Kopátsy Sándor EH 2019 08 18
Első királyunk érdeme
Az Európa egész térségére általános volt, hogy keresztény és
földműves lett minden nép. A fontos döntés csak az lehetett,
hogy a feudális Európa két kereszténységéből melyiket
választja az Etelközből érkezett magyarság. A Kárpát Medence
térségében élő népek a magyarság érkezésekor már a két
kereszténység közti választás előtt álltak. A kiscsaládosok
római katolikusok, a nagycsaládosok pedig az ortodoxok lettek. Az
máig nincs egyértelműen feltárva, hogy a Honfoglalás előtt
milyen arányban éltek a Kárpát Medence népei. Az egyértelmű,
hogy a nyugatra élő osztrákok már századokkal az érkezésünk
előtt római katolikusok voltak, dél-keletre pedig ortodox
keresztények lettek. A két kereszténység közti választási
helyzetben csak Lengyelország és a Kárpát Medence térségében
élő népek voltak. Ezt a római pápaság is felmérte, és fontos
történelmi lépésnek tekintette.
Ismereteim szerint lengyelek a két szláv etnikum között voltak. A
csehek a germánokhoz csatlakoztak, és a római pápák mellett
döntöttek. Az ukránok sem haboztak, a nagy testvérükkel, az
oroszokkal együtt akartak maradni. Bizonytalanok csak a Kárát
Medencében élő lakosság, etnikai tekintetben tarka, ezért a két
kereszténység közti döntése bizonytalan volt.
A honfoglaló magyarok egyértelműen nagycsaládosok és
kelet-európaiak voltak. Ezért a spontán választásuk az ortodox
kereszténység lett volna. Ugyanakkor a római katolikus vallás
felvételén múlt, hogy nyugat európaiak lettünk. Ez nyilvánvalóvá
vált, amikor Géza fejedelem fiának feleséget a katolikus, germán
fejedelmi családból választott. A római katolikus vallás
melletti döntés tehát nem István, hanem az apja érdeme. Ez azért
nem vált egyértelművé, mert Géza meg sem keresztelkedett, tehát
nem lett keresztény. A történelem tudománynak azonban a
döntéshozót, és nem az apai parancsot megvalósítót kell
tisztelni.
A nyugati kereszténység melletti öntés, és nem annak a
végrehajtása a fontos. Ez mégsem jelenti azt, hogy a
megvalósító fiú nem volt történelmi nagyság, mert István is
az volt. Az is tudott, hogy a középkorban a szentté avatásnak
kemény szabályai voltak. Ez ugyan érthető, de az már nem, hogy a
csodatevésekhez ma is ragaszkodjunk. középiskolás koromban
tanultuk, hogy egyik keresztes hadjárat átvonulását kérő pápa
ezt azzal jutalmazta, hogy három szentet kap az ország. Számunkra
az első királyunk, István szentté avatása volt a fontos. Őt
ugyan nem a csodatevés jellemezte, ezért tárgyi csodát kellett
találni. Találtak is egy mumifikált kezet, amit Istvánénak
minősítették, ezt lett a Szent Jobb.
Probléma ments szent Gellért volt, mert az ő megölése a
kereszténységét büntette, tehát mártírhalál volt. István
fiát, Imrét állítólag egy vaddisznó ölte meg. Az ő csodáját
azonban egy a sírjánál meggyógyult nő bizonyította. Megkaptuk
az ígért három szentet, és átvonulhattak a keresztes hadak. Nem
volt olcsó a szentté avatás, mert sok kárral járt a százezrek
készletek nélküli átvonulása.
Mindezt tizenévesként már megtudhattam, és közel száz évig
kellett élnem, hogy még mindig ezt ünnepeljük.
Ráadásul a fő ünneplő a kálvinista miniszterelnökünk, aki az
idén ünnepelte a reformáció 500. évfodulját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése