A világ jövedelme nő, de egy lakosra stagnál

Kopátsy Sándor PG 2012-01-09

A VILÁG JÖVEDELME NŐ, DE EGY LAKOSRA STAGNÁL

1950-bel olvastam először, hogy a 20. században ugyan gyorsan nő a megtermelt nemzeti jövedelem, de az egy laksora jutó jövedelem és vagyon nagysága stagnál. Az óta mindig nemcsak a termelés, hanem a vagyon növekedését nézem, és bizonyosodik, hogy közgazdaságtan félre vezeti a világot. Nem veszi tudomásul, hogy a gazdagodást nem országra, hanem lakosra kell vetíteni, azon belül is az egy lakos jövedelmére, és vagyonára.
A történelem azt tanítja, hogy bizonyos jövedelemhez azzal arányos vagyonra is szükség van. A tények azt is bizonyítják, hogy az adott természeti környezeten az egy laksora jutó jövedelem és vagyon aránya szinte állandó. Az északra haladva, ahogy nő a hideg és a tél hossza, viszonylag nő a vagyon aránya. Ez érthető, mert értékesebb lakásról, több tüzelőről, több ruháról és élelmiszerről kell gondoskodni, mint a melegben. Ezért a vagyonigény a nemzeti jövedelem 3-4-szerese. A mérséklet égöv négy évszakos térségében a szükséges nemzeti jövedelem mintegy négyszeres.
Ez a szorzó tehát viszonylag állandó.
Az óta kiderült, hogy a közgazdaságtan által használt nemzeti vagyon viszonylag csökken. Csökken, mert a szellemi vagyont, és a többlet lakosság felnevelési költségét nem tekintik vagyonnak. Ha tekintenék, akkor még növekedne is. Mivel nem vitatatható, hogy mind a többlet lakosság felnevelése, a munkaerő értékének gyarapítása, mind a többlet lakosság vagonigénye nem fogyasztható el. A többletlakosságot nemcsak fel kell nevelni, hanem a megélhetéséhez, képzéshez, egészségének, munkahelyének biztosításához vagyonra van szükség. Az egy laksora jutó vagyon szinten tartása tehát az egy laksora jutó újratermelés feltétele.
Ha egy országnak kétszer akkora lakossága lesz, kétszer akkora vagyonra is szüksége van. Ezért aztán növekvő lakosság esetében növekszik a vagyonigény is. Ha az adott országban a vagyonigény a nemzeti jövedelem négyszerese, akkor a népesség évi 1 százalékos növekedése azt követeli meg, hogy az újratermeléshez évente 5 százalékkal növekedjen a nemzeti jövedelme.
Mivel az elmúlt száz évben évi 1 százaléknál lényegesen gyorsabban nőtt a lakosság, a világ nemzeti jövedelmének 5 százalékos növekedésére volt szükség ahhoz, hogy ne csökkenjen az egy laksora jutó jövedelem és vagyon. Tekintettel arra, hogy a nemzeti jövedelem éves növekedése egyetlen évtizedben sem érte el azt a tempót, az egy laksora jutó jövedelem és vagyon csökkent, minden olyan országban, ahol 1 százaléknál gyorsabban nőtt a lakosság.
Becslésem szerint az egy laksora jutó jövedelem és vagyon az utóbbi száz évben csak a Nyugat puritán országaiban nőtt, mivel azokban állt le a népesség növekedése. Az utóbbi ötven évben hozzájuk csatlakoztak a távol-keleti kisebb országok, és az utóbbi harminc évben Kína. Ennek köszönhetően jelenleg a világ kétötöde már olyan társadalomban él, amelyik nem szegényedik, és ezen túl a szegényedő háromötöd tizede is gazdagodik. Vagyis fajunk először jutott odáig, hogy az életfeltételei javulnak.
Ez jutott eszembe, amikor a The Economist mai számában olvasom, hogyan nőtt évente a nemzeti jövedelem 2000 óta. Átlagosan évi 3.7 százalékkal. Vagyis az egy laksora jutó gazdasági helyzet nem változott. A nem szaporodó kétötödben nőtt, a szaporodó háromötödben pedig romlott. A romlás az utóbbi két évben jelentős.
Nem értem meg, miért nem értik meg az okosak. Még a legokosabb újság sem.