A nők társadalmi szerepe

Kopátsy Sándor                 EH                   2016 06 26

A nők társadalmi szerepe

Nemcsak a közgazdaságtan, de a történelemtudomány egyik nagy hiányossága a nők társadalmi helyzetének az elhanyagolása. Ennek két oka volt.

Minden osztálytársadalomban lényegesen többen születtek, mint amilyen népességnövekedés nemcsak kívánatos, de megengedhető volt. Ez új helyzetet jelentett a nők társadalmi rangjának alakításához.

Előtte ugyanis, a gyűjtögetésből való megélés mintegy 150 ezer éve alatt a nagyon magas halandóság, illetve a nagyon alacsony várható életkor okán az emberi faj viszonylag nagy szaporaságára szükség volt. Az ember termékeny korában viszonylag aktív szexuális életű faj. Ez abból fakadt, hogy a gyűjtögető életmódban nagy szaporaságra, sok születésre volt szükség. Az ember szexuális vágya viszonylag folyamatos volt, a nők pedig havonta több napig fogamzásképesek voltak. Ennek következtében magas volt az egészséges nők termékenysége, szinte 2-3 évente szültek.

Erre a magas termékenységre szüksége volt a húszas évek közepén lévő várható életkor mellett.

Nem találkoztam még olyan demográfiai tanulmánnyal, ami megmutatta volna, hogy mikor és melyik kultúrában a megszületett fiúk és lányok hány százalékának egyáltalán lehetett, és ha igen, hány utódja volt.

Elég korán felismertem, hogy a társadalmaink történetének megértéséhez a demográfiájuk feltárása jelenti a kulcsot. Ebben a tekintetben ugyanis minőségi változás jött létre, amikor a természet ajándékai gyűjtögetéséből áttérés történt a fizikai munkával történő termelésből való megélésre, és legalább ekkora minőségi változás történik jelenleg, amikor a fizikai munka társadalmát felváltja a szellemi munka társadalma.

A gyűjtögetésről a termelésre történő átalakulás jelentőségének a felismerése segített abban, hogy az Ószövetség paradicsomi jelenetét megértsem. Az ugyanis látszólag az ember megjelenését mutatja be, de lényegében az embernek a termelő társadalmakban élésének, a gyűjtögetésről a termelésre való áttérését magyarázza. Először az tűnt fel, hogy a biblia népének a zsidóságnak az időszámítása nem az ember megjelenésével, azaz 150 ezer évvel korábban, hanem valamikor az öntözéses gabonatermelésre való áttérés idejével kezdődik. Ezt egyértelműen jelzi, hogy időmérésüknek a kezdetét közel 6 ezer évre datálják, vagyis nem a homo sapiens megjelenésétől, hanem csupán a termelésre történő áttéréstől, csupán az utolsó 6 ezer évtől számolják.

Ezt számos ok igazolja.

Az eredendő bűn.

Az eredendő bűn, a tudásvágy nem az emberi faj, hanem a termelő társadalmakban élő ember bűne. A fajunk megelőző mintegy 150 ezer éve nem tudást üldöző, hanem a tudásra, a fejlett agyunkra és kezeinkre épülő volt. A történészek a gyűjtögető társadalmat a kevés ismeretből megélni képes társadalomnak minősítik. Ez azonban csak abban az érelemben igaz, hogy a kor társadalmai viszonylag kevés ismerettel rendelkeztek, vagyis a társadalom tudásvagyona kevés volt. De azt is látni kellene, hogy minél kevesebb ismeret állt a társadalom szolgálatára, a túlélés annál nagyobb szellemi teljesítményt várt el az egyedektől. A gyűjtögető társadalmak magas igényt támasztottak az emberek képességével szemben.

A gyűjtögető társadalmakban két teljesítmény volt a legfontosabb.

Máig nem tudatosítjuk, hogy az ember fizikai adottságai alapján életképtelen faj volt. Csak azért élte túl az első mintegy 150 ezer évet, mert rendkívül fejlett volt az agya, és ügyes a keze.

A nők társadalmi szerepének alakulása.

A gyűjtögető társadalmak.

Életünk eddigi 97 százaléka gyűjtögetéssel telt el. Abban a nők magas termelékenysége szükségszerű volt. E korra jellemző mintegy 25 éves várható életkor mellett akár a létszám tartásoz is arra volt szükség, hogy a nők termékeny korukban minél több gyermeket szüljenek. Nagyon magas volt a gyermekhalandóság, de a szülés okozta halálozás és a termékenységük elvesztése.

A gyűjtögető életmód eltartó képessége külső források, ismeretek, eszközök beáramlása nélkül tízezer évek alatt sem változott számottevően. Ezért fajunk létszáma csak extenzíven, új életterek betelepítésével növekedhetett. Még a zseniális Darwinnak sem tűnt fel, hogy az ember abban a tekintetben is egyedüli volt, hogy rendkívül gyorsan, szinte minden élettérben megjelent, és annak lehetőségihez igazodva berendezkedett. Ha erre figyel, rájön, hogy ez az általa a többi fajra jellemző mutáció és szelekció útján történő alkalmazkodással nem történhetett volna meg. Tehát az ember az egyetlen faj, amelyik a természeti környezetéhez nem mutációval és szelekcióval idomul, hanem az eszének és kezeinek segítségével a viselkedését igazítja hozzá. Ugyanaz a faj marad, annak ellenére, hogy nagyon eltérően viselkedik.

A gyűjtögető életmód történészei nem foglalkoznak azzal, hogy az új életterekben való berendezkedésben hogyan oszlott meg a férfiak és a nők szerepe.

Magában a gyűjtögetésben a járóképes lakosság szinte egésze részt vett. Abban, hogy az új környezetben mit érdemes gyűjteni, azt hol érdemes keresni, nem annyira a nemi, hanem az értelmi különbségek döntöttek. A vadászat, a halászat és a szerszámok elkészítése azonban a férfiak feladata volt.

Azzal azonban a tudomány alig foglalkozik, hogyan lett a megtaláltból, az elejtett vadból és a kifogott halból étel. Pedig ez volt a fontosabb feladat. Az ember emésztőképessége ugyanis számos nyerstermék hatékony megemésztésére alkalmatlan, és számos táplálék a tartósítása nélkül gyorsan ehetetlenné válik. A nők feladata volt a talált, levadászott, kihalászott termékeket emészthetővé, tárolhatóvá tenni.

Az ember gyomra a melegvérű állatok nyers húsának megemésztésére alkalmatlan, és ez a táplálék nyersen a meleg éghajlat alatt gyorsan romlik. Az elejtett vad húsát tehát meg kellett törni, főzni, sütni, füstölni, hogy emészthetővé váljon. Ezeket a meleg érhajlat alatt nagyon sürgősen megoldandók voltak. A fagyos hidegben viszont óriási előnyt jelentett, hogy a megszerzett zsákmány hosszú időre tárolható, beosztható.

A nyersen is emészthető halak előnye volt, hogy vízben bizonyos ideig életben maradtak, hidegben pedig tartósan tárolhatók voltak.

A magvak emészthetővé tétele járt a legtöbb munkával. A tárolásuk ugyan megoldható volt, de nyers formában szinte nem is volt tápértékük. Klasszikus példa a gabona. A búzaszemet ugyan meg lehet rágni, de így alig marad energia a szervezet számára. A mozsárban történő megtörése, szétszitálása legalább annyi kézi munkát igényel, mint a megtermelése. A megsütött liszt tápértéke is kicsi. A megőrült gabona csak akkor válik sokkal könnyebben emészthetővé, ha élesztővel összedolgozzák, aztán megkelni hagyják, majd megsütik. Az állatok erejével, majd a vízzel, majd gőzzel, villannyal hajtott malmok, végül a sütőipar rengeteg munkától szabadította meg a nőket.

Még utalást sem találtam arra, hogy a háztartási munkát, mindenekelőtt az élelmezést értéktermelőnek tartsák akkor is, ha azt nem vállalatok, hanem a háziasszonyok végzik. Pedig nem képezheti vita tárgyát, hogy az élelmezésünk hatékony megoldása elsősorban annak érekében, hogy az elfogyasztott tápérték minél nagyobb hányada a szervezetünk, mindenekelőtt az agyunk rendelkezésére álljon, nagyon munkaigényes feladat volt.

Ennek ellenére a közgazdaságtudomány a háztartási munkát csak akkor veszi számba, ha azt a vállalkozások végzik. Ez a figyelmen kívül hagyás igen jelentős volt a múltban. Meggyőződésem szerint az elért eredményt elsősorban az agyunk jó táplálásának köszönhetjük. Ezt pedig elsősorban annak, hogy az agyunk működéséhez szükséges elegendő energiát kapott, amit annak köszönhetünk, hogy az asszonyok emészthetőbbé tették a táplálékunkat.

A legnagyobb érték a következő generáció felnevelése.

A jelenkorban pedig a legnagyobb torzítást az eredményezi, hogy a gyermeknevelést nem tekintik értéktermelésnek. Amennyire ezt az osztálytársadalmak közgazdaságtana megengedhetőnek tartotta, hiszen azokat a felhasználhatónál nagyobb tudás jellemezte, de megengedhetetlen a jelenkor fejlett társadalmaiban. Annak ellenére, hogy elismerjük, hogy a társadalom számára a legnagyobb érték az értékes ember, annak termelését nem tekintjük értéktermelésnek. Addig ugyan eljutottak a fejlett társadalmak, hogy a gyermekvállalást támogatják, de attól még nagyon messze vannak, hogy az az eredménye alapján támogassák.

A következő nemzedék legjobb egyéneinek értéke a felnevelésük ezerszerese lehet. A leggyengébb felnevelése pedig társadalmi károkozás. A gyermekszám alapján történő társadalmi támogatás azt jelenti, hogy aránylag annál nagyobb az állami támogatás, minél kisebb a szülők jövedelme.

Összefoglalva.

A közgazdaságtan a családban végezett két legfontosabb munkát, a család élelmezését és háztartását, valamint a gyermeknevelését nem tekinti értéktermelésnek.

A nők szerepe az osztálytársadalmakban.

Mivel az osztálytársadalmakban általános volt a túlnépesedési nyomás, azaz többen születtek, mint ahogyan növelhető volt a társadalmak eltartó képessége, alapvető társadalmi érdekké vált volna a születés korlátozása. A nők elsődleges faladata, a szülés meghaladta a társadalom befogadó képességét. Minden osztálytársadalom jobban élt volna, ha kevesebben születnek.

A gyermekvállalás korlátozása mégsem valósulhatott meg. Egyetlen kivételt ismerek, a nyugat-európai kiscsaládos jobbágytársadalmat, amiben a gyermekvállaló családalapítást az alig növelhető jobbágytelkek számához kötötték. Ezzel sikerült mintegy öt- nyolcszáz évre jót tíz évvel a nemi érettség utánra, 2-4 szüléssel kitolni a gyermekvállalást.

Nyugat-Európa ennek köszönhetően mintegy a harmadával csökkentette a születések számát. Tekintve, hogy minden másik kultúrában a nagycsalád volt, Nyugat-Európában harmadával lassabb volt a túlnépesedési nyomás. Kontinensünk nyugati fele ennek köszönhetően kevesebb halálokozással tudta elviselhető szinten tartani a tényleges túlnépesedését. Ezzel magyarázatot kaptam arra, hogy a társadalmak forradalmai a reneszánsz, a reformáció, a felvilágosodás, a tudományos és technikai forradalom nemcsak itt született meg, de egyetlen másik, nagycsaládos kultúrában sem gyökerezhetett meg.

Minden társadalmi egység nagyobb akart lenni.

A társadalom minden szervezeti egysége a családtól az államig, a maga szintjén egymással versenyben állt. Abban pedig az eredmény elsősorban a létszámtól függött.

Bármennyire egyértelmű, hogy minden társadalmi egység érdeke az lett volna, hogy ne lépje túl optimális nagyságát, a maga szintjén azzal akart előnyt szerezni, hogy minél számosabb, az erősebb legyen. A minél nagyobb, annál jobb eleve egyetlen társadalmi szerveződés esetében csak abban volt indokolt, hogy a másikkal szemben erősebb legyen.

Az egy gyermekes kis család volt a hatékonyabb, abban volt a legmagasabb az egy családtagra jutó jövedelem.

Ennek klasszikus példájával az egykéző bakonyi református falvakban ismerekedtem meg. A túlnépesedő magyar falvak református lakossága felismerte, hogy mind a családban, mind a faluban akkor a legmagasabb az egy lakosra jutó jövedelem, ha nem nő a család létszáma, illetve falu lakossága nem növekszik. Ez a törekvés azonban nehezen és nagy kockázattal volt megközelíthető.

A fogamzásgátlók hiányában, a fogamzások többsége a szülők gyermekvállalási akarata nélkül történt. A társadalomtudomány farizeus módon hallgat arról a kétségetlen tényről, hogy a múltban nemcsak akkor történt fogamzás, amikor a szülők gyermeket akartak. Még a biológusok sem vallják be, hogy a fogamzások többsége nem az utódra törekvés szándékából történik, hanem a szexuális vágy kielégülésének következménye. Ezt azért kellene tudatosítani, mert nemcsak a vallások, de polgári törvények is úgy kezelik a terhességet, mintha az a szülők közös akarata volna. Nem veszik tudomásul, hogy a fogamzás a nemi ösztön kiélésével járó kockázat.

Ráadásul, ezt a kockázatot a nőknek kellett elviselni. Ezért tartom a fogamzásgátlás megoldását az emberiség legnagyobb találmányának. A nők és férfiak egyenjogúságának az elsődleges feltétele, hogy a fogamzás felett a nők is dönthessenek.

Egyrészt minden család, ha egy gyermeket akar, akkor az, fiú legyen. Ezt azonban a szülők képtelenek szabályozni. Ma már elég korán a fogamzás után ugyan megállapítható, de akkor ez csak abortusszal hárítható el. Ezt nemcsak a vallások, de az állami törvények is tiltják. Ennek ellenére a választást a szülők gyakorolják. Ezt bizonyítja, hogy számos országban száz leányszületésre 110-120 fiú jut.

Ebben a tekintetben is a kiscsaládos jobbágytársadalom a klasszikus példám. Ebben a társadalomban ugyanis adott volt a termőföld nagysága, ami a családi jövedelem tekintetében is közel azonos jövedelmet jelentett. Ezért az a jobbágycsalád élt jobban, amelyikben egyetlen gyermek volt. Ez is csak akkor volt folytonos, ha egyetlen fiúgyermek volt, aki örökölhette a jobbágytelket. Ezért a családi gazdaság fennmaradása szempontjából az egyetlen fiú felnevelése volt az ideális megoldás. De nem volt lehetőség ennek a legjobb megoldásának a megválasztására. A szülők nem tudják megválasztani, a születendő gyermekük nemét. Ezt az orvostudomány ma már a terhesség korai stádiumában képes megállapítani. A terhesség tehát megszakítható. Ez azt eredményezi, hogy a családok 10-20 százalékkal több fiút nevelnek fel, mint leányt. Pedig ma már nincs a két nem jövőjében olyan nagy különbség, amilyen a múltban volt.

Ugyanakkor a lányok társadalmi súlyát semmi sem növeli jobban, mint a viszonylagos hiányuk. A gazdagabb országokban ez megoldható lesz, mivel a szegényebb országokból egyre könnyebb lesz hozni feleséget.

A nők szingliként olcsóbban megélnek.

Ma ugyan minden társadalomban a nők azonos munkáért lényegesen kisebb jövedelmet kapnak, de abból mégis jobban megélnek. Mind a házasságukat közel tíz évvel kitoló lányok, mind az elvált asszonyok, mind a nyugdíjas öregek lényegesen jobban élnek a viszonylag kisebb jövedelemből, mint a házasok. Az egyedül élő férfiak életvitele viszonylag költségesebb. Az öregkori életvitelben még nagyobb különbség van.

Ezt tükrözi egy friss amerikai adat, a 20-30 éves szingli korosztályon belül a nők negyedével többen vesznek lakást, házat, mint a szingli férfiak.

A minőség forradalma.

Tizenéves koromban, nyolcvan éve jelent meg Németh László esszégyűjteménye Minőség forradalma címmel. Kevés könyv tett rám nagyobb hatást, mint ez az esszégyűjtemény. Hatására megfogadtam, hogy bármi lesz a szakmám, akkor még történelemtanár akartam lenni, de igyekszem minél több szakmában otthon lenni. Ugyan felmértem, hogy a polihisztorok kora lejárt, de annál nagyobb hiány lesz a több szakmában járatosabbakból.

Kezdetben az oktatásban kerestem a társadalom minőségigényét fedező ágazatot. Elég hamar rájöttem arra, hogy az iskolarendszer csak akkor nevel a társadalom minőségi igényét kielégítő nemzedéket, ha az oktatás eredményének növelésében a szülők, a család is részt vesz. Ezért tartom fontosnak, hogy a szülők öregkori ellátása elsősorban a felnevelt gyermekeik társadalmi értékétől függjön. Ez alatt nem azt értem, hogy a felnőtt gyerekek tartsák el az öreg szüleiket, hanem azt, hogy az öregkori társadalmi gondoskodás a gyermeknevelésük hatékonyságával legyen arányos. Tehát nem a számukat, hanem a kevesebb minőségét növeljék. Egyetlen értékessé nevelt gyermek után járjon nagyobb nyugdíj, mint akár öt átlagnál kisebb értékű gyermek felnevelése után. Ez bármennyire egyértelmű társadalmi érdek, még a nyoma sincs annak, hogy a társadalom felismerje. Pedig addig nincs megoldva a társadalmi érdekhez igazodó gyermekvállalás és gyermeknevelési hozzáállás, amíg nem attól függ a szülők öregkori ellátása, milyen mértékben vettek részt a következő generáció felnevelésében.

Ennek ellenére a társadalmak még mindig a vállalt gyermekek száma és nem értékük alapján jutalmazzák a szülőket. Ez pedig kontraszelekciót eredményez. Ott születik viszonylag sok gyermek ahol a felnevelési kilátások kedvezőtlenek és ott kevés, ahol kedvezők.

A finn tapasztalat.

A skandináv népek sikerét korán felismertem. Az ok, hogy még a puritán germánoknál és angolszászoknál is puritánabbak. Kezdő közgazdászként találkoztam Max Weber zseniális felismerésével, hogy a jelenkori társadalmak hatékonysága elsősorban attól függ, mennyire puritán a lakosság viselkedése.  Máig ez maradt az elsődleges iránytűm. Nem a finnekkel való rokonságunkra voltam büszke, hanem például arra, hogy már a reformáció során törvénybe iktatták, hogy csak annak lehet választójoga, aki tud írni és olvasni.

Amikor a 30-as években Sztálin háborút indított a kis finn nép ellen, érzelmeimmel lettem a rokonuk. A katonai erényeiket csodáltam, de rám a legnagyobb hatást az gyakorolt, amikor törvénybe iktatták, hogy rögzíteni kell az újszülöttek fizikai adatit, testsúlyát, testmagasságát és koponyájuk körméretét.

Arról kevés fogalmam volt, hogy milyen meggyőződés vezette a törvényhozókat, de imponált, hogy még a fronton harcolnak, de már a következő generáció a gondjuk.

Ez a törvény kimondja, hogy ötévenként fel kell mérni, hogyan alakul a megszületett gyermekek sorsa a születéskori állapotukhoz viszonyítva. Az első eredményeket évtizedek múlva olvashattam. Kiderült, hogy a következő generáció teljesítménye, iskolázottsága, kezdő jövedelme jelentősen függ a születéskori méretek nagyságától. Ötven év után már a társadalomtudósok is tudomásul vették, hogy a következő generáció minősége lényegesen függ a magzati kihordás minőségétől. A jobban kihordott csecsemők sikeresebb életpályát érnek el. Vagyis a társadalom jövője jelentősen függ a magzati kihordástól.

Sajnos, arról nem jutottam adatokhoz, hogy a jó magzati kihordásnak mi volt a társadalmi háttere. Meggyőződésem szerint, elsősorban a szülők magasabb iskolázottsága és jövedelme volt az elsődleges ok. Ezt ugyan nem közölték, de meggyőződésem maradt, hogy az életteljesítmény ugyan a magzati kihordás minőségétől függ, de azt is elsősorban a szülők jövedelme és iskolázottsága határozta meg. Mivel a szülők jövedelme és iskolázottsága is a puritanizmusok mértékétől függ, újra Weber felismerésénél kötöttem ki.

Az ENSZ évtizedek óta vizsgája a tagállamok oktatási rendszerének a minőségét. Ebben a rangsorban az első húsz helyet a távol-keleti konfuciánus és a nyugati puritán népek országai foglalják el. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az iskolai tanítás eredménye elsősorban a szülők hozzáállásán múlik.

Erre már akkor ráismertem, amikor érettségi elnökként az ország különböző részeiben felmérhettem a középiskolák eredményét. Egyértelműen kiderült, hagy a középszintű oktatás eredménye elsősorban attól függ, a diákok mögött milyen a szülők társadalmi háttere.

Ennek tudománytörténeti példáját láttam a Fasori Lutheránus Gimnázium csodálatos eredményében. Ebben az iskolában a tanulók többsége ugyan a vidéki lutheránus értelmiség gyerekeiből került ki, da a diákok jelentős hányada a budapesti zsidó nagypolgárok gyereke volt. Ezek egy olyan szerencsés tanulóközösséget jelentettek, ami világ- és tudománytörténeti valamint haditechnikai eredményeket hozott.

A nők szerepe az oktatásban.

A tudományos és technikai forradalom abban a tekintetben is fordulatot hozott, hogy a munkaerőtől egyre kevesebb fizikai erőt, és egyre több figyelmet, képességet és tudást igényel.

A jelenkori társadalmakban a munkaerő értékét három képességének, tehetségének, képzettségének és erkölcsének a szorzata határozza meg. Ez minőségi fordulatot jelent az osztálytársadalmak munkaerő igényéhez képest. Minden osztálytársadalomban a minél olcsóbb volt, a jelenkoriban a minél jobb munkaerő lett a keresett. Jelenleg nincs olyan fejlett társadalom, ahol nem volna viszonylagos hiány a minőségi munkaerőben annak ellenére, hogy a bérkülönbségek egyre inkább széthúzódnak, súlypontjukkal a legjobbak felé.

A technikai fejlődés azzal fog járni, hogy a munkaerő kereslete átrendeződik a kemény munkához alkalmasról a kézimunkázáshoz alkalmas, precíz, türelmes és megbízhatók felé. Fokozatosan csökken a nagyobb fizikai erő igénye, és nő a megbízhatóság, türelem, odafigyelés iránti kereslet.

Alig figyeltek fel a munkaügyesek arra, hogy nőni fog a nagyvállatoknak bedolgozók, az lakásukban dolgozók aránya. Az elméleti közgazdászok még azon elmélkednek, hogy nő a tőkekoncentráció, de nem veszik tudomásul, hogy a bedolgozók aránya nő a leggyorsabban.

A legnagyobb változást pedig az okozhatja, hogy felértékelődik a diplomás anyák gyermekvállalásra ösztönzése. Az a jó gyermeknevelési támogatási rendszer, ami hívatássá teszi az eredményes gyermeknevelést.