MUNKAERŐ VÁNDORLÁS AZ EU ORSZÁGOKBAN

Kopátsy Sándor                 PD                   2012-12-16

MUNKAERŐ VÁNDORLÁS AZ EU ORSZÁGOKBAN

Azt reméltem, hogy mára már egyértelművé válik, hogy az eltérő kultúrájú, és az eltérő fejlettségű országoknak nem lehet közös valutájuk. Csalódnom kellett, most döntöttek az államfők, hogy nemcsak az euró övezetet tartják meg, hanem közös bankfelügyeletet is teremtenek 2014-re.

A pénzügyi válság annyira elköti a politikusok és közgazdászok figyelmét, hogy a közös munkaerőpiac járhatatlan útjára oda sem figyelnek.

Amennyire naponta részletesen foglalkozik a sajtó a négy mediterrán ország eladósodottságával, nem is érintik ennek az állampolgárok ország változtatását. Ez év első felében a négy mediterrán országból 300 ezer diplomás fiatal vándorolt az Alpoktól északra, elsősorban Németországba. Azt csak sejteni lehet, hogy ezek nagy többsége műszaki végzettségű, akikből hiány van otthon. Természetesen a hiány, nem természetes, csak a válság okozta kereslethiány miatt mennek oda, ahol nem lehet belőlük elég.

Nem akarom eltúlozni, a féléves 300 ezer jelentőségét, mert elviselhetetlen következményekkel járna, ha ez tartósnak bizonyul. Az, hogy ennyi műszaki diplomás mennyit hozhat északon, és velük mennyit veszítenek délen, könnyen felmérhető. Szerencsésre, az illetékesek ilyen apróságokkal nem foglalkoznak.

Szám szerint a legtöbben Lengyelországot hagyták el. Ez az elve viszonylag ritkán lakott ország a második világháborúban kétszer ennyi embert már elveszített.

A kivándorló diplomásoknál nagyobb kárral jár, hogy csak Romániából kétmillió munkás vándorolt a három mediterrán országba. A hatóságok szerint, kevesen tervezik, hogy valaha haza térnek.

A 7.5 milliós Bulgáriából egymillió hagyta el az országot.

Arról, hogy fogynak a németek és a japánok, nem beszélve a fergeteges népszaporulatát megfékező kínaiakról siránkoznak a közgazdászok, de arról még nem szóltak, hogy a lengyelek, románok, bolgárok sokkal gyorsabban fogyatkoznak. Ráadásul a meg nem születés nem akkora veszteség, mint a már felneveltek, iskolázottak elvesztése.

Ezzel szemben egy e kérdéssel foglalkozó szakmai cikkben olvasom: „A szabadjára engedett agyelszívás persze csak tüneti kezelés az önmagukat reprodukálni nem képes országok túlélésére, miközben folyamatos lemaradást eredményez a leendő elitje által elhagyott szegényebb, perifériás országok számára.”

Az ilyen ostoba szöveg elszomorító. Megsajnálja a fogyatkozó németeket, akik készen fogadják be a szegényebb országokban felnevelt, és képzett munkaerőt, ahol nincs pénzügyi válság. Németország nemcsak elvesztette a második világháborút, hanem be kellett fogadni tízmillió kiüldözött németet, majd több millió alig képzett vendégmunkást, most pedig özönlenek hozzá azok, akikre szüksége van.

Az idézet első fele ugyan ostobaság, de a másik fele nagyon igaz. Egy népet nem érhet nagyobb veszteség annál, ha a máshova megy dolgozni az értelmisége.

A közép-európai tagállamok a második világháború időszakában elveszették a zsidó kisebbségüket, most meg elveszítik az értelmiségük egyre nagyobb hányadát.

Becslésem ugyan csak Magyarországra vonatkozik, de általánosítani lehetne szinte minden közép-európai országra. Ma Magyarországon legalább másfél olyan magas lenne az egy laksora jutó jövedelem, ha nem veszítjük el a zsidó etnikumunk négyötödét, a németnek kétharmadát, és az 56-os fiatalságot, ami a Nyugaton és az Egyesült Államokban kiválóan teljesített.

Ennek ellenére a magyar zsidóság elvesztését erkölcsi bűnnek, nem történelmünk legnagyobb károkozásának tartom. Ezer év alatt semmivel sem vesztettünk annyit, mint a közel félmillió zsidóval. Ezt a veszteséget csak fokozta a parasztság javát jelentő svábok kitelepítése, és 1956 után az új, munkás- és parasztszármazású egyetemisták kimenekülése. Aki ezer éves történelmünkben valamit ennél nagyobb veszteségnek tekint, jelentkezzen.

Szomorú, hogy ehhez képest, amire az írás késztetett, a jelenlegi agyelszívás másodrangú veszteségnek számít.

Közép-Európa minden államának a 20. századi történelmét azzal kellene kezdeni, hogy mekkora veszteséget jelentett az ország számára a zsidó és német etnikum elvesztése.

De még ott sem tartunk, hogy valaki ezzel próbálkozna.