága, mint amekkora most. Pedig a következő ötven évben újra megkétszereződik.

A következő bástya Törökország lett. Azt kezdetben a hidegháborús bástyának tekintették. A hadseregét, az ország erejéhez képest, túlfejlesztették. Az évenként jelentkező, kivándorlással csökkentve is, egy milliós lakosságnövekedés azonban elviselhetetlen. Ép eszű ember könnyen felmérhetné, hogy ezekről nem lehet gondoskodni. A törökök németországi tapasztalata azt bizonyítja, hogy őket nemcsak a török állam, de a gazdag Németország sem képes munkára fogni. Ráadásul az elmúlt évben kiderült, hogy az ország lakosságát nem lehet az Izraellel való szövetség ügyének megnyerni. Naivitás abban bízni, hogy Törökország tartósan kiáll Izrael mellett. Az sem várható, hogy az EU tagja lehet. Neki is az a baja, hogy olyan minőségű munkaerőből, amilyen a török neki is sokkal több van, mint amennyit foglalkoztatni képes.

Mivel a török társadalomban nyoma sincs az olyan társadalmi, politikai erőnek, ami képes a túlnépesedést megállítani, az ország jövőjét semmiféle erő nem képes sikeres útra terelni.

Törökországnak 1969-ben még csak 35 millió lakosa volt, most a kivándorlások ellenére is 77 millió, és kissé lassabban is, évente egy millióval növekszik. Ez az ország is erősebb volna fele ekkora lakossággal, és jele sincs az olyan erőnek, amelyik ezt a túlnépesedést képes lehetne megállítani.

Most a legnépesebb arab állam, Egyiptom forrong. Ez az utolsó bástyája az Egyesült Államoknak, és Izraelnek. A jelenlegi diktátort aligha lehet megtartani, az utódja pedig csak olyan lehet, aki Izrael-ellenes. Szinte komikus, hogy a két legokosabb államvezetés ezt nem látta előre.

Még emlékszem, amikor Nasszer az Egyesült Államokhoz fordult pénzügyi segítségért, amire az Asszuáni Gát, és az öntözőrendszer kiépítéséhez lett volna szüksége. Ezt elutasították, a koldus Szovjetunió azonban segítségére sietett. Egyiptom csak akkora ország lehet, amennyi területet öntözni képes. Mivel nem képes a népszaporulatot megállítani, csak egy út állt előtte, az öntözött terület bővítése. A gát maximum tízmillió lakost tarthat el, de az óta az ország lakossága negyvenmillióval nőtt.

Az Egyesült Államok Egyiptom esetében is folytatta az iráni és török stratégiáját. Nyakig felszerelte a legmodernebb fegyverekkel. Az elmúlt húsz évben, mai áron, 50 milliárd dollárnyi szupermodern katonai felszerelést ajándékozott. Ami nem fog semmit érni, ha kitör a forradalom.

Rossz rá gondolni, hogy ebből a pénzből mennyit lehetett volna segíteni Egyiptomon. Az Egyesült Államok kiépíthetett volna olyan napelemekkel működtetett öntöző rendszereket, ami sokmillió parasztnak adott volna munkát, az országnak pedig élelmet.

Érhetetlen, hogy a világpolitikát alakítók nem látják, hogy tartósan, már a fél százaléknál gyorsabb népességnövekedés is csak nagyon gyors gazdasági növekedés mellett viselhető el. Ilyen a legfejlettebb négy, nagyon fejlett, és nagyon ritkán lakott ország. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. De ezek számára is nagy tehet az egy százalékos népességnövekedés, ami mellett az egy lakosra jutó szint csak évi 3 százalékos nemzeti jövedelem esetében tartható.

Ezzel szemben a közel-keleti és az észak-afrikai országokban negyven éve is túlnépesedés volt, hiszen természeti erőforrásokban, vízben, termőföldben szegények voltak. Ilyen viszonyok között az elmúlt negyven évben tapasztalt 1.5-3.2 százalékos népszaporulat egyenlő a társadalmat pusztító rákkal.

Maradjunk a jelenleg forrongó Egyiptomnál. A negyven év alatt megkétszereződött népességen belül a földművesek száma ötödével sem nőtt, a városi lakosság azonban ötszöröződött. Márpedig az óriásvárosok egyre nehezebben kezelhetők. Kairóban közel tízmillió lakos él. Ezek óriási többsége napról napra vannak ellátva élelemmel. Ha akárcsak pár napra leáll az ellátás, nem tartható fenn a rend, és a tulajdonvédelem.

Ilyen viszonyok között a fegyveres erők tehetetlenek. Minél modernebb annál kevésbé használhatók. A modern fegyverzetet képzett emberek működtetik, azokat erővel sem lehet rábírni arra, hogy a hittestvéreiket gyilkolják. Nem ismeri az arab kultúrát, amiben a vallási kötődés sokkal erősebb, mint a keresztények között, rá lehet bírni arra, hogy hittestvéreit ölje.

A kiöregedett diktátort ugyan könnyű lesz eltávolítani, de az egyiptomi társadalom sorsán senkinek, semmiféle módszerrel nem lehet javítani. A várható fejlemények nem a nép sorsán, hanem a közel-keleti és észak-afrikai stabilitást fogják romba dönteni, ami az Egyesült Államok, és Izrael sok évtized óta folytatott ostobaságait fogja leleplezni.

A térség mohamedán országaiban megnő az Izraellel és az Egyesült Államok elleni gyűlölet. Mai két aprónak látszó hír.

Az Egyesült Államok a kairói követsége védelmére tengerészgyalogosokat küld. A hír hivatalos kormányközlemény, amit a forrongó tömeg úgy fogja értelmezni, hogy Amerika kiáll Mubarak mellett. Mubarak várható elzavarása a közvélemény számra az Egyesült Államok megfutamodásának fogja értelmezni. A követséget meg lehet védeni, de az Egyesült Államok tekintélyét nem.

Izrael könnygáz gránátokat küldött Egyiptomba. Ez minden bizonnyal rémhír, de stratégiai jelentősége van. Aki a tömeg ellen könnygázt használ, zsidóbérenc. Aki pedig fegyvert használ, irtja a mohamedánokat.

Egyiptomban azzal változik meg a helyzet, hogy bárki lesz hatalmon, nem tarthatja meg az Izraellel kötött békét. Ebből fakadóan elzáródik az amerikai segély, ami fokozza az Amerika ellenességet.

Mérleg: A térség népei még szegényebbek lesznek, legfeljebb az elnyomók változnak, mert számukra nincs megoldás. Az Egyesült Államok és Izrael sok-sok fáradozása és pénze nem a kívánt élt, hanem az ellenkezőjét szolgálta.