A következő generáció első 1.800 napja

Kopátsy Sándor EH 2019 08 13

A következő generáció első 1.800 napja

Amennyire lázadok a gyermekvállalás előzetes társadalmi támogatottsága ellen, annyira örülök annak, hogy ezzel párhuzamosan élen járunk a bölcsődék és óvodák kapacitása bővítésének. A születést vállalók előzetes társadalmi támogatottsága kontraszelekciót gerjeszt. A szókincs növelésének fejlesztés leghatékonyabb eszköze a bölcsődék és az óvodai helyek gyors növelése fontos feltétele a mégy éves korig elérhető szókincs maximalizálására. Ez előbbit károkozónak, az utóbbit értéktermelőnek tartom.

A tudományos és technikai forradalom legfontosabb eredménye a szexuális ösztön fogamzásmentes kiélésének megoldása lett. Ezt Harari egyértelműen bebizonyította azzal, hogy a magát a termelőmunkával eltartó Homo sapiens az életterét az elmúlt tízezer év során a szexuális ösztöne alakította. Ez azonban elviselhetetlen túlnépesedést okozott, ami azt jelentette, hogy a saját, és háziállatainak a mennyisége a még elviselhető évente egyetlen ezreléknél sokszorosan gyorsabb népességnövekedést okozott volna, ha ezek a társadalmak nem fékezték volna a többség fokozott nyomorával, egymás közti háborúzással a tudásvágy üldözésével a halálozást. Ezzel az ember olyan csúcsfaj lett, aminek növekedése a háziállatok gyarapításával szűkítette a vadon élhető állatok életterét.

Tízezer éve még nagyon ritka, jelentéktelen állat volt a homo sapiens, és a hozzá szelídült néhány tucat vadkutya közössége. Érdekes módon a homo sapiens emberré válásának első megjelenése volt a néhány tucat ember és néhány tucat kutyája beépült a sokezres rénszarvas csordákba. A rénszarvas csorda örömmel eltartotta és segítette az embert abban, hogy biztosította számára az állati fehérjét, a néhány járásképtelen ember, és a vagyontárgyainak a szállítását.

Ez még nem volt pásztorkodás, csak annak az előfutárja, mivel nem az emberek irányították a rénszarvasok ezreit, hanem azok ösztönösen járták az évmilliók alatt kialakult több ezer kilométeres vándorlással biztosított megélhetését, és a néhány emberről és kutyáról való gondoskodást.

Ez az életmód azonban csak a fajtestvérek több ezerszer nagyobb létszáma számára továbbra is csak a gyűjtögetésből tartotta el magát. Ekkor még csak egy elhanyagolható kisebbség lehetett a fajunk élcsapata. Ez a rénszarvasokkal és a kutyákkal tartott kooperáció, ez az életmódja nem volt a kor emberiségének tíz ezredére átvehető. A sarki tundra volt a legkisebb létszámú vadállatot eltartó élettér. Ezen a több tízmillió négyzetkilométernyi területen alig néhány tízezer rénszarvas, és hány tucat ember és kutyája élt. Ez a nagyon gyér állatállomány is csak azért élt meg, mert évente több ezer kilométert vándorolva, hogy folyamatosan elég legelőt találjon.

A rénszarvasok azonban sok millió négyzetkilométernyi életterükön ki voltak szolgáltatva a térség két nagyon hatékony ragadozójának, a jegesmedvének és a farkasok csordáinak. Ez a két sikeres ragadozó kényszerítette a kisebb testű vadkutyákat arra, hogy az ugyancsak alacsony hatásfokú vadásszal, a homo sapienssel társuljanak.

A kutya volt évezredeken keresztül az egyetlen háziállat.

A gyűjtögető kor történészei máig nem hangsúlyozzák, minek volt köszönhető, hogy az első háziállat a kutya volt, mert tízezer évvel előbb fogott össze a vadászatban nélküle nem boldoguló emberrel. Ez a társulási lehetőség azonban nagyon korlátozott létszám eltartását biztosította. De ez az életforma kis népesség számára máig hatékonynak bizonyult. Ma is néhány tucat norvég él a rénszarvasok csodáival, de viszonylag nagyon gazdagon, és nagyon modern felszereléssel. Ez az életmód nemcsak akkor, de máig is csak nagyon kevés ember számára lehetőség. Akkor, és most is nagyon kevés ember és csak a sarkköri tundrán társulhat a rénszarvasokkal. E kor történészei sem vették tudomásul, hogy az életterek eltartó képességéhez kellett minden fajnak alkalmazkodni.

Az első kiscsaládos kultúra.

Az emberi fajnak jelentős hányadát, az osztálytársadalmat eltartó, első élettere a nyugat-európai kiscsaládos feudális társadalom lett. Hetven éve hiába keresem a nyomát eredménytelenül, hogy a természetes csapadékkal termelt kenyérgabona termelés milyen társadalmi erő alakította olyanná, hogy fajunk életében először a kiscsalád legyen a jobbágytelkét művelő család. Harari az első történész, aki felismerte, és hangsúlyozza a nagycsalád hátrányát a kiscsaláddal szemben. A nagycsaládban a gyermekvállalást nem lehet a munkavégzést szervező apához kötni. Az európai történészek máig nem vették tudomásul, hogy a kiscsaládos társadalom adta az egyetlen megoldási lehetőséget arra, hogy a gyermekvállalás apajogú legyen.

A 9. század küszöbén a Frank Birodalom volt az első apajogú kiscsaládos társadalom. Ezt csak azzal lehetett megoldani, ha a nyugat-európai kereszténység a házasságkötés feltételnek nyilvánította, hogy legyen számukra biztosítva a jobbágytelek. A telekkel nem rendelkező család gyermekét nem fogadta be a római katolikus egyház. Ezt azzal oldották meg, hogy a házasság előfeltétele volt a jobbágytelekkel rendelkezés. Ez lett a római katolikus vallás egyetlen szentsége, amit a vallás csak olyan házaspárnak szolgáltatta ki, amelyik előzőleg a földesurától már jobbágytelket kapott. Vagyis csak annyi gyermek születhetett, amennyi házaspárnak jobbágytelke volt.

Mivel a földesúr érdeke nem engedte meg, hogy a jobbágytelek kisebb legyen, és a szántóföld nagysága pedig alig egyetlen ezrelékkel nőtt, a gyermeket vállalható házasságok egyre jobban kitolódtak. Az még érthető, hogy ez lett az egyetlen szentség, ami a család gyermekvállalását csak akkor ismeri el, a római katolikus egyház nem hangsúlyozta, de az nem, hogy a történészek sem vették tudomásul.

Ennek ellenére az életkörülmények megjavulása túlnépesedést okozott. Erre az első figyelmeztetést a keresztes hadjáratokat meghirdető pápai mozgósítások jelentették. Ezek egyértelműen közölték, hogy a keresztes hajáratokban a jobbágycsaládok elsőszülött fiai nem vehettek részt. Még árulkodóbb volt az a keresztes hadjárat, amelyikbe már a kiskorú, nem elsőszülött fiúgyermekeket is részt vehettek. Bármennyire egyértelmű volt a keresztes hadjáratok férfipusztító célja, ezt máig nem mérte fel egyetlen történész sem. A hadjáratban résztvevők elhalálozási hányadát nem közlik a történészek. Nyilvánvalóan ez sem volt elég, mert a felesleget igyekezett az egyház kolostorokban elhelyezni, ahol eleve kizárt volt a gyermekvállalást.

A római katolikus klérus minden igyekezete ellenére, a házasságkötések egyre jobban kitolódtak. Ezt a legfontosabb tényt a történészek máig is igyekeztek elhallgatni. Pedig a 13. században már a házasságkötő férfiak 30, a nők 28 évesek voltak, vagyis a nemi érettséget tíz évnél is későbbre kitolódott. Vagyis a nyugat-európai feudális társadalmakban potenciálisan három-öt szülés kimaradt. A középkori társadalom viselkedésének megértése lehetetlen, ha nem vesszük tudomásul, hogy a kamaszkori szexuális ösztön ki nem élhetősége mekkora társadalmi feszültséggel járt, és mennyivel csökkentette a nők termelékenységét.

A városi lakosság magas halandósága.

A történészek szinte nem is érintik, mekkora volt a falvakban és a városokban élők halandósága, várható életkor közti különbség. A háborús emberveszteségeket túlhangsúlyozzák, de említést sem tesznek arról, hogy mekkora volt a közművek kiépítése, és a járványok legyőzése előtt a városokban a várható életkor. Azt ugyan közlik, hogy a járványok idején a városi lakosok, ha megtehették, időlegesen vidékre költöztek. Ma a társadalomtudományok fontos adatnak tartják a várható életkort, de a történészek figyelmen kívül hagyják, a múltban mekkora volt a városokban és a vidéken a várható életkor.

A jelenkorban a városi élet lett az egészségesebb.

Fontos, de még a történészek által sem emlegetett tény, hogy a jelenkorban az egészségvédelem a városokban lett hatékonyabb. Ott épült ki jobban a közművek, az egészségügyi hálózat és lett iskolázottabb a lakosság. Fajunk korábbi életében ott volt hosszabb a várható életkor, ahol ritkább volt a lakosság és egészségesebb a táplálkozás. Jelenleg ott hosszabb, ahol jobban kiépült az egészségügyi hálózat, kiépültek a közművek, és iskolázottabb a lakosság.

Száz éve az egyetemi városok százezer lakosúak voltak, a nagyobb országok fővárosai voltak néhány milliósak, ha az elmaradt szegény társadalmakban tízmilliósoknál is nagyobbak.

Nem találtam adatot arra, hogy jelenleg évente mennyivel nő a milliósnál nagyobb városok lakossága, de érzésem szerint legalább 200 millióval. Amennyire élénk téma a világ viszonylag szegény népességének évi százmillióval gyarapodása, és a fejlett társadalmakba menekült milliók beköltözése, szinte szó sem esik arról, hogy a szegény országokon százszor többen költöznek a városokba.

A tudományos és technikai forradalom demográfiája.

Diákkorom személetét a legjobban Németh Lászlónak a Minőség forradalma címmel a múlt század harmincas években megjelent esszégyűjteménye alakította. Ennek hatására vallom ma is, hogy korunkban már nem a lakosság számával, hanem annak minőségével kell mérni a társadalmak fejlettségét. A viselkedési kultúra és az iskolázottság az elsődleges, nem a létszám. Ma már a lakosság minőségéhez viszonyítva mellékes a létszám. Az elérhető minőség elsősorban a fogamzást követőé közel 1.800 nap a döntő. Ennek az első szakasza az újszülöttek kihordása. Ezt Finnország nyolcan éves tapasztalata bizonyítja. Ott a múlt század harmincas évei óta rögzítik az újszülöttek életpályájának alakulását. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az újszülöttek kihordásától minden családpolitikai támogatásnál jobban függ az életteljesítmény. Ebből az követezik, hogy a következő generáció értéke alapvetően a magzati kilenc hónapon múlik.

Ennek alapján minden társadalomnak a magzatok minőségi kihordását kellene jutalmazni.

Ezt azonban egyetlen táradalom sem jutalmazza. A fejlett társadalmak százszor többet költenek a gyengén születettek megmentésére, mint a legjobban kihordottak anyáinak jutalmazására. Nem károkozó ugyan a gyengén kihordottak megmentése, de társadalmi károkozás a jól kihordó anyák jutalmazásának elmulasztása. Ez történik annak ellenére, hogy a gyermekvállalásunk jelenleg is a társadalmi érdekünkkel fordítottan arányos. A nem cigány nők termékenysége 1.3, a cigányoké 2.3. A jelenleg gőz erővel folyó jutalmazás csak tovább fogja rontani a kontraszelekciós tényeket. A közel harminc éves kínai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyetlen gyermekvállalás példátlan mértékben javítja a felnevelés minőségét.

Közel hatvan éve, mint a Nemzeti Parasztpárt megyei titkára, mértem fel, hogy a néhány kisebb kálvinista, egykéző faluban az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, valamint az iskolázottság nemcsak a katolikus magyar, de a svábfalvak lakosságát is megelőzte.

1990-ben a közel másfélmilliárd lakosú Kínában egyetlen gyermek vállalhatóságát vezették be, és ott a fenti egy lakosra vetített négy mutató olyan mértékben javul, amire nem volt még példa a történelemben. De sokat elárul az egyetlen gyermeknevelésről az is, hogy 25 év után Kína lett az első az egy millióra jutó lakosra jutó kórházi gyermekágyak számával. Megelőzte azt az Egyesült Államokat is annak ellenre, hogy ott hatszor annyit költenek az egészségvédelemre.

A két adat azt bizonyítja, hogy a gyermekvállalás állami támogatásánál sokkal fontosabb feladat a kevesebb gyermek gondosabb nevese még akkor is, ha csökken a lakosság száma.

Mitől függ a gyermeknevelés eredménye.

Jelenleg tudományos megalapozottsága van annak, hogy a gyereknevelés eredménye elsősorban a magzat kihordásától, és a négy éves korig megszerzett szókincstől függ.

Azt az orvostudomány száz éve is tudta, hogy a gyenge kihordásnak mik a jellemző okai. A terhes anyák nehéz fizikai igénybevétele, a gyenge táplálkozása, dohányzása, alkoholizmusa. Ezek ellen azonban szinte semmi ellenérdekeltség nem történik. Az egészségügy tehetetlen. Ugyanakkor a gyenge szülési eredmény korrekciójára sokat áldoz a társadalom. Ez ugyan olyan károsodás, ami ellen társadalmi kötelesség az egészségügy elhárítása. De a megelőzés lenne az elsődleges feladat. A sikeresen kihordott magzatú anyák anyagi és erkölcsi megbecsülése az egyetlen sikert biztosító módszer. Például, a legjobban kihordott szülések tizedét kitüntető címmel, adókedvezménnyel kellene jutalmazni. Ez tizedébe sem kerülne annak, amibe az egészségügynek a gyengén született csecsemők megmentése kerül.

A következő generáció minősségének javítása.

A történészek sem hangsúlyozzák, hogy a jóléti társadalmakban az egészségvédelem ellátása az egyik legnagyobb költségvetési feladat lett. Az máig mégsem tudatosult, hogy a következő generáció várható éréke a fogamzás utáni első alig öt évben dől el. A magzati korban töltött kilenc hónap jelentőségét már kifejtettem. Az, hogy a következő négy évben szerezett szókincsnek milyen fontos a szerepe, az Egyesült Államokban tárták fel.

A számítógépek fejlődése lehetővé tette, hogy az agykutatók felmérjék négyszázezer négy éves gyermekek szókincsét. Az első meglepetést az okozta, hogy minden várakozást felülmúlóan nagyok a különbségek. Kiderült, hogy a nagyobb szókincsüket nem a családi körben, hanem inkább az óvodában és a bölcsődében szerzik. Az élvonalba pedig azok kerülnek, akiknek széleskörű a korosztályukon belüli kapcsolatuk. Az észak amerikai társadalom rugalmasságára jellemző, hogy a következő évben már a négy éves korosztály egészét mérték, és gyorsan bővítették az óvodai és a bölcsődei férőhelyek számát. Az elért eredményeket elsősorban a távol-keleti országok vették át, ahol a társadalmi elitet a mandarinok képzése szolgáltatta.

Itt meg kell állnom, mert hazánkban nagyon felgyorsult az iskolába kerülés előtti gyermekközösségek kapacitásának a növelése. A leggyorsabb kapacitásnövelés az elmúlt két évben történt. Az a gyanúm, hogy amíg a minél több gyermekszületést vállalók támogatása a kormányunk célja volt, a négy év előtti közösségeket pedig az EU támogatja. A közmédia ugyanis sokszorta többet foglalkozik a több gyermek vállalás támogatásával, mint az óvodai és a bölcsődei kapacitások bővítésével. Pedig a következő generáció éréke sokkal nagyobb arányban függ attól, hogy a négy évesnél fiatalabb korosztály mekkora hányada vett részt a közösségi nevelésben, mint hányan születtek.

Még volna egy további javaslatom. Az óvodák és a bölcsődék állományát keverni kellene. A tapasztalat ugyanis az, hogy a Szókincset az gyarapítja, ha a korosztály személyi összetétele keveredik.