Hogyan áll a világgazdaság

Kopátsy Sándor                PG                  2014-08-17

Hogyan áll a világgazdaság

Jó hatvan éve lázadozom az ellen, hogy az államok és a világgazdaság teljesítményét nem egyedre, hanem országra, illetve a világgazdaság egészére mérik. Ez nem is okozott mindaddig problémát, amíg a lakosság száma 1-2 ezrelékkel nőtt. Ez esetben ugyanis nincs nagy különbég, ha a teljesítményt nem egy lakosra vetítve mérik, hanem az országét összesen. Száz éve azonban ez ostobaság. Mint minden sebességmérés a nagyon rövid időre vetítve nem torzul attól, hogy fogyott vagy nőtt a népesség.

A tudományos és technikai forradalom, valamint a népesség robbanás megsokszorozta a mérés módszerétől függő eredmények mérési hibáit.

Egy durva példa. Nigéria nemzeti jövedelme sokkal gyorsabban nőtt, mint Magyarországé. De ott a lakosság az elmúlt száz év során 2-szeresre nőtt. Ezzel szemben Magyarország mai terültén csak 20 százalékkal, egy negyedével élnek többen, mint száz éve. Nigériában az ország nemzeti jövedelme harmincszorosára nőtt. Magyarországon csak tízszeresre. Ennek ellenére az egy laksora jutó nemzeti jövedelem nálunk háromszor gyorsabban nőtt, mint ott. Vagyis Nigériában, hozzánk képest, negyedére esett az egy laksora jutó jövedelem. Az egy laksora jutó vagyonban még ennél is nagyobb volt a visszaesés.

A világgazdaság szélső értékei között még nagyobbak a különbségek. A nem, vagy csak nagyon lassan szaporodó népességű országok egy lakosra jutó mutatói példátlanul gyorsan nőnek, Ezek teszik ki az emberiség kisebbik felét. A nagyobbik fele, háromötöde azonban egyre jobban elszegényedik. Különösen gyorsan csökken az egy lakosra jutó vagyon. Pedig ez volna a legjobb mércéje a gazdasági haladásnak.

A közgazdaságtan és a politika azonban ragaszkodik az országok nemzeti jövedelmének méréséhez. Ennek ugyan nincs semmi tudományos logikai alapja. Ezt éppen a tőkés osztálytársadalomban született közgazdaságtannak kellene látni. A fejlődésnek sokkal jobb mércéje a vagyon, mint a jövedelem aránya. Csak a jövedelemnövekedésnek van értelme, amiből vagyonnövekedés is származik.

Gyermekkorom faluban töltött évei alatt természetes volt számunkra, hogy a családok eredményét vagyonuk alapján vetik össze. Sokáig csak a szántóföld nagyságával mérték. Ezt később finomították azzal, hogy a földek eszmei értékét hasonlították össze. Azt, hogy a munkából és a vagyonból származó jövedelem hogyan ingadozott az időjárástól, a szerencsétől függően, figyelmen kívül hagyták.

A polgárok összemérésében pedig a tőkéjük nagysága volt a mérleg.

Ezért, amikor közgazdász lettem, meglepett, hogy a szakma szinte mindent a jövedelemmel mér. Még a vállalati mérlegek sem mutattak reális képet a vagyonváltozásról, hiszen a vagyon nagyságára vonatkozó adatoknak nagyon kevés köze volt a reális értékükhöz. Mindig azt mondtam, hogy a vállalati mérleg csak arra jó, hogy ne lehessen becsapni a tulajdonos államot. Arra már nem sokat ért a mérleg, hogy mennyire változott a vállalat vagyona. Ezért lettem nagyon hamar a tőzsdén történő vagyon híve. Most, hogy a világgazdaság várható növekedéséről készült adatokat nézem, csak tovább botránkozom.

A világgazdaság ez évre várható növekedését 3.4 százalékra becsülik. Ez az országok nemzeti jövedelmének várható növekedése alapján állapították meg. Az adatokat megpróbálom egy lakosra jutó jövedelemre, és vagyonra átszámítani. Már az egy lakosra jutó jövedelmek is egészen más képet mutatnak.

Ez a mutató a jelen tős országok között csak Kínában, Japánban és Németországban mutat jelentős növekedést. Ennek az oka, hogy Kínában a nagyon gyors növekedés ellenére alig nő a lakosság. Németországban az egy lakosra jutó jövedelem azért nő gyorsabban, mint az országé, mert csökken a népesség. Japánban pedig azért, mert gyorsan csökken a lakosság.

Ezzel szemben Indiában a gyors lakosság gyors növekedése harmadára csökkenti a nemzeti jövedelem országos növekedésének rátáját. Számos afrikai országban pedig gyorsabban nő a lakosság száma, mint az ország nemzeti jövedelme.

Az egy lakosra jutó vagyonban még brutálisabb a változás. Az előjel is mínuszra változik. Ez abból fakad, hogy az egy laksora jutó fizikai vagyon három-négyszer nagyobb, mint a nemzeti jövedelem. Vagyis, az olyan országoknak, ahol a lakosság számának növekedése 2-3 százalékos, az egy lakosra j utó fizikai vagyon tartásához is csak a 6-12 százalékos nemzeti jövedelem növekedése biztosítana fedezetet.

Tekintettel arra, hogy a közgazdaságtan ugyan elismeri, hogy a munkaerő is termelési tényező, akárcsak a vagyon, de az újratermelését fogyasztásnak tekinti. Ha a munkaerő értékét, tudásvagyonát is a nemzeti vagyon részének tekintjük, annak nagysága meghaladja a fizikai nemzeti vagyonét, vagyis a nemzeti jövedelem nemzeti jövedelem három-négyszeresét, akkor még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy gyakorlatilag nem lehet olyan gyorsan növelni a nemzetei jövedelmet, hogy abból elegendő fedezet képződön a munkaerő értékének újratermelése is. Ennek alapján számoltam ki, hogy gyakorlatilag nem lehet olyan mértékben növelni a nemzeti jövedelmet, hogy abból kellő fizikai és szellemi vagyont lehessen gyarapítani. Ezért állítom, hogy az tartósan 1-2 ezreléknél gyorsabb népesség növekedéssel járó vagyonigényt előteremteni.

Másként fogalmazva, az olyan társadalomnak a felépítménye, amiben 1-2 ezreléknél gyorsabb a lakosság növekedése, csak osztálytársadalom formájában működhet.

Egyetlen adatsor elemzése is bőven elég arra, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az emberiség többsége csak a többséget kizsákmányoló osztálytársadalom lehet a felépítménye.