NÉHÁNY GONDOLAT A HADIKIADÁSOKRÓL

Kopátsy Sándor                 PH                   2012-11-17

NÉHÁNY GONDOLAT A HADIKIADÁSOKRÓL

A jelenkor lényeges történelmi változásainak egyik nem emlegetett jelensége, hogy a katonai kiadások súlya, a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, a tört részére csökkent. Az Egyesült Államok messze a legtöbbet. A nemzeti jövedelméhez viszonyítva kétszer annyit, mint a fejlett volt gyarmattartók.

A hadikiadásokat három mutató alapján érdemes elemezni.

Az abszolút összege.

A NATO hadikiadásinak nagyobbik felét az Egyesült Államok adja, az meghaladja az 1.000 milliárd dollárt. A hidegháborús ellenfél, utóda Oroszország ennek huszadát, Kína a tizedét. Ez a példátlan fölény a valósságban még sokkal nagyobb, mert ugyanaz az összegű ráfordítás katonai értéke az egy lakosra jutó jövedelemmel hatványozottan nő. Egyre többet jelent a fegyverek mögötti infrastruktúra, és az állomány képzettsége.

Jelenleg az Egyesült Államok katonai ereje nagyobb, mint a világénak fele. Erre még nem volt példa a történelemben, hiszen a katonai fölény nem jelent megszállási uralmat, csak katonai győzelmet, az ellen fél katonai erejének legyőzését.

A kiadások a nemzeti jövedelemhez viszonyítva.

A fejlett országok nemzeti jövedelműk 2-3 százalékát fordítják fegyverkezésre, az Egyesült Államok ennek a kétszeresét. Oroszország ezzel a mutatóval ma a volt gyarmattartókkal azonos szinten van. Kína gyors emelkedés után most tarthat a 4-5 százalék színvonalán.

Itt kell megemlíteni, hogy a Szovjetunió összeomlásának a két oka közül az egyik az erejét meghaladó fegyverkezése volt. A nyugati politikusok és társadalomtudósok máig nem ismerték fel, hogy a Szovjetunió miért omlott össze. Két okból, a gazdaságát nem piacosította, és eszetlen mértékben fegyverkezett. Kína mindkét csapdát elkerülte.

Amikor elérte az egylakosra jutó jövedelemnek azt a színvonalát, ahol a Szovjetunió a 30-as években tartott, megtartva a kommunista párt diktatúráját, piacosította a gazdaságát. Ezzel szemben a szovjetunió még a 80-as években sem piacosított.

A hadikiadásai pedig nem haladták meg a nemzeti jövedelemnek 3-4 százalékát. Ezzel szemben a Szovjetunió katonai kiadásai a hidegháborúban a nemzeti jövedelemnek valahol a 20-30 százalékát emésztették fel. Még egyetlen marxista közgazdász sem mérte fel, hogy hova juthatott volna a bolsevik rendszer, ha megelégszik akkora haderővel, amihez elég a nemzeti jövedelmének 3-4 százaléka. Azt meg a történészek sem látják, hogy a Szovjetuniónak nem kellett volna a nyugati megszállástól félni, hiszen az Egyesült Államok sokkal inkább szövetségesnek tekintette, mint a gyarmattartókat.

Az egy laksora jutó katonai kiadás.

A NATO fejlett és gazdag tagállamai egy lakosra vetített katonai kiadása harmada, fele annak, ami az Egyesült Államokban van. Oroszországban az egy laksora jutó hadikiadás ötöde az egyesült államokénak. Kínában pedig a tizede sincs.

Ezzel szemben a hidegháború alatt, a Szovjetunió egy laksora jutó katonai kiadása megközelítette az Egyesült Államokét. Ebbe nemcsak a bolsevik, de a demokratikus rendszer is belepusztult volna.

Az is figyelemre méltó, hogy japán egy lakosra vetítve hatszor annyit költ fegyverkezésre, mint Kína.

Néhány abszurdumot is megemlítek.

Szaúd-Arábia annyit költ fegyverkezésre, mint Németország, egy lakosra vetítve is háromszor annyit, mint az Egyesült Államok.

Talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy aki a világban el akar igazodni, ne újságot olvasson, hanem gondolkozzon.