Egészségügy a lemaradt világban

Kopátsy Sándor                ES                    2017 08 29

Egészségügy a lemaradt világban

A tudományos és technikai forradalom áldásaiban részesülő puritán társadalmak közömbösen nézik, hogy az emberiség nagyobb fele, elsősorban az egészségügyi vívmányoknak köszönhetően elviselhetetlenül túlnépesedik. Szinte büszkén hirdetik, hogy ez a népszaporodást a vészesen lemaradó országok elsősorban az ő egészségügyi vívmányainak köszönhetik.

A korai gyermekhalandóság 16 év alatt a felére esett. Sajnos, a történészek máig szinte említést sem tesznek arról, hogy egészen a 19. század végéig mekkora volt a gyermekhalandóság. Sokáig az egy éves csecsemőket meg sem keresztelték, hogy az apák és az anyák neve örökölhető legyen. Arról sem található forrás, hogy mekkora volt a gyermekhalandóság, hogyan alakult volna az osztálytársadalmak népszaporulata, ha nem lett volna nagyon magas a gyermekhalandóság. Pedig szinte más történelem lett volna, ha alacsony a gyermekhalandóság.

Abban én is jeleskedtem, hogy a Római Birodalom pusztulását a malária beérkezése Európába okozta. Előtte a Földközi Tengerbe folyó vizekkel öntözéses búzát és árpát termeltek. Ezekben a mocsaras völgyekben azonban a malária kiirtotta a lakosságot, és a birodalom városi a közel-keleti gabona importjából éltek mindaddig, amíg az import gabonával behozott fertőzések ki nem irtották a városok lakosságát.

Ez egészségügy szinte kimaradt a történelemből, és ennek következtében érhetetlenné vált.

Jelenleg általánosan tudatosított, hogy az elmaradt világban csökkent a gyermekvállalás, de nem teszik hozzá, hogy esetleg a kevesebb gyermekből több felnőtt marad, mint korábban a többől.

Azt sem hangsúlyozzák, hogy a maláriában jelenleg is sokkal többen halnak meg, mint a háborúk során.

Az elmaradt világban még jelenleg is a halálozások 70 százaléka a halálok ismerete nélkül van nyilvántartva.

Az egész írásnak az a mondani valója, hogy a halálozások csökkentésének még óriási tartaléka van az egészségügyi szolgáltatások terjesztésében van.

Arra azonban még utalás sincs, hogy milyen következményei vannak az alacsonyabb halálozásnak, a várható életkor meghosszabbodásának. Pedig egyértelmű a válasz, még nagyobb túlnépesedés, még nagyobb nyomor.

Ezt mindig Nigériával illusztrálom. Ennek az országnak a lakossága száz év alatt harmincszorosára, a fővárosáé pedig százszorosára nőtt. Ilyen népszaporulatnak a tizedét is csak néhány alulnépesedett állam élte túl.

Csak a maláriából évente 7 millióval kevesebben hallnak meg. Ez azt jelenti, hogy a malária elleni védekezés több emberéletet mentett meg évente, mint amennyi a második világháború utáni háborúkban elpusztult.

Az adatok azt jelentik, hogy ugyan csökkent a gyermekvállalás, vagyis a nők termékenysége, de nőtt a várható életkor. A kettő szinte kiegyenlítette egymást.

Ezzel szemben Kínában 1990 óta évente közel 40 millióval csökkent a születések száma és mintegy 10 millió lakosság növekedést okozott az egészségügy fejlődése. A kínai csoda eredményei között, most olvastam először, hogy a várható életkor növelése érdekében nagyon fejlett az egészségügyi ellátás. Jelenleg egy millió lakosra több kórházi ágy jut, mint az Egyesült Államokban. Ez csak azért volt elérhető, mert 500 millióval kevesebben születtek, azok felnevelése többe került volna, mint a kórházak hálózatának a kiépítése. Az egy laksora jutó fejlődés, a jövedelem és a vagyon csak olyan társadalomban növelhető, illetve tartható szinten, ahol a lakosság számának a növekedése nem haladja meg az 1-2 ezreléket.

Ezt azonban a társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni. Márpedig a fejlett világ egészségvédelmének behatolása megállíthatatlan, az olyan társadalmakban is nő a várható életkor, ennek következtében az azonos gyermekvállalás esetében is mintegy 4-5 ezrelékkel nő a népszaporulat. Ezért a nők termékenységének csökkentése az elmaradott, szegény társadalmakban még akkor is elkerülhetetlen, ha ez nem jelentené a népszaporulat növekedését. Tehát, amit Kína 1990 óta erőszakkal kikényszerít, a gyermekvállalás erőszakkal kikényszerített korlátozása az emberiség szegényebb felében elkerülhetetlen társadalmi feladat.