Kopátsy Sándor EH 2018 10 18
Az étkezés forradalma
Harari
Harari egyik szellemesnek tűnő
megállapítása, hogy a múltban a legnagyobb halálok a gyenge táplálkozás, a
jelenben pedig a túltáplálkozás. Ennek a megállapításnak az első fele igaz, a
gyűjtögető homo sapiens várható életkora 25 év közelében volt, a jóléti
társadalmakban, ahol jelenlegi leginkább halálokok egyikének lehet tekinteni a
túlsúlyosságot, a jelenleg születettek várható életkora 90 év közelében van. A
halálokok között pedig számos megelőzi a túltápláltságot. Ezek azért lettek
jelentős halálokok, mert a jó tápláltságnak köszönhetően megsokasodtak azok a
halálokok, amelyek elsősorban 25 éves kor fejlett jelentkeznek. Az érrendszeri
betegségek, a rákok többsége azok halálát okozza, akik nem haltak meg a
gyermekkorukban. Amíg a gyermekkori halálozás volt messze a legnagyobb halálok,
a jelenkorban a halálokok többsége a felnőttkori életmód következménye.
A magas gyermekkori halálozás
elsődleges oka az anyák kihordás kori, és a gyerekkoruk gyenge táplálkozása
volt. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a gyűjtögető társadalmakban mekkora
volt az újszülötteknek a saját, és az anyjukhoz viszonyított súlya. Erre csak
abból következtethettem, hogy a tejet termelő népekben a gyermekhalálozás
sokkal kisebb volt, mint ott, ahol nem tartottak tehenet, annak ellenére, hogy
a tejtermelés ott volt elterjedtebb, ahol hosszabb és keményebb volt a tél, ami
alatt nem volt zöldség és gyümölcs, ráadásul a zárt és fűtött, de zárt lakástérben
éltek.
Azt csak öregkorban tudtam meg,
hogy hol, mekkora volt a tej fogyasztásával szembeni érzékenység. A kis Európán
belül Norvégiában tíz százalék alatt, Görögországban pedig negyven százalék
felett.
Azt csak a közelmúltban tudtam
meg, hogy a homok kromoszómájában egymillió éve jelent meg az az elem, ami
lehetővé teszi, hogy a jó táplálkozás esetén fejlettebb legyen az agy. Senkinek
nem jutott az eszébe, hogy a homok
voltak az első biológiai fajok, amelyek agya fejlettebb lett, ha jobban
táplálkozott. Az egymillió éve megnyílt lehetőség mégsem okozott jelentős
agyfejlődést egészen addig, amíg a homo sapiens nem tette jobban, könnyebben
emészthetővé a nyers táplálékát. Ez
akkor történt, amikor a homo sapiens a nyers táplálékát már munkájával
könnyebben emészthetővé tette.
Ez egy értelmű volt a melegben gyorsan romló húsok esetében. A tudomány
olyan tisztelettel kezelte az ember magasabb rendűségét, hogy nem vallotta be,
hogy a kezdettben egyszerű, pattintott kőhegyű lándzsával is reménytelen
ragadozó maradt. Ezért sokkal több a nagy ragadozók által elejtett dögöt evett,
mint olyant, amit maga ejtett el.
A homo sapiens a tűzet már sokkal
korábban a hideg, a ragadozók és a vérszívó rovarok elleni védekezésre
használta. De azt is könnyen felismerte, hogy a tűztől minden állat fél, tehát
a ragadozókat az égő lombbal könnyen elkergette. Így lehetett a nagy ragadozók
által elejtett zsákmány birtoklója. Ez azonban csak akkor vált hasznosítható
táplálékká, amikor felbontották, a beleket eltávolították, majd védett helyre,
a barlangba, vagy nyílt terepre hordták. Ehhez kiváló eszközzel, a pattintott
kövekkel rendelkeztek. A megmentett nyers hús azonban még nem volt könnyen
emészthető. Ezt a feldolgozás érdekében szét kellett osztani, a tápláló
belsőségeket, mindenekelőtt a májat és az agyat gyorsan megsütni, és
elfogyasztani. A hús és a zsiradék csak megsütve volt tartósítható.
Az mégsem keltette fel a kor
történészeinek a figyelmét, hogy a talajfagyos északon a tundrába ásott pince a
nyers zsákmányt is tárolhatóvá, az éven belül eloszthatóvá tette. Ebben a
környezetben nem romlott meg a táplálék, azzal éves szinten lehetett
gazdálkodni.
Ez a magyarázata annak, hogy az ember a kutyáival a rénszarvasok
közösségébe épült be először. Nem a csordát terelő, hanem azt a ragozók
ellen védő, azzal együtt élő lett. Nehezen magyarázható, hogy a kor történészei
a rénszarvasok csordájához csatlakozó emberi közösségek szerepére oda sem
figyeltek, annak ellenre, hogy ezek a közösségek a jelenkorban is működnek,
legfeljebb a jelenkor eszközeit is használják. Ezért lett az álláspontom, hogy
a Dél-Afrikában megjelent homo sapiens fejlődését az jelentette, hogy egyre
északabbra vonulva megtapasztalta, hogy a hideg éghajlat ellen felkészült, mint
a meleg ellen.
Az Harari munkáiból is
egyértelmű, mert fajunk akkor lett igazán nagybetűs, amikor északra vonult.
Ennek a legjobb illusztrációja, hogy nemcsak szülőföldjén, de az egyenlítő közeli
Ausztráliában is stagnált a fejlődése, amíg az egyre északabbra élő testvérei
tapasztalatit átvehette.
Egyik korai könyvemben, ami
Nyugat felé cím alatt jelnet meg, azt fejtettem ki, hogy a társadalmi
fejlettség csúcsa Mezopotámiából egyre inkább észak-nyugatra vándorolt,
jelenleg a skandináv államokban van. A görög és a római kultúra még a
közel-keletinek dél-európai része volt. véleményem szerint európai
magas-kultúrát először a Frank Birodalom jelentett. A gazdasági alapja a telet
már elviselő, és a természetes csapadékkal megelégedő gabonatermelés volt.
Harari sem hangsúlyozza, hogy a föld embert eltartó képességében igen jelentős
kapacitásnövekedést jelentett a fagyos telű és az 500-1.000 milliméteres
természetes csapadékkal is megelégedő gabonatermelés.
Ennek köszönhetően lett a kis
Nyugat-Európa a Homo sapiens élcsapata, és ezt a vezető szerepet vette át az
Amerikába vándorolt gabonatermelés, ami aztán a 20. században megvalósította a
gabonatermelés tudományos és technikai forradalmát, tette olcsóbbá nemcsak a
növények, de a húsok hatékony termelését.
A jelenkor történészei sem hangsúlyozzák, hogy a mély szegénységet az
szorította vissza, hogy olcsó lett a gabona és a hús. A statisztika mély
szegényeknek azokat tekinti, akik napi jövedelme alatta van az 1.9 dolláron. Ez
a mérési mód azért nem tökéletes, mert a dollár vásárlóerejét nem a legolcsóbb
táplálékok, hanem a fogyasztás egészének a vásárlóerejéhez méri. A mély
szegénység gyors csökkenése ugyan fontos történelmi esemény, de látni kellene
azt is, hogy ebben mekkora szerepe volt annak, hogy olcsóbb lett a kenyér.
Azt már régen észrevettem, hogy
az ipari forradalom elsősorban az iparcikkeket és a szállítást
forradalmasította, de a mezőgazdasági termékek alig lettek olcsóbbak. Az
élelmiszerek ára alig csökkent az iparcikkek és szállításhoz viszonyítva. Ez
azt is jelentette, hogy a szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak
lettek. Az elmúlt ötven éve ez megfordult. Száz éve a vezetékes telefon is
luxus volt, jelenleg pedig a számítógépek kapacitásával is rendelkező
telefonnal az emberiség nagyobb fele rendelkezik. A 20. századi agrártechnikai és biológiai forradalom tette először
olcsóvá az élelmiszerek árát, a tudományos és technikai forradalom pedig a
technikai eszközöket. Száz éve az autó volt az elérhetetlenül drága termék
a lakosság óriási többsége számára. Ma a mobil telefon még a szegény rétegek
számára is elérhető.
Az agrártechnikai forradalomnak
köszönhető, hogy tört részére zuhant az alultápláltságból fakadó
gyermekhalandóság, és jelenetős halálokká emelkedett a túltápláltság. Ha nem is
akkora lett, mint ahogyan azt Harari tartotta, de akkora, amire érdemes felhívni
a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése